Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-09-15 / 9. szám

2-IK OLDAL

“KRÓNIKA'

19"Z szeptember.

SZENT ISTVÄNNAPI ÜNNEPÉLYEK

Magyarországon tilos Szent István napját ünnepelni. A magyar főváros népét a kenyér ünneplésére kényszerítik, a falu népe pedig csak titokban elmélkedhetik első nagy királyának ünnepén a régi dicsőségröl.

Annál nagyobb lelkesedéssel emlékezett meg honalapító királyunkról szerte a nagyvilágban élő magyarság. Majdnem minden müveit nemzetnek volt első királya. Angolok, olaszok, franciák, stb., nemzeti öntudata ki tudja mennyire erősebb lenne, ha első királyukról mint szentről emlékezne meg a történelem. A magyar nemzeté a dicsőség, hogy az Egyház szentjei közé avatta Első István királyt.

Az amerikai magyarság ott, ahol szerves egyházi és társadalmi életet él, tehát a nagyobb városokban, hatalmas méretű ünnepségeket rendezett az augusztus 20-ika előtti és az azt követő vasárnapokon. New York városában két ünnepély volt. Az elsőt a Magyar Irodalmi Kör más egyesületekkel tartotta, amelynek ünnepi szónoka Father Galambos József, a Katholikus Magyarok Vasárnapja hetilap főmunkatársa volt. A második ünnepélyt a St. Patrick székesegyházban tartották, amelyen személyesen vett részt Spellman bíboros érsek, Zita magyar királyné, fia Rezső, a magyar katholikus klérus és számos református pap. Cleveland magyarsága Calgary (Canada) Rio de Janeiro (Brazília) magyarjai szintén ünnepelték Szent István napját. Richmond (Virginia) szabadtéri ünnep színhelye volt ez alkalommal, amikor a Szántóville Magyar Kör a Belt Line hid közelében, a szép parkban tartotta Szent István ünnepét. A nagy királyt az ünnepély diszszónoka Szántó Lajos méltatta.

A külföldi Szent István ünnepek között talán a legérdekesebb a japán fővárosban, Tokyo-ban tartott ünnepély volt. Hát Japánban is vannak magyarok, kérdezheti az olvasó. Bizony, oda is elsodort néhány tucat magyart a világháborúk szele. Sőt magyar pap is van köztük, A hozzánk érkezett rövid beszámoló nyomán csupán azt tudjuk, hogy augusztus 24-én, vasárnap Tokyo magyar vendéglőjében húsz egy néhány magyar összegyűlt Szent István napot ünnepelni. Father Rokonay r. k. lelkész beszélt Szent Istvánról az egybegyűltekének, akik között "két japán is jelen volt, miután több évi magyarországi tartózkodás után (a budapesti egyetemen tanultak), megtanultak magyarul és nyelvünket évtizedek múlva sem felejtették el. A vendégek között volt Garay Pál, az amerikai haditengerészet hadnagya és neje.

mával, bajával és reményével. —• Megtanult magyarul érezni! Ferenczy Ida sokat mesélt úrnőjének Andrássy Gyuláról, — akihez családját baráti szálak fűzték. — Deák Ferencről és így megtudta, hogy a nemzet tőlük várt segítséget nehéz helyzetében. Jókai és Eötvös müveit szorgalmasan olvasta, melyek elhozták hozzá a magyarság lelkét és mindjobban érezni kezdte, hogy igazságtalanság esett ezen a nemzeten.

Férjével, Ferenc Józseffel gyakran beszélt a magyar kérdésről és nem volt titok senki előtt sem, hogy Erzsébet lett Bécsben a magyar érdekek szószólója. Tudta, hogy az uralkodó maga is mindinkább hajlik az ő álláspontja felé és keresni kezdi a megoldás lehetőségeit, hogy helyreállítsa Magyarországgal az alkotmányos állapotokat. Ezért különös öröm töltötte el szivét, amikor 1865 decemberében az uralkodó elhatározta, hogy Budapestre utazik a magyar országgyűlés megnyitására. A rendek az uralkodó beszédének elhangzása után válaszukban annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy nemsokára “hőn szeretett’’ királynéjukat is Budapesten köszönthetik, akiben jogosan látták a közvetítőt nemzet és király között.

Január 8-án Bécsben a hercegprímás vezetése alatt magyar küldöttség kereste fel a királynét, akik a nemzet nevében születésnapi jókívánságaikat tolmácsolták a kisebb betegségből nemrég felgyógyult Erzsébetnek. Amikor meghatottan magyar nyelven köszönte meg a rendek hódolatát, kimondhatatlan lelkesedés tört ki a megjelent urak között és a bécsi Hofburg régi falai közt nem akart megszűnni a mámoros éljenzés. Meg kellett Ígérnie, hogy hamarosan ellátogat Budapestre, amit valóban rövidesen, már január 29-én meg is valósított.

Amikor a királyné férje oldalán megjelent a Keleti pályaudvaron, leírhatatlan üdvrivalgással fogadta a fiatal párt Budapest népe. A lelkesedés azanban szinte orkánszerűvé változott, amikor a királyné közvetlen magyar szavakkal válaszolt az üdvözlő beszédekre. Az uralkodó pár hat hetet töltött a magyar fővárosban. Ez alatt az idő alatt Erzsébetnek volt ideje, hogy találkozzon a magyar politikai élet kimagasló Vezéralakjaival és általuk ismerje meg a helyzetet. Fáradhatatlanul érdeklődött minden iránt és kereste a megoldási lehetőségeket. Őszintén szenvedett az áldatlan szakadék miatt, mely egyenlőre még a nemzet és király között tátongott. Egy alkalommal a következő szavakat mondta Andrássy Gyulának: "Ha a császár ügye rosszul áll Olaszországban, ez fáj nekem, ha azonban Magyarországon van ez igy, ez megöl!’’ Az állomáson pedig ezekkel a szavakkal búcsúzott el: "Remélem, hogy hamarosan ismét visszajöhetek szeretett, nagyon szeretett Magyarországomba!" Oly melegen, oly őszintén mondta ezeket a szavakat, hogy a körülötte állók szemét könny lepte el.

Miután visszatért Bécsbe, Erzsébet teljes erejével küzdött Magyarországért és az uralkodó mindinkább hajlott nézetei felé.

A kamarilla nem merte nyíltan támadni, de mindent megtett, hogy kellőképen befolyásolja Ferenc Józsefet az ellenkező irányban. Nem lepte meg ezért a királynét, hogy egy szép napon Ferenczy Ida eltávozását kérték a külügyminisztérium környezetéből, akit liberális érzelmekkel vádoltak meg hamisan. Semmi sem volt természetesebb, minthogy Erzsébet, aki tetőtől talpig ismerte felolvasónőjének becsületes, hűséges egyéniségét, hamar ^tlátott a szitán és Ferency Ida helyén maradt. Ez újabb vereséget jelentett az ellenoldal számára.

Közben viharfelhők tornyosultak ismét az égen. Bismarck 1866- ban szövetséget kötött Olaszországgal a Habsburg-Birodalom ellen és miután május 8-án Vilmos porosz király elrendelte a mozgósítást. a háború elkerülhetetlennek látszott. Erzsébet Ischlben tartózkodott gyermekeivel, amikor ezek a vészhírek elérték. Élete végéig naponta váltott levelet férjével, amikor távol volt tőle és igy mindig tájékozva volt a helyzetről. A rossz hírek hallatán egyre jobban sürgette a Magyarországgal való kiegyezést, ami véleménye szerint az egyedüli járható ut volt ahhoz, hogy a porosz terjeszkedésnek gátat vessenek. Amikor junius 18-án hirt kapott I. Vilmos hadüzenetéről, gyermekeit nevelőjük felügyeletére bízta és azonnal Bécsbe utazott, hogy férje oldalán álljon az elkövetkezendő nehéz napok idején.

Mint az ország első asszonya kötelességének tartotta, hogy a háború áldozatainak, a sebesült katonáknak sorsát vigasszal és buzdítással enyhítse. Egyik kórházat a másik után látogatta végig, — mindenütt volt néhány meleg közvetlen, erőt adó szava. Különös előszeretettel törődött a magyar sebesültekkel, amit az udvari intrikusok természetesen azonnal saját érdekeiknek igyekeztek kihasználni. Ő azonban nem törődött az intrikákkal, Ferenc József pedig helyeselte eljárását.

Nem tartozik ide, de talán érdemes megemlíteni, hogy Erzsébet szeretettől átitatott egyéniségét jobban megismerhessük, a következő kis eset: Egy alkalommal az egyik kórházban felhívták figyelmét egy súlyosan megsebesült Fehér József nevű cigányra, aki nem engedte .meg, hogy teljesen szétroncsolt karját leamputálják és igy a biztos pusztulásnak nézett elébe. Amikor a királyné megállt a cigány betegágyánál és magyarul szólította meg, a sebesült szemét ellepte a könny. Erzsébet sokáig beszélt lelkére és igyekezett megmagyarázni neki, hogyha nem engedi a műtétet végrehajtani, úgy el fog pusztulni. A katona végre hosszú vonakodás után kijelentette: "Ha Felséged mellettem marad, amíg megoperál nak, akkor beleegyezem”. Bár nem épen gyenge idegzetű aszszonynak — mint amilyen Erzsébet volt — "való látvány az ilyen véres művelet, a királyné azonnal “igent" mondott. Amikor a műtétre került a sor, szavát állta. Ott ült a cigánylegény oldalán az

egész idő alatt és bátorítólag tartotta az épségben maradt másik kezét. A szegény sebesült pedig erőt meritett magának ennek a ritka szép, részvéttel teli arcnak mosolyából.

Az olasz frontról kedvező hírek érkeztek. Albrecht főherceg egyik győzelmet a másik után aratta. A királyné, ha kórházlátogatásairól hazatért, egész idejét férje mellett töltötte, hitet és bizalmat öntve leikébe. Julius 3-án együtt érte őket a kegyetlen hir.-hogy a porosz seregek újfajta gyutacsos puskáik révén döntő vereséget mértek az osztrák csapatokra. Kimondhatatlan csapásként hatott ez mindkettőjükre. Ennek ellenére úgy Ferenc József, mint Erzsébet királyné külseje nem árult el semmit a belsejükben dúló viharról.

A császári seregek hanyathomlok menekültek és félős volt, hogy a poroszok nemsokára Bécs alá érkeznek. Ferenc József III. Napoleon közvetítését remélte a viszályban, egyelőre azonban, hggy Erzsébetet és a gyermekeket biztonságba hozza, Budapestre küldte őket. A királyné julius 9-én utazott a magyar fővárosba, ahol Andrássy és Deák fogadták. Első dolguk volt, hogy siettek figyelmét a kiegyezés sürgősségére felhívni, mert félős volt, hogy az országba^ ismét szélsőséges elemek ragadják magukhoz a hatalmat,, látván a porosz sikereket. A helyzetre való tekintettel férték Erzsébetet, hogy mielőbb hasson oda az uralkodónál, hogy rendezze az alkotmány kérdését Magyarországon, amit a királyné megígért nekik. Miután kibérelte a budai Kochmeister féle villát, julius 12- én visszautazott Bécsbe gyermekeiért: Ferenc Józsefet behatóan tájékoztatta Budapesten nyert benyomásairól és sürgette a szükséges reformok meghozását. Távolléte alatt, ugylátszik azonban, hogy Belcredi befolyása ismét megerősödött, mert férje a magyar állásponttal szemben zárkózottabbnak mutatkozott, mint eddig és Erzsébet emiatt lehangolva érkezett vissza gyermekeivel Budára julius 14-én. Azonnal hosszú levelet irt Bécsbe Mailáth György országbírónak, ajcit egyedüli reményének nevezett és kérte, hogy győzze meg az uralkodót a magyar ügy számára és minden erejével legyen azon, hogy a királyt körülvevő káros elemnek — köztük sajnos néhány magyarnak is — befolyását gyengítse és ellensúlyozza, amig maga vissza nem térhet.

Julius 15-én Kőnigsegg grófnőnél Andrássy Gyulával találkozott, akivel behatóan tárgyalt a helyzetről. Utána kimerítően irt férjének, és azt ajánlotta, hogy nevezze ki haladéktalanul Andrássyt külügyminiszternek. A közös érdekek miatt **kérte, hogy fogadja kihallgatáson Deákot és a grófot. Ezúttal elérte, amit akart. Az uralkodó beleegyezett, hogy a két politikust magához rendelje. Mielőtt Andrássy Bécsbe utazott volna, a királyné mégegyszer behatóan átbeszélte vele a szőnyegen fekvő kérdéseket és megparancsolta neki, hogy a király előtt őszintén és minden szépitgetések nélkül beszéljen.

Ferenc József julius hó 17-én Andrássyt, julius 19-én pedig Deákot fogadta és végig hallgatta a két politikus fejtegetéseit. Különösen Deák Ferenc bölcs, kiegyen-