Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-07-15 / 7. szám
1952 julius “KRÓNIKA” 5-IK OLDAL MILYEN POLITIKAI RENDSZER LEGYEN A FEDERÁCIÓ ORSZÁGAIBAN NINCS FELTÁMADÁS AZ IZOLACIONIZMUS SZÁMÁRAI Nem foglalunk állást az amerikai elnökválasztás ügyében, de lehetetlen elnyomnunk az öröm kiáltását a két konvenció közti időben, hogy az izolacioriizmus látszólag enyhébb, de szerintünk nem kevésbbé végzetes veszélye immár elmúlt. A rövidlátó, felelőtlen irányzat, amely a mai világkrizis megoldása dolgában tagadja Amerika vezető szerepét, mint “amelyre Amerika sem kedvet, sem hivatottságot nem érez” s amely azt hirdette, hogy a rabországokban a bolsevizmus önmagától kell összeomolják, immár eljátszotta eshetőségeit, a hatalom utáni kapaszkodása kisded, de oly nyugtalanító játékait. Minden módot, alkalmat meg kell próbálni a rabországok békés utón való felszabadítására, de merőben elméleti és infantilis az álláspont, hogy ha a Szovjet-blokk megtámadja Nyugateurópát, Amerika csak nagy légi erővel menjen segítségére, a keresztény civilizáció fellegvára maradékának megmentésére. Ha e helyzet bekövetkezne, senkisem, legkevésbbé Amerika fogja számolni, melyik fegyvernemből hány katonát és gépet küld segítségül, hanem minél többet fog küldeni, hogy minél biztosabb legyen a győzelem. Ez a győzelem Amerika számára is életbevágóan fontos és hisszük, a hamis önérdek és kicsinyes korlátoltság prófétái végleg levitézlettek. Megkönnyebbüléssel lélekzünk fel. S bár még hosszú az ut a magyar felszabadulásig, megacélosodott a bizalmunk, hogy ennek is eljön az ideje, mert az izolacionista és fél-izolacionista tév-eszmék. torlaszai eltűntek az útból. Fel a szivekkel! AZ IGAZI JOGFOLYTONOSSÁG A Federativ Európa és az annak keretében megvalósítandó^ körzeti federációk tervének egyik nyitva álló fogas kérdése, milyen egységes politikai rendszer alapján történjék az összeszövetkezés? Afölött, hogy ennek egységesnek kell lenni, vagyis, hogy az egyik tag-országban nem lehet demokrácia, a másikban pedig valamely részleges vagy teljes formája a totalitarizmusnak, fölösleges vitatkozni, mert az egységesség szűk sége felől nem állhat fenn kétség senki előtt, aki a federációt, mint politikai, katonai, gazdasági és tegyük hozzá, nem utolsósorban, mint a keresztény népcsaládi szellem szerinti szükségességet, üdvös célt ténylegesen megvalósítva kívánja látni. Az angol Labor Party és különösen annak Aneurin Bevan vezetése alatti szárnya hűvösen áll szemben az Európai Unió gondolatával, mert szerinte az Európai Uniónak marxista irányúnak kellene lennie. A francia és német szocialisták között is számosán vannak, akik szintén ezen okból mutatnak tartózkodó magatartást és ezzel hátráltatják az Unió eszméje propagandájának sikerét, vagyis az ügy előrehaladását. Me rőben külömbözik például Spaak belga szociáldemokrata vezér, volt miniszter álláspontja, aki valóban lelkes hive az Európai Unió eszméjének. Hosszú ideig az Európai Tanács elnöke volt és néhány hónap előtt azért mondott le, mert az Unió megvalósítására nem látott elég tettkészséget, lendületet. Spaak sohasem volt szélsőséges ember és ama szociáldemokraták közé tartozik, akik mint komoly államférfiak, mindig alávetik magukat a többségi akaratnak. Sohasem támogat semmi olyan akciót, amely alkotmányellenes volna s ez az alkotmányos érzülete nagy érték az Európai Unió megvalósítása szemppntjából, mert a federáció egységének alapja ezzel adva is van: az alkotmányos demokrácia az az alap, amelyben az összes érdekelt országok találkozhatnak', megegyezhetnek. Természetes, hogy minden tagország ez alkotmányos demokrácia keretén belül követhesse a maga történelmi államformáját. Spaak országa, Belgium épp úgy megmaradhat királyságnak és gyakorolhatja államéletében az alkotmányos demokráciát, mint ahogy a magyar nép is megmaradni kiván a maga történelmi államformája mellett. A törvényes királyságnak a históriailag bebizonyosodott fékező, a pártellentétek felett állóan vensulyozó ereje külön is ga’ a federáció egységes poli*,'sitására, mert «ság mel'rszág kétől lé, Az alkotmányos demokrácia egyben az összes rendszerek közül leginkább összhangban áll a keresztény princípiumokkal, amelyeken a nyugati államgondolatnak épülnie kell. Államélete a szabadság napfényében, az egyén jogai tiszteletének keretei között minden haladó szociális gondolatot képes megvalósítani, ha a többségi népakarat hozzájárul. ügy hisszük, ez meg kell feleljen mindenkinek, aki utógondolat nélkül a népakarati többség demokráciája alapján áll és, — kivált az utolsó évtized förtelmes tapasztalatai után, — sohasem is fogadna el más államrendet. • £ -Jf, A keresztény szociális elvek korszerű, testvéri választ tudnak adni minden kérdésre. Nem akarják visszahozni a feudalizmust, osztálykiváltságokat, reakciót. Az osztályok között kölcsönös megértést s a társadalom minden hasznos munkása számára tisztes megélhetést kívánnak biztosítani; egyik osztály sem volna a másik felett, hanem mind egymás mellett. Nem volna többé bizonytalan exisztenciáju proletár,, hanem általánosan megvalósulnának a polgári élet követelményei. Senki sem volna sokszázezer holdas latifundiumos nábob. milliók nyomorgása árán, de nem volna senki dolgozó, aki nem nyerne módot, hogy felemelkedhessék a polgári életviszonyok közé. Mindez megvalósítható szélsőségek és szélsőséges eszközök nélkül, a keresztényi eszmék igazi követése révén. Milyen legyen a federáció országainak egyforma államrendje? Se lenini, se hitleri, hanem krisztusi, miként a nyugati államgondolat, az alkotmányos demokrácia mindig is az volt és az lesz, — feltéve, ha nemcsak mint lip-service van az ajkakon, de mint élő valóság a szivekben gyökerezik és az állam irányvonalában és minden cselekedetében GYAKOR LATILAG IS érvényesül. A KRÓNIKA BARÁTAIHOZ VILÁGSZERTE! Lapunknak az eddiginél is nagyobb elterjesztése és ezzel az általunk szolgált nagy nemzeti eszmék és célok mind szélesebb körben való népszerűsítése érdekében örömmel fogadjuk UJ LAP-KÉP - VISELÖK JELENTKEZÉSÉT BÁRMELY ORSZÁGBÓL. Kérjük azon hazafias magyar testvéreinket, akik lapunknak országukban való képviseletére vállalkozni és ezzel a magyar ügyet szolgálni készek, írjanak mielőbb címünkre, 307 Fifth Ave., New York, N. Y., és közöljék, hány példányt igényelnek ottani propagandisztikus terjesztésre? Nagyértékü segítségüket előre köszöni A KRÓNIKA. Az idő sürgető közeledését látom a mostanában megjelenő, sok megoldást kereső cikkekben, amelyek jól, vagy rosszul (az utóbbiak vannak többesszámban) a jogfolytonosságai foglalkoznak. Hosszú iró és újságírói működésem alkalmat adott arra, hogy tájak és vidékek szerint megismerjem a magyarságot és paraszti származásom mélyebben nézhetetta nép lelkivilágába, mert az idegen előtt majdnem mindig becsukott ajtók kinyíltak az én kopogtatásomra,, sokszor még akkor is, ha éjfél után zörgettem meg az alvó házak csöndjét. Családtagnak számítottam ott, ahol más vendégnek is csak megtűrt lehetett. A magyar népről akarok hát beszélni személyes tapasztalatból, a falusi és tanyai házakról, ahol p belső szobák falán az olcsón reprodukált szent képek és a falon fityegő házi áldás mellett ott függött a díszhelyen a mindenkori király rámás képe. S e kép körül zajlott le fajtán mindennapi élete közel egy évezreden keresztül. Én tudom mit jelentettek ezek a királyi képek a magyar otthonokban! Milyen erőt merítő sugárzások áradtak azokból; erkölcsi igazságok, a való élet bizonyosságai! Az igazi otthont, a nyugalmat és a békét példázták. Ez az igazi jogfolytonosság, ami szavak nélkül is megnyilvánult minden tettükben, mert csak ez tölti el a magyarság érzelmi és értelmi világát. S különösen mostanában, mikor egyrészt a muszka latrok kancsukája elviselhetetlen, másrészt pedig Ottó örökös-király hatalmas agitációs munkája ébreszgeti a világ lelkiismeretét, már valóságos csodavárássá szélesedett. A njagyar tá'jakon ólomlábakon jár az idő. A Horthy-korszak, mint kényszerű átmenet ülte meg a magyar életet. Ennek a kornak a jobb oldalairól nem akarok beszélni, hiszen némely kétségbeesett és kiutját még mindig kereső emigrációs réteg valóságos hősi époszokat zeng róla s az öreg ur portugáliai magányában elmerenghet azon, hogy valójában ilyen volt ő, vagy talán ilyennek kellett volna lennie?! . . . Nem akarom bálványdöntő kézzel letépni a fonnyadt babér virágokat erről a szobor talpazatról és sok felelősséget áthárítok azokra a, vatta-talpakon besurranó emberkékre, akik belopakodtak azon a bizonyos hátsó ajtón és szívósan eluralták a magyar közjogi pozicióka és csak elvbarátaikkal lakmároztak, végül még a lerágott csontokon is. Nekik korlátlan érvényesülést adott a hatalom. . . Sok dologért valóban nem felelős Horthy. Kényelmes pozícióban hosszú lejáratú ura volt az országnak. Nem ért fel hozzá a reformokat áhitó nép szenvedése, hiszen magyarul is törve beszélt, hogy jutottak volna hát eléje azok a parasztok, amik előtt süket bástya volt csak a magyar királyi vár! . . . Rövid,, távirati stílusban csak egy-két dolgot ragadok ki, amit jó tudni és emlékezni rá mindenkinek. A Horthy korszak alatt igenis üldözték a legitimistákat. A hadseregből nyugdíjazták a királyhü tiszteket és a közhivatalokban is “illett” letagadni ezt a pártállást, ha nem akart lemaradni az illető arról a bizonyos szamárlétráról... Vannak bűnök, amiket a katolikus egyház halálos, vagy bocsánatos kategóriába soroz. Élettapasztalatom a legnagyobb bűnnek a hálátlanságot tartja. Ebben az egy bűnben benne van mind a többi! . . . Az elüldözött király, — aki abban az időben szinte egyedül látta biztosan a magyarság számára a kivezető utat — vonatára Budaörsnél rápuskáztak a “sastollas vitézek”, akik később is, mint elhervadhatatlan érdemre hivatkoztak erre a “fegyvertényre”, — ahelyett, hogy megbüntették volna őket, mind soronkivül előre léptek. . . Pedig hát mégis a király volt, akitől valamennyi a rangját kapta, sőt még a kormányzónak is ő volt a Hadura! Elismerem, hogy sok minden
