Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-02-15 / 2. szám
12-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1953 február Anticommunist Kommunista-ellenes AMERICAN ** M A «f • mm m AMERIKAI HUNGARIAN K K 0 N I K A MAGYAR MONTHLY II fl W 11 i li II HAVILAP ESTABLISHED 1943 Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA” Hungarian Press 307—5th AVENUE SUBSCRIPTION: a S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR PRICE PER COPY - 10c. NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: WW az Egyesült Államokban »- -s. % W cs Canadában 7 $2.00 EGY ÉVRE- EGY PÉLDÁNY ARA POZITÍV KÜLPOLITIKA Eisenhower a “State of the Union” beszédében, amelyet feb- Tuár másodikén a kongresszus két házának együttes ülésén mondott el, kijelentette, hogy kormánya nem ismer el semmiféle “titkos egyezményt”, amely előző adminisztrációk alatt a Szovjettel történt. “Sohasem fogunk belenyugodni, mondotta, egyetlen népnek szolgaságába sem, hogy ezzel a magunk számára előnyöket szerezzünk. Későbbi időben indítványozni fogom a kongresszusnak, mondja ki megfelelő határozatban, hogy az Egyesült Államok nem ismer el semmiféle olyan, a múltban idegen kormányokkal kötött titkos egyezményt, amely ily szolgaságot megenged.” E kijelentés aligha vonatkozhatok a rabországokról szóló yaltai és potsdami határozatokra, amelyek nyilvánosak voltak. Roosevelt, illetve Truman ezekben tudvalévőén abban állapodtak meg, hogy az előnyomuló Szovjethez katonailag közelebb eső keleteurópai országokban a Szovjet fogja gyakorolni a megszálló főhataimat és Sztálin ezzel szemben nyilvánosan, írásbeli kötelezvényt adott, hogy szabad választások lesznek és a többségi népakarat szabadon fog érvényesülni, Sztálin ezt az egyezményt megszegte, gálád módon, erőszakkal kijátszotta. Erre mondta Eisenhower még a választási kampányban, augusztus 25-én, az American Legion new yorki közgyűlésén: “Amerika népének lelkiismerete nem nyugodhat meg, amig ezek a népek vissza nem nyerik teljes szabadságukat”. S mivel Eisenhower a “State of the Union“ beszédében is kihangsúlyozta, hogy kormánya “pozitív külpolitikát" követ, biztosra kell vennünk, hogy nem marad meg a tagadás negatívumánál és kiküzdi a nyilvánosan kötött yaltai egyezmény megszegése helyrehozatalát. HAT ÉV MÚLTÁN . . . 1947 február 10-én írták alá a második Trianont, most hat éve. . . A magyarországi kormány, noha Rákosi Mátyás és Révai József kommunista vezérek még ezt is ellenezték, Erdély és a Felvidék egy-egy magyar többségű kicsiny részére megpróbálkozott a népszazavás követelésével. De Szegedi Maszák Aladárnak a felvidéki, Auer Pálnak pedig az erdélyi kérdésben elhangzott beszédére Jan Masaryk és Vladko Hajdú csehszlovákiai delegátusok, illetve Tartarescu román külügyminiszter azzal vágtak vissza, hogy Magyarország harcolt legtovább Hitler oldalán, nem illeti tehát semmi “jutalom”. Teleki Pál tragikus öngyilkosságáról, amely Horthy Miklós most megjelent emlékiratai szerint tiltakozás volt a bukásra ítélt német orientáció ellen (“csirkefogókkal szövetkeztünk”, idéz Horthy Teleki hozzája intézett búcsúleveléből), nem is vett tudomást a győztes nagyhatalmak párisi itélőszéke, . . A New York Herald Tribune pedig azt irta, hogy Gyöngyösi János külügyminiszter “hosszú beszéde a követelődző arroganciájával idegesítette” a béke-konferenciát. Hol vannak ma már az akkori hangosok? Jan Masarykot, aki apja antidemokratikus bűnét védte, melylyel más nemzet fiainak sok százezreit a megkérdezésük nélkül csatolta át, egy évre rá halálba kergette a Moszkvából megrendezett 1948 februári puccs. Vladko Hajdú a Szlanszky-perben életfogytiglani börtön-itéletet kapott, Tar-, tarescu pedig Romániában ül kommunista börtönben. . . Vájjon megtanulják-e mindebből a szabadon élők közül azok, akiket illet, hogy politikai becsületesség nélkül nincs tiszta martirium, makulátlan szép emlékük csak azoknak marad, akik tiszták tudtak lenni egész életükben? Jan Masaryk és társai a legvédtelenebbek, a magyarok joga ellen hadakoztak és nem látták meg a gúnyos mosolyt az igazi, a mindnyájuk elnyelésére készülő ellenségnek, az orosznak arcán. . . . Nemcsak gonoszok, de ostobák is voltak és nemsokára az ebül szerzett jószág a magukéval együtt ebül veszett el. A történelem néha furcsa grimaszokat csinál s csak az kár, hogy a politikusok bűneiért a népek fizetnek meg keservesen, úgy a belpolitikában, mint a világpolitikábanj j * A STÖCKLER ÜGY. London legnivósobb polgári, politikai hetilapjában, az “Observerben”, Dr. Lederer Lajos ismert régi külföldi újságíró, nagyemlékű lord Rothermere egykori titkára, azt írja Stockier Lajosról, a budapesti hitközség letartóztatott elnökéről, hogy “lip service”, t adottugyan a kommunista rendszernek, a terror-kényszerüség alatt támogatta azt, de Mindszenty bíborossal a bíboros letartóztatása előtt titkos érinkezésben állott és titokban együttműködött vele. Nem tudjuk, mi igaz ebből, de egyáltalán nem volna meglepő, ha igaz és teljesen beleillik abba a felfogásba, amellyel tisztánlátó emberek ezt a kérdést “YOU CAN COUNT UPON US .. ” Dulles külügyminiszter, mielőtt elindult európai útjára, rádiószózatban beszélt külpolitikájáról az amerikai néphez. Első külügyminiszteri beszédében figyelmeztette a nyugateurópai országokat, hogy ha az egyesülés, különösen a közös hadsereg ügyében nem fognak kellő együttműködést tanúsítani, az Egyesük Államok, amely a világháború óta harminc billió dollárt áldozott segítségükre, kénytelen lesz módosítani politikáját irányukban. Másik feljegyzendö kijelentése Dulles beszédének az volt, amely a rabországokra vonatkozott. Hangsúlyozta, hogy Amerika minden kérdést csakis békés eszközökkel kivan megoldani. A rabországokban a felszabadulás vágyának ébrentartását tartja a legfontosabbnak. hogy a Szovjet ne legyen képes megemészteni őket. Arra számit, hogy a Szovjet elrontja a gyomrát a sok hódítástól és végül emésztési bajaiba belepusztul, összeomlik magától. Nem tudjuk mennyire komolyan gondolja ezt Dulles és érdekes, hogy beszéde későbbi részében viszont azt mondja, hogy: “Üzenjük mindazoknak, akik kommunista iga alatt szenvednek, a világ félénk és megfélemlített népeinek, hogy számíthatnak reánk.” Noha ez, legalább is látszat szerint, nincs egészen összhangban az előtte mondottakkal, oly szépen hangzik, hogy angolul is meg kell örökítenünk, mint nagy ígéretet: “To all those suffering under Communist slavery, to the timid and the intimidated peoples of the world, let us say this, you can count upon us.” De ide kell írnunk Walter Lippmann, egykori republikánus hadügyi államtitkár, az Eisenhowert támogató republikánus N. Y. Herald Tribune nagytekintélyű rovatirója cikkének egy kérdését is: “Ha kipattanásig érik az ébren tartott felszabadulási vágy, mit fogunk tenni e forradalmak sikere érdekében?” MINDEN CÍMRE KÉT PÉLDÁNYT KÜLDTÜNK ÉS KÉRJÜK ADJA ODA A MÁSIKAT VALAMELY I ISMERŐS HONFITÁRSÁNAK! KÖSZÖNETTEL A KRÓNIKA. elbirálják. A Stockier letartóztatásáról szóló rövid kormányközlemény mint “volt gyárost” említi Stöcklert. Gyárát és vagyonát elkobozták — lehetett-e szivbelileg kommunista? Régi társadalmi alapigazság, hogy mindenkinek a beállítottságát az osztályhelyzete határozza meg előre. Vannak kivételes esetek, de általában érvényes, életigaz és logikus ez a szabály. A gyáros, a kereskedő csak az egyéni szabadság, a szabad verseny légkörében találhatja meg a maga előrehaladási terét, ép úgy, mint más számos foglalkozási ág tagjai. A mai kommunisták között ép úgy vannak zsidók, mint keresztények, de végeredményben a morvaországi Clement Gottwald egykori kőműves legényből lett csehszlovákiai köztársasági elnök, vagy Dobi Isván, a magyarországi kommunizmus elnöke, ép úgy nem keresztény, mint amennyire Rákosi már régen szögre akasztotta apái zsidó hitét és kommunista hitűvé lett. Stockier esete csak újabb illusztrálása annak, hogy Rákosi hithü kommunista és hogy a kommunisták elsősorban az osztályharc szempontjai és érdekei szerint kezelik az embereket, akármely valláshoz tartoznak is. Nekünk, akik az osztályok kölcsönös méltányos együttműködése, az építő osztálybéke alapján állunk, ez a tény is elég ok, hogy mint az egyes embercsoportokat a maguk jog-, tulajdon- és életrabló zsarnokuralma biztosítására bestiálisán legázoló gangster-irányzatok egyikét, elvessük és megvessük a kommunizmust. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $2.00t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA című képes havilapot egy évig az alanti cimre küldeni: Név: —i....................................—- .....................-........-....................—,........ Utca ..........................................-.....................................................................— Város............................................................... Állam..2..................................... (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.) Az üzemi költségek állandó emelkedése miatt tisztelettel kérjük a hátralékos előfizetési dijak beküldését.
