Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-04-15 / 4. szám
“KRÓNIK A” 5-ik OLDAL' 1953 április lókat vesszük figyelembe, úgy ezek elérése érdekében meg lehetne az egységet teremteni. A belpolitikai nézeteit majd ki-ki kifejezésre juttathatja akkor, ha az ország felszabadul, mert felszabadulás nélkül soha se lesz alkalma erre. Ahhoz azonban, hogy igy járjunk el, szükséges a higgadtság, józan önmérséklet, alapos megfontoltság, valamint az egyes másképen gondolkodó csoportok közötti összhang létesítésére való törekvés. Sokféle ember van. Az egyik mindenáron vezetni és diktálni akar, a másik alázattal kívánja az igaz magyar ügyet szolgálni. Vannak, akik politikai karrierről álmodoznak és vannak, akikben nincs egyéni ambíció és elitélik az önreklámozást. Vannak, akik támadni, iitni-verni akarnak és vannak, akik a megértés, a megbocsájtás és az összefogás hivei. Vannak, akik azt képzelik, hogy mindig nekik van igazuk és hogy csak az a helyes, amit ők tesznek, de vannak, akik be tudják látni azt, ha tévedtek és akiket komoly érvekkel mindig meg is lehet győzni. Azokat, akik vezetni és diktálni akarnak minden áron, akik politikai karrierről álmodoznak, akik csak támadni, ütni-verni akarnak, akik azt képzelik, hogy mindig nekik van igazuk és akiket semmiféle komoly érvvel nem lehet meggyőzni, azok azt hiszem, még egyszer súlyosan fognak csalódni és lehet, hogy éppen a felszabadulás után, már Hegyeshalomnál. A szabad népek Husvétot ünnepeltek. Harangok ezrei hirdették zengő ércnyelveken: Krisztus feltámadott. Az, akit leköpdöstek, kigunyoltak, arculütöttek, megostoroztak és végül keresztre feszítettek, feltámadott. örömmámor szállta meg a Krisztussal együttérző lelkeket. Csak a magyar Golgota maradt komor. Ott nincs feltámadás. Nagypéntek fájdalma és gyásza borong felette. Egy hős, hitéhez hü nemzet vergődik a szenvedések roppant súlya alatt. A kínzások válogatott módszereit próbálják ki rajta, hogy kicsikarják belőle Istent és hazát megtagadó vallomását. A magyar nép nem hallhatja a húsvéti harangok dicsőséget és hálát zengő hangját. Ott a Kárpátok alatt és a Duna- Tisza táján elnémultak mind a harangok. A Sátán harsonái sivitanak csak és hirdetik az anyag hatalmát a szellem felett, a hazugság diadalát az igazság felett. És a magyar nép tehetetlen. Sebzett szívvel hallgatja napról-napra mozikban, színházakban, gyárakban az Istent és hazát gyalázó és a nemzet ősi hagyományait kigunyoló előadásokat. Szörnyű igy tehetetlenül őrlődni a vörös malom kegyetlen kerekei között. Mi, itt szabad földön, halljuk a húsvéti harangok diadalmas zengését és megmozdul szivünkben a magyar feltámadás ébredező reménye. Mi érezzük és tudjuk, hogy szenvedés és megdicsőülés egy gyökérből fakadó hajtásai az örök isteni igazságnak. Krisztus feltámadt. A föld lerázta a tél jégpáncélját az első tavaszi napsugár érintésére. A megfeszített magyar szabadság is fel fog támadni. Le fognak hullni kezedről a kínzó bilincsek, én magyar népem. Bízzál és higygyél! A te szörnyű szenvedésedben, otthon és a hontalanságban, rejtőzik a megdicsőülés, a feltámadás életcsirája. A szenvedő Krisztus győzött. Neked is győzni kell megkínzott nemzetem. Mi, szabad magyarok átvettük Mindszentynek és a hozzá hü magyaroknak parancsát. Ez a parancs szent és a szivünkbe, a lelkiismeretünkbe van írva. Ha mégis akadna olyan magyar, aki a saját lelkiismeretében nem találná, az nézzen a magyar Golgotára. Az ott vértveritékező magyar arcokról leolvashatja. Hazánk ezeréves .testének gazul elorzott, leszakított részei a fülébe kiáltják. Országunk és népünk az enyészet, a pusztulás szomorú képét mutatja. És ebből a temetői csendből tör fel drámai erővel a nemzet segélykiáltása: ‘‘igazságot Magyarországnak!” Lesújtó, hogy az emigráció politikai nagyothallói még ma sem úgy sáfárkodnak a magyar jövő érdekében, mint ahogyan népünk segélykiáltása megköveteli. Egyre újabb és újabb jelszavak. Mindég más és más egyéni elgondolások. Itt lenne már az utolsó óra, hogy kiöljünk bensőnkből minden önzést, hiúságot, irigységet és nagyravágyást, hogy helyet adjunk a szeretet uralmának. Igazi nagy áldozatokra csak a krisztusi szeretet képes. Ilyen szeretettel és ilyen áldozattal szeresd a hazádat és magyar testvéreidet. Ez esetben meghúzhatjuk az emigráció húsvéti harangját, mely reményt nyújt a halódó szivekbe és kitartást a szenvedések idegőrlő poklában. Huzzuk, kongassuk testvérek ezt a szent reményharangot, mert a magyar nép Nyugat felé figyel. Innen várja az igazi magyar tavaszt, mely szabadságot fakaszt a rabbá lett hazában. Innen vár vissza mindent, ami számára" életet jelent: békét, szabadságot, jogrendet, Koronát és Királyt. Ösztönösen érzi, hogy csakis igy nyerheti vissza nemzeti öntudatát és ezeréves történelmi tekintélyét. Ne engedjük csalódni a magyar népet ebben a reményteljes várakozásban. A magyar nemzet igazságért kiált. De a magyar igazságot nagyon kevesen ismerik. Az legyen hát egyetlen feladatunk, hogy igazságunkat a világ szeme elé tárjuk és lelki ismeretét gyors tettekre gyújtsuk. És ha egyszer megmozdulnak, meginognak a mai sátáni hatalom pillérei, ott legjnink mindnyájan, nehogy az ömlő börtön falak és zuhanó gerendák maguk alá temessék a láncravert nemzetet. • CSIGHY SÁNDOR. AZ ELŐFELTÉTEL A N. Y. Times április 12-iki számában azt írja C. L. Sulzberger, a lap európai szerkesztője (A Timest kiadó Sulzberger-család tagja), hogy értesülései szerint a Nyugat a német egységnek és békének az oroszoktól a nyugateurópai felkészülés meghiúsítására annyira sürgetett tárgyalása előfeltételéül azt kívánja kikötni, hogy előbb tető alá kell hozni az oly régóta húzódó osztrák békeszerződés ügyét. “Ha, — írja a Times — a Szovjet bizonyságot akar adni békés szándékai őszinteségéről, alá kell írnia az osztrák államszerződést és végre kell hajtania Magyarország és Románia kiürítését, szabaddá téve Europa e részét mindenféle megszállástól”. (Az oroszok tudvalévőén azon címen tarthatnak még csapatokat Magyarországon és Romániában, hogy az Ausztriába menő utánpótlások biztonsága számára őrizniök kell a vasúti vonalakat. Ez az egyezményben biztosított joguk az osztrák békeszerződés életbelépő tétől számított 60 napon belül megszűnik, vagyis erre az időpontra nemcsak Ausztriát, de Magyarországot is ki kellene üriteniök. Ez az oka, Hogy az oroszok a több mint hat éve mmtégy 260 ülésen tárgyalt osztrák békeszerződés ügyét makacsul szabotálják.) A Times cikke utal arra is, hogy *‘az Egyesült Államok nyíltan lekötötte magát azon «országok végüli felszabadítása céljához, amelyekre kommunista kormányok erőszakolíaítak fel”. Bármi legyen is a vélemény az oroszokkal való tárgyalás kilátásairól, fölötte kívánatos volna, hogy a Times értesülése hitelesnek bizonyuljon. Németországnak rendkívül nagy jelentősége van Európának az oroszok elleni védelme és Európa politikai jövője szempontjából s ha van egyáltalán valami ami talán, — de nagyon talán! — az oroszokat megfontolásra késztető nyomást jelenthet Magyarország kiürítésére, úgy még leginkább azon reményük, hogy tárgyalások utján célt érnek a német kérdésben. A kiürítés még aligha bírna döntő jelentőséggel a magyar felszabadulás szempontjából, hiszen Magyarországon bentmaradna a rengeteg orosz kézre jutott vállalat és a “vegyes szindikátusok” orosz személyzete, valamint számos más orosz, revolverrel a civilzsebben. Azonban az oroszoknak a három országból való kivonulása sokban uj helyzetet teremtene Európa kérdéseiben és javítaná a rendszer elleni küzdelem perspektíváját. . . De lehet-e hinni a kiürítésben? Ausztria, Magyarország és Románia orosz kiürítését illető kételyeink nem maiak. Nézetünk mindig az volt, hogy ha már tárgyalnak, az összes nagy európai kérdéseket együtt kell megoldani. Rész-megoldás azon európai kérdésre, amely a Szovjetnek jelenleg legfontosabb, csak a Szovjetnek használna és a rabországok felszabadulási kilátásait hátráltatná. Csak teljes európai elrendezés hozhat igazi békét Európában. Örvendetes, hogy a Nyugat hatalmi körében erősödni látszik a hajlam e felfogás gyakorlati követésére. AZ EGYETLEN BŰN A magyarországi kommunista kormány állítólag “amnesztiát ’ készít elő, miként azt moszkvai utasításra a romáaiai bitorlótársak is teszik. A feltétel hir szerint az, bogy az elitéi took nyilatkozatot kell adnia, hogy behódol és ezentúl odaadóan fog résztvenni az igavonásban. Ha igy igaz, a rendszer újabb bizonyságot szolgáltat arról, hogy a sok ezer bebörtönzött hazafi egyetlen “bűne' a moszkvai kommunista erőszakuralom ellenzése volt. Lesznek-e, akik ily áron váltják meg “szabadságukat”, nem tudjuk. Lehet, hogy az egész csak amolyan tessék-lássék. hangulatkeltő ál-amnesztia lesz, amelyet értékes ellenfeleknek fel sem fognak ajánlani. És kiterjed-e majd az ártatlanok legártatlanabbjaira, a deportáltakra és internáltakra? Mindenesetre tipikus kommunista erkölcstelenség, hogy a “szabadságért” az emberek lelkét, behódolásukat kívánják cserébe. Lcjhet-e hinni az igy kicsikart behódolás őszinteségében? Megváltozik-e annak a lelke, akit ily alantas kényszereszközzel akarnak kommunista együttműködővé tenni, avagy undora még mélyebbé válik? Moszkvában Beria belügyminiszter elrendelte a Zsdacav és Scserbakov elhalt politikusok szándékos rosszul kezelésével vádolt 15 orvos szabadonbocsájtásáí és a Pravdában teljes elégtételt szolgáltat nekik.* A Pravda közleménye szerint mind a 15 orvost hamis vád alapján fogták le, “hamisított okmányokkal és meg nem engedett vallató módszerekkel” dolgoztak. Ignatiev volt rendörmimsztert, Malenkov emberét megfosztották párttitkári és egyéb állásaitól, segédjét Ry unj int pedig letartóztatták. Ez az eset a Szovjet önbevallása és élénk fényt vet arra, milyen eszközökkel dolgoztak a Szovjetben s Magyarországon és a többi, Szovjet-uralom alatti országokban. Hamisított okmányok, kínzások, verések, stb. szerepeltek Mindszenty bíboros és számos más hősi áldozat ügyében is. . . A Szovjet urai és helytartói a Pravdában egy esetre bevallják bűneiket, de felelniök kell majd a többi esetek áradatáért is! A bűnös hirdet amnesztiát az ártatlanoknak. De a világ nem fog örökké a feje tetején állni. . . * * • Számos világlap azt írja, hogy az “orvos-összeesküvők” szabadonbocsájtása Beria és Malenkov vetélkedésének jele. Zsdanov halála idején Beria volt a rendőrminiszter és az orvosok Sztálin halála előtt két hónappal való letartóztatása Beria akkori miniszterségét és vele Beriának személyét akarta kedvezőtlen megvilágításba helyezni^ Kezdődik a nagy harc Beria és Malenkov között? Á magyar Golgothán még nincs feltámadás
