Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-04-15 / 4. szám
2-ák OLDAL “KRÓNIK A’’ 1953 április. A MADEIRÁI HALOTT Irta: TAUBINGER M. LÁSZLÓ. Amikor április 1-én visszaemlékezünk IV. KÁROLYRA, a madeirái mártírra, önkéntelenül is felmerül előttünk a kérdés: miért. . . . miért kellett mindennek bekövetkeznie, miért kellett népünknek azóta annyi szenvedésen keresztül menni, miért lettünk bujdosókká és számüzöttekké, miért pusztul azóta .a magyar?? A választ minderre a maga csendes némaságában megadja a madeirái halott. IV. Károly 1887 augusztus 17- én született az alsóausztriai Persenbeuq'oan mint Ottó főherceg és Mária-Jozefa főhercegasszony elsőszülött gyermeke, Ferenc József fiatalabb öccsének Károly-Lajos főhercegnek unokája. Mivel Rudolf trónörökös tragikus halála következtében fennállott annak a lehetősége, hogy Károly esetleg egyszer a Monarchia trónjára kerülhet. ennek megfelelő gondos nevelésben részesült, melynél nagy súlyt fektettek a modern, főként a Monarchiában beszélt nyelvek, a történelem, honismeret s természet tudományok tökéletes elsajátítására. Nevelői élén a mélyen vallásos Wallis György gróf állott, dé ott találjuk közöttük Mattenclois bárót, Tormássy Arthurt, Monsieur Matthieut, a soproni dominikánus atyát. Gegerle Norbertét. Dr. Waitz és Dr. Marschall püspököket. Nevelői gondoskodtak arról is, hogy a főherceg megismerkedjék az ország különböző vidékeivel és népével. Már korán beutaztat* ták vele a Monarchia egész területét és hetente egyszer elvitték őt a rendes oktatás keretén belül Becs külvárosaiba is, hogy megismerje a gyárak munkásainak életét, a gépek működését. 1900-tól kezdve rendszeresen vettrészt a bécsi Schottengimnázium nyilvános előadásain is, ahol hamarosan tanárai és diáktársai kedvence lett "Erzkarl” csendes és szerény modora miatt. 18-ik életévének betöltése után »megkezdődött katonai nevelése. Wallis György grófot főudvar - mesteri minőségben leváltotta Lobkowitz herceg, alezredes. Az elméleti kiképzést két kiváló minősítésű tisztből, Dittl von Wehrbach őrnagytól és Bisenius századostól kapta, majd ennek befejezése után a 7-es dragonyosokhoz vonult be szolgálattételre. Századparancsnoka az első századnál Zeleny Jenő kapitány, ezredparancsnoka pedig a szigoráról hires Milvéthy ezredes voltak. Ahogyan egykor tanárait, úgy katonai feljebbvalóit is meglepte a főherceg szerénysége, gyors felfogóképessége, vallásossága és erős kötelességérzete, ami különben a Habsburgokat mindég jellemezte. Úgy tiszttársaival, mint a legénységgel hamar megtalálta a közvetlen bajtársias hág nemet és rövid idő múlva mindenki megszerette őt az ezredben. Általában feltűnő volt a fiatal főhercegnél és későbbi uralkodónál, hogy bárhová is ment. mindenütt azonnal megtudta nyerni a nép legnagyobb szimpátiáját. Mindenütt közszeretetnek örvendett, még a rideg svájciak. vagy távoli száműzetésének helyén, Funchal lakosságának körében is. Édesatyja 1906-ban bekövetkezett halála után, megszakította katonai szolgálatát és jogi tanulmányainak elvégzésére a hires prágai német egyetemre került, ahol Ulbricht, Pfaff és Ott professzoroknak köszönhette elsősorban azt az alapos jogi tudást, melyről későbben többször tanúságot tett. Egyetemi tanulmányainak befejezése után visszakerült ezredéhez és 1911 október 2lén vezette oltárhoz Zita Bourbon-Pármai hercegnőt. akivel ritka boldog és harmonikus családi életet élt. Házasságuk első gyermekeként 1912 november 20-án született Ottó főherceg, a Habsburg-ház jelenlegi feje és a magyar Szent Korona várományosa. Károly főherceget 1913^1ején a sárgahajtókás dragonyosoktól a bécsi 39-es közös gyalogezredhez helyezték át, ahol őrnagyi rangban, zászlóaljparancsnoki minőségben teljesített szolgálatot és közben kitüntetéssel végezte el a vezérkari tanfolyamot is. Hogy representációs kötelességekhez is hozzá szoktassák, 1910- ben a londoni koronázási ünnepségeken, képviselte az Osztrák Magyar Monarchia uralkodóját. Ferenc József legnagyobb elismerését érdemelte ki az ünnepségek alkalmával tanúsított sok diplomáciai rátermettséget megkövetelő magatartásával. Ez a diplomáciai érzék jellemezte őt később is, amikor mint trónörökös, majd mint a Monarchia uralkodója tárgyalt szövetségeseivel. Mint fiatal főherceg későbben még két ízben jelent meg az uralkodó személyét képviselve Krakkóban, majd későbben Lembergben megtartott ünnepségeken, ahol tekintettel a kiélesedett lengyel-ukrán ellentétekre különös tapintattal kellett fellépnie. A felelőtlen propaganda elhíresztelte, hogy Károlyt nem nevelték és nem készítették elő kellőképen a trónra. Ezzel szemben az igazság az, hogy a fiatal főherceg nevelésénél kezdettől fogva tekintetbe vették a trónöröklés lehetőségét, amire tervszerűen előkészitették. Amikor Princip golyója kioltotta a trónörökös életét Sarajevóban, Károly főherceg hivatásának teljes tudatában lépett nagybátyja helyére, hogy egykor átvegye az agg uralkodó, Ferenc József, hagyatékát. Ettől a pillanattól kezdve Károly trónörökös és Zita főhercegnő, akik eddig a nyilvánosságtól visszavonultan csendes családi életet éltek, az Ausztria Magyarország szétrobbantására szövetkezett hábor rágalmainak, gyalázkodásainak és ferdítésektől hemzsegő propagandájának kereszttüzébe kerültek. Ezt a hadjáratot ugyanazok a földalatt működő elemek irányították, amelyek egész Európában a trónok megdöntésén dolgoztak, mert ettől remélték hatalomrajutásukat. LESZ-E FEGYVERSZÜNET KOREÁBAN? Sztálin halálával az orosz bel- és külpolitika épp oiy változáson megy át, mint az amerikai bel- és külpolitika Truman távozásával. Csak mig a szabad Amerikában a sajtó a kormánytól függetlenül ismerteti a közönséget a változások céljairól, addig az orosz sajtó továbbra is a szovjet kormány hivatalos szócsöve marad. A Pravda csak azt írhatja, amit a szovjet diplomaták mondhatnak és a kommunista diplomaták Malenkovtól kapják utasitásaikat. így tehát az amerikai ember, csak úgy mint a szabad országok népe, kétkedőleg fogad minden békéshangu kijelentést, amit akár a Szovjet, akár a csatlós államok vezérei tesznek, ha a szavakat nem követik hasonló cselekedetek. Mindenesetre meglepetést hozott az észak-koreai és kínai hadvezérek ajánlata, hogy a beteg és sebesült foglyokat cseréljék ki és ennek végeztével tárgyaljanak ismét a fegyverszünetről. Sztálin idejében ezek a tárgyalások csak porhintést jelentettek. Most, amikor Malenkov irányítja az orosz külpolitikát, talán mást jelent. Kiegyezést, megegyezést, vagy nagyobb cselszövést? A következő hetek megmutatják. Nem tudunk hinni a muszkának, nem is várunk békét tőlük. Inkább hisszük, hogy ezzel a fogolycsere ajánlattal Amerika éberségét akarja kijátszani Malenkov. T. S. Károly trónörökös helyzetét ebben a viszonylatban erősen megnehezítette a sarajevói gyilkossággal kirobbant véres háború ezernyi uj megoldásra váró problémája. A háború következtében az eddig alattomban dolgozó belső ellenségnek is egyre több alkalma nyilt a nyilt támadásra és a Korona rendelkezéseinek szabotálására, amire az ellenséges külföldi hatalmaktól erkölcsi és anyagi támogatást kapott. A főherceg már trónörökös korában tapasztalhatta, hogy ezeknek az erőknek a keze elért a legmagasabb állami hivatalokig is. Kezdettől fogva azon igyekeztek, hogy izolálják őt az uralkodótól és hadseregtől és hogy ne engedjenek betekintést számára az állami gépezet titkaiba. Károly azonban nem csüggedt. Szívós harc indult meg az alig huszonhét esztendős trónörökös. és a láthatatlan, gátlások nélküli ellenség között. Kezdetben ahová csak fordult áthatolhatatlan akadályokba ütközött; nem kapta meg a kért felvilágositásokat, rendelkezéseit ad acta tették, stb., stb. Végül is a rá jellemző kitartással és nem egyszer az uralkodó közvetlen segítségét igénybevéve Károly maradt a győztes. Sikerült elérnie, hogy a hadseregföparancs nokságon kapott izolált beosztásából az arcvonalakra kerüljön ki, ahol eleinte a király személyét képviselte és közvetlen érintkezésbe léphetett frontlátogatásai alkalmával a küzdő csapatokkal. Ferenc József mentői közelebbről ismerte meg, annál inkább megszerette unokaöccsét és csakhamar lehetővé tette számára a kormányzási ügyekben való részvételt is. Ettől kezdve Károly rendszeres érintkezésbe állott a minisztériumokkal, résztvett a koronatanácsokon és a király nem egyszer kérte ki politikai véleményét. A trónörökös korán felismerte Olaszország hűtlen kiugrási szándékait is, amire több ízben hívta fel az illetékesek figyelmét és erélyesen védte a Monarchia álláspontját az olaszokkal szemben a német főhadiszálláson is. Sajnos az események őt igazolták és csakhamar bekövetkezett Olasz ország hadüzenete. Kérelmére Ferenc József frontszolgálatra osztotta be és az olasz fronton harcoló hires “Havasi Gyopár’’ császárvadász hadtest parancsnokságával bízta meg. Károly annak ellenére, hogy a fronton is naponto megkapta a minisztériumok jelentéseit, melyeket át kellett dolgoznia és az uralkodónak továbbítania, olyan kiválóan állta meg helyét győztes csapatai élén, hogy hamarosan mégjelentősebb katonai feladatok elvégzését ruházták rá. A széles vonalon áttört oroszok feltartóztatására kapott parancsot és az újonnan felállítandó 12-ik hadsereg parancsnokságát kellett átvennie, melynek csakhamar fontos szerepe lett Erdély megvédésénél is. Jellemző volt a trónörökös politikai éleslátására, hogy az orosz offenziva következményeként talán elsőnek ismerte fel Románia orvtámadási szándékait és ezért katonai és emberi szempontok figyelembevételével nyomatékosan követelte Erdély polgári lakosságának időben , való biztonságba hozatalát. Súlyos nézeteltérései támadtak ebből kifolyólag az általa különben nagyrabecsült Tisza István miniszterelnökkel, aki politikai prestigéből nem járult hozzá a kiürítéshez. Az események a trónörökösnek adtak igazat. A románok váratlanul törtek be és a hanyatthomlok menekülő lakosság nyomora és szenvedése leirhatátlan volt. Károly élete végéig nem tudta elfelejteni az ott látottakat és még halálos ágyán, lázáimaiban is Erdély polgári kiürítéséért hadakozott. Mint a 12-ik hadsereg parancsnoka hamarosan megtisztította Erdélyt a betört románoktól és épen a Románia elleni offenziva tervein dolgozott, amikor Ferenc József súlyos megbetegedése miatt visszahívták Bécsbe. A győztes hadsereg parancsnokságát és a Románia elleni hadjárat továbbfolytatását utódjának, Mackensen tábornagynak adta át, maga pedig az agg uralkodó 1916 november 21-én bekövetkezett halála után ősei trónjára lépett és átvette a Monarchiát legfelsőbb ügyeinek irányítását. % Károly király uralkodásának első napjától kezdve tisztában volt azzal, hogy emberfeletti feladatot kell megoldania. Egy percre sem ringatta magát csalfa reményekben a jövőt illetőleg. Tisztán felis-
