Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-09-15 / 9. szám
4-IK OLDAI "KRÓNIKA” 1952 szeptember. 8 hol életünket adtuk. Nemzetem, miattad. Vérünkkel vettük meg Hazám Szabadságod és ma mégis újból, hordod a rabláncot. Itt élünk közietek, mindent hallunk, látunk s kínod, könnyed, Népem, a mi sebünk, bánatunk Veletek szenvedünk rabigás magyarok, kik e Vörös pokol áldozati vagytok Kikre börtön mélyén, vagy űzött rabszolgaként a Sátán bírája lassú pusztulást mért. De bízzatok és ne féljetek, mert bakó nem veheti éltetek és lehullik a bilincs ha jövünk olajággal; vagy ha nem, — úgy pusztító villámmal Tűz és vizözönnel, Föld-Ég haragjával és készek vagyunk halni újabb százhalálban mert nem élhet a magyar, rabon, Hazájában! Hunyadi János szól a nagy Törökverő, szava, remény, biztató erő; “Sorsvert, csüggedt népem: Hallod a harangszót? Tudod-e mit jelent? Nándorfehérvárt: hol győzött a Kereszt a pogányság felett.” Széchenyi szólal most, ő, az első magyar: “Halljátok szavamat magyarok s higyjetek, mert egy olyan nép még soha el nem veszett, mely ennyi vért áldozott és ennyit szenvedett.” Kossuth Lajos üzen: “Felettünk viharzott pusztító Batu Khán Török és osztrák, meg a német orkán Hulló üstökösként tűntek a múlt egén és ismét magyar kalász ring, Mohi, Mohács, Világos mezején. . . ” Petőfi Sándor szól, egy örök igazsággal: “Láttátok a mezőt és láttátok a fákat a hosszú téli fagyban? Halotti lepelben, dermedt félhalálban, jégpáncélba zártan? De ha jő a Tavasz meleg napsugara Feltámad az Élet az elszáradt ágba.” * * * Üzentem a Múltból és szóltam a Jelenben, bízzál hát Nemzetem boldogabb Jövődben, mert nem veszhetsz el népem, — az Ég virraszt feletted és Isten intézi Sorsodat, Éltedet. Örökké élni fogsz, de higyj és bízzál bízva, higyjél az Istenben és Higyjél a Hazádban! Higyjél az Isteni és a Mi Igazságunkban! S bízzál, mert visszatérek Hozzád aranyragyogással a magas Egeken át, Hogy elűzzem fényemmel a Poklok minden rémét és szabaddá tegyem e hon raboskodó népét, Elűzöm az Éjjelt, hogy Hajnalodat hozzam és Feltámadásodat, Hazám, — glóriába vonjam. Róma, 1952 augusztus. SIMONFAY FERENC. OTTÓ KIRÁLY PÁRTJÁN ÁLLOK Honfitársaim: polgárok és katonák gyakran kérdeznek, hogy miért állok Ottó király pártján, mikor “a Habsburgháztól magyarságunk csak megnemértést, elnyomatást és rosszat kapott. ■ E sokat vitatott kérdésre minden kétséget kizáró módon mint született magyar válaszolok, aki magyar nevelésben részesültem, magyarul érzek, gondolkozók s aki örvendek mindannak, ami magyar érték, alkotás és magyar munka s szenvedek minden magyar bántalomért, fájdalomért, elesettségért és elnyomatásért, mert Hazámért és magyarságomért minden áldozat viselésére örömmel készen állok. Ismerem történelmünket és tudom, hogy a magyar szabadságért folytatott küzdelmeink dicsőséges vezérfonalként húzódnak végig nemzetünk életében és élniakarásunknak, államalkotó képességünk nek mind-mind nagyszerű tanuságtételei és bizonyítékai; melyek nélkül múltúnk sivár és talán eseménytelen lenne, mert a szabadság küzdelmeink élesztették hazafiasságunkat,, acélozták erőinket és fokozták ellenálló képességünket. Ismerem történelmünket, hogy a szomszédos németségnek ezer éven át, az volt a vágya és törekvése, hogy minket, a testvértelenuralaltáji népet elnémetesitsen és az egyesitett monarchiába bekebelezzen, ami annyira nem sikerült neki, hogy valójában millió és millió számra tehető azoknak a német származású egyéneknek száma, kik elmagyarosodtak és a magyar ügynek, magyar szabadságnak és függetlenségnek soha el nem felejthető hőseivé váltak! így látható, hogy a német elnyomási törekvések csak egyoldalú beállítás mérlegelés és megítélés szerint jelentettek népünkre, nemzetünkre -hátrányt és kárt, mert helyes megvilágítás és helyes beállítás mellett kétségtelenül bizonyítva van, hogy küzdelmeink szabadságunkért és függetlenségünkért szinte felbecsülhetetlen haszonnal és eredménnyel jártak; ami helyes és igazságos is, mert úgy az egyéni, mint a közösségi életben minden hasznot, minden előnyt verejtékes, ha ugytetszik, véres verejtékes küzdelemmel kell megszolgálni. És a Habsburg uralkodóknak ebben a németmagyar küzdelemben nem az elnyomatás, nem a megnemértés és a károkozás jutott osztályrészül és feladatául, hanem a Habsburgoknak, mint bölcs mérséklettel, keresztényi igazságossággal és nagy-nagy emberszeretettel uralkodó királyoknak az a roppant nehéz feladata és kötelessége volt, hogy a német-magyar viszályokban és ellentétekben kiegyenlitőleg, békéltetőleg és megértőleg működjenek közre. Ez a feladat roppant nehéz, nagy felelősséggel járó és sok tekintetben háládatlan is, mint azt saját esetünk is bizonyítja, hogy sokan egyoldalú beállítás mellett, minden rossznak, minden bántalomnak okául egyedül és kizárólag a Habsburgház uralkodóit állítják oda;, nem számolva azzal a mérhetetlen sok jótéteménnyel, mit a magyarság nekik köszönhet. Hogy mást ne említsünk, általános ismert tény, hogy a rokon töröknép több, mint 200 éven keresztül tüzzel-vassal arra törekedett, hogy kiforgasson bennünket keresztény hitünkből, lelkiségünkből, kiforgasson magyarságunkból és mint mohamedánokat a szultánok engedelmes gyermekeivé tegyen. Ebben az élet-halál küzdelemben csak úgy maradhattunk meg magyarnak s kereszténynek, hogy a Habsburgház bölcs uralkodói módot és lehetőséget teremtettek számunkra, hogy védekezhessünk a török ellen, mert fegyveres és pénzbeli segítséget a pápaságon kívül, egyedül tőlük kaptunk, de tőlük kaptunk sok vitéz katonát is, kik együtt harcoltak velünk a kereszténység megmentéséért. És szabad-e elfelejtenünk, hogy a hosszú harcok alatt elgyengült, elvérzett magyarságnak hazáját és szabadságát az a sokat szidott és ócsárolt Habsburg uralkodóház szerezte vissza,, melynek egyik kiemelkedő, dísze és virága, Istenben boldogult s a szenttéavatás előkészületi stádiumában levő IV. Károly királyunknak a fia, II. Ottó, ki gyermekkora óta a D. P.-k keserű kenyerén él. Nem 'ismerem Ottó királyt, nem beszéltem vele solja. Nincsen semmi célom és kívánságom vele kapcsolatban egyedül az, hogy Ő, mint a magyar nemzet jogos és törvényes uralkodója, királyi hatalmát és uralmát visszanyerve, dicsőségesen uralkodhassék a magyarság üdvére és boldogitására. Nem ismerem Ottó királyt, de annál többet tudok egyéni, családi és általános életviszonyairól és körülményeiről. Tudom róla, hogy szive-lelke mélyéig vallásos, hitbuzgó ember, aki alázatos, engedelmes szolgája Istenének és a Jézus Krisztusnak. Tudom róla,, hogy minden cselekvésének, tettének alapgondolata és rugója vallásos meggyőződése és a szeretete, mely rosszat, bántalmat senkinek nem akar, hanem mindenkivel szemben türelmes, megértő és igazságos. Nem ismerem Ottó királyt, de tudom róla, hogy semmiféle politikai irányzatnak, vagy pártnak oda nem adja magát, hanem keresztény szellemiség és keresztény elvek alapján akarta és fogja — Isten segítségével — betölteni nehéz, tövises, de a magyarság boldogitását célzó uralkodását. Nem ismerem Ottó királyt, de tudom, hogy magas erkölcsi és szellemi értékek fölött rendelkező ember, akinek cikkei, írásai és megnyilatkozásai események a nagyvilágban, annyira tisztán, helyesen és bölcsen látja korunk súlyos problémáit és helyzetét, valamint az abból kivezető utat, módot és lehetőséget. Nem ismerem Ottó királyt, talán megsem fogom ismerhetni, de szivvel-lélekkel mellette és pártján állok, mert Ő nemcsak Magyarország eljövendő nagy királya, hanem olyan fenkölt jellemű, tiszta, erkölcsű, minden más ember fölé magasodó lény, aki előtt örömmel hajtom meg fejemet s akiért boldogan küzdők és harcolok a felvilágosítás és meggyőzés minden igaz fegyverével. Adja Isten, hogy ez a küzdelem ne legyen hiábavaló, hanem a jövendő magyar generáció gyakorlatilag élvezhesse törvényes urának és királyának áldásos munkálkodását. Cleveland,, Ohio. DR. DOBOLYI LAJOS. SZENT ISTVÁN ÜNNEPLÉSE HAVANNÁBAN. Augusztus 20-án a kubai magyarság eddig példanélküli nagy számban jött össze, hogy megünnepelje Szent István király napját. Reggel a "Santa Maria Auxiliadora” magyar lobogóval díszített templomában, magyar énekes szentmise volt, mely magyar szent beszéddel és a Himnusz eléneklésével végződött. A régi Monarchia területén élő nemzetiségek szintén résztvettek. Augusztus 23-án társas-vacsora volt. Örvendetes és a jövő szempontjából reménykeltő, hogy úgy a templomban, mint a jól sikerült összejövetelen az u. n. régi és uj emigránsok együtt ünnepeltek. VESZTESÉGEINK. Özv. Pakei Sándor Józsefné, született Sólyom Fekete Margit, néhai Sándor József erdélyi magyar vezér és romániai szenátor hitvese és politikai munkatársa Kolozsvárott elhunyt. Született 1877-ben. Mint írónő az angol nyelvű sajtóban is lelkes működést fejtett ki Magyarország érdekében. Évtizedeken át mint zene- és nyelvtanárnő működött. A romániai kommunizmus megvonta nyugdiját is és megtört honleányi szívvel távozott a földi életből. Nagyszámú erdélyi magyar rokonság, köztük dr. Sólyom Fekete István gyászolják halálát. * # * Dr. Krüger Aladárné, v. felsőházi tag a kiváló publicista neje, szül. Hannig Mária, Luzernben (Svájc) augusztus 3-án elhunyt. Temetése Alpnach-Dorfban ment végbe. A temetési szertartást dr. Hász István püspök végezte. A temetésen résztvett a magyar számüzöttek svájci csoportja 'is. Gyászolják férje, dr. Krüger Aladár, unokája Mária, menye Farkas Edit, sógorai dr. Krüger Jenő és dr. Krüger Viktor. Az emigrációban márciusban meghalt ifj. Krüger Aladár az elhunyt fia volt. * TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN lapterjesztő vállalatnál, 726 SPADINA AVE. is.
