Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-08-15 / 8. szám
VOLUME IX. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1952 AUGUSZTUS. NO. 8. SZAM. SZENT Első nagy királyunk névnapja évszázadokon át bensőséges, hazafias ünnepünk volt mindaddig, mig azt a kommunisták szép Ha* zánkban “kenyérünneppé" át nem változtatták. Az istentelen kommunisták nem imádkoznak, de a kenyeret, mint anyagot ünneppé tették, holott a kenyér imádság nélkül, csak testi táplálék, mig imádság által Isten-kapcsolattá magasztosul, hogy életünknek díszére, lelkűnknek boldogságára és örök üdvösségünknek biztosítékává váljék. A keresztények az Istentől való kenyeret, mindennapi imád-ISTVÁN kapcsolatban magyar honunkban és minden magyar szivében-lelkében kifejezésre jutott. Ez a nap valóban az egész országnak és minden tagjának öröm ünnepe volt. A magyar vidék ünneplő népe százezerszámra özönlött a fővárosba, hogy színes népviseletét, sajátosságait, zenéjét, táncát és művészetét bemutassa. Valóságos verseny fejlődött ki a szebbnél-szebb népviseletek és népi sajátosságok terén, mit ünnepi-játékok, versenyek, gyűlések, kirándulások, felvonulások és a gyönyörű “Gyöngyös ságukban ünnepük és nem kell miatta szent királyunkat megtagadnunk, vagy félreállitanunk, ahogy azt a kommunisták teszik. De tehetnek ők, amit akarnak, mert úgy az otthoni, mint az emigráns magyarság szivében megőrizte és örökre őrzi szent királya emlékét, aki minket a kereszténységnek magasabbrendü lelki és szellemi kulturközösségébe bevezetett s ezáltal népünk olyan nemes egységbe forrt össze, hogy a magasztos nyugati kultúrának egy évezreden át védője, oltalmazója, sőt joggal mondhatni megmentője lett. Ezt a teljesítményt tőlünk elvitatni nem lehet s annak igazságával a nagyvilág népei teljes mértékben tisztában is vannak, minél nagyobb érdem egy nemzet földi életében el nem képzelhető. Jogunk, sőt kötelességünk hát, hogy István király napján ünnepeljünk! És mert nem ünnepelhetünk látható-külső megnyilvánulásokban, azért gondolatunk visszaszáll a múltba és felidéződik bennünk mindaz a sok szép, gyönyörű emlék, ami a szentistváni hetekkel bokréta” bemutatók fogtak keretbe, hogy kiegészítse azokat a dunai lámpionos hajókirándulás, a nagyszerű Gellért-hegyi tűzijáték és megkoronázza az egészet, a fenséges Szentistván-napi körmenet. A körmenetben a király vagy helyettese, a bíboros hercegprímás, a külföldi államok követei és meghatalmazottjai, a papság, katonaság és a pol-MINDEN CÍMRE KÉT PÉLDÁNYT KÜLDTÜNK ÉS KÉRJÜK ADJA ODA A MÁSIKAT VALAMELY ISMERŐS HONFITÁRSÁNAK! KÖSZÖNETTEL A KRÓNIKA.
