Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-12-15 / 12. szám
2-ik OLDAL “KRÓNIKA'’ 1953 december Örök Európa VISSZAPILLANTÁS. Az 1953-ik esztendő végéhez közeledünk. Ezzel a számunkkal zárjuk a KRÓNIKA tizedik évfolyamát abban a tudatban, hogy a tiz évvel ezelőtt magunkra vállalt kötelességet híven teljesítettük. Ha munkálkodásunk eredménye nem olyan, amilyennek szántuk, az nem rajtunk múlott. Nyolc év telt el azóta, hogy Európában elcsendesedtek az ágyuk. Németországot legyőzték és a főellenség, valamint Ausztria kivételével minden volt ellenséggel, Magyarországgal is megkötötték a békét. Az eredmény: ma csupán két nagyhatalom maradt fenn, az Egyesült Államok és Szovjetoroszország és e két nagyhatalom folytatja — egyelőre a diplomácia terén — a harcot. Szomorú, hogy e nyolc esztendős béke egyik áldozata szülőhazánk lett, amelynek sorsa felett Yaltában még a háború alatt döntöttek. Pedig az Egyesült Államok akkori külügyminisztériumának bőséges adat állt rendelkezésére ahhoz, hogy a középeurópai államok sorsa felett bölcsen dönthessenek. Ottó trónörökös tárgyalásai Roosevelt elnökkel és Churchill miniszterelnökkel és az előzőleg kihirdetett Atlantic Charter azt a reményt keltette bennünk is, hogy a győztes Egyesült Nemzetek nem fogják ugyanazt a nagy hibát elkövetni a béketárgyaláson, mint az első világháború győztesei. Sajnos, Roosevelt halála és Churchill bukása teljesen uj irányt szabott a későbbi béketárgyalások menetének és Magyarország sokkal rosszabb feltételek mellett kötött békét 1946-ban, mint Trianonban. Trianonban meghagyott területéből is elvettek egy darabot és Csehszlovákiának adták, függetlenségét pedig elvesztette azzal, hogy teljesen a szovjet kénye-kedvének szolgáltatták ki. Az uj magyar parlament tagjai egy-két kivétellel . . . szovjet nyomásra és egy kis magánszorgalomból is . . . megváltoztatták az ország államformáját. Tildy Zoltán, az uj magyar köztársaság elnökét Rákosiék később börtönbe zárták, a magyar törvényhozás tagjait, akik a királyság eltörlése és a köztársasági államforma mellett szavaztak, azóta tiszta kommunista honatyákkal cserélték ki. A 46-os, 47-es magyar parlament sok tagja külföldre menekült, a többiek ki tudja hol vannak és ki törődik ma velük. Pedig ha a háború után úgy rendezték volna a középeurópai államok dolgát, ahogyan azt Ottó trónörökös javasolta, ma nem kellene rettegni egy újabb világháborútól, amely ellen az Egyesült Államok jelenlegi Elnöke Eisenhower minden erejével küzd, de amelynek elhárítása ellen a szovjet eddig egy lépést sem tett. El lehetünk arra készülve, hogy ez az uj világháború a porondon maradt két nagy hatalom között ki fog törni, mert a szovjet ezt akarja. Úgy látszik, hogy a világháborúk után csak a szovjet erősödött . . . eddig legalább is igy volt, ez a kommunisták érvelése. A következő öt vagy tiz esztendő fogja ezt a kérdést eldönteni. T. S. Nemrégiben egy nagy jelentőségű könyv jelent meg a Tyrolia vállalat kiadásában, a német könyvpiacon. A mü cime "ENTSCHEIDUNG UM EUROPA" (Döntés Európában), szerzője: OTTO VON HABSBURG. Szükséges, hogy ezzel a müvei dióhéjban mi is közelebbről foglalkozzunk, nemcsak azért, mivel írója a Magyar Szent Korona várományosa, hanem azért is, mivel olyan problémákkal foglalkozik, melyek mindannyiunkat a lehető legközelebbről érintenek és sorsunk alakulására közvetlenül befolyással vannak. A könyv merőben eltér a ma annyira szokásos önigazoló, vagy propaganda müvektől, melyekben a szerzők saját személyüket igyekszenek az előtérbe tolni. Épen ellenkezőleg. . . Minden sorából az a tárgyilagos objektivitás, politikai éleslátás és igazi, mély kereszténységre felépített európiaság szól az olvasókhoz, melyet két kontinens közönsége már rég óta ismer a szerző előadásaiból és müveiből. Egy férfi szól hozzánk belőle, akit magánember létére komoly politikai tényezőként ismernek el a nyugati fővárosok kormányköreiben, akinek szavára súlyt helyeznek Londonban, Párizsban, Bonnban és Madridban egyaránt, mert tudják, hogy nemcsaír pay 1 --------^ « - _ i/ ^ cft i . u— *«iKa ciesiatassai renutmi__ tikus rejtőzik a különben szerény fellépésű, visszavonult és melegszívű emberben, aki nem a Cote d’Azur mondain helyeinek látogatója, hanem egy francia apátság komor falai között él és dolgozik népei és ezen felül egész Európa szebb jövőjéért. Miért irta ezt a könyvet? A feleletet maga adja meg erre a kérdésre. Az őseitől reáruházott szellemi örökség kötelezte arra, hogy állást foglaljon napjaink megoldandó feladataihoz. Nem személyes becsvágy, hanem az a természetes sorsközösség indította erre, mely azokkal a népekkel köti öszsze, akiknek sorsa kockán forog ma. A szerző müvében Európa jövőjével foglalkozik. Ö is — akárcsak annyi más nagynevű politikus — minden mai bajnak kutforrását az 1919-es párizskörnyéki békékben látja. "Mondjuk ki nyíltan: a rend, úgy ahogyan azt 1919-ben alkották meg, nem volt igazságos. Szűk ségkép következményei voltak a revizionista törekvések, melyeket nem lehet egyszerűén feudalizmussal, reakcionizmussal vagy fassizmussal elintézni. Ugyanígy megállapítja azonban azt is, hogy az 1919 előtti állapotokat sem lehet egyszerűen visszaállitani, mert azok sem feleltek meg a kor követelményeinek. “Ahol a latifundiumok és nagybirtokok olyan mértékben fordulnak elő, hogy azok a földéhes széles néprétegek igényeinek kielégítését meggátolják, — mint pl. annak idején Magyarországon, Romániában, vagy Lengyelországban volt ez az eset, — ott a földbirtokreform abszolút igazságos és szükséges." (Meg kell itt jegyeznünk, hogy Magyarországon épen a legitimisták voltak azok, akik már 1919-től kezdve a legerélyesebben sürgették az igazságos földbirtokreform megvalósítását. A Grieger-féle legitimista Néppárt egyik élharcosa volt a hitbizományok felszámolásának és a magyarországi szociális helyzet sürgős rendezésének.) Az uj Európában nagy szerep vár a szerző szerint a szakszervezetekre is és fontosnak tartja ezeknek a továbbfejlesztését. Elitéli azonban a szakszervezeteknek mai egyoldalú pártpolitikai kötöttségét, ami megakadályozza azt, hogy ezek valóban szabadon képviselhessék a munkásság érdekeit. A szakszervezeteknek pártpolitikától mentes önállósítására kell ezért törekedni, hogy az ilyen "szabad és tartós intézmények jelentős konstruktiv erőt képezhessenek a jövő Európájában.” Elitéli az örökös áötétenlátókat és pesszimistákat. “A félelem a legrosszabb tanácsadó a politikában!” Semmi okunk sincsen sötétenlátásra, mert Európának minden adottsága megvan arra, hogy szebb jövőnek nézzen elébe. Előbb azonban fel kell számolnunk a Versaillesben és Yaltában teremtett és a háború csiráját állandóan magában hordozó állapotokat. "A kis alpesi ország — Svájc — mindannyiunknak megmutatja, hogy mi lehetne Európa ma, ha sikerült volna a háborúkat elkerülni! . Versailles és Yalta visszavetették Európa fejlődését, mert súlyos viszályok melegágyává lettek. Jóllehet 1910-ben nem volt egységes kontinensünk, mégis sokkal közelebb álltunk Európa integrációjához mint ma. Szabadon lehetett utazni a kontinensen és az első világháborút megelőző Európa gazdasági egységet képezett, melyben a közös erőforrások mindenki számára elérhetők voltak a szabad kereskedelem és szabad piac révén. Nem gátolták vámhatárok és devizakorlátozások a nyersanyagok természetes kicserélődését. Ezt a gazdasági egységet ma is vissza lehetne állítani, ha végre ledöntenénk a válaszfalakat, melyek mesterségesen ékelődtek az egyes államok közé 1919 óta és ma Európát nemcsak hogy két teljesen különálló részre bontották, de a még szabad részben is erősen akadályozzák a kereskedelem és ipar fejlődését. Az igazi európaiság, az ezért való áldozatvállalás ma is él az európai emberek szivében. Példa erre Mindszenty hercegprímás, Gröss érsek, Ordass püspök, Dollfuss kancellár, egy gróf Gallen, vagy Mölders mártiriuma, hogy többet ne említsünk. A franciák szabadságharca az indokínai őserdőkben, a német és egyéb nemzetiségű katonák hősiessége a második világháborúban, vagy a spanyolok hazaszeretete és áldozatokat nem ismerő küzdelme a bolsevizmus ellen a polgárháború idején, megmutatták, hogy az eurppái ember ma is kész meghalni eszmékért! Amig ilyen mozgató erők élnek Európa népeiben, addig nem kell a jövőtől félnünk. Még vannak ideálok, amelyekért lelkesedni, áldozatokat hozni tudunk és ezekben van megadva legerősebb fegyverünk a bolsevizmus ellen, mert a kommunizmus csak ott tud igazán győzedelmeskedni és tért hódítani, ahol eszményekben üres talajra talál! Európa mai helyzete nem tarthat soká, mert a Yaltában teremtett Kelet és Nyugat közötti választóvonal csak átmeneti állapotot jelent. Szükségképen elérkezik majd az a nap, amikor a Vasfüggöny vagy az egyik, vagy a másik irányba fog eltolódni és épen ettől a VAGY-tól függ Európa jövője is. Az erők közti leszámolás elkerülhetetlenül be fog következni. Ha a szabad világ idejében összefog és hatalmas szellemi és anyagi erőforrásait egyesíti, nem szükséges, hogy fegyveres összeütközés formájában történjék meg ez a nagy erőpróba. A győzelmet ebben az esetben a hidegháború aktiválásával és helyes irányban való vezetésével is ki lehet majd esetleg vívni. Gyümölcse a boldogabb, az egymásratalált Európa lesz, melyben az egyensúly azáltal fog újra helyreállni, hogy a francia-német hatalmi versengésre fékező hatással lesznek a kontinens regionális föderációkba egyesült kisebb nemzetei, melyekkel a nagy hatalmak nem játszhatnak többé kényük kedvük szerint, hanem az integráció révén megerősödve számottevő faktorai lesznek a jövő Európa tartós békéjének. Itt első sorban a Dunai Föderációra és egy Lengyel-Balti államszövetség fontos jövőbeni szerepére hivatkozik az iró. A mü valóban egy nemzeteken felül álló nagy európai gondolatait veti papírra és megfesti előttünk kontinensünknek a realitásokra épített jövő képét, melyet maguk a rajta élő népek fognak megteremteni azokból az évszázados, soka ki nem fogyó erőkből, melyek ma is kitöltik mindannyiunk szivét. Ezek az erők szorosan egybeforrottak azzal a közös keresztény és humanista nyugati kultúrával, melynek megteremtői, terjesztői és védői sorában az elsők között szerepelnek Európa dicső Pantheonjában annak a Háznak ősei, amelynek késői sarja és mai feje maga a mü szerzője. TAUBINGER M. LÁSZLÓ. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyv' kereskedésben kapható. FIGYELEM! Lapunk uj cime: 277 FIFTH AVE., NEW YORK
