Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-15 / 1. szám

i-lK OLDAL

“K R ó NIK A"

1952 január.

ségben fogantattak, hogy azok törvényességét népességük nagyrésze kétségbe vonta.

— Itt nem csupán az u. n. nemzeti kisebbségek problémáira gondolok, hanem egész nemzetekre, melyek megfosztattak azon joguktól, hogy kívánságuknak megfelelő államot alkothassanak. Ez a körülmény néhány újonnan alakított államnak létét születése pillanatától kezdve megmérgezte és annak gyakran meglepetésszerü összeomlásához vezetett. Ily hibák elkerülésének érdekében és a federációkat képező államok jövőjének biztosítása céljából Közép és Keleteurópában, a Federáció keretén belül élő népek számára a valódi önrendelkezési jog biztosítása válik szükségessé. Kell, hogy ezek a federációk valóban szabad népek társulásai legyenek és nem mesterséges állami keretek börtönei, amelyek falai az első nehézség pillanatában megrepednek.

POLGÁRI JOGEGYENLŐSÉG.

— A népek önrendelkezési jogának kérdése kapcsán el kell jussunk egy másik problémához, a kisebbségek kérdéséhez, mely hasonlóképen volt Európa szétesésének forrása 1919 után. Abban a pillanatban született meg, amikor egy kevert lakosságú területen a supernacionalis alakulatok helyett u. n. “nemzeti államokat” létesítettek. Már akkor elégtelennek bizonyult a kissebbségeknek biztosított u. n. jogi status, amikor ezt a tényt, hogy. “kisebbség” jogi fogalommá minősítették. Mert egy állam csakis abban az esetben számíthat polgárainak teljes loyalitására, ha nekik a teljes jogegyenlőséget biztosítja. Egy másodosztályú polgárnak természetszerűen oda kéll jutnia, hogy kétségbevonja annak az államnak törvényességét, mely őt oly jogoktól fosztja meg, amelyeket más állampolgár számára biztosított.

— Bármily jól is bánnak egy kisebbséggel, mindig sértve fogja magát érezni abból a tényből kifolyóan, hogy kisebbségként kezelik. És a keleteurópai kisebbségekről szólva, el kell ismernünk, hogy sorsuk legtöbbször valóban nem irigylésre méltó. Ennek a kérdésnek méltányos megoldása, nézetem szerint, az volna, hogy a federáción belül minden nemzetnek, — ne beszéljünk többé kisebbségekről! — közös status biztosittassék, amely a federáció egész területére bírna érvényességgel és amelynek ellenőrzése a közös federális hatóságoknak közvetlen hatáskörébe tartozna.

— Ennek a statusnak biztosítania kellene minden társnemzet számára a legteljesebb nyelvi és tanítási szabadságot, kiváltképen az iskolai szektorban a tanítás és tanulás teljes szabadságát és a nyelvhasználat szabad jogát. Oly nemzetiség számára, amely számbelileg túlságosan csekély ahhoz, hogy az egyik tagállamon belül a szükséges iskolákat fenntartani tudja, meg kell, hogy adassék a jog, hogy gyermekeiket egy másik tagállam területén járathassák iskolába. Minden tagállam tanintézetei által kiállított diploma egyforma érvénynyel kell bírjon a federáció egész területén. így az egyes nemzetiségek a jogegyenlőség gyümölcseit valóban teljes mértékben élvezhetnék és a diákcsere a szövetség tagnépei közötti kapcsolatok további bensőbbé tételét szolgálná.

A HATÁROK KÉRDÉSE.

— Ha ezek az elvek érvényesülnek és Európa gazdasági egysége a gyakorlatban megvalósul, a határok kérdése sokat vészit jelentőségéből. De azt mégis meg kell oldani. Mondjuk ki nyíltan az 1919-ben létrehozott rendszer nem volt igazságos és revizionista mozgalmaknak volt melegágya, amelyekről igazságtalan volna egyszerűen azt állítani, hogy ezek csakis feudális, reakciós vagy fasiszta elemeknek voltak akciói. De ugyancsak lehetetlen volna a status quo ante állapotára visszatérni. Nem szabad abból kiindulnunk, hogy ez vagy amaz a terület egy bizonyos időpontban kinek tulajdonában volt, de oly elvekből, amelyek alkalmasak a jövőbeli általános rendezés biztosítására. Nem volt-e a Bécsi Kongresszusnak épen egyik sikere az, hogy a legitimitás elvét az összes akkori nagyhatalmakkal elfogadtatta és igy sikerült a rendezésnek mindenki által elfogadott méltányos bázisát biztosítania? Ahhoz, hogy egy szerződés tartós legyen, törvényes jogalappal s nem politikai diktátum jellegével kell bírnia.

— Egy terület hovatartozandóságának esetében a legitimitás első előfeltétele az ott élő érdekelt népességnek akarat-kinyilvánitása kell legyen. Kelet Európa különleges helyzetére azonban tekintettel kell lenni, hol egy pusztító vihar egész népcsoportokat sodort el hazájukból, tehát a méltányosság alapján nemcsak azokat kell majd érdekelt népeknek tekintenünk, akik a felszabadulás pillanatában a kérdéses területek lakói lesznek, hanem mindazokat is, akik régebben ott éltek, de politikai vagy faji okokból vagy pedig a biztos elhurcolástól való félelemből menekültek el.

— Ha e személyek óhajukat fejezik ki, hogy szülőhazájukba visszatérjenek, minden jogi megszorítás nélkül visszafogadandók, mert a holnap Európája csakis abban az esetben indulhat el egy jobb jövő felé, ha teljes mértékben állítja vissza a jog uralmát, ami kizár minden egyéni vagy kollektiv számkivetettséget, minden politikai szempontoktól irányított alkalmi igazságszolgáltatást és követeli a deportálások által megsértett emberi jogok maradéktalan visszaállítását.

— Oly esetekben, mikor az érdekelt lakosságnak az Európai Unió felügyelete alatt végrehajtott megkérdezése nem vezet mindenben megnyugtató eredményre, például ott ahol a lakosság túlságosan kevert, döntőbírósági eljáráshoz kell majd folyamodnunk, amelyek ugyancsak az Európai Unió égisze alatt bonyolitódnának le. E döntések aztán végleges jelleggel bírnának és az érdekelt felek már eleve alá kell hogy vessék magukat azoknak. A regionalis federációk felállításának következményeként a lakosságcsere barbár gondolata, mely alapjaiban embertelen és a természetjog törvényeivel ellenkezik, önmagától szűnik meg ható tényezőként létezni, hisz az érdekelt feleknek eszébe sem fog jutni ennek a megoldásnak alkalmazása.

KÖLCSÖNÖS JÓAKARAT KELL.

—■ Számos más probléma is fel fog vetődni a jövőben, de az idő rövidsége tiltja, hogy azokkal foglalkozzak. Ha kiemeltem bizonyos kérdéseket, ezt azért cselekedtem, mert ezeket tartottam a legégetőbbeknek és ennek következtében olyanoknak, amelyeket a jövő érdekében már ma kell az európai elit körén belül vita tárgyává tenni. Biztos vagyok abban, hogy kölcsönös jóakarattal és oly építő szellemű* közeledés utján, mely a jövő felé fordítja tekintetünket és elfelejteti a múltnak meddő ellentéteit, méltó megoldáshoz lehet jutni, feltéve, ha a jognak és igazságnak örök elveit sohasem áldozzuk fel a pillanatnyi helyzet politikai érdekeért.

— A jövőt csakis úgy alakíthatjuk ki, ha a jelen téveszméivel a legteljesebb határozottsággal szakítunk.

EURÓPA!

* •

— Európa megérdemli iránta való hűségűnket. Minél többet

utazunk a világ összes földrészein, annál inkább érezzük át azt, hogy ez a földrész a mi hazánk, amelyet mindig nyugodt lélekkel szolgálhatunk anélkül, hogy ellentétbe kerüljünk szükebb értelemben vett szülőföldünkkel. __ *

— Ez az Európa minden jelen gyöngesége és elesettsége mellett a jövő földrésze. Emberanyagban kiapadhatatlan erőforrásai .már önmagában nagyhatalom rangjára emelik. De ezenfelül is vannak értékeink; vallási eszméink, kulturális örökségünk a veszély pillanatában nemvárt erőt kölcsönöz nekünk, európaiaknak. Ez nem meddő szellemi örökség, amint azt sokan állítják. Már maga az a tény, h*gy városaink a világ legszebb katedrálisai köré vannak épitve és nem bankok vagy börtönök körül csoportosulnak, életerőnk biztos zálogát jelenti. Mert a bankok gazdasági válságok áldozatai lehetnek és a börtönök egy szép napon a szabadság vihara által elsöpörtetnek. Egyedül a dómok, a múlt emlékei az élő hitnek bizonyságai maradnak meg örök értékekként. Ők annak a nagy európai realitásnak szimbólumai, amely ma ép oly eleven erőt jelent mint évszázadokkal ezelőtt, mert végeredményben a szellem ereje fog győzedelmeskedni minden más erő fölött.

Ottó trónörökös azután még néhány szót intézett a francia nemzethez, kérvén, maradjon a mai nehéz körülmények között -is hü történelmi és kulturális hivatásához és érezze^magát ma is annak a nagyhatalomnak, amelytől Európa sokat remei és vár. Az esetleg közelgő háborús veszélyre célozva, megragadó előadását ama hadbavonuló kis lotharingiai paraszt asszony szavaival zárta, ki a végső veszély idején maga is fegyvert ragadva, igy sóhajtott fel:

“A háború valóban nem kenyerem, de elmegyek harcolni, mivel az Úristen azt igy kívánja!”

A CARACASI MAGYAROK BARÁTI KÖRE A TRÓNÖRÖKÖS PÁRHOZ.

A Caracasi Magyarok Baráti Köre nevében, engedje meg Főszerkesztő Ur, hogy ezúton küldjük Ottó és Regina Őfenségéiknek a karácsonyi ünnepekre és az uj esztendőre hódolatteljes jókívánságainkat. Jó Istentől megáldott ünnepeket és egy boldogabb ujesztendőt.

Vajha meghozná az uj esztendő mindannyiunk reményteljes vágyát, a boldog és szabad Magyarországot és a szabad Magyarországon Őfenségéik megkoronáztatását. Óvja, őrizze a Mindenható a fenséges párt, magyarok remény ségét, hogy egészségben, erőben készen álljanak jövendő nagy feladataikra, Nemzetünk újjászervezésére és egy uj ezredév megalapozásának teljesítésére.

Addig is hódolattal kérjük Őfenségét, folytassa nemzetmentő, felvilágosító munkásságát, melyet eddig is olyan hathatósan és bölcsen tett meg, hogy a világ közvéleménye immár mind nagyobb érdeklődéssel és megértéssel kezdi felismerni, látni mindazt a szörnyű igazságtalanságot, jogtalanságot, mely Nemzetünket érte és amelyeknek következménye lett az állati ázsiai orosz szovjet kommunista uralom Hazánkban és melynek rémségeit a poklok poklát éli most át Nemzetünk.

Hálatelt szívvel köszönjük Őfenségének mindazt amit eddig értünk tett, a Jó Isten fizesse meg és tartsa Őt meg minekünk.

Hódolatteljes tisztelői a Caracasi Magyarok Baráti Köre nevében:

Caracas, Venezuela, 1951 december 20,

Prof. Med dr. Babó Tivadar, Kristó Nagy István, Leszenyi Károly százados, Csáky József százados, Köpeczi Boócz Mihály, Preszly László főhadnagy, Fehér István épitsz, vitéz Sziklay Ödön százados, dr. Csorna Jenő, dr. Zsoldos László százados, Vasteleky Németh Lajos, dr. Sarló Lajos polgármester.

Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief címre Írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City.

Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak továbbadni!