Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-09-15 / 9. szám
VOLUME IX. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y., 1952 SZEPTEMBER. NO. 9. SZÁM. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZEREPE A KIEGYEZÉSNÉL MEGEMLÉKEZÉS A KIRÁLYNÉ HALÁLA SZEPTEMBER 10-IKI ÉVFORDULÓJÁRA.) Irta: TAUBINGER LÁSZLÓ M. Ötvennégy esztendővel ezelőtt, 1898 szeptember 10-én, gyászba borult az ország. Fekete lobogók kerültek a palotákra, fekete szallagok a kunyhókra. A nemzet nagyasszonya, szeretett királynéja, Erzsébet, nem élt már. Gyáva orgyilkos oltotta ki nemes életét, csak azért, hogy öljön, hogy a világ figyelmét felhívja magára és arra, hogy sötét erők dolgoznak a társadalmi rend, a béke és az országok összeomlásán. A sors különös tragédiája volt, hogy az anarchista, — akinek-nevét nem tartjuk méltónak megemlíteni, — épen őt választotta ki áldozatul, aki soha senkinek sem ártott, aki egész életén keresztül csak jót tett. A háromélü ráspoly, mellyel a gyilkos borzalmas tettét a békés Génfi-tó partján elkövette, a nemzetet is szivén találta, mert Erzsébet valójában a nemzet anyja volt! Sok könyv, sok- írás jelent meg erről a romantikus asszonyról, akit életében oly kevesen értettek meg. mert más volt mint legtöbb kortársa. A személyével kapcsolatos anekdoták, kedves emlékek, ma már a múltéi. Lassan elfelejtik őket az emberek. A kortársak legtöbbje már nem él. Ami azonban Erzsébettel nem múlt el, ami által halhatatlanná tette nevét a magyar történelemben, az az a megható ragaszkodás és rajongó szeretet volt, melyet a magyar nemzet iránt érzett, melyből az 1867-es kiegyezés született meg. Magyarország modern történelmének legboldogabb korszaka kezdődött ezzel az esztendővel, melyet Ferenc Józsefi korszaknak nevezünk és kívánunk vissza mindannyian, — azok is, akik csak nyomait láthattuk utón útfélen a ma leigázott Hazában egykoron és atyáink elbeszéléseiből ismerhettünk meg. Nem árt, ha ma — halálának 54-ik évfordulója alkalmából — megemlékezünk ennek a legmagyarabb bajor származású asszonynak politikai szerepéről, aki a Habsburgok ősi kriptájának uj szárnyában alussza örök álmát férje, Ferenc József oldalán a bécsi Kapuzienergruftban. Erzsébet nyugtalan lelke régen meglelte már békéjét ott, ahová egyszer mindannyian visszatérünk — az örökkévalóságban. Emléke azonban itt él szivünkben és nem fogjuk elfelejteni soha! Az 1848-as forradalom után nehéz idők jártak a nemzetre. A bécsi központi kormányzat szervei válaszul Kossuth debreceni trónfosztó határozatára, mely a Pragmatica Sanctio egyoldalú megsértése volt, a világosi fegyverletétel után megfosztották az országot függetlenségétől. Éveken keresztül tartott a feszült viszony uralkodó és nemzet között. Mindkét fél megmefevedett a maga álláspontja mellett. A fiatal Ferenc József még édesanyja, Zsófia főhercegnő és a nem épen tehetséges, centralisztikus nézeteket valló tanácsadóinak befolyása alatt állott. így nem volt csodálható, hogy bizalmatlanul tekintett a még nemrégiben vezetői által forradalomba kergetett magyarságra. A nemzet viszont nem tudta elfelejteni Hainau kegyetlenkedéseit, melyekért az akkor alig tizennyolc esztendős Ferenc Józsefet vajmi kevés felelősség terhelte. Hozzájárult ehhez a feszült viszonyhoz az is, hogy az idegenbe menekült Kossuth Lajos füt-fát igért a nemzetnek és hogy Magyarországon mindinkább csökkenő befolyását erősítse, izgatott a dinasztia ellen. Ezzel természetesen csak mégjobban növelte az udvari körök bizalma^tnságát Magyarországgal szemben Az ország közvéleménye, élén Deák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal, mindinkább belátta a helyzet tarthatatlanságát és mindenki tudta Magyarországon, hogyha rövidesen nem sikerül valami megoldást találni, a nemzetet végső katasztrófa fenyegeti. Az ország jövő. boldogulásának kulcsa: a királlyal való kiegyezés volt! Deák Ferenc, a “Haza bölcse", már 1848-ban élesen ellenezte Kossuth erőszakos politikáját, mivel felismerte az abban rejlő veszélyeket és egy alkalommal a szeparatisztikus törekvésekkel szemben nyiltan kijelentette, hogy Magyarországnak Ausztriától való teljes elszakadása az ország halálát jelentené, mégpedig egy olyan halált, mellől nem lesz többé feltámadás! (Félő, hogy ez a jóslata, a Dunavölgye össznépességére kiterjesztve, az 1918-as események következtében valóban beteljesedett, hacsak az utolsó pillanatban magunkra nem eszmélünk mindannyian, akik az egykori Dunai Monarchia területén születtünk és nem sorakozunk fel öszszefogva pártokra és nemzeti különbségekre való tekintet nélkül, egy emberként Ferenc József másodutódja, a dinasztia mai feje Ottó örökös császár és király mögé!) Deák Ferenc véleményéhez csat lakozott Andrássy Gyula gróf is, aki miután revidiálta korábbi nézeteit, szintén a dualisztikus megoldásban és a királlyal való azonnali kiegyezésben látta egyedül biztosítottnak az ország jövőjét. Andrássy kofán felismerte a Dunai Monarchia európai jelentőségét és világosan látta, hogy egyedül a Monarchia képes ellenállni és megvédelmezni a Dunamedencében lakó kis népek érdekeit a rniftd erősebbé váló bismarcki porosz törekvések és a Földközi tengert elérni akaró orosz expansióval szemben. Maga az uralkodó hajlott volna a Magyarországgal váló kiegyezésre, ha nem fütötték volna állandóan Belcredi miniszterelnök kel az élén az ultrakonzervatív, centralisztikus bécsi körök, akik élesen szembehelyezkedtek a magyar politikusok által képviselt dualisztikus megoldás gondolatával. Hogy mennyire idejét multa volt Belcredi felfogása, — mely ahelyett, hogy erősítette volna épen aláásta a Monarchia erejét, — azt bebizonyította az 1859-es osztrák-olasz háború és a Poroszországgal mindinkább kiéleződő viszony is. Bismarck és I. Vilmos porosz király ugyanis végső leszámolásra készültek Ausztriával, hogy Nagy Frigyes politikai terveit végrehajtsák és megszerezzék Poroszország számára a hegemóniát az egykori Német-Római Gsászárság területén. Ebben az időben egyetlen egy ember volt a császár környezetében, aki talán nem is annyira tudatosan, mint kifinomult asszonyi ösztöne révén tisztán látta a helyzetet és megérezte egy hűséges és megelégedett Magyarország fontos történelmi szerepét a Duna-MINDEN CÍMRE KÉT PÉLDÁNYT KÜLDTÜNK ÉS KÉRJÜK ADJA ODA A MÁSIKAT VALAMELY ISMERŐS HONFITÁRSÁNAK! KÖSZÖNETTEL A KRÓNIKA. medencében. Ez az asszony, Erzsébet volt. a,z uralkodó fiatal, bájosan szép felesége, aki céljául tűzte ki, hogy a királyt a nemzettel szemben . kiengesztelje, mindkét fél sebeit behegessze és ezzel a magyarságnak visszaadja ősi szent jogait. * * * Erzsébet magyarszeretete nem született számításból, hanem szive legmélyéből jövő, őszinte érzés volt. A liberálisabb bajor udvarból származó királyné örökölte ősei romanticizmusra hajló természetét. Lényéhez sokkal közelebb álltak a szintén romantikára hajlamos magyarok, mint az egyszerű, hidegebb gondolkozásu osztrákok. A bécsi udvar rideg légkörében szinte fogolynak érezte magát sokszor. Szabadságot szerető lényével gyakran váltotta ki anyósa, Zsófia főhercegnő, iránta érzett ellenszenvét, aki nem szívesen nézte menye viselkedését, — lépten-nyomon figyeltette, figyelmeztette és dorgálta. Egyedül, barátok nélkül érezte magát Bécsben. Mivel az osztrák körök Zsófia főhercegnő körül csoportosultak, Erzsébet ösztönösen vonzódott az udvar magyar főnemeseihez, akik lassan-lassan megismertették vele az ország problémáit és igyekeztek megnyerni a magyar ügy számára. Előszeretettel alkalmazott magyarokat maga körül és az első magyar szavakat a trónörökös dajkájától tanulta. Eltökélt szándéka volt, hogy mielőbb tökéletesen elsajátítsa ezt a nehéz, számára azonban melegen csengő nyelvet, melyet a későbbi évek során szívesebben használt saját anyanyelvénél. Sok időt töltött a schleswigholsteini háborúban meg sebesült magyar katonák között a bécsi hadikorházakban és örült, amikor velük tört magyar nyelven elbeszélgethetett, "hiszen olyan egyedül voltak ott”. Amikor egy hosszú ranglistát tettek elébe, hogy kiválassza a javaslatba hozott személyek közül az általa kívánt magyar udvarhölgyeket, a névsor végén utolsóként szereplő névre, Ferenczy Idára mutatott... A királyné választása helyesnek bizonyult, mert ebben az egyszerű, köznemesi családból származó fiatal leányban megtalálta azt, amit keresett: a megbízható és királynéját rajongásig szerető, egyszerű, hűséges lelket. 1864 novemberében lépett Ferenczy Ida úrnője szolgálatába. Csakhamar Erzsébet bizalmas meghitt barátnője lett, aki előtt a királynénak soha semmi titka nem volt. Ferenczy Idán keresztül ismerte meg azután valójában a magyar népet, mellyel annyira egygyé forradt az évek során. Tisztában volt a nemzet összes fajdal— T
