Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-08-15 / 8. szám
1952 augusztus. “KRÓNIKA” 3-IK OLDAL AZ UTOLSÓ SZENT JOBB KÓRMENETA magyarságnak törvénybe iktatott legnagyobb nemzeti ünnepe a Szent István Nap augusztus 20-ika, amelyet a magyarság minden évben oly nagy fénnyel és áhítattal ünnepelt meg, a mai Magyarországon már többé még csak nem is piros betűs ünnep, hanem közönséges munkanap. A vörösök még a legnagyobb nemzeti ünnepet is elrabolták. Pedig milyen szép és felemelő volt, amikor a magyarság az ország legtávolabbi pontjairól is, Orsováról, Brassóból, Kassáról, Munkácsról, Pozsonyból, Zágrábból és Fiúméból e napon az ország fővárosába sereglett; felvették diszmagyarjaikat, a parasztok pitykésgombos ünneplőjüket és áhítattal kisérték Magyarország legnagyobb ereklyéjét, az első király egy ezredéven át sértetlenül megmaradt Szent Jobbját a szinpompás budavári körmenetben! A gótikus ereklyetartót a meggyszinpiros atillában alabárdos koronaőrök és tigris-kacagányos testőrök kisérték. Utána haladt mindig az ország mindenkori hercegprímása, a főpapság és katonaság díszben, majd áhitatos tömegek ezrei nemzeti viseletben. Hz a fényes kép ma már csak az apák vagy nagyapák emlékezetében él, akik gyermekeiknek, unokáiknak mindezt úgy mondják el, hol volt, hol nem volt. . . A szemtanuk is napról napra fogynak. . . Mint az utolsó Szent István köfmenet résztvevője és aktiv szereplője Bartha Albert vezérezredes, volt honvédelmi miniszter a következőkben em lékezik az 1946. utol só Szent Jobb körmenetről és annak előzményeiről: A magyarság ősi ereklyéje, a Szent Jobb a második világháború alatt elkerült az országból. A magyar nép tulajdonképpen nem is tudta,, mi történt az ősi ereklyével, vájjon biztonságban van-e és ismét hazakerül-e valaha? Örömmámor futott végig az országon, mikor jött a hir, hogy az amerikai csapatok a Szent Ereklyét biztonságban hazahozták Magyarországra. 1946 augusztus 20-án volt az első Szent István nap, mikor a Szent Jobb már otthon volt. Mindszenty hercegprímás úgy határozott, hogy a Szent Jobb körmenetet a régi szokások és külsőségek szerint tartja meg. A körmenet megtartása ellen azonban az oroszok mindent megpróbáltak, igyekeztek akadályokat gördíteni az előkészületek során. Nekem jutott az a feladat, hogy az oroszokkal a kérdést letárgyaljam. Mindenféle lehetetlen kifogásokat sorakoztattak fel'. A legnevetségesebbek egyike az volt, hogy nekik kell majd ellátni a közbiztonsági szolgálatot és nem tudják majd megértetni az, orosz katonákkal, hogy itt nem egy politikai tüntetésről lesz szó, miután a katonák még sohasem láttak körmenetet és félő, hogy a tömeget szét fogják kergetni. Hosszú rábeszélésbe került, mig végre beleegyeztek a körmenet megtartásába és még több rábeszéléssel beleegyeztek abba is, hogy eltekintenek minden biztonsági intézkedéstől, mert mi garantáljuk a közbiztonságot az ő közreműködésük nélkül is. Sokkal nehezebb volt az útvonal kérdése. Mindszenty hercegprímás a körmenetet délelőtt akarta megtartani, úgy mint régen,, de a Vár lebombázása miatt a Bazilikából kiindulva a Hősök Téréig és vissza, végig az Andrássy utón. E tekintetben azonban az oroszokkal nem lehetett beszélni. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a körmenet délután legyen és az engedélyezett útvonalat csak délben, a körmenet napján voltak hajlandók közölni. Azt hitték, hogy a közönség majd nem tudja meg, melyik útvonalon halad a Szent Jobb, igy nem veszi azt a fáradtságot, hogy bizonytalanra elinduljon. Valóban csak déli 12-kor közölték, hogy az engedélyezett útvonal a Bajcsy- Zsilinszky ut Bazilika előtti része, az Alkotmány utca és Teleki Pál utca által határolt tömb, amit megkerülve a körmenetnek vissza kell térnie a Bazilikához. Bár a közlés igy valóban csak az utolsó pillanatban történt, a hirt a közönség szájról szájra adta, úgy hogy délután már Budapest egész népe ott szorongott a körmenet útvonalán. Tehát az orosz terv nem sikerült. A régi szokásoknak megfelelően a hercegprímás napokkal előbb meghívta az államfőt, a hatóságok fejeit, a parlamentet,, bíróságokat, stb. Tildy Zoltán mint államelnök tudatta, hogy elvi okokból és amiatt nem vehet részt, mert ő református, de a maga helyettesitésével megbízta Varga Bélát a parlament elnökét. A hercegprímás ugyancsak elvi okokra és az egyházi hierarchiára hivatkozva kérte más valaki kijelölését. Nem volt egyetlen katolikus tagja sem a kormánynak, de az üresedésben lévő honvédelmi tárcára vonatkozólag már megegyeztek személyemben, csupán még a tényt nem hozták nyilvánosságra. így mint legmagasabb rangú katonát és a parlament korelnökét a köztársasági elnök engem bízott meg helyettesitésével, miután a hercegprímás beleegyezését ehhez megkapta. Annyi időm délután még volt, hogy a régi szokásnak megfelelően a katonaság kivonulását elrendelhettem, de mindössze csak két határvadász századot tudtam tisztességes ruhába felöltöztetni. Ez a két diszszázad vonult ki. Első miniszteri összeütközésem másnap az oroszokkal emiatt történt. Súlyos szemrehányást tettek, hogy nem kértem tőlük engedélyt katonai csapatok kirendelésére. Délelőtt a hercegprímás rövid misét mondott a Bazilikában. Ezen nemhivatalos minőségben megjelentem. Mise után Mindszenty bíboros Witz Bélánál, a Bazilika plébánosánál reggelizett és ott kerestem fel őt, majd bejelentettem neki, hogy a délutáni körmeneten az államfőt én képviselem. Ő már tudott honvédelmi miniszteri kinevezésem megtörténtéről, de nem beszélt róla,, mert meglepetésnek szánta. Délután a hercegprímás ünnepi nagymisét celebrált, amelyen már mint az államfő képviselője vettem részt, a templom előtt állt fel a két diszszázad. A nagymise után kezdetét vette a körmenet. A Bazilika bejáratánál egy pap mikrofonba mondta, hogy kik vonulnak a Szent Jobb után. Mikor én kiléptem a kapun, hallottam, hogy a konferáló pap ezt mondja: Most jön a köztársasági elnök képviseletében Bartha Albert az újonnan kinevezett honvédelmi miniszter. így a templom lépcsőjén tudtam meg, hogy kinevezésem megtörtént. Az útvonal teljes hosszában sűrű tömegekben állott a nép, áhítattal és tisztelettel fogadva a Szent Jobbot. Mindjárt az elején egy megható jelenet játszódott le. Mikor a menet a Bazilikából a Bajcsy-Zsilinszky ut felé bekanyarodott, az Andrássy ut torkolatánál feltűnt egy 40-50 főből álló orosz csapat. Mikor megláttam őket, kellemetlen érzés fogott el, mert az előző napi orosz kijelentésre gondoltam, hogy esetleg megzavarják a körmenetet, tudatlanságuk miatt. De ez nem történt meg. Sőt, ahogy a menet közeledett, látszott, hogy az oroszok soraiban zavar keletkezett. Jobbrabalra nézegettek, néztek, hogyan viselkedik a nép és mikor látták, hogy az emberek keresztet vetnek, maguk is próbáltak valami hasonlót csinálni, de látszott, hogy életükben először csinálják. Mikor a Szent Jobb a Baldachin alatt hozzájuk érkezett, mintegy vezény szóra az egész csapat letérdelt. A hercegprimás látva őket, a csoport közepe felé ment és megáldotta őket. Erre az egész katonacsapat földre borult, úgy, hogy a homlokuk a földet érintette. Magam a hercegprimás után jöttem katonai és testőr kísérlettel, egyenruhában. Mikor én a csoporthoz értem, a térdelő katonák felálltak és feszesen tisztelegtek. Mindszenty bíboros a körmenet után megkérdezett, láttam-e az orosz katonákkal való jelenetet, amely őt mélyen meghatotta. Én mondtam, hogy jól láttam és rám is mély benyomást tett, hogy a vallástalan kommunista nevelésű orosz katonák szivéből az ösztönös vallásos érzés még sem halt ki. A körmenet nagyon szépen, méltóságteljesen folyt le, a magyar nép ott térdelt az útvonalon, valláskülönbség nélkül. Ez volt Magyarországon az utolsó Szent Jobb körmenet. 1945- ben a Szent Jobb nélkül szimbolikus körmenetet tartottunk, mert az amerikaiak csak ősszel hozták haza a Szent Ereklyét. Az 1946-os, rövid utvonalu, de annál megrázóbb körmenet igy volt az utolsó. A következő években még a templom falain belül volt egy kisarányu szimbolikus körmenet a Szent Jobbal, később ez is elmaradt. Dé az utolsó körmenet és Mindszenty bíboros emléke itt él ma is szivemben. BARTHA ALBERT. A körmenet visszatér a Bazilikához. Az előtérben a Mártirbiboros. Az uszályt titkára, a szintén börtön-mártiriumra Ítélt Msgr. Zakar András viszi. A hát térben Bartha Albert honvédelmi miniszter.
