Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-04-15 / 4. szám
6-ik OLDAL "KRÓNIK A” 1953 április. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. HOVA TŰNTEK A MAGYAR HÚSVÉTI IDŐK . . . A kurucidők letüntével uj korszak kezdődik Magyarország történetében. A sok éves küzdelmekben megfogyatkozott, elszegényedett, kimerült az ország. Évek után végre a nemzet és az uralkodóház, egy utón keresik boldogulásukat. Megszűnt a magyarság körében a kuruc-labanc torzsalkodás és megszilárdult az a felfogás, hogy “az önálló magyar állam a Habsburgházból származó apostoli királyával az Istenanya pártfogása alatt áll.” így tanulták leányaink, fiaink még nem régen a középiskotá tankönyvéből. Csodálatos igazság van benne. Egy nagy igazság, ami a szemünk előtt történt és történik ma is. A magyar állam élt, virágzott apostoli királyai uralkodása alatt, de a szenvedések tengere öntötte el földjét, amikor polgárai ellenük fordultak. Az 1848-as idők keservei után. Deák és Andrássy, a boldogemlékű, angyal lelkű királynénk, Erzsébet segítségével, a 67-es kiegyezést hozzák létre, amely után újra élet indul s egy jobb korszak, a megbékélt magyar állam népei között. Egy szép megelégedett korszak következett. Közülünk, akik még élünk, sokan éltük át a ferencjózsefi időket és csak azt kívánjuk, a jó Isten újra egy olyant rendeljen csak, a magyar nép számára. Egy egységes erő keretein belül jólétben éltünk. Nyugodtan hajtottuk le fejünket a párnánkra, napi munkánk után. Megvolt a jogrend, a jó megélhetés. Nem kellett remegnünk senkitől és semmitől, ha állampolgári kötelességeinknek eleget tettünk. Egy szép nagy, tekintélyt parancsoló haderő őrködött felettünk. Jött az első világháború és Trianon lett a vége, egy kis csonka Magyarország. Sok kis ország születik a nagy erőből a Monarchiából, mert igy volt jó a többi “nagyoknak”, akik hatalmi féltékenykedésükből, kis népek tragédiáját idézték elő. Törvényeinket semmibe véve, apostoli Királyunkat száműzték. Királyunk visszatért, de Budaörsnél eldördülnek az egyénivállalkozás fegyverei s ez elhallatszik a nagy világon végig. A magyar népet elválasztják apostoli királyától, de elválasztják az Istenanyjától is. A második világháború borzalmai, hol az egyik, hol a másik, hatalmasság rabságába hajtják a magyar népet. Elpusztult az önálló magyar állam, mártír király lett az apostoli király és az Istenanya elfordult teljesen. Ázsia szennye ömlik végig a magyar földön. Meggyalázott asszonyaink és lányaink, megfertőzve ázsiai piszoktól, nyomorultul élnek és pusztulnak el. Férfiaink rabszijra fűzve kényszermunka táborok poklában mennek tönkre és pusztulnak el. Egy szép országból, siralomház lett. Magyarok! — Vissza az apostoli királyhoz, vissza az Istenanyához! —> Nélkülük elpusztul a Hazánk, elpusztul a Népünk. Ázsia népe nyomul már be a mi szent földünkre, hogy lassan az egész az övé legyen. Lássuk már meg ami történik ma szemeink előtt. Köszönjük meg Istenünknek irgalmasságát, hogy mégis gondol reánk és ebben az elhagyatottságunkban nekünk rendelte mártír királyunk fiát, az örökös királyt, Ottót, egy olyan királyt, ki Istentől való rendeltetéssel küzd érettünk. Nekünk rendelte királynénkat, kinek a szivében árpádházi szent Erzsébet vére, magyar vér dobog, ki azt a szivet nekünk Magyaroknak adta. Husvét ünnepén, feltámadás ünnepén kérjük elárult magyarok a nagy Isten kegyelmét Rájuk, hogy nagy munkájukban segitsen. Hosszú, nagyon hosszú a magyar Nagypéntek. Adja jó Istenünk a magyar feltámadást. Népünk Mártírjai szenvedése enyhítse irgalmas szivedet és bocsásd meg már a mi vétkeinket s szent Fiad feltámadásának ünnepén. Husvét után add, hogy jöjjön már a mi feltámadásunk, Magyarország feltámadása, a magyar nép Husvétja. Add jó Istenünk, hogy az önálló magyar állam, a Habsburg házból való király, Ottó Őfelségével az Istenanya pártfogása alatt éljen és újra virágozzon. Hollandia. KÉKY BARNA. Nagy gonddal tettem tanulmányozás tárgyává az idei márciusi ünnepségeket. Meg akartam állapítani tisztán és világosan azt, hogy tulajdonképpen mit is üzen március idusa napjainkban az ünneplő magyarságnak és esetleg az amerikai nagyközönségnek. A SZEBBNÉL SZEBB PROGRAMOKBAN NEM VOLT HIÁNY A legnagyobb örömmel állapíthatja meg mindenki, hogy a gyönyörű programokban nem volt hiány. A régi amerikás magyar művészek és szónokok mellett ugyan csak kitettek magukért az uj amerikás magyarok. Sőt némelyik magyar kolónián ők maguk rendeztek igen nívós ünnepélyeket. NAGYMAGYARORSZÁG GONDOLATA ELVESZETT? Bennünket, a szentistváni Nagy magyarország igaz fiait s leányait természetesen a legjobban az érdekelt, hogy egy ilyen nagy alkalommal vájjon Nagymagyarország örök eszméje-e a központi, uralkodó gondolat? Hogyha ebből a szempontból vizsgáljuk végig a lefolyt ünnepélyeket, akkor fájó szívvel kell megállapítanunk, hogy ezeken az ünnepélyeken Nagymagyarország örök gondolata és ideálja csaknem egészen elkallódott. Amikor ország-világ előtt viharzó erővel kellene bizonyságot tennünk az ezeresztendős Nagymagyarországról, akkor csaknem minden egyes szónok és újságíró, függetlenkedő bombasztikus frázisokkal kerüli meg a lét vagy nemlét óriási kérdését: Nagymagyarországot. A TESTVÉRNÉPEKRÖL ALIG ESETT SZÓ A függetlenkedő nagy frázisok között, a szónokok szájából és az újságírók pennájáról éppen úgy kimaradt a megértő szó a testvérnépek felé, mint a szentistváni Nagymagyarország örök gondolata és elkötelező parancsa. Egy évezreden át a magyarság volt a dunai testvérnépek igaz védelmezője és atyai patrónusa. .. És most odáig jutottunk, hogy a sok függetlenkedő s bombasztikus frázis között szó se esett azokról a testvérnépekről, akikkel jó és balsorsot egy évezreden át megosztott a kereszthordozó, de vitézül szenvedő és küzdő magyar nemzet. Vagy talán már oda jutottak a függetlenkedő atyafiak, hogy még a tücsökcirpelés erejéig se merik fölemelni szavukat a nagyszerb, nagyromán és nagycseh hatalmi törekvések ellen? Három tragédiával teljes köztársaság után, amelyek mindegyike s diktatúrába fulladt, csak nem egy újabb, tehát negyedik köztársaságról álmodoznak ezek a függetlenkedő atyafiak? . A MAGYAROK VASÁRNAPJA” ÉS NÉHÁNY JÓ MAGYAR A NEMES KIVÉTEL Külön szeretettel és hálával kell megemlékeznünk a “Magyarok Vasárnapjáról” és néhány igaz magyarról. A “Magyarok Vasárnapja” soha, de soha nem állott ki egy átokkal teljes negyedik magyarországi köztársaság. érdekében. Egészen természetes, hogy az idei márciusban is nem tagadta meg önmagát. Bátran fölemelte szavát Március Idusának értékes eszméi mellett, de minden sorából kiáradt az a nagy igazság, hogy az igazi emberi szabadságot és magyar igazságot csakis az évezredes magyar történelem tanítása szerint lehet és szabad megvalósítani a Düna-Tisza táján és a Kárpátok alján. De igaz elismerés illesse azt a kevésszámú ünnepi szónokot és újságírót, akik a rettenetes függetlenkedő frázis özönvíz dacára is fölmérték emelni a zászlót az ezeréves Nagymagyarországért és a magyarsággal együtt keresztre feszített, de a magyarsággal együtt bizonnyal föltámadó testvérnépekért! NEMCSAK A SZÉJJELSZAKITOTT NÉMETORSZÁGOT, HANEM MAGYARORSZÁGOT IS EGYESÍTENI KELL! Most, hogy a német kancellár: Adenauer itt járt Amerikában, úgy a világsajtó, mint a rádió és televíziós programok híradásában a központban áll Németország egyesítése: területi egységének helyreállítása. . . Mindenki a legnagyobb érdeklődéssel várja, hogy miképpen fog ez az egyesítés megtörténni, mert a világközvélemény lassan-lassan eljutott ahhoz az igazsághoz, hogy mivel Németország Európa szivében fekszik és a legnagyobb egységes nyelvterület, Németország nélkül egészséges Európát megteremteni nem lehet. Más megoldás nincsen, mint Németország egyesítése és vele együtt Európa szivének: Középeurópának föltámasztása. Dr. Adenauer látogatásának központjában ez az igazság áll. * * * De hát a Dunavölgyén és a Kárpátok alján lehet-e másképpen békét, munkát és emberi kultúrát teremteni, krisztusi eszméket megvalósítani, mint a széjjelszaggatott Nagymagyarország egyesítése által?! Most van itt az ideje annak, hogy a magyarság mint egy ember kiálljon a szétdarabolt és nyomorúságba döntött ország érdekében és fennen hallassa szavát a szentistváni Nagymagyarországért. Kérve-kérjük a magyarság szellemi vezetőit mindenhol ezen a világon, hogy most, amikor Németország helyreállításáról van szó, emeljék fel hangos szavukat Nagy magyarország helyreállításáért. Hiszen azóta, hogy szétdarabolták Nagymagyarországot és a magyarság millióit odadobták a nagy szerb, nagyromán és nagycseh imperializmusnak, éppen úgy tönkre ment Délkelet-Európa, mint Németország szétdarabolásával Középeurópa, — sőt az egész kontinens. A MAGYAR GONDOLAT ÁPOLÁSA Mi, akik ifjúságunkat a ferencjózsefi Nagymagyarországon éltük át, Nagymagyarország gondolatával és örök eszméjével éltük át. . . De magunkkal hoztuk ezt a gondolatot egy egész életre is. Ez kisér és vezet bennünket, bármely részébe is rendelt az isteni gondviselés ennek a kerek nagy világnak. • Ezzel a magyar gondolattal szemben, a két világháború között megszületett a törpe magyar gondolat. Éppen ezért kell nekünk, a magyar gondolat megalkuvást nem ismerő apostolainak, ebben a nagy és szabad országban: Amerikában, bátor bizonyságot tenni, nemcsak a magyarság, hanem Amerika közvéleménye előtt is a dunai népek egyetlen egy békés együttélési módjáról: a szentistváni Nagyra a g ya rországról. Bár politikai, szociális és kulturális gondolatokban lehet közöttünk eltérés, Nagymagyarország
