Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-09-15 / 9. szám

6-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1952 szeptember. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Az óhazai magyarság nem ün­nepelhette az idén se István király ünnepét a tradiciós körmenettel és ünnepi dísszel. Bánatos szivü ma­gyarok’ csak titkon, magányosan sóhajtva, emlékezhettek a régi ünnepekre, elszállott boldog na­pokra. Annál meghatóbb tehát, hogy a szabad amerikai magyarság, az Atlanti Óceántól a Csendes Óce­ánig nagy hittel és igaz lelkesedés­sel ünnepelt. NAGYMAGYARORSZAG KIRÁLYNÉJA. A new yorki ünnepet örökre emlékezetessé tette az a tény, hogy részt vett annak egyházi ré­szén Nagymagyarország király­néja: Zita Őfelsége, Rezső főher­ceggel. Amikor leírjuk ezeket a szava­kat: “Nagymagyarország király­néja”, lelkünk mélyén a legmele­gebb érzések forrásai fakadnak. Hiszen a szentistváni korona őt is érintette: Nagymagyarország jövendőjéért tiszta szivét ő is ép­pen úgy odaáldozta, mint boldog emlékű mártír király férje. A budai várban lefolyt pompás koronázási ünnep óta iszonyatos bánatok szenvedése szakadt úgy a királyné asszonyra, mint az egész királyi családra. Azonban a krisztusi bitnek csu­dálatos ereje annyira áthatotta Nagymagyarország királynéját, hogy nem roskadt össze a borzal­mas keresztek alatt. Ő valóban megértette az isteni Mester paran­csát: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és ve­gye fel az ő keresztjét és köves­sen engem”. A KIRÁLYNÉ LEGNAGY­SZERŰBB MUNKÁJA. Valamikor ország-gondját hor­dozta vállán mártír férjével Nagy­magyarország királynéja: Zita Őfensége. Megállta helyét, hűen és igazán. Amikor aztán jött a nagy ösz­­szeomlás, az iszonyatos száműze­tés, Nagymagyarország a pusztu­lás útjára jutott, Nagymagyaror­szág királynéja ország-gondja he­lyett, özvegyi sorsban, egy népes királyi család sorsát vette kezébe: bátran és hősiesen. Gyermekeit elsősorban saját maga nevelte és gondozta. Min­dent megtett, hogy a gyermekek méltók legyenek az egykori nagy birodalomhoz és Európa legna­gyobb uralkodóházának tradíciói­hoz. A trónörököst, Ottó Őfelségét, a legnagyobb gonddal, előrelátás­sal és szeretettel nevelte arra, hogy Nagymagyarországnak ki­rálya legyen. A minden tehetség­gel megáldott trónörököst ő igye­kezett főképpen arra nevelni, hogy lelke mélyén, egész szívvel megértse küldetését és egykor ko­ronás királya lehessen Nagyma­gyarország népének. Ennek a királynői, tiszta szán­dékú akaratnak köszönhető Ottó Őfelségének nemcsak gyönyörű magyar beszéde, hanem az a ko­moly és mégis édes-bus magyar lelkűiét, ami ár ad, egész egyéni­ségéből. NAGYMAGYARORSZÁG ÜNNEPE. 6 István király ünnepe: Nagyma­gyarország ünnepe volt minden­kor, az ma is és az marad a jöven­dőben is! A szentistváni Nagymagyaror­szág hitével ünnepelt nemcsak az amerikai magyarság az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig, ha­nem ezzel a hittel ünnepelt a ma­gyarság mindenhol a szétszórtság­ban. Dél-Amerikában éppen úgy, mint az öreg Európában, Ausztrá­liában, New-Zealandban, egészen az Ázsiában küzdő indo-chinai légionáriusokig. Egy-egy ilyen gyönyörű ünnep­ségnek a legnagyszerűbb oldala az, hogy részt vesz abban, hivő lelkesedéssel, minden igaz ma­gyar, bármely hitéhez, vagy nem­zetségéhez tartozzék is a szent­istváni Nagymagyarországnak. Csonka-Magyarországon, a két világháború között, országos tör­vényhozás tette István király ün­nepét az egész magyar nemzet ünnepévé. Milyen nagyszerű azonban, hogy úgy az amerikai, mint a vi­lág minden részébe szétszórt ma­gyarság, minden ágazatból, min­den állami törvényhozás nélkül, igaz lelkesedéssel ünnepli István király napját. Ez a spontán, szívből fakadó 'ünneplés, a szétszórtságban is, a nagy magyar lelki egység legéke­sebb bizonyítéka. AKIK FÜGGETLENÍTETTÉK MAGUKAT NAGYMAGYAR­­ORSZÁGTÓL. Az amerikai magyarságnak egy kis szakadár csoportja azonban nem ünnepelt. Ezek azok, akik még mindég valami újabb, tehát most már negyedik köztársaságról szövik ködös álomképeiket. Milyen sajnálni való csoport ez! Három magyarországi forradalom, három diktatúrába fulladt köztár­saság semmire nem tanította őket. Az ő bálványaik még ma is az első forradalmi vezér: Kossuth, vagy esetleg a második, illetve harmadik diktatúrába fulladt ma­gyarországi köztársaság elnöke: a vörös gróf Károlyi, vagy talán a hajótörött Tildy Zoltán. A legszomorubb ennél a sza­kadár csoportnál az, hogy fajma­gyar kérdést csinálnak köztársa­ságukból, sőt leírni is borzalom: felekezeti kérdést. Az igazi magyarság azonban régen elfordult tőlük. Hiszen a szentistváni Nagymagyarország­­tól szakadtak ők el, attól függet­lenítették magukat. István királynak idei ünnepe, amelyet rendkívülivé tett, Zita ki­rálynéasszony és Rezső főherceg megjelenése, hadd hirdesse min­dennel érthetőbben az igazi ma­gyarság lelki egységét! ELNÖKJELÖLTJEINK bátorító üzenete. Amikor az igazi magyarság egyszivvel és egy lélekkel ünne­pelt, akkor megszólaltak Amerika elnökjelöltjei is és bátorító üzene­tet adtak. Eisenhower tábornok, a Repub­likánus Párt elnökjelöltje, távira­tilag üdvözölte az Amerikai Ma­gyar Szövetség washingtoni köz­pontját és többek között ezeket mondotta: “Az Amerikai Magyar Szövetség Nemzeti Központját s az azzal együtt munkálkodó ame­rikai magyar nyelvű sajtót és a Szent István nap ünnepségeit rendező amerikai magyarságot a legr { yobb magj-ar hős, Szent István emlékére tartott ünnepnap alkalmával köszöntőm. . . Ma nemcsak egy Nagy Magyar em­lékének áldozunk tisztelettel, ha­nem a szabadság amaz élő lelké­nek, amelynek az örök jelképe Szent istván.. ” Stevenson kormányzó, az ame­rikai Demokrata Párt elnökjelölt­je viszont Dr. Szoo Józsefhez, a new yorki Szent István-napi bi­zottság elnökéhez intézett távira­tot, ezeket mondván: “Imáimmal csatlakozom Önök­höz a Szent István-napi emlékün­nep megülése alkalmából. Őszintén kívánom, hogy Szent Istvánt jelképező jóság s nagyság, az ő eszméi éljenek s az ő példája és tanításai erőt és bátorságot nyújtsanak Magyarország népé­nek arra, hogy elviseljék az el­nyomatás sötét óráit. . .” Kívánjuk, hogy elérkezzék a nap, amikor, Magyarország s a kommunista elnyomás minden szerencsétlen áldozata visszanyeri szabadságát és függetlenségét...” FEGYHAZKOSZT ÉS LUXUS. Amikor a világ minden részébe szétszórt magyarság igaz szívvel ünnepli István király napját, a diktatúrába fulladt harmadik ma­gyarországi köztársaságból a leg­­szömyübb hírek érkeznek Nemcsak a deportálások foly­tatódnak, hanem az egész fegyhá­­zi életre szorított magyarság fegy­­házkoszton nyomorog. Igaz ugyan, hogy a termés is rossz az idén, azonban a vörös rablók még ma is a “kulákoknak” elnevezett kisgazdákat okozzák a rossz termésért. Azt persze senki nem mondhat­ja meg, mert azonnal halál fia lesz, hogy a nyomorúság oka egyrész­ről a bolseviki-szocialista terme­lési rendszer és másrészről a musz­ka rablás, amellyel mindenéből kifosztják az árva magyarságot. A fegyházi élet és a fegyházi ' koszt kiegészítője az a “szellemi táplálék”, amit a sajtó, színház, film és a könyvek közvetitenek. Legújabban a vallásellenes fil­mek nyomulnak előtérbe. Ezekben az összes egyházak képviselőit, mint kapitalista bérenceket és a feketepiac üzéreit tüntetik fel. . . A Szovjet-Magyar Filmvállalat tőkéjét a magyar kormány adta, de teljesen szovjet irányítás alatt van. Vezetője egy Podoniev nevű orosz és mellette 15 muszka “szak­értő” működik. * * * Ezzel a nagy testi és lelki nél­külözéssel szemben, a muszka “szakértők” a legnagyobb luxus­ban élnek. . .A régi világ módo­sabb családjainak otthonait rabol­ták el, teljes berendezéssel, vagy pedig azokban a luxus negyedek­ben élnek, amelyeket újabban épí­tettek és ahol távol lehetnek a ki­rabolt nemzet egetostromló, nyo­morúságos és szerencsétlen életé­től. A muszka szakértők mind dip­lomáciai kiváltságokat élveznek. A diplomaták pedig a királyokat megszégyenítő pompában és luxusban élnek. J. D. Kisseljov, a budapesti muszka követ hatalmas palotában trónol a Sztálin utón. Van azonban egy nyaralója is, uszodával és minden kényelemmel a budai hegyekben. Hatalmas szolgaszemélyzet készíti el és szol­gálja fel azokat az ínyenc ételeket, amiket ő fogyaszt és amire néha meghívja megbízható vendégeit. Az egykori gyarmatokon, az el­maradt benszülöttek között, soha sem élt egyetlen diplomata, követ, vagy alkirály úgy, mint ahogy él Budapesten a muszka vörös követ: Kisseljov. FOLYTATÓDNAK A KIVÉGZÉSEK. Az ország szine-java nyomorog a börtönökben és koncentrációs táborokban. . . De még az sem elég, hanem napirenden vannak a kivégzések. A Helsinkiben remekül szereplő magyar labdarugó csapat közép­csatárát: Szűcs Györgyöt a buda­pesti gyüjtőfogház udvarán fel­akasztották. Az olimpiai labdaru­gó csapat másik két játékosát: Henit és Kovácsot, egyidejűleg a recski (Heves-megye) büntető internáló táborba hurcolták. Hogy mi lett azzal- a négy olimpiai baj­nokkal, aki a három mesterfutbal­listával együtt szökést tervezett, még nem tudjuk. Bizonyos csak az, hogy a bitó, vagy a börtön az osztályrészük nekik is, mivel a vö­rös fegyházból, árva Csonka- Magyarországból, életük kockáz­tatásával is el akartak menekülni... DE LESZ MÉG EGYSZER ÜNNEP A VILÁGON! Amikor az idén a szentistváni Nagymagyarország hitével van tele a lelkünk, az országos ünnep­ségek után, bár fájó szívvel olvas­suk az óhazai szörnyűségek híreit, mégis mi hittel hirdetjük a magyar föltámadást és uj életet. El fog jönni az az áldott idő, amikor az Istvánnapi budapesti nagy felvonulásban részt fog ven­ni Nagy-Magyarország ifjú kirá­lya: Ottó Őfelsége is. Amikor majd úgy a harangszó, mint az ünneplő sereg igaz lelkesedéssel hirdeti: “Isten sokáig éltesse Nagymagyar ország ifjú királyát, első István méltó utódát! Ottó Őfelségét”! A KRÓNIKA olaszországi terjesztője: Agenzia CES1, Roma, 46. Viale Reghina Margerita. Árusítók: P. Gembrinj, BOLZANO, Via Re­turn 5. D. Giorgi, FIRENZE, Via Faenza 14. Eugenio Parovel, TRIESTE, Via del T eatro 1. Pietro Ponti, MERANO, Piazza del Grano 2. G. Primon, TORINO, Via Mercanti 19. Ved. Vitt, Tardito, GENOVA, Vico Angliotti 23 a Messageria Venette, VENEZIA, Via del Carbon 4174. Inter Orbis, MILANO, Piazza Diaz 1.

Next

/
Thumbnails
Contents