Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-09-15 / 9. szám
“K R Ó NIK A” 1952 szeptember. 7-IK OLDAL- - *N» A M. KIH HONVÉDSÉG VITÉZEI IDEGEN LOBOGÓ ALATT HARCOLNAK A KOMMUNIZMUS ELLEN. Indokína, 1952 augusztus hó. Repülőgépünk percek alatt éri el az alacsonyan szálló felhőket. Nyugodtan száll az acélmadár a kijelölt utón az első állomásig S....................ig. Az ideiglenes repülőtér gögött, egy alacsony domb előtt egyszerre megszakad az ut s azon túl, moruságaiból és e nyomortanyai élet után kerültek Offenburgba. Ott jelentkeztek az idegenlégió toborzó csoportjánál. Felvételük után kerüljek a különböző kiképző táborokhoz és onnan az indokinai harctérre. Jelenleg — folytatja tovább <— járőr harcok folynak egész Indo-Magyar idegenlégiósok őrségen. mint itt mondják, kezdődik a “világ vége’’. Ezt a világ végéhez vezető utat őrzik hűségesen a Francia Idegenlégió katonái. Ahogy végig megyünk a kb. 800 méter hosszú földsáncon, minden fordulónál magyar szót hallunk. Az idegenlégió magyar tagkina területén. Ezek a harcok igen súlyosak, mert a kommunisták rob bánó tölténnyel lőnek és igy minden találat halálos. Vad és kegyetlen harcot folytatnak. Sebesült jeinket, halottainkat valósággal felapritják. Támadás előtt különféle nyelven, — magyarul is — Magyar idegenlégióst temetnek. . . jaj ezek. Tisztek, altisztek, katonák. Mellüket kitüntetések egész sora díszíti. Egy tiszthelyettest, aki a legmagasabb francia katonai kitüntetést hordja, kérdezünk meg elsőnek. Kérdésünkre elmondja, hogy az idegenlégió külömböző kötelékeiben — jelenleg — a m. kir. Honvédség tagjai közül mintegy 15 ezer fő teljesít szolgálatot s harcol a kommunisták ellen. Hivatásos tisztek, altisztek, katonák, kik a második világháború alatt mindannyian részt vettek a Don-menti, voronyesi, urvw-i, uzsoki, tatárhágó, Torda, Debrecen, Buda, Komárom alatti harcokban. De kivették részüket a németországi 1945-46-os évek DP. lágerei nyoátkiabálnak hozzánk, hogy menjünk át és onnan haza szállítanak. De eddig még senki nem ment át. Mindannyian a m. kir. honvédeskünkhöz híven, Istenért, Hazáért s Királyért s nyugati világért, a kereszténység fennmaradásáért. Hazánk felszabadításáért, halálunkig harcolunk a kommunizmus ellen, fejezi be mondanivalóját V. Pál m. kir. hivatásos honvéd hadnagy a francia idegenlégió tiszthelyettese. — F. Sándor, K. Lajosi Cs. Tamás, N. Pál, K. András, K. Fefenc„ H. Loránd és mind-mind, akikkel beszélünk, büszkén jelentik ki, hogy mint a m. kir. honvédség tagjai becsülettel vívják tovább harcukat a kommunizmus végső megsemmisitéséig. Ma még MA SZENTISTVANJ MAGYAROKRA VAN SZÜKSÉG!” A magyarságot a keresztényi eszmék útjára vezető, országalapitó szent király ünnepéi New Yorkban a hazafias emlékezés félékézetek-fölötti egységében ülte meg vasárnap, augusztus 24-én az Egyesült Államok keleti államainak magyarsága. A katolikus ünnepi szentmise számára Francis J. Spellman bíboros érsek, a magyar nép nagy barátja, a new yorki Szent Patrick katedrálist böcsájtotta rendelkezésre, maga elnökölt az ünnepi misén és Amerika első székesegyházának falai között magyar pap magyar igéje esdett az llrhoz a felszabadulás érdekében, a magyar Hymnusz és ősi magyar zsolozsmák hangja szállt a szivekből. . . A többi felekezetek, reformátusok és zsidóhitüek templomaikban áldoztak Szent István dicső emlékének, de közülük is számosán vettek részt a Szent Patrick templomi, monumentális, élményszerű emlékezésen, könyörgésen. Magyarruhás, pártás asszonyok felvonulása, koronás cimerü nemzeti zászló alatt felsereglő helyi, környéki és szomszédállami küldöttségek étkezése tette szindussá a magyarság gyülekezését a Fifth Avenuen. Zita királyné ós Rezső főherceg, Ottó örökös király képviselője a templom lépcsőin magyar és amerikai zászlókkal felsorakozott nők és férfiak sorfala között, éljenzéstől kisérve, vonultak kíséretükkel az első apostoli király ünnepére és a szentélyben számukra fenntartott imazsámolynál foglaltak helyet. Joseph A. Flanelly püspök üdvözölte a királyi vendégeket és a megjelent magyarságot, mindenkit aki eljött, hogy a» szülőhazában eltiltott ünnepen, a terror fegyveres túlereje alatt álló magyarság helyett, szabiidon tegyen hitet a pogányság ellen és Szent István keresztény elvei, eszményei mellett. Kifejezte az amerikai katolicizmus mélységes, testvéri együttérzését a martir-nemzettel, Mindszenty bíborossal, Grősz érsekkel és a hitükért, nemzetük szabadságáért börtönt, üldöztetést szenvedő egyházi és világi hazafiak sokezreivel. A magyar nyelvű szentbeszédet Msgr. Közi Horváth József tartotta, rámutatva, hogy a keresztény lélek ad kitartást a szenvedő magyar népnek. Ma, úgymond, Szent István példáján felbuzdult magyarokra van szükség, olyanokra, akikben a keresztes - hadjáratok átszellemültsége él s akik, ha kell, életüket is áldozzák a keresztény eszményekért és hazájuk szabadságáért. Szálljon ostromló imánk az Ur trónusához, hogy könyörgésünkre elinduljon az áldás, — hangozzék a régi históriás ének Magyarország Patrónája felé, forrjunk össze az imákban és a szabad,, keresztény Magyarország eljöveteléért való elszánt akaratban. Az elementáris erejű szónoklatot a Hymnusz, a Boldogasszony Anyánk és más patinás egyházi énekek áhitatos, könnyesen reményteljes hangjai követték s a magasztos ünnepség után menetté alakult a közönség, hogy felvonuljon a Carnegie Hallban, New York legelőkelőbb hangversenytermében tartott világi ünnepségre. Itt hatalmas szinfonikus zenekar Liszt “Magyar Fantáziáját“, majd Kodály “Psalmus Hungaricusát” játszotta kórus-kisérettel. Utána John D. Lodge connecticuti kormányzó, Daniel Flood pennsylvaniai kongresszusi képviselő és William J. Donovan tábornok, a háború alatt az Office of Strategic Services, jelenleg az American Committee c: United Europe elnöke mondottak a rabmagyarság sorsával együitárző, lelkes beszédet. Magyar szónoklat nem volt, de Czinkota Mihál)/ sz'nmüvész záradékul izzó átérzéssel szavalta el Papváry Elemérné ' Magyar Hitvallás” cimü hires költeményét. Báchkai Béla hírlapíró angol nyelven vezette a műsort. Nagyszabású ünnepségek voltak Passaicon, Saint Paulon, Minn.,, Detroiton, San Franciscóban, Calgaryban, Windsorban, stb. Az Egyesült Államok és Kanada minden valamirevaló magyar telepén ünnepséggel áldoztak Szent István halhatatlan emlékének,bizony- * ságul, hogy minden idők e legnagyobb magyarjának fenkölt alakja a felszabadulás és megújulás reményének glóriás jelképeként él a szivekben és minden poklokon át erőt, kitartást, rendíthetetlen hitet ad a magyar léleknek. Szent István másodszor is győzni fog a pogányságon! idegen lobogó alatt, de talán már holnap a szent magyar zászló alatt. — H. Dezső m. kit. hivatásas honvéd őrmester mondja: Mi nem felejtünk. Nem felejtjük az oroszoktól százával, ezrével, tízezrével megerőszakolt asszonyokat, leányokat, a felaggatott férfiakat. — K. László káplár pedig kijelenti, hogy Indokina kiégett földjén harcoló m. kir. honvédség tagjai soha el nem múló hálával gondolnak a hősi halált halt bajtársakra és biztosan tudják, hogy a felszabadított haza területén ledöntött Davaj-bálványok helyén a doni-partokon, a kárpáti sziklákon, az ő emlékoszlopaik fognak minden időknek végzetéig állani. * * * A hősi halált halt bajtársak temetője egy leégett erdő északioldalán fekszik. Vékony lécekből ácsolt keresztek szanaszét dülöngélnek. A keresztekről a feliratokat lemosta az eső, de itt-ott még látszik pár sor írás, néhány szó, néhány név. Florváth P. élt 38 évet. . . Kovács A. élt 29 évet. . . Nagy Sándor élt 25 évet . . Hajdú András élt 26 évet. . . Páll Lajos élt 24 évet. . . Aztán sok-sok fákereszt, de feliratukat nem lehet kiolvasni. De hát ez nem is fontos itt. Senki sem érdeklődik utánuk. Csak odahaza siratja őket egy feketébe
