Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-03-15 / 3. szám

1953 március "KRÓNIK A” 7-.1K OLDAL gyarországot pusztította el, hanem a vörös bolsevizmus a tönk szélére juttatta az összes dunai testvérné­peket is. “SZOLGALATBAN ELSŐ!” A magyar nemzet évezrede« tör­ténetéből ez a bizonyságtétel hang zik, tisztán és bátoritón: “Szolgá­latban első!” Teljességgel igaz, hogy egy év­ezreden át a magyarság újra és újra elvérzett a Nyugatért, de ép­pen ilyen igaz az is, hogy nemcsak befogadta az üldözött és szenvedő testvérnépeket, hanem megvédte őket a befogadás után és szolgálta őket igazán. így tartották meg nyelvüket, szokásaikat, kultúráju­kat hosszu-ihosszu évszázadokon át. A nagy magyar uralkodók: Szt. Istvánról és Szent Lászlótól kezd­ve Mátyáson és Nagy Lajoson át, egészen I. Ferenc Józsefig megér­tették a magyarságnak eme nagy küldetését, . . Eszük ágában sem volt valami függetlenkedésről sza­valni, hanem az ő életjelszavuk is ez volt: “Szolgálatban első!" A Kis Antantban egyesült utód­államok aztán megmutatták ennek az ellenkezőjét és millió és millió magyart és velük együtt a testvér­népeket is borzalmas koldusságba és rabszolgaságba kergették. Micsoda óriások is voltak ezek a “szolgálatban első” nagy ma­gyar uralkodók! . . . Közülük az utolsóról: Ferenc Józsefről igy tesz bizonyságot Horthy kormányzó: “Egy élet Magyarországért.” cimü könyvé­ben: “Hálás vagyok az Isteni Gondviselésnek, hogy ezt az időt (öt esztendőt) Ferenc József csá­szár és király Őfelsége közvetlen környezetében tölthettem el. An­nak, amit ott tapasztaltam és ta­nultam, köszönhetem, hogy később az általam nem keresett állásom­ban, mint Magyarország állam­fője, mindég magam előtt láttam a helyes utat. Ő volt a legneme­sebb, leglovagiasabb és legjobb férfi, akit megismerhettem és pél­dája végigkísért egész további éle­temben." * * * Mi, akik a szentistváni Nagy­­magyarországnak vagj'unk gyer­mekei, akiket Nagymagyarország gondolatától semmiféle független­kedés, vagy balkánosdi eltéríteni nem fog, hálát adunk az . Isteni Gondviselésnek azért, hogy a leg­nagyobb magyar uralkodóknak legméltóbb utóda, Ottó Őfelsége közöttünk él és fáradhatatlanul dolgozik a szentistváni Nagyma­­gyarországért. Ő valóban “Szol­gálatban első”. Engedje is az Isteni Gondvise­lés, hogy ez a szolgálat a maga egész teljességében kibontakozhas ,sék majd akkor, amikor a mag5’ar királyi korona fogja ékesíteni ne­mes homlokát. A Fö'LTÁMADÁS HITÉVEL ÜNNEPELÜNK! Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, az egész Krisztus-követő világ a Nagypéntek és a Husvét ünnepére készül. . , Ha volt valaha Golgotha-járó cs keresztre feszített nép, úgy a mi magyar népünk áz, — különö­sen az elmúlt harmadik évtized­ben. , . Úristen! Micsoda pusztítá­son, feldaraboláson, megköpdö­­sésen és keresztre feszítésen men­tünk keresztül! Jaj lenne azonban nekünk, hogyha történelmünk ez­zel végződnék! Nem! Egy ezeresztendős orszá­got építő nép nem pusztulhat el igy. Jönni kell a föltámadásnak! Jönni kell a magyar Husvétnak! Te kedves magyar olvasóm, bárhol e széles világon is olvasod e sorokat a nagy ünnepek előtt, ne kétségbeeséssel, az örök kereszt refeszités gondolatával gyászolj, hanem a biztos feltámadás hitével ünnepelj! Három tragédiával teljes és dik­tatúrába fulladt köztársaság után mi nem egy negyediket akarunk. Hiszen az is éppen olyan véres diktatúrába fulladna mint a mege­lőző három. . . De nem kérünk a Kossuthi-Jászi-féle Dunai Konfe­­derációból sem. . . Mi nem a füg­getlenkedésről szavalgatunk! Mi ünnepelünk igaz hittel: Nagy­magyarország föltámadásának biztos húsvéti hitével. . . Ezt adja meg a mi munkánk, hitünk és fő­képpen Istenünk nagy kegyelme! ÖREG RUHA MAGYARORSZÁGRA. A Krónika múlt év 5-ik számá­ban közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok postaigazgatósága ideigle­nesen beszüntette a Magyarország ba címzett öregruha-csomagok felvételét, azon indokolással, hogy hatósági fertőtlenítő intézetek nin­csenek az országban. Ez a tilalom teljesen indokolatlan, mert egész­ségügyi intézet van minden város­ban és a mellékelt hivatalos irat szerint ezt el is lehetett intézni. Ké­résem nem is volt meglepetés a hivatalban, közlésük szerint, más országok is kérték ugyanezt. A cső magot már nem sikerült elkülde­ném időközben betiltották a fölvé­telt. Azóta is egyre várom ezen ideiglenes tilalom megszűntét. Ta­lán senki nem kéri, feledésbe me­rült, senki nem akar hazaküldeni egy ruhadarabot? Azon kéréssel mellékelem ezt a levelet, szíveskedjenek illetékes helyen odahatni, hogy megszün­tessék ezt a tilalmat. Ha más oka nincs a tilalomnak, a sterilizálást el lehet intézni, amit a mellékelt irat bizonyít. Minneapolis. Maria Grendzsa Donsky. * A bizonyítvány szövege: City of Minneapolis, Division of Public Health City Hall, F. J. Hill, M. D., M.P.H. Commisioner of Health. June 27th, 1952. To Whom It May Concern: This, is to certify that the fol­lowing articles of clothing presen­ted bv Maria Grendzsa Donsky, 90 Lyndale Ave. No. Minneapolis. Minn., have been properly ster­ilized as directed by the Commis­sioner of Health and are fit for shipment to Budapest, Hungary: 2 towels, 1 wash cloth, 1 diaper. 1 baby's bath robe, 1 kimono, 4 pair soakers, 1 pair booties, I pair socks, 2 pair rompers; 4 child's sweaters. Respectfully, F. J. Hill, M. D., M. P. H. Commissioner. GOTTWALD IS ELPATKOLT Klement Gottwald, az 1948 februárjában pucscsal uralomra ke­rült csehszlovákiai köztársasági elnök március 13-án meghalt Prágá­ban. Négy nappal előbb még résztvett Sztálin temetésén. Moszkvában és a hírek szerint az ottani szeles, nagy hidegben szerezte a végzetes hülést. A temetésén resztvettek a többi rabországi helytartók is, köz­tük Rákosi Mátyás. Ők nem bűitek meg. Csehszlovákia nincs orosz megszállás alatt. Noba hadseregét cseh földön tartózkodó orosz tisztek tartják hatalmukban, mégis ka valamely rabország megkezdhetné az orosz: járom elleni felkelést, kétségtelenül még leginkább Csehszlovákia. De várható-e ilyesmi t csehektől, akiknek a hősi bátorság sohasem volt erős oldaluk? 'TISZTOGATÁS” MAGYARORSZÁGON A magyarországi kommunista főemberek tömege*: letartózta­tása, öngyilkossága vagy kivégzéséről Amerikába érkezett szenzáció»: híresztelések közül máig sem lehet tudni, melyik igaz, melyik nem. Meg kell várni, amig “felszáll a köd”. Állítólag főként zsidó szárma­zású vezetőembereket tettek el az útból, hogy a rendszer ne léssé­­“zsidó szerkezetűnek”, hanem fajmagyarabbnak. De az áriásitás aligha orvoslás a bajokra, hiszen azok nemcsak személyiek, . . Annyi már bizonyos, hogy az a február közepetájt világgá ter­jedt híresztelés, hogy a rendszer 2-ik számú kommunistáját Gerő Er­nőt is elcsapták, sőt “zárt intézetbe”, valami párt-szanatóriumba vitték és lemondatták, nem felei meg a valóságnak. Ugyanis röviddel ezután a N. Y. Times bécsi tudósítója jelentette, hogy Gerö Ernő helyettes miniszterelnök Rákosi Mátyás jelenlétében, február 27-én beszédei mondott az államosított szakszervezetek budapesti kongresszusán és felhívta a munkásságot, hogy “ereje végsőkig való megfeszítésével és ha kell emberfeletti erővel” törekedjék az Ötéves Terv feladatai kö­rüli nagy elmaradása felpótlására”. Gerő, mondja a jelentés, sötét képet festett a magyarországi gazdasági helyzetről. Kijelentette, hogy a magyar bánya-, vas- és acélipar teljesítményei iránti várakozások teljesen csődöt mondtak és a felfokozott munkára feltétlen szükség van, hogy Mag^rország ele­get tehessen kiviteli kötelezettségeinek és következéskép feljavíthassa a sanyarú közélelmezési helyzetet. Mindez annak bizonysága, hogy a munkások nem törnek be. Igen sokan közülük továbbfolytatják a rendszer elleni csendes, me?s terrorral elijesztett ellenzésüket, a feltűnést kerülő, apránkénti szado­tálásukat. Nemcsak halálosan unják a folytonos munka versenyt, erő­­szipolyozást és sztahanovizmus néven ismert párt-uralma embernyuző kizsákmányolást, de az agyon propagandázást és magát az osztály­­harcot is, mert számos emberséges munkaadó sokkal beíátásosabb volt velük szemben mint az őket rabszolgaként kezelő pin-bürokrácia, elvtársi uralom. Kun Béla idején is maguk a munkások unták meg elsőnek a kíméletlen munkaadóként föléjük kerekedett bolsevik pártvezéreket, a munkásasszonyok pedig a pokolba kivárnák az egész ’proletár-ura­­ságot”, mert a politika elrabolta tőlük a férjüket. Horváth Márton, a pártvézetőség tagja már a tavaly nyáron nagy beszédben korholta a munkásokat, hogy legtöbbjük ma is szociáldemokrata. Ma is nem « nyilas csökevényeket, hanem a “szoedemeket’ vadásszák az üze­mekben, mint veszélyes elemet. Tudják, hogy ezek nem felejtették ti azt sem, hogy Rákosi és társai becsapták régi évtizedes vezetőiket, köztük Kéthy Annát és más népszerű emberüket s aztán börtönök, mélyére lökték őket, — azt sem tudják róluk, élnek-e még? Nagy a csömör a munkások zömében és vissz&fcvátijék azt az időt, amikor nem voltak meghajszolt munka-páriák, hanem annyit tío.­­goztak, amennyi elég volt a megélhetésükhöz és nem államilag dikta­tórikusán megszabott bérért, hanem annak a munkaadóiknak, aki a legjobban megfizette őket. Biztos, hogy visszakivánják a munkapáac szabadságát és a szakszervezetek függetlenségét. A parasztság millióiról nem is kell beszélnünk. A magyar föld­­müves nem kollektiv lény, a maga kis gazdasága volt mindig az éle­tének szerelme és ép úgy ellenségesen áll szemben a mindinkább feí­­kényszeritett kolchoz-rendszerrell, mint a töméntelen o eszolgálta tast és egyéb előírással, amely teljesen illuzóriussá teszi a föld magántulaj­donát. A lelkekben már régen megbukott a magyarországi kommu­nizmus azoknál, akikre a kéretlen Messiások folytonos kijelentést szerint építették: a munkásoknál és a parasztságnál, h közismert va­lóság az, hogy a rendszert a megszálló orosz haderő fegyverei terror­jára építették és az oroszok európai kolóniaként végleg fegyveres ha­talmuk alatt akarják tartan: Magyarországot. Akármilyen helytartót vezérkart, a legáriább és legbtszgóbb hajcsár-kominamsitakat is tenné meg Moszkva Magyarország vezetőiül, a munkások és földművesek néma, de szívós ellenállásával szemben tehetetlen marad, nem tud raj­ta segíteni soha. Nem használ semmiféle “tisztogatás” — a rendszer maga az, amelynek el kellene tisztulnia az Útból, mert amíg nem iesz szabad vi­lág Magyarországon, gazdaságilag sem jön rendbe az ország. A ma­gyar nép ezt a tisztogatást szivrepesve várja, de persze nem Keletről.,.

Next

/
Thumbnails
Contents