Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-15 / 1. szám

1952 január.

"KRÓNIK A”

korszakában ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint a középkorban a keresztes hadjáratok idején.

DÖNTÉS EURÓPÁRÓL — EURÓPA NÉLKÜL. . .

A legfontosabb lépés nézetem szerint a Szabad Európa külpolitikájának közös nevezőre hozatala lenne,'ami növelné a sikerkilátásokat a nemzetek közötti bizalom kifejlődésére. Egy uj Rapallótól való félelem csak akkor fog megszűnni a, lelkekben, ha ily egyezmény megkötésének lehetőségét is kikapcsoljuk. De azonfelül, — amint azt a második világháború a legkegyetlenebb módon bizonyította be — ahhoz, hogy egy nemzet, illetve egy kontinens befolyásolni tudja a világpolitika folyását, valóságos hatalomra kell támaszkodnia. Az európai hatalmi potenciálisnak hiánya, amihez még a londoni kormányok katonai gyöngesége is hozzájárult, volt az oka annak, hogy távolmaradtunk a konferenciáktól, ahol Európa és a mi sorsunk fölött döntöttek a Nagyhatalmak nélkülünk, — s hogy mily gyászos eredménynyel, azt sajnos túlságosan is jól tudjuk.

— A mai európai államok túlságos kicsinyek ahhoz, hogy elsőrendű hatalmi szerepet tudjanak játszani, de ha egyesülnek, kezdettől fogva egy mindenki által elismert és tiszteletben tartott világhatalommá fognak válni. ,

— Európának ez az uj megjelenési formája nemcsak e Kontinens számára bir fontossággal, hanem a baráti Amerikának is komoly segítséget jelent. Az Egyesült Államok valóban tiszteletreméltó diplomáciai ügyessége, amelyre hatalmas dinamizmusával e század folyamán tett szert, amikor is a világpolitika ügyeiben élénkebb szerepet kezdett játszani, reászorul az európai tapasztalatokra. Ezek viszont évszázados tradíciókon nyugszanak; egy túlnépesedett világrész kemény iskolájában alakultak ki állandó fenyegetések közepette és épen ezért döntő fontosságúak egy kifosztott és szétesett világ újjáépítésének véghezviteléhez.

EURÓPAI HADSEREG.

— Európa külpolitikájának ez a szervi egységesítése fogja megadni az európai hadseregnek igazi jelentőségét, mely hadsereg csak akkor működhetik majd eredményesen, ha közös politikai irányítás fogja biztosítani azt, hogy európai célokat szolgáljon. Csak a politikai tekintély adhat ennek a hadseregnek valódi értelmet és zászlót, — amelyet jogosan elvárnak azok, akikre az a feladat hárulhat, hogy vérüket áldozzák majdan egy nemes célért.

— Ezenfelül döntő fontosságú Nyugateurópának, majd később az egész Kontinensnek gazdasági és pénzügyi egyesítése. Egy európai közgazdaságra szükség van abban a világban, ahol oly gigantikus mértékű közgazdasági egységek fejlődtek ki, mint az Egyesült Államoké. Európa csak akkor tud megállni, ha minden munkásának keze, minden gazdasági erőforrása közös akcióra egyesül.

— így tudjuk majd megvalósítani Európa gazdasági és pénzügyi függetlenségét, ami előfeltétele annak, hogy kontinensünk ismét valódi világhatalom rangjára tudjon emelkedni.

— Az európai egység ezen alapfeltételeit vezető államférfiaink — legalább is szóban — túlnyomórészt magukévá teszik. De ezeknek a problémáknak megoldása mind nehezebbé válik, ha tovább megyünk Európa struktúrájának további tanulmányozásában. Mindamellett ezekről a kérdésekről teljes nyíltsággal kell beszélnünk, még akkor is ha ezáltal ellentmondásokat és polémiákat idézünk fel. A nyitott kérdések tárgyalása Európa ma még elnyomott részének felszabadítására való tekintettel, már mostan döntően szükséges. Tehát vizsgálat tárgyává kell tennünk Európa jövő felépitését: a regionális körzeti federációkat, azok területi körülhatároltságát, a reájuk ruházandó közös ügyek természetét és végül a legkényesebb kérdést, az egyes államok közötti határok problémáját.

FEDERÁCIÓS SZELLEMET AZ EMIGRÁCIÓS ÉLETBEN!

— Természetesen nem beszélek most a ma még rabszolgaságban sínylődő államok jövendő belpolitikájáról. Erről gyakorlatban tárgyalni és ezt igazságosan lemérni, majd csak akkor lesz lehetséges, ha ez államok a Szovjet járma alól felszabadulnak. Az elnyomott országok emigrációira fontos szerep hárul hazájuk igaz érdekeinek védelme terén és e szerep méltó betöltésének érdekében szükséges volna, hogy ez emigrációk szellemi elitje annyi erkölcsi erővel rendelkezzék, hogy felülemelkedve a pártpolitikai szempontokon, erejét legfőkép az emigráció e nemes értelemben vett feladataira, mint misszióra összpontositsa: a felszabadulás órájának diplomáciai előkészítésére, az uj európai rendszer alapvető elveinek tanulmányozására, ennek a szabad nemzetek leikével és gondolatvilágával való megismertetésére és végül a többi emigráció szellemi elitjével a kérdések nyílt és őszinte megvitatására.

— Ebben a szellemben kell a holnap egységes és szabad Európája megszervezésének kérdéséhez közeledni. Nyugateurópa politikai felépitése aránylag eléggé egyszerű és világos, mert a határok csekély kivételektől eltekintve, állandó jellegűek. Más a helyzet azonban Közép és Keleteurópában, ahol az államok sokasága, a nemzetiségek keveredése s az utolsó évtizedekben végbement radikális változások oly számtalan sok problémát eredményeztek, amelyek csakis a közös Európa keretén belül nyerhetnek megoldást.

3-IK OLDAL

EGYÉNLŐSÉGI ALAPON.

Közép és Keleteurópa országainak felszabadulásakor legelsősorban az a kérdés fog előttünk állni, vájjon' ez országok egyénileg csatlakoznak-e az Európai Unióhoz avagy előbb regionalis federációkat alakítsanak? És ha a federációk létesítését határoztuk el, melyek legyenek ezek és mi legyen lényeges alapjuk?

Leszögezni kivánom, hogy nézetem szerint a regionális federeációk létesítése meg kell előzze a felszabadult államoknak az Európai Unióban való csatlakozását. Számos más ok mellett legfontosabbként a politikai realizmusnak érvényesítését hozom fel, amely uj Európánk rendezésének alapját kell képezze. Az emberek nem angyalok. Minden jószándék mellett az Európai Tanácsban való befolyást és súlyt illetően versengések fognak születni az egyes nemzetek között. Ennek legkönnyebben úgy lehet elejét venni, ha magában az Európai Unióban megteremtjük az egyensúly-helyzetet, a harmóniát,

— Mert mi sem lenne természetesebb mint az, hogy az elsőrendű európai hatalmak, mint például Franciaország vagy Németország az Unióban szemben találva magukat a kis államok egész sorával, ezek közül önkéntelenül is barátokat óhajtsanak biztosítani, hogy ezáltal állandó többséget teremtsenek maguknak az Unió tanácsán belül. Ennek egy állandó és igen veszélyes rivalitás (versengés) volna a következménye. Ha ellenben a kis államokat magukba foglaló federációk bizonyos fokig egyenlőségi alapon állanának szemben a nagyhatalmakkal, ezek az Uniónak állandóbb jellegét biztosítanának és megakadályoznák azt, hogy a nagyok versengése bomlasztó erővé váljék. De ha bölcsen alakíttatnak meg a regionalis federációk, arra is képesek lesznek, hogy önmaguk oldjanak meg bizonyos kérdéseket, amelyek igy az Európai Unió hatáskörén kívül maradhatnak, igy kulturális, iskolai problémákat és legfőképen az annyira kényes nemzetiségi kérdéseket.

TÖRTÉNELMI ÖSSZETARTOZÁS.

— A regionális federációkat az kell majd jellemezze, hogy számos gazdasági politikai és kulturális érdek hozta őket közös nevezőre, amelyek gjőfeltételei egy valódi összefogásnak és döntő előnyt biztosítanak az Európai Unió számára. Ezek az előfeltételek, azt hiszem, kizárják a túlságos nagy területet felölelő és az európai történelem tanulságai alapján létjogosultsággal nem biró, megfelelő kulturális struktúrával nem rendelkező és kontinensünk földrajzi adottságainak meg nem felelő alakulatok létesítését.

— Ilyen elgondolás' például valamennyi ma a Szovjet járma alatt szenvedő népeknek egy u. n. osztályközösség alapján blokkba való tömörítése, avagy a Balti és Fekete Tengerek közötti'népeknek egyesítése. Ezek az elgondolások túlságos nagyvonalúak és bizonytalan alapokon nyugvónak látszának ahhoz, hogy biztos alapját képezhessék azon uj Európa felépítésének, amelyet erősnek, hatalmasnak és életképesnek akarunk látni.

HÁROM KÖRZETI FEDERÁCIÓ.

— Ha objektiven, minden párt vagy osztályszemponttól függetlenül vizsgáljuk Közép és Keleteurópa területét, úgy ott három élesen körülhatárolt egységet fogunk találni, amelyek hivatottak arra, hogy federális uniókká alakíttassanak. Először a Duna Völgyének térségét, vagyis azt a területet, amelyet a Kárpátok a Szudeta hegyek és az osztrák Alpok határolnak. Ez a csodálatraméltó földrajzi egység azonfelül, hogy Európa védőbástyájának jellegével bir, hosszú közös történelmi múlttal és azzal a kulturális és vallási egységgel rendelkezik, amelynek következménye, hogy az ott élő népek szociális és politikai életformái a nyelvi és faji külömbségek dacára azonos jellegűek.

— A Dunavölgyétől északra az Oroszországgal határos államok csoportja fekszik, amelyeknek határai bizonytalanok voltak a történelem folyamán, de amelyek vallásuk és a nyugati kultúrához való hűségük folytán mindig Európához tartoztak. Ezeknek az államoknak, ■— Lengyelországnak és a Balti Államoknak —• mindig közös érdekeik voltak és a közös orosz veszélyre való tekintettel, kiváltkép földrajzi helyzetük irja elő számukra az egyesülést.

— Végül Európa délkeletén a Balkán államok képeznek homogén egyfajta egységet; egy közös harcokban megedződött alakulat, mely fajilag kevert, de egységes a speciális kultúrájában, gazdasági struktúrájában és közös politikai érdekeiben.

— Ez a három egysége a Szovjet által ma elnyomott népeknek népességében és hatalmi súlyban egyenlő méretű, politikai és kulturális szempontból homogén jellegű federációkat tudna alkotni. Ezek a federációk Európa határainak erős stabilitást biztosítanának és erejükkel fokoznák a kontinens világpolitikai súlyát;

SZABAD NÉPEK TÁRSULÁSA.

— Ha federációkról beszélünk, nem szabad elfeledkezni azonban arról, hogy ezeket államok képezik, amelyek keretein belül ugyancsak égetően fontos kérdések várnak megoldásra a felszabaditás után. Az első világháború folyamán Wilson tizenegy pontja ígért az európai népeknek önrendelkezési jogot. A valóságban azonban ez a jog csak igen ritkán nyert gyakorlati alkalmazást. De annak nevében az érdekelt népek megkérdezése nélkül a békeszerződések megalkotói oly államokat létesítettek, amelyek közül többen abban az alapvető beteg