Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-12-15 / 12. szám
VOLUME X. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1953 DECEMBER. NO. 12. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE “Ne féljetek, ime nagy örömet hirdetek nektek” A betlehemi angyallal szeretném átkiáltani a magyar határokon, beharsogni a börtönök és haláltáborok sugártalan sötét ablakain: “ne féljetek, ime nagy örömet hirdetek nektek.” Tudom, a Duna és Tisza mentén a karácsonyi öröm fényét beárnyékolja a rabság szomorúsága. A szálló hópelyhekkel nem hull alá a régi boldog karácsonyest öröme és ragyogása. Mégis örülj a szivedben rabságban sínylődő magyar, ha karácsony éjszakáján kigyulnak fejed felett az ég csillagai. Gondolj arra, hogy az örök karácsony most vonul végig fénynyel és dicsőséggel a világ kereszellen. Ugyancsak ez a Krisztusi szempár biztatja, bátorítja ma is a magyar népet hősi ellenállásra a bolsevizmus kegyetlen támadásaival szemben. Mindszenty hite és hősi hitvallása is a betlehemi jászolban született és a Golgotán Krisztus keresztje alatt izmosodott a vértanuságig. Akik a földi életben elkerülik Betlehemet és a Golgotát, azok soha nem lehetnek honpolgárai Krisztus országának. De azok nem lehetnek a hazának se hü és áldozatra kész fiai. Azok előbb-utóbb templomrombolókká és a magyar nép hóhéraivá válnak. Azok nem várják a karácsonyt és a kará-Dicsöség a Mennyben az Istennek, békesség a földön a jócikaratu embereknek! tény népeinek szivén. Felgyújtja a betlehemi öröm szent lángjait és belezengi az egész világ fülébe: “Krisztus Jézus született, örvendezzünk”. Az első friss öröm a betlehemi pásztoroké volt. És ez az öröm szétáradt az egész világra. Az emberiség a betlehemi csillag jövőbe világitó fényénél megtalálta az utat, amely minden örömök forrásához, az Istenhez vezet. A lelki bizonytalanság, az erkölcsi vakság sötétjébe belevilágított az Üdvözítő szeret etet sugárzó szeme. És ennél az isteni fénynél épült a keresztény világ, edződött a hit és csiszolódott a lélek Isten tündöklő kristályává. Ennél az isteni fénynél vezette Szent István a magyar népet a keresztény erkölcs és kultúra biztos útjaira. Ez az isteni szempár igézte meg a hősöket és vértanukat. Ennek a csodálatos szemnek tekintete lelkesitette rohamra Hunyadi és Zrínyi seregeit a pogány török csonyban az Üdvözítő eljövetelét. Nincs csordultig a szivük az Üdzözitő születésének forró örömével. Azzal az örömmel, amely ösztönösen hajt bennünket egymás felé és kinyitja szemünket a mások nyomorának, bajának a meglátására. A Megváltó születésének örömét szeretném a szomorúságban sorvadó magyar szivekbe beoltani itt az emigrációban és otthon az igazi hazában. Meg kell érteni, hogy az emberiség megváltásának ára is szenvedés volt. A magyar nemzet szenvedésében is ott rejlik a felszabadulás isteni ígérete. A szenvedések nem ölhetik meg bennünk az eljövendő öröm reményét. A karácsony már a befutott, az eljött öröm. Csaknem kétezerév távlatából sugározza felénk a betlehemi jászol. A forrása maga az ÜdvözitŐ. Akik Őt követjük, akik érte vállaljuk az élet nehéz keresztjét, azoknak meghozza azt az örömet is, amitől az istentelen bolKarácsony van a világon Zug a havas erdő, hajolnak a fenyők, széltől űzve úsznak felettük a felhők. Lent a völgy ölében, hóval fedett házak, köztük nehéz szívvel, bus emberek járnak. Kis templom tornyának nem szól a harangja, pedig a világon ma Karácsony napja. Szeretet ünnepe van ma a világnak. Kárpátok völgyében bus sóhajok szállnak. Csak a reménység sok, szivharangja csendül, hangjuk némán száll fel s az égben egyesül. Millió szivharang kérő reménysége, száll a hópelyhek közt, fel a magas égbe. Betlehemi csillag, ragyogj fel e napon! Fényed csillogásán szeretet fakadjon, a sok kővé vált szív már emberi legyen, költözzön beléjük irgalmas kegyelem. Istenhivő legyen a föld minden népe, hiszen valamennyi az O teremtménye. Kárpátok völgyének árva magyar Népe, legyen szabad újra, szabadságát érje. 'Szenvedett eleget, pusztát l/OO*, *— < , " Karácsony Jézusa légy a segítsége! Zsarnok elnyomóját űzd a magyar földről, felfeszitett néped, vedd le a keresztről! Ezer sebből vérzik, préda a hazája, rab, .—- bujdosó népe, — bujdosó Királya, aki Érted szenved, de nem tagad Téged. Hiszi és jól tudja az apraja, nagyja, eljön nemsokára, szabadulás napja. Kárpátok völgyének szenved ma a népe, áldott Krisztus Király, jöjj segítségére! Hollandia. BARNA’ sevista uralom megfosztott bennünket. Most még árva vagy én nemzetem. De a Megváltó teérted is jött, a te számodra is hozta az igazságot és a megváltást. Megváltást a szenvedésektől, a börtönöktől, az ellenség kínzásaitól. Igazságot, mely visszaadja emberi és nemzeti szabadságodat, ezeréves nemzeti becsületedet és egyenjoguvá tesz minden népekkel és nemzetekkel. A betlehemi Kisded isteni ígérete a te megváltásodnak, ami benne zeng a karácsonyi dicsőségben és ott fénylik a csillagokban, melyek hazád felett ragyognak karácsony éjszakáján. Hevüljön át a szived a betlehemi jászol melegétől és meglásd kivirágzik benne a remény, amely egyszer a felszabadulást fogja gyümölcsözni számodra. Ezt az örömet hirdetem neked magyar nép 1953. év karácsonyán. És mit hirdessek a szenvedésed iránt közömbösöknek? Hogyan hir dessek örömet azoknak, akik nem vesznek tudomást a magyar börtönökről, a kinzókamrákról, a haláltáborokról és minden vasfüggöny mögötti nép lassú kimúlásáról. Azoknak csak sötét jövőt hirdethetek, az én népem kegyetlen sorsát. Mert jegyezze meg jól a szabad világ, hogy a szabadsághoz csak azoknak van joga, akik az egész emberi közösség számára kiharcolják azt. Jegyezze meg jól a szabad világ, hogy az örömhöz csak azoknak van joga, akik másokkal is meg tudják osztani azt. Csak igy lesz a karácsony szent éjszakájának égboltja csillagos lobogója az igazság győzelmének és Isten dicsőségének. Ez a karácsony hadd legyen Betleheme annak a legszentebb gondolatnak és elhatározásnak, amely nem tűri tovább a Sátán uralmát a világ egyetlen népe felett sem. Légy hős felszabadítója szabad keresztény világ annak a bátor és nemes népnek, amelynek a pogány török ellen vívott nándorfehérvári győzelmét harangjaid századok óta hirdetik. És üzend át a Kárpátokon: “magyarok ne féljetek, ime nagy örömet hirdetek nektek”. CSIGHY SÁNDOR. T
