Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-12-15 / 12. szám
1953 december 'KRÓNIKA” 3-ik OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. A Mária-Év lelkülete XII. Piusz pápa 1953 december 8-tól 1954 december 8-ig MARIA-ÉVET hirdetett meg a katolikus világnak. Száz éves évfordulója ez az év a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának, amely évezredek hitét és akaratát tömöritette az uj hittételben. A bűnnek, a gonoszságnak árnyéka sem férkőzhetett ahhoz a lélekhez, aki az Isten Fiának, Jézusnak lett az édesanyja! Katolikus hitünk, de nemesen érző emberi szivünk is ezt sugallta, hogy tételes hitágazat-tanunkban is megnyugvásra vigyük ezt a hatalmas megváltási titkot. Ragyogó titok, ahol a gyarló emberi agy leáll, de távlataiban segítséget keres, hogy a lélek örök világának forrásait érezze! S a várakozás és sejtelem nem volt hiábavaló! Az angyali üzenet, a Szent Szűz fenséges éneke Erzsébet házában, felnyitják a próféták titokzatos vallomásait az “erős Aszszonyról”, a megváltásról, életünk és lelkünk küldetéséről! Az elindított földi élet tragédiájába újra belenyúl az Isten és évezredek megrázó imái és könyörgéseire lehajol az ég, a földhöz! Szeretetből teremtett a Teremtő mindnyájunkat és az oktalan bűneink után, ismételten megmutatta, hogy a szeretet Istene! Mert a Szeplőtelen Fogantatás a végtelen isteni jóság megrázó ténye! Ez az örök szeretet tisztaságban és szeplőtlenségben adhatja, ami a legnagyobb isteni, egyszülött Fiát, hogy kibékítse az eget a földdel! Aki szent, örök és egy, az csak tündöklő lelket, bélyegtelen testet választhatott ki, nagy kegyelme és jósága végrehajtására! Kegyelemteljes, az Isten van Vele: a názárethi magányban, a karácsonyi éjben, az egyptomi menekülésben, a jeruzsálemi zarándoklaton, a kaánai mennyegzőn, a megváltás nehéz missziós munkájában, a "‘feszítsd meg” idején, a Golgotán és a megdicsőülésben! Ez a lélek és ez a test, egy percig sem lehetett a gonosz prédája, sem fogantatásában, sem a hirüladáskor, sem a halálában! Csak a bűnnek a zsoldja a halál, aki nem volt a bűn zsoldjában, az tiszta, az szent, az kiválasztott az örökélet számára! Hajnalcsillaga lett az emberiségnek! IX. Piusz pápa hirdette ki 1854-ben a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, hogy uj utat és erőt adjon a lelkeknek, az életnek és a világnak! Ihlet és vizió, megérzés és küldetés öltött történelmi formát a dogma kihirdetésében,amit a lourdesi jelenések, majd a fatimai csodás megnyilatkozások erősítettek meg. Tisztaság kellett a szellemi és lelki fertőbe, hit és szeretet kellett az élet újabb irányításához. S a Szűz Anya beigazolta, hogy gyönyörűséges az emberek fiai közt lenni! Gyógyított, közbenjárt, segített és irányitott bennünket! Ma, talán még nagyobb a sötétség, talán még jobban össze van keveredve a világ, mint valaha! Kell uj.—’ ■» t-,pnww. kell újra a tiszta idea, aminél felemelkedik a lélek, aminél tüzet fognak a dermedt szivek s minden terror és istentelenség dacára felzug a szent meggyőződés: velünk az Isten! Velünk van az örök szeretetnek, a legszebb léleknek tavaszi egyénisége, ragyogó szépsége és kiapadhatatlan jósága! Még senki meghallgattatlanul nem maradt, aki az Ö segítségét kérte és Hozzá folyamodott! Amerika az Isten Anyjának tiszteletére a nagy és hatalmas birodalomhoz illően bazilikát szentel Washingtonban! \A Mária-Év legyen a SZERETET DIADALA! PSZY. azóta és mégis az emberiség a béNegyven esztendeje már annak, hogy a magyarság zavartalanul ünnepelt valóságos békés szép karácsonyt. 1913-at Írtak akkor. Az amerikai magyarság a nagy magyar telepeken már megépítette templomait és iskoláit és alkotó istenes lelkülettel ünnepelte Krisztus születésének áldott ünnepét. Nagy-Magyarországon a magyarság testvérnépeivel együtt sietett az Isten házába meleg otthonokból hálát adni, Krisztusnak örvendezni. Millió és millió magyarnak azóta alig volt igazi karácsonya. Hiszen két borzalmas világháború, két diktatúrába fulladt köztársaság jelezte a magyar történelemnek borzalmas útját. A sebesültek, hadiözvegyek, árvák, hadifoglyok már az első világháború után újra és újra csak könnyezve köszöntötték a szeretet ünnepét. De a második világháború óta még iszonyatosabb karácsonyok szakadtak a magyarságra: bujdosásban, hadifogságban, clhurcoltatásban, meggyalázásban és megkinzásban. Bizony-bizony nagyon igaz az, hogy a magyarságnak óceánon innen és óceánon túl csak negyven esztendővel ezelőtt volt boldog, békés karácsonya. ... A magyar szív mégis mindig ünnepelt és ünnepel ma is, de az ünnepet könnyek és sóhajok és édes-bus visszaemlékezések tezik bánatossá. Isteni bátorításra, krisztusi szóra talán e széles világon nincs más népnek olyan szüksége, mint az ezeréves magyar nemzet fiainak és leányainak. Hadd csendüljön fel azért magyar szivek számára az isteni biztatás: “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János: 3:16.) “AZ ISTEN SZERETET.” Az isteni Mester tanításának központja ez az örökszép gondolat, hogy az Isten szeretet. Ezt a csudálatosán berendezett világot az isteni szeretet teremtette és tartja fenn. Ez az isteni szeretet intézi az óceánok hullámzását éppen úgy, mint a hegyi patakok csörgedezését, madarak énekét éppen úgy, mint őserdők zúgását. Az isten szeretetet azonban megérteni és felfogni emberi vonatkozásban Krisztus tanítványai tudják igazán , , . Mai korunkban milliókra megy azoknak a földi halandóknak száma, akik ezt a hitet elvesztették. Még a költők leikéből is fölsir sokszor az elveszad kifejezést az elvesztett hitnek: “Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az utcán ilyen vígan, valószínűleg felkötöttem volna magam.” “Úgy nézem, elszánt nyugalommal az életet, mint reménytelen lepratábort vagy harcteret.” Ilyen hitetlen hittel életet élni nem lehet. Minden szív felé, de különösen az ilyen kétségbeesett lelkek felé föl kell harsannia az üzenetnek: Az Isten szeretet. ISTEN MEGMUTATJA SZERETETÉT. Isten az ő szeretetét csudálatos módon megmutatja úgy az ember életében, mint az egész felséges világrendben. De legvilágosabban és legérthetőbben megmutatta abban, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Hogy mennyire elveszett az ember Krisztus Jézus nélkül, hadd illusztráljam egy szomorú történettel. Dél-Kalifornia egyik virágzó városában egy évszázados temetőben pihennek azok a honszerző spanyolok, akik Kaliforniának első lakói voltak. Ezeknek a síroknak nagy része szép márvány emlékekkel van megjelölve és ma is a legjobb gondozás alatt van. Néhány gazdag amerikai családnak elkényeztetett gyermekei arra a megdöbbentő gondolatra jöttek, hogy milyen kitűnő dolog lenne kibontani ezeket a sírokat és az őslakók koyonyájával footballozni. A gonosz gondolatot csakhamar tett is követte. Kiástak néhány sirt, kidobálták a csontokat és a koponyákkal elkezdtek footballozni. A ““mulatság” azonban nem soká tartott, mert észrevették őket és a rendőrség kegyeletsértés címén lezárta a “reményteljes fiatalokat”. A tárg}?aláson aztán kitűnt, hogy ezek a fiatalok, akik a public schoolban igen kiváló tanulók voltak, a gazdag és előkelő szülők részéről semmiféle valláserkölcsi nevelésben és példaadásban nem részesültek. “A jó szülők” annyira el voltak foglalva a délkaliforniai enyhe éghajlatban a club-élettel, a sporttal és az éjjeli kimaradásokkal, hogy semmi idejük nem maradt a templomozásra és a vallásos élet kultiválására. Amikor a yacht clubban a tavaszi és az őszi versenyek voltak, heteken keresztül magukra voltak hagyatva ezek a fiatalok, legfeljebb a szolgaszemélyzettel volt dolguk nagyszerűen berendezett otthonaikban. Ezek közül a 15-16 éves fiuk és leányok közül az egyik azt mondotta, hogy unalmukban ásták ki a sírokat. Valami különös és izvilág szerint. Mi azonban tudjuk, hogy a legfőbb dolog, az hiányzott náluk: Krisztus és az ő tanítása, ami nélkül el van veszve minden földi élet. * * * Ha a fegyverkezés őrületébe belemerült mai nagy országokra gondolunk, akaratlanul is az a gondolat járja át a szivünket, hogy micsoda nagy tragédiája az egész emberiségnek az, hogy a népek sorsát intéző hatalmasok éppen úgy, mint a nép egy része nem akarja megérteni Krisztus Urunk tanítását az ő országáról. Már a klasszikus nagy költők, gondolkozók és irók Görögországban és Rómában az aranykorról ábrándoztak. Egy olyan gyönyörű békés korszakról, tehát, amikor béke és szeretet uralkodik ezen a földön. Az ószövetségi próféták Isten országáról tanítottak és azt hirdették, hogy eljön az idő, amikor a farkas a báránnyal lakozik együtt. Az isteni Mester ezeket a régi üzeneteket egyetlen gondolatban: Isten országának gondolatában foglalta össze. Követelte a nagy belső lelki újjászületést. Ezért mondotta: “Az Istennek országa ti bennetek van.” “E FÖLDÖN BÉKESSÉG.” Amikor az isteni gyermek megszületett, az angyali üzenetnek volt az egyik része. Csaknem kétezer karácsony múlt el már •irrnZf-'; .• kességtől talán soha olyan messze nem állott, mint éppen napjainkban. Fegyverkezésnek és újabb háborúknak borzalmas hangja hallatszik újra és újra felénk. Az úgynevezett béketárgyalások, sőt világbéke-gyülések is csak az újabb háborús készülődés szörnyű ségeiről akarják elterelni a figyelmet. Amikor a nagyhangú békekiáltványok elhangzanak, akkor hadifoglyok vallomásaiból kijajdul az élve eltemetett, vagy elégetett, vagy halálra kinzott, halálmarsba zavart boldogtalan fiatalok sorsa. A béke jelszava alatt iszonyatos embergyilkolást s pusztitást végez a sátán cimboráinak serege. Igazi békesség erre a világra csakis úgy jöhet el, hogyha lelkileg újjá tud születni a bűnös ember. Óriási feladat ez, csakis a legmélyebb hittel hihetünk benne. Ezért nem szűnünk meg naponként imádkozni az égi Atyához: “Jöjjön el a Te országod.” NEGYVENESZTENDÖS HATÁRKŐNÉL. Karácsonyi elmélkedésünket aztt hitnek szörnyű tragédiája. Az lyik magyar költő: Szabó Lőrinc iilönbéke cimü költeményében galmas szórakozást kerestek. Idejutottak tehát azok a fiatalok. akiknek mindene megvolt e
