Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
8-ik OLDAL “KRÓNIK Ä” Petőfi Sándor ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE. Előadta 1953 február 4-én, a woodbridgei Amerikai Magyar Kultureg^esiilet tagjainak TARCZ SÁNDOR. (Folytatás) Áprilisban ismét Selmeczbányán találjuk Petőfit. Innen ellátogat szüleihez Dunavecsére és junius végéig ottmarad. Ekkor elhatározta, hogy tanulmányait folytatja és Pápára ment, ahol Tarczy Lajos tanára segítségével igyekezett behozni az elmulasztottakat. Szabad idejében Horváth Károly helyi ügyvéd fiatal leányát tanította, aki azonban váratlanul elhunyt. Petőfi kis tanítványának ezt az emlékversét dedikálta: LENKE SÍRJÁN Ádáz koporsó zordon éjjele! Mivé tevéi te oly sok örömet? Mivé tevéi te annyi szép reményt? Mely zsenge a szülői szív felett. A legmeghatóbb ebben a versben Petőfinek igyekezete a szülőket megvigasztalni. Novemberben Petőfi újból megmarkolta a vándorbotot. Pozsonyba, majd Pestre, azután Duna-Vecsére ment szüleihez. Apja mészárost akart belőle faragni, édesanyja szerette volna, ha tanulmányait folytatná. Társalgásukat, amely ezúttal békésebbhangu volt, Petőfi “Egy Estém Otthon” cimü versében mondjt el: EGY ESTÉM OTTHON Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S kedvemért ez egyszer — Az Isten áldja meg! • Petőfi ismét a szinészséggel jegyezte el magát és az Ozóra községben működő színtársulathoz csatlakozott, de három hónap múlva otthagyta őket és Sopronba ment. Novemberben visszatért Pápára, ahol Tarczy ^professzora közbenjárására visszavették a Kollégiumba. Itt egy teljes évet töltött . . . ami szokatlan Petőfinél. Orlay Petries Soma nevű unokatestvérével volt egy szobán, itt ismerte meg Jókait és a három jóbarát együtt élte a nagy diákok vidám életét. Érdekes, hogy Orlay, Petőfi és Jókai ebben az évben ellentétes passzióknak éltek. Jókai festegetett, Petőfi szinészkedett, Orlay novellákat irt, amelyek illuszrációit Jókai rajzolta, szövegeiből Petőfi idézett. Pápán sok későbbi jeles férfivel ismerkedett meg Petőfi. A történelem volt kedvenc tantárgya, német verseket fordított. Ez évben (1842) sok verset irt már Petőfi név alatt a Kollegium Irodalmi Köre összejöveteleire és 1842 julius 24-én elnyerte a Kör diját (2 aranyat). A díjnyertes cim verse: SZÍN ÉS VALÓ Némul a hangszerek zenéje, A függöny fölrepül S az arcokon kíváncsiságnak Csendes figyelme ül. Azt hiszem, Petőfi e versében elsírta' a színészetben való nagy csalódását. A vizsgák után Komáromba ment Jókaihoz, azután haza Pesten át Duna-Vecsére, szüleihez. Apja ekkor már régóta szegényember volt, vagyonát elvitte az 1838-iki árvíz és egy rossz adós. Kénytelen volt más megélhetés után látni és vendéglőt nyitott, háza első részéből. Noha az öreg Petrovics sohasem mutatott megértést müvészlelkü fia iránt, Petőfi szeretete és hűsége az atya iránt az 1843-ik évben irt “A jó öreg korcsmáros” cimü verséből árad felénk. “A Jó ÖREG KORCSMÁROS” Itt, ahonnan messze kell utazni, mig az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom; Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. Egy jó öreg ember benne a kocsmáros, Áldja meg az Isten mind a két kezével. A fiatal költő meleg szive lüktet e vers minden sorában. Egy hét múlva Petőfi Mezőberényre ment Orlay szüleinek látogatására. Ott irta Hortobágyi kocsmárosné cimü szép versét. HORTOBÁGYI KOCSMÁROSNÉ Hortobágyi kocsmárosné, angyalom, Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van, Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Bizonyára volt ott ilyen szép kocsmárosné, akinek Petőfi versben udvarolt, mint később látni fogjuk szintén hiába, de vájjon, mikor 1953 március Petőfi országos hirü lett, olvasta-e ezt a hangulatos verset a megénekelt menyecske és nem-e fájt a szive egy kicsit a visszaemlékezésnél? De kövessük Petőfit kalandozásaiban, mert megint csomagol. Debrecenbe megy, onnan Pápára vissza. De anyagi segítséget nem kap tanulmányai folytatására, megint tehát a most már utált színészet ad neki sovány kenyeret egy időre. Székesfehérvárott Szabó József társulatához szegődik és Borostyán néven kapja és játsza első szerepét (eddig csak statiszta volt mindenütt). Hát ezt az első szerepét imigyen énekelte meg; ELSŐ SZERELEM Színész lettem. Megkapám az első szerepet. S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóízűen S szivemből neveték; Pályámon, oh úgy is tudom Leend ok sírni még. A szerep rövid lehetett, mert csak ily rövid verset érdemelt. Ä Szabó színtársulat 1843 januárjában Petőfivel Kecskemétre ment, ahol mint programárusitó versei kinyomatásával szeretett volna kis extra pénzt keresni. A helybeli cenzor azonban elutasította, Kecskemétre való utaztában Petőfi, még Pesten felkereste Bajzát és Vörösmartyt, az utóbbinál tett látogatása jelentette a fordulópontot Petőfi karrierjében. Vörösmarty átvett néhány verset Petőfitől és az o közbenjárására a költemények meg is jelentek az “Atheneum” hasábjain, mig Petőfi Kecskeméten tartózkodott. Például: A DUNÁN Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg! K . . . VILMOS BARÁTOMHOZ Katonának száműzött balvégzetem. S kétszer élt a szép tavasz a ligeten, A ligeten, oh de nem a szív fölött, Mig sorsomnak rabbilincse megtörött. Március végén Petőfi otthagyta a színtársulatot és Pápára ment. Itt hat hetet töltött barátaival, májusban már Pozsonyban találjuk őt, ahol Fekete Gábor színtársulatához akart beállni. Elutasították. Pénz nélkül, barát nélkül, éhesen irta innen TÁVOLBÓL cimü versét haza, az édesanyához: Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. 1843 május. Petőfi már húsz éves és csak akkor lakott jól, akkor nemi fázott, amikor szülei házában töltött rövid időt. Pozsonyban az Országgyűlési Tudósitásokaf másoígatta garasokért. Itt találkozott Vachott Sándorral, aki jó barátja lett és anyagilag segítette, később Pesten családjába befogadta. Júliusban Petőfi már Pesten van, ahol a Nemzeti Színháznál szerepet és fordítási munkát ígértek neki. Fordításai megjelentek a Külföldi Regénytárban. A pénz hamar elfogyott, a Nemzeti Színházba nem vették fel, Petőfi megint vándorútra kelt, előbb Mezö-Berénybe, ahol Orlaynál töltött pár napot, azután Debrecenbe. Mint vándor színész kereste kenyerét Komlóssy társaságában, majd mikor a színigazgatóval összekapott, egy másik társulattal Érmellékén, Diószegen és másutt játszott. Itt már főszerepeket. A dicsőség nem tartott soká, mert megbetegedett. November 2-ik hetében már Debrecenben van és hogy milyen keserves állapotban, azt néhány fennmaradt borús levele és verse mutatja: ÉLŐ HALOTT Egem, ki nem derül Ha jő a kikelet Egem be nem borul f Ha látom a telet JÖVENDÖLÉS Mondád anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz. Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. TEMETŐBEN Fölhangolom olykor A lant idegeit Megzengeni téged Oly kellemes élet. HALALVAGY Sirt nekem, sirt és koporsót, mélyen fekvőt, föld alatt! Hol nem élnek, érzemények, hol nincs többé gondolat
