Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-09-15 / 9. szám
1952 szeptember. "KRÓNIKA” 3-IK OLDAL súlyozott és mélyen átgondolt né» zetei voltak nagy hatással rá. Közben Vilmos közeledett Bécshez és Nikolsburgban ütötte fel főhadiszállását. A porosz őrszemek már elérték az osztrák főváros határait. Julius 26-án Ferenc József átküldte megbízottait az ellenséghez, hogy a békéről tárgyaljanak. Andrássy visszaérkezése után azonnal beszámolt utazásáról a királynénak és közölte vele., hogy az uralkodó zárkózottnak mutatkozott. Ezután azonnal Puszta- Szentlászlora sietett, hogy Deák Ferenccel beszélje meg a tennivalókat. A király maga is részletesen irt Erzsébetnek és a nála megszokott gyengéd hangon közölte vele benyomásait. Julius hó 29-én Andrássy ismét az uralkodóhoz utazott és hogy Erzsébet nagyobb súllyal képviselhesse nézeteit, julius 30-án elhatározta, hogy maga is Bécsbe megy. Sajnos az uralkodó és Andrássy között nem jött létre a remélt megegyezés. A király túl merésznek, túl kiforratlannak találta a gróf terveit. Erzsébet bosszúsan utazott vissza Budapestre. Augusztus hó 13-án ismét Bécsbe érkezett, ahol ezúttal nem terhelte a magyar kérdésekkel az amúgy is súlyos gondokkal küzdő uralkodót, aki épen a Prágai Békét kötötte meg Vilmossal, mely végleg biztosította Poroszország hegemóniáját a német államok fölött. Mégegyszer visszatért innen Budapestre, ahol lelkére kötötte a magyar államférfiaknak, hogy ne adják fel a reményt, majd szeptember elején hosszabb időre elhagyta Magyarországot. Még e hónap végén, az, uralkodó nagy probléma előtt állt. Kivel töltse be a külügyminiszteri széket? Hajlani kezdett Erzsébet kérésére, hogy -Andrássyt nevezze ki, de félt, hogy ezzel az osztrák köröket hangolja, maga ellen, — viszont ha ismét osztrákkal tölti be a hivatalt, ez el fogja vágni a Magyarországgal való kiegyezés útját. Végre úgy döntött, hogy a szász Beust bárót hívja meg erre a tisztségre. A háború hatása alatt ugyanis a kamarilla teljesen elvesztette az uralkodóra gyakorolt befolyását, aki már nyíltan Erzsébet oldalán állott politikai kérdésekben is. Beast báró maga is a Magyarországgal való kiegyezés mellett tört lándzsát és hamarosan súlyos nézeteltérésekre került a sor közte és Belcredi miniszterelnök között. Ferenc József Beust pártjára állott és magáévá tette a Deák-féle dualfsztikus elgondolást, mire Belcredi lemondott. Utódja Beust lett a miniszterelnöki székben is és ezzel radikális változás állott be az udvar magyarországi politikájában. A kiegyezés útjában nem volt már akadály. Boldogan értesült a helyzet alakulásáról a testvére látogatására épen Zürichben tartózkodó királyné és örömmel irta férjének: “Remélem, hogy nemsokára Tőled hallhatom, hogy a magyar ügy végre tiszta kerékvágásba került és hogy nemsokára Ös Budavárában lehetünk. Ha azt fogod írni, hogy odautazunk, szivem megnyugszik majd, mert akkor tudni fogom, hogy az óhajtott célt elérjem, [(Erzsébet királyné Ferenc Józsefhez intézett leveléből, 1867 január 31-érői keltezve.) 1867 február 18-án (tehát jóval a porosz *— osztrák háború után és nem mint egyesek állítják a háború nyomása alatt!!) Ferenc József királyi leiratban értesítette a magyar országgyűlést, hogy visszaállítja az országban az alkotmányos állapotokat és Andrássy Gyulát felelős magyar miniszterelnökké nevezte ki. Végleges csapás volt ez a centralisztikus felfogást képviselő kamarilla, annál nagyobb győzelem Erzsébet és a magyar nemzet számára. A királyné félt, hogy az utolsó percben Kossuth talán mégis rqeg tudja hiúsítani az egész nagy müvet. de amikor Kossuth egyik régi hive Horváth Mihály püspök megnyugtatta, zavartalanul osztozhatott az egész nemzet örömében. 1867 junius 8-án reggel nyolc órákkor megkondultak Budapest harangjai. Kezdetét vette a díszes koronázási szertartás. Mátyás király koronázása óta nem látott az ország fővárosa ilyen pompát, ilyen spontán lelkesedést. A falvakból ezrével özönlött az ország népe. Ajándékok halmazával kedveskedtek az uralkodópárnak. Az országgyűlés a nemzet ajándékaként a gödöllői Grassalkovich féle kastéllyal lepte meg a királynét és ősi szokás szerint 50-50 ezer forintot nyújtottak át remek ezüst kazettákban úgy a királynak, mint a királynénak. Ferenc József és Erzsébet azonnal intézkedtek, hogy ezt az összeget a negyvennyolcas harcok hős honvéd rokkantai, özvegyei és árvái között osszák szét és általános amnesztiát rendeltek el a negyvennyolcas politikai foglyok és emigránsok számára. Lehetett ennél lovagiasabban, ennél nemesebben pontot tenni a múltra? Boldog évtizedek következtek ezután. Általános jólét, gazdagság, igazságosság és rend jellemezték ezeket az időket. Erzsébet nem avatkozott többé politikába, de ez az egy politikai szereplése örökké kitörülhetetlenné tette nevét Magyarország történelméből. Sokan vannak még közöttünk, akik fájó szivvel fognak visszaemlékezni ezekre az esztendőkre, melyeket ma lelkiismeretlen és önző politikusok az “átkos Habsburg korszak” jelszóval igyekeznek saját egyéni céljaik érdekében a köztudatba átültetni. De a nép, az igazi nép, “régi szép idők '-ként emlegeti ezt a kort és a tapasztalatok után nem fogja magát félrevezettem: soha többé, nem fogja tűrni, hogy párt jelszavakkal és ígérgetésekkel néhány a nemzet kárán meggazdagodni és hatalomra vágyó politikus elválaszsza ismét a Koronától és törvényes Királyát#)!, a rend és béke, az ország jövő boldogságának egyedüli zálogától. Az ország nagy halottjára, Erzsébet királynéra, való emlékezés nyissa fel a még vakok szemét, hogy meglássák ők is az igazi és egyetlen járható magyar utat, mely egyúttal az egész Dunamedence számára is az egyedüli, boldoguláshoz vezető ut marad! SZENT ISTVÁN (Megkésve érkezett. — mindig aktuális. A Szerk) Nem is olyan rég, pár éve csupán, még a nemzet ünnepe volt e nap; — mikor virágba, diszbe öltözötten e hon minden igaz fia hálával hódolt a Szent Király előtt, kinek először ragyogtam homlokán. , . Krisztus földi helytartója küldött... és Istvánt királlyá szenteltem... Részese voltam a honalapitásnak... és általam megáldott az... és én lettem az Ország, kit Isten védelmez, mióta a Nagy Király az Égnek ajánlott. . . Én voltam a Jog és a Törvény ezer éven át... és én voltam az Igazság! Én voltam a Szabadság és a Függetlenség, mig törvényadta méltó és dicső királyi fő viselt. . . Volt idő mikor bitoroltak, vérrel, gyalázattal illettek, de a mocsok, a szeny csak fényemet növelte. . . Kiraboltak, de kiszabaditattam. Bujdostam idegen földön, de mindenkor visszatértem, Hozzád népem, mert én a Szentkorona, Veled egy és Tőled elválaszthatatlan vagyok... egy országot, nemzetet, magában foglaló Szent Szimbólum, személyek, osztályok, pártok felett. . . Ma ismét idegenben vagyok, Te pedig nemzetem... Hazádban hontalan. Az Igazság, a Jog és a Szeretet ma a Hazugság és Gyűlölet gyilkos poklaiba sülyedt, Szabadságod pedig rabláncon senyved. ördögi kezek lerombolták, népem, ezredéves múltad minden emlékét, sárba tiporták, dicsőségedet, meggyalázták otthonod és elvették mindazt, mit verejtékeddel szereztél. Halálra szánták, elhurcolták családod és a Sátán kürtösei a “Testvériség”, “Egyenlőség” s “Béke” indulóit fújva tulharsogják szenvedő millióid jajját... és Ma, mikor mindenből kifosztva, betegen gyötrődsz lelki-testi kínban.. . Hitedre, Lelkedre törnek. Védd azonban ezt meg és őrizd minden áron! mert ez az a Forrás, melyből Jövőd fakad; ez az a Hit, mely ma még éltet; ez az a Lélek, melyben Veled vagyok és ez az a gyengülő Szív, melybe még Reményt és Életet önthetek. De mindenütt Veled vagyok népem . . . Veled élek és Veled szenvedek. Itt vagyok a Nyugati széllel, hogy simogassam fáradt arcotok; benne égek a Nap tüzében, hogy közétek az Élet melegét vigyem, a tévelygőknek pedig, utat mutassak fényemmel. Éjjelente arany holdsugárral jövök és őrködöm álmaitok felett, —' benne rezgek az Éter tengerében, hogy halljátok vigaszom, üzenetem. . . Itt élek Veletek minden fájdalmamban, együtt kesergek a hontalan magyarral s ott vagyok Feltámadástok minden munkájában. És Szent Istvánunk napján, mikor halk imátok az Alvilág mámoros zsivajába vész, ma itt vagyok az Ős-Budán, hol nem Istent dicsér, hanem vad táncot jár Gonosztól szállt tömeg Vörös Bálvány előtt és részegen kavarog, tombol az Utcában. De járom az országot reménykedő szivvel, az összes nagy magyarok, hősök szellemseregével s elmegyünk városba, falukba, kunyhókba s hol némul már a lelkiismeret szava, ott, hol már halódik a Lélek, uj Élet reményét öntöm a magyarba! és megszólalok Szent István nevében: “Te szántó-vető! Ősapja e népnek, ki a Nemzedéket és az Életet adod, Né csüggedj, mert poklok vihara pusztíthat körötted és elrabolhatják munkád minden gyümölcsét, — de ez a Föld ... a Tied! Higyj és bízzál, mert Uj Tavasz hajnalán, Uj Kalász serken majd kezed nyomán. . . Itt van Szent Margit is, ki szól az asszonyokhoz: “Leányom Te, kit az Ur hitvesnek, anyának alkotott ne dobd vásári prédául testedet, őrizd a családban az Isteni tüzet és ne gyalázd meg Önmagad s magzatod!” Most Szent László szól, a hősök mintaképe: “Kései unokám! Hős magyar vitézim, ki védeni hivattál e Hazát Ne tagadd meg dicső őseid s Nemzeted Igazát! Ne bántsd a védtelent és becsüld a vitézi erényt s fegyvered soha ne ontson testvérvért!” Szent Imre szól most a magyar ifjúsághoz: “Édes Testvéreim! Te ifjú Nemzedék! Pusztuló népünk biztató Jövő, kit elnyelni kész már a Gonosz fertője, — Esdve, kérve, kérlek mentsd meg a Lelkedet és őrizd meg magyarnak fiatal Szivedet! Ne higyj hazug szónak, álnok csábításnak s hogy e sivár jelent még tisztábban lássad, nézz vissza a Múltba apáid szemével, hogy megtalálhasd útját boldogabb Jövődnek a feltámadó Hited ragyogó Fényével.” Mátyás király üzen, Ö, az Igazságos: “Drága magyar vérem! Nemzetem munkása, ki lenn a földmélyén a szenet, az ércet ássa. Vagy formálod a vasat és kimerült testeden verejték patak, légy erős még! Ne veszítsd el magad! őrizd meg és ápold szivedben a Szikrát, hogy soha meg ne tagadj Testvért, Anyát, Hazát!” / * * * Most nagy sereg tűnik fel, vágtató lovakkal. Ifjú s öreg vitéz, élők a holtakkal, Csaba királyfi, Rákóczi, Bem-apó s közöttük a sok élő hontalan, Számot jönni kérnek a Szabadságot azoktól, kik felelnek e Hazáért s e Népért s most kiáll egy vitéz a többiek nevében: “A mi jogunk ma is él, hol a testünk porlad,
