Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-04-15 / 4. szám
2-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1952 április. gát elért sikereik alapján szokták leni merénylet következtében az értékelni. A nagy hódítók a bölcs Osztrák Magyar Monarchia haországgyarapitó reformokat meg- talmasabb szövetségésének, Vilvalósitó férfiak azok, akik a tör- mos császárnak ellenkezést nem ténelem elismerését el szokták ismerő, dinamikus nyomására nyerni. Károly király életének hadat üzent Szerbiának és ezzel rövid útját nem fényes sikerek ki- akaratlanul megindítója lett az sérték, sőt az a csalódások a tra- európai feszítőerők kirobbanáságédiák Kálvária-utja volt. És nak az első világháborúnak, amely mégis nagy volt, nem az általa tői Vilmos a német hatalom megelért eredmények, hanem lelki növekedését temélte. A fiatal trónereje következtében. A felületes örökös nem volt képes gátat vetszemlélő és főleg a rosszindulatú ni ennek a világtörténelmi tragépropaganda hazug állításait kriti- diának, a rövidlátó Berchtold kü- Tia nélkül magáévá tevő ember lügyminiszter és a Berlinnel ellentermészetesen mind ennek az el- kezni nem merő vezérkar az ö lenkezőjét véli Károly király sze- megkérdezése nélkül csikarták ki mélyében felfedezni. A szomorú az agg uralkodóból a hadüzetetet, évforduló nyújtson tehát alkalmat nem is gondolva arra. hogy Vilarra, hogy helyes megvilágításba mos császárt csak a maga imperi* helyezzük utolsó koronás kirá- alista hóditó álamai izgatták, mig lyunk személyét és működését. sem Ausztriának, de még kevés* * * bé Magyarországnak nem volt Egy Sarajevóben eldördült lö- érdeke, hogy épségét egy világvés pillanatok alatt az akkori háború kockázataival veszélyes- Európa egyik legnagyobb birodal- , tesse. Sajnos a Monarchia állammá koronáinak várományosává férfiai közül nem volt senkisem, tett egy alig 26 éves ifjút. Kiszaki- aki kitartóan, minden konzekventotta boldog családi életének de- ciát vállalva, a végsőkig kész volt rüjéből és a lehető leggigantiku- szembeszállni Vilmos akaratával, sabb feladatok elé állította, ame- Az alig néhány hete trónörökösi lyeket a történelem valaha hatan- méltóságba előlépett Károly fődó ember számára teremtett. A herceggel ezekben a zűrzavaros trónon a 84 esztendős Ferenc Jó- napokban senkisem törődött. Kazesf ült, aki több mint fél évszá- tonai beosztásba helyezték és láttádon keresztül a jólét és a békés hatólag távol tartották attól, hogy nyugalom biztonságában tudta betekintést tudjon nyerni a politiösszefogni azt a számos népet és ka bonyolult játékába. De az ifjú nemzetet, amely az Osztrák Ma- trónörökös nyitott szemekkel járt, gyár Monarchia keretén belül pusztán reprezentációs jellegű káéit, De mindenki tudta és érezte tonai ténykedése közepette is viugy a Dunavölgy népei, mint lágosan látta a Monarchia hada többé kesbbé jó vagy rosázindu- seregének alapvető hibáit, rádöblatu külföldi megfigyelők körében bent arra, hogy a vezetés mindinazt b-.--- „ft Monarchia látszólag kább az erősebb szövetséges, a békés felszíne alatt vulkanikus német kezébe siklik át, aki szinte erők kavarognak, hogy az elége- segédcsapatokká minősítette le a detlenség szitói minden igyekezet- Monarchia fegyveres erejét. Hadtel azon vannak, hogy földraj- vezetőségének sikertelenségét kizilag és gazdaságilag egymásra- használta arra, hogy a maga akautalt egységnek népeit egymás rátát érvényesítse és a hadmüveellen izgassák és ezt a jó Isten ál- letek súlypontját a nyugati fronttal teremtett egységet szétbom- ra helyezte át, nem adva kellő selasszák. gitséget a fenyegető orosz kolosz-Az agg uralkodó és főleg úgy szus a Monarchia valódi ellensége magyarországi mint ausztriai ta- ellen. nácsadói «^merevedtek bizonyos Károly trónörökös mind világoidejétmr' ondolások s formu- sabban látta, hogy véget kell vetlák ött, nem tudták a ni a háborúnak mielőbb, mert való életet és annak problémáit másként összeomlik a Monarchia: felismerni. Ferenc Ferdinánd trón apró darabokra hullik szét a Duörökös ritka képességekkel meg- navölgy egységes területe és enáldott férfiú volt, aki világosan nek következményekép egész Eulátta a bajoknak forrásait, de fé- rópára kiszámíthatatlan katasznyes tulajdonságai mellett erős tréfák sorozata fog háramlani. árnyoldalai is voltak egyéniségé- Amikor 1916 novemberében Fenek. Kíméletlen kézzel akart bele- renc József király fáradt szemeit nyúlni az eseményekbe és ideges örökre lehunyta, Károly az uj kitürelmetlenséggel viseltetett az rály és császár már kész tervvel agg uralkodóval és annak környe- állott nagybátyja ravatalánál: zetével szemben. Egyénisége nagy azonnal békét kell kötni és gyors kérdőjelként meredt a Monarchia tempóban megvalósítani azokat a népei elé, akik nem tudták, vaj- demokratikus reformokat, amelyek jón áldást vagy romlást fog-e hoz- egyedül képesek megmenteni úgy ni az a pillanat, amikor az agg a magyar Szent Korona egységét, Ferenc József behunyja szemét és mint az osztrák országrészek Ferenc Ferdinánd veszi kezébe az fennmaradását. Még gondolatban uralmat. Ag ifjú Károly főherceg is távolállott erőszakos alkotmány mint a trón második várományosa ellenes megoldásoktól. Hogy beigyekezett magát távoltartani et- bizonyítsa Magyarország alkottől a küzdelemtől, amelyben sze- mánya iránt érzett tiszteletét, alig rep számára úgysem jutott, azon- néhány héttel Ferenc József halában kora ifjúságától kezdve élénk la után sietve megkoronáztatja figyelemmel kisérte hazája politi- magát, hogy még trónralépésének kai eseményeit. évében érintse fejét Szent István Erre vall későbbi biztos ítélete, koronája és minden cselekedete amellyel azonnal felismerte azt, alkotmány erejéyel legyen felruamit cselekednie kell, — sajnos házva. Általában lázas sietség jelcsak ő egyedül. A trónörökös el- lemezte. Ezt akkoriban nem értet-A KORONA VÉRTANÚJA E megemlékezést néhai Csernoch János esztergomi bíboros, Magyarország hercegprímása irta a budapesti Képes Krónika folyóiratban, IV. Károly király halálának első évfordulójára. -Istenben boldogult IV. Károly király leikébe mélyen belevésődött a magyar Szent Korona értelme. Trónraléptekor azonnal sürgette a koronázás mielőbbi megtartását. Lelkiismeretesen készült a nagy közjogi aktusra és mélyjelentőségü szertartásra. Átgondolta, átelmélkedte annak minden részletét. Mint egy papjelölt a szentelés előtt, oly elfogult volt a király koronázás előtt. Többször volt alkalmam az előkészület idején vele beszélni. Megfigyeltem őt a próbánál és a koronázásnál. Megható volt látni a felelősségérzés nehéz súlyának rányomodását fiatal lelkére. Nem a disz, nem a pompa érdekelte, hanem a kötelesség, amelyet Isten, a nemzet és az egyház színe előtt vállal. Méltó akart lenni arra, amire kiválasztatott. Őszintén megtartani és beteljesíteni akarta azt, amire esküt és Ígéretet tett. S mivel tudta, hogy a koronázásnál nemcsak a szónak, hanem minden tárgyi és cselekvési szimbólumnak értelme van, mindent megtudni és átérteni kívánt. Viselkedése őszintén alázatos, mégis méltóságos volt. Mikor a koronázás előtt megkértem, hogy nekem és a segédkező püspöktársaimnak ne adjon költséges emlékajándékot, mint elődei a boldogabb időkben tették a koronázások alkalmával, megindultan válaszolta, hogy fogadjam emlékül az ő és felséges neje egyszerű fényképét, a kereteken a Szentkorona miniatűr másával. Valahányszor fogadott rövid uralkodása idején, mindig megemlékezett valamely kötelességéről, amelyet a koronázáskor vállalt és imádságomat kérte, hogy hü maradjon mindenben, amit Istennek, a nemzetnek és az egyháznak ígért. Legutoljára 1921 október 28-án Tihanyban találkoztam vele. Aggódva léptem be szobájába. Azt hittem megtört, a kegyetlen sors iszonyú csapásai alatt levert és vergődő királyt találok, akinek vigasztalására alig lehet szavakat, annál kevésbbé helytálló érveket találni. Nagyon csalódtam. A király fölött nem vonult el nyomtalanul a nagy vihar. Haja megfehéredett. Arcán a gondok mély vágásai. Ünnepiesen komoly a megjelenése: amilyen az önérzetesen szenvedőké. Helyzetével teljesen tisztában van. Nem vár magyarázatot vagy vigasztalást. Ismeri a végső következményeket. De azért rendületlenül bízik és hisz. “A kötelességemet akartam megtenni, amikor HAZAJÖTTEM. Mint koronás királynak nemcsak jogaim, de kötelességeim is vannak. MEG KELL VÉDENEM A SZENT KORONA JOGAIT ÉS FÉNYÉT. Igazságosan akartam kormányozni az országot, a nemzetnek ADÓSA vagyok. Megkíséreltem mindent. Nem sikerült eddig. El vagyok készülve, a további áldozatokra. Életem utolsó lehelletéig kitartok a vállalt kötelesség utján. Bármit is kell szenvednem, Krisztus Urunk többet szenvedett.” Ilyen léleknek fölösleges a vigasztalás. Kikényszeríti csodás erejével a bámulatot. Áldozatos élete végén egészen méltó volt utolsó szava: “Fölajánlom életemet váltságul népemért”. Esztergom, 1923 április 1. CSERNOCH JÁNOS. cselekedeteiben, hanem annak a felismerése, hogyha meg akarja menteni a reá bízott örökséget, úgy minden pillanat drága, minden elmulasztott lépés, minden elszalasztott perc mérföldlépésekkel visz közelebb a katasztrófához. De egyedül állott. Éreznie kellett, hogy a trón régi támaszai, Ferenc József tanácsadói között között nincs senki, aki helyesen tudja lemérni a helyzet tragikus súlyát. A körülötte tülekedő tábornokok, miniszterek és diplomaták legtöbbjének szemét mintha hályog fedte volna, még mindig abban a tudatban éltek, hogy karhatalmi rendszabályokkal meg lehet fékezni a fellángoló nemzetiségi ellentéteket és apró adminisztrációs fogásokkal továbbra is fenn lehet tartani a Monarchia egységét. Károly király helyesen látta, hogy Magyarország a két országrész közül a biztosabb talaj és a magyar Sznet Korona egysége megfelelő reformok keresztülvitele után könnyebben biztosítható, mint a sokkal tagoltabb Ausztriáé. Politikájának súlypontját tehát Magyarországra fektette és ték meg azok, akik nem látták a katasztrófát, akik derűs optimizmusba ringatva magukat, nem bírták elképzelni azt, hogy a szörnyű vég küszöbön áll. A kényelmes ünnepélyes lassúsághoz szokott kormányférfiak, akik a bécsi Gemütlichkeit derűs nyugalmáról még a végveszély pillanatában sem akartak lemondani, csodálkozva nézték, az uj uralkodót, aki maga veszi kezébe a telefonkagylót, hogy életbevágóan fontos döntéseket kinevezéseket vagy felmentéseket foganatosítson azon keresztül, elkerülve a lassú aktázás útjait. Értelmetlenül álltak az előtt, hogy az uj uralkodó egymásután váltja le mindazokat a politikusokat és tábornokokat, akiknek valami szerepük volt a szerencsétlen hadüzenetben és igyekszik olyanokat állíttatni helyükbe, akiknek békés felfogása és a korral haladó szelleme külföldön is ismeretes volt. A bécsi bürokrácia humora elkeresztelte ‘ Karl der Plötzliche”nek “Hirtelen Károlynak”. Nem értette meg, hogy nem fiatalos hév vagy ahogy a rosszindulatuak mondták ideges kapkodás vezeti
