Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-04-15 / 4. szám
VOLUME X. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y., 1953 ÁPRILIS. NO. 4. SZÁM. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY- 10c. A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE Gyászmise IV. Károly emlékére Az Amerikai Magyar Katolikus Liga IV. Károly apostoli királyunk halálának 31-ik évfordulóján ünnepélyes emlék misét tartott a new yorki Szent István templomban április 11'én délelőtt 10 órakor. A szent misén Francis J. Spellman kardinálist Joseph P. Donahue püspök képviselte, kit Msgr. Közi Horváth Jó zsef és Msgr. Raszlaviczky Iván vezetett be a szentélybe. Horváth Lőrinc perth amboy-i plébános celebrálta a misét. Gáspár János, Kiss Gyula, Lényi Vince és Slezák Imre plébánosok fényes segédletével. A királyi családot Rezső főherceg képviselte. A templom megtelt vallásfelekezeti különbség nélkül, szülőhazánkat és IV. Károlyt gyászoló magyarsággal és fájdalmas meghatottsággal hallgatta a misét kisérő, fenkölt klasszikus egyházi oratorium énekét, melyet három operaénekes énekelt. Az egyházi, tudományos, politikai és irodalmi élet számos ismert, kiemelkedő egyénisége mellett az ezévi “Károly-misére” is eljöttek az egyszerű hűséges amerikai ma gyarok, akik közül sokan ma is szivükben hordják Károly királynak a nép iránti szeretete emlékét. Nem felejtették el, hogy a magyar nemzet számára oly fájdalmasan rövid uralkodását azzal kezdte, hogy a magyar és nemzetiségi ipari és földmunkásságot be akarta vonni “az alkotmány láncaiba”, a kormányzásba, a parlamentarizmus józanitr lősségeibe. S korszerű terveket készült megvalásita. ___ öldmüves szegények sokasága földhöz juttatására, de nem adatott meg neki az idő, hogy mindezen eszméit valóra váltsa... * Az ének, mintha valahonnan az égből hullott volna alá és a bus melódiák tavaszi virágszirmokat szórtak a láthatatlan fenséges koporsóra. És könyörgés volt ez a szent ihlettől fogamzott oratórium, hangos kiáltás a minden népek Urához, hogy nemcsak árva hazánkat, hanem az egész világot az Ö szent és örök törvényeinek oltalmába rendelje és igazgassa. Jöjjön el a második nagy csoda, hogy üldözött népét az örvény közepéből szárazon vezesse ki a béke-partra. Vegye oltalmába elesett, elárult országunkat, veszendő lelkek szomorú hajlékát. . . Mártír királyunkért mondott szent misén vigasztaló hitet is kaptunk, a hatalmas keresztény kultúra elfogyhatatlan gazdagságának és alkotó képességének méltóságteljes bizalmát. Az oltár előtt álló nemzetiszinü magyar zászló fehér síkján ragyog a koronás magyar címer. A címer szimbolikus vonalaiba vért pumpált és életet lehelt törhetetlen hitünk hazánk föltámadásáért. Isten békéje felé vezető útmutató a mi koronás címerünk! A magyar élniakarás szépségeinek és tisztaságának hófehér hegycsúcsa, amelyhez nem érhet föl semmiféle időleges szennyes áradat... Hiába zúzták szét és törték össze ezeréves címerünket — a romok között épségben maradt meg mártír királyunk koporsója fölé boruló katedrális, — melynek márványcsipkéjére szállt a sziklakövet elhengeritő húsvéti angyal. És ott áll, várva a jelt, hogy Magyarország feltámadásának nagy napján az Allelujás ünnepen velünk örvendezzen. . . Ez a fenségesen szép és megható ünnepi mise a mi magyar Golgotánk áhítattal elfogadott szenvedése volt. És ezt a közös szenvedésünket mély tisztelettel fölajánljuk a mártír király sokat szenvedett családjának vigasztalására. . . Az oltár Evangéliumi könyvének csodálatos miniatűr díszítésére ráborult Regina királyné kedvenc virága: a piros tulipán. Nem tudjuk, hogy a magyar tisztelendő nővérek, a kedves Sisterek figyelmes tendenciája volt-e, hogy Regina királyné virágaival díszítették föl az oltárt. De az bizonyos, hogy a magyar Szent Korona isteni tendenciával pompázott a tulipánok fölött. Mert New Yorkban napokig esős, csatakos borús idő volt. De szombaton reggel az ünnepi mise előtt hirtelen kitisztult az ég és ragyogott a napsugár s az oltárkép üvegfestményét átvilágítva, mely Szent István első királyunkat ábrázolja, amint fölajánlja a Szűz Anyának, az élet örök folytatása szent eszközének a magyar koronát. . . És Szent István kezében a korona, az áttörő napsugártól tündökölve, szórta ragyogó fényes sugarát, szépséges királyasszonyunk tulipánjaira. .. Ezt igy kell hinnünk, mert nem először történt már, hogy a nagy idők közeledő határainál, a jelek a következtetésekkel egyeznek. Ebbe a hitbe évezredünk szomorú és örömteljes gyakorlata állított be minket, amely csak az elnyomottak, a csodát várók lelkében születik meg, hogy reményünket taplalja. RUBY ERZSÉBET. Eisenhower világbéke-ajánlata SZABADSAGOT KÖVETEL A RABNÉPEKNEK Eisenhower elnök április 16-án világpolitikai- jelentőségű beszédben hívta fel a Sztálin halálával uralomra került, uj Malenkov kormányt, hogy változtasson a Szovjet imperialista rablópolitikáján, fordítsa meg “az eseményeknek a világot atomháború felé sodró, sötét hullámát” és térjen a népek egyforma jogait elismerő, igazi békepolitika útjára. E politika alapelveit, amelyek a rabországok felszabadulása szempontjából különösen jelentőségteljesek, az Elnök a következőkben foglalta össze: 1. A világ egyik népe sem tekinthető ellenségül, mint nép, mert az egész emberiség egyformán békére, barátságra és igazságra vágyik. .2... Egyetlen nép sem biztosíthat magának tartós biztonságot elszigetelődés, hanem csupán a töb bi nemzetekkel való együttműködés utján. 3. Minden nemzetnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga válassza meg kormányformáját és gazdasági rendszerét. 4. Valamely nemzet azon kísérletére, hogy más nemzeteknek kormányformát diktáljon, nincs mentség. 5. Egy nemzetnek a tartós békére való reménye nem a fegyverkezési versenyen, hanem a többi népekkel való baráti kapcsolatokon és megértésen kell épüljön. Eisenhower kijelentette, hogy első lépésül Ázsiában -a koreai fegyverszünetet, Európában pedig az osztrák békeszerződés aláírását kívánja. “Minden becsületes békecselekedetet, — mondotta — öröm. mel üdvözlünk. Üres szónoklatokkal nem törődünk. Szavak helyett tetteket akarunk látni e békeszándékokról. Sem a nagy sem a kicsiny kérdések nem megoldhatatlanok, ha megvan az akarat, minden nép jogainak tiszteletben tartására’'. KÉRDÉSEK MALENKOVHOZ Az Elnök hangoztatta a NATO- nak és annak keretében a nyugateurópai hadseregnek Nyugat- Németország bevonásával való továbbépítése, Németország egyesítése, az európai országok unója és majdan egy öt pontos leszerelési program megvalósítása szükségét. Kijelentette, hogy a béke “csak egy kérdéstől függ: Mit hajlandó tenni a Sovjetunió? Bármi legyen is a válasza, mondja ki nyíltan!” Majd a következő kategorikus kérdéseket intézte az uj Szovjetkormányhoz: Hajlandó-e a Szovjet a kommunista országoknál levő befolyását orra használni, hogy Koreában ne csak célszerűségi fegyverszünet, hanem Ázsia békéje jöjjön létre? — Hajlandó-e más nemzeteknek, beleértve Kelet-Európa népeit, megengedni,- hogy maguk válasszák meg kormányformájukat és más nemzetekkel szabadon szövetkezhessenek a törvények egy világ-átfogó közösségében? Hajlandó-e együttműködni a leszerelési tervekben, amelyeket a legteljesebb UN-ellenőrzés és inspekció tenne feltétlen hatékonynyá? — Ha ezekre nem hajlandó, — akkor miben van a Szovjet Unió békeszándékainak tényleges bizonysága? — Bizonyságtétel kell. Ha elmulasztjuk e drága alkalmat, az eljövendő korok ítélete kemény és igazságos lenne". * ,# * Az amerikai nép lelkes, átszellemült érzéssel fogadta az Elnök e történelmi elhivatottság ihletétől áthatott, nagy beszédét és hasonló elragadtatással teli kommentárok hire érkezik a szabad népek köréből. A szabad földön élő magyarság forró háláját küldi az Elnöknek e világraszóló kiállásáért, amelylyel újólag eljegyezte magát a népek, köztük a magyarság szabadsága kivívásának ügyével. Hisszük, hogy az Elnök e hatalmas megnyilatkozása még szivósabbá edzi a zsarnok-igában szenvedő magyarok kitartását és imádkozunk, hogy Isten áldása vezérelje sikerre szent céljait a világ és benne a kálváriás magyar nemzet megváltó üdvére!
