Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-11-15 / 11. szám

1952 november. 9-IK OLDAC vőképesség hiányát s e két foga­lom élesen elhatárolandó egymás­tól. Amíg azonban a cikkíró jogi fej­tegetéseit csak nagyobb botlások­nak. bukdácsolásoknak kell eddig minősítenem, cikkének további ré­szében találunk olyan jogi okfej­tést is, amelyek már kiáltanak. 'Kiáltó jogi tévedés az, amidőn a cikkíró kifogás tárgyává teszi, hogy a demokratikus parlament "elfelejtette, legalább a szemérem látszatának megóvása céljából ha­tályon kívül helyezni az 1913. óvi XXXIV. t. c. 3-ik paragrafusát akkor, amidőn az 1946. I. t. c.-t (köztársasági államforma) meg­szavazta.” Ennyit mond a cikkíró; sem többet, sem kevesebbet, de jogász legyen a talpán, aki megál­lapítja, hogy miért dobta be cikké­be e törvényt s mit kíván ezzel mondani. Miután a cikkíró találós kérdéseket ad fel, tapogatódzni vagyok kénytelen. "Lex posterior derogat priori” . jogelve alapján a későbbi törvény hatályon kívül helyezi a korábbit, ha azok egymással ellenkeznek. Az 1913. évi XXXIV. t. c. 3-ik 5-a a királyság intézménye elleni szervezkedés és lázitás tényálla­­déki elemeit határozza meg s ak­kor tehát, midőn a demokrácia tör vényhozása megállapítja, hogy Magyarország államformája köz­társaság, nincs semmi szükség ar­ra, hogy a királyság intézményére vonatkozó s ezen államformával kapcsolatos törvények külön tör­vénnyel hatályon kívül helyeztes­senek, mert a köztársasági tör­vény ipso facto hatályon kívül he­lyezte a korábbi összes törvénye­ket. De ettől függetlenül lehet-e szer vezkedni a királyság intézménye ellen, mikor de jure és de facto nincs királyság. Bizarr jogászi öt­let s a cikkíró csak ott követett el hibát, hogy a felsőházi tag nem fordult jogi tanácsért az ügyvéd­hez, aki nyilván jogi tanácsot adott volna neki fejtegetése kép­telenségéről. De még tovább menve! Ha a cikkíró azt tételezi fel, hogy a de­mokratikus parlamentnek nem volt joga meghozni az 1946 I. t. c.-t, mert a királyság intézménye elleni szervezkedést az 1913. évi XXXIV. t. c. 3-ik §-a büntetendő cselekménynek minősíti, arra csak azt felelhetem, hogy a törvényho­zás a nemzet legfőbb szerve, amely mindent megtehet s cselekményei­nek csak az erkölcs szabhat gá­tat. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy én a magyar törvénytár 1944 március 19-óta hozott minden tör­vényét máglyára raknám, mert ezen idő óta a törvényhozás sza­bad cselekvésében korlátozva volt s különösen hozzá járultak ahhoz, hogy az 1913. évi XXXIV. t. c. 3-ik 8-a alapján a köztársasági törvényt megszavazó valamennyi képviselő ellen bűnvádi eljárás in­díttassák, azonban ennek ellenáll a jog és a törvény. *{• »f» Végül "nézzünk szembe azzal az állítással, hogy a kormányzó passzív magatartásával gyakorol­ja-e államfői jogait és teljesiti-e államfői kötelességeit, helyeseb­ben nemtev^se folytán az államfői "KRÓNIKA” # méltóságról lemondottnak tekin­tendő-e vagy sem? Mindenekelőtt előrebocsájtom, hhogy Horthy Miklósban a ma­gyar államfőt s 1920-tól nemzetem első polgárát látom, akivel szem­ben nemcsak a múltban, hanem a jelenben is azzal a tisztelettel vi­seltetem, amely a magyar állam­főnek és az ország első polgárának kijár. És ha az államfő emigrációs magatartását jogi szempontból bí­rálni vagyok kénytelen, ezt hazám, nemzetem és fajtám szolgálatában teszem anélkül, hogy az államfő­vel szembeni tiszteletem csökken­ne. Az államfő és a nemzet között kétoldalú szerződés jött létre, amelyben az államfő jogokat nyert a nemzettől, de egyben kötelezett­séget is vállalt a nemzettel szem­ben. Nem helytálló a cikkírónak azon allegatája, hogy "senki sem tud­hatja, hogy passzivitásának külső látszata mellett a kormányzó mit tett a nemzet jövőjének minél ked­vezőbbé alakítása javára", mert az államfő külsőleg is kifejezésre juttatni köteles, hogy az államfői hatalmat ténylegesen gyakorolja. Az államfő ténykedéseinek külső megnyilvánuási formái vannak s bár ezek a megnyilvánulások az emigrációban felettébb korláto­zottak, az államfő bizonyos irányú működéséről a nemzetnek tudo­mást kell szerezni, de különösen tudomást kell szerezni arról, hogy jogait gyakorolja és kötelességeit teljesiti-e. Nem bir kellő ténybeli alappal az a feltevés, hogy a kormányzó “titokban” gyakorolja államfői jo­gait, mert hétéves száműzetése alatt — a nürnbergi bíróság előtt tett vallomásától eltekintve —­­semmiféle külső jelét nem adta an­nak, hogy államfői jogait és köte­lezettségeit gyakorolja, illetve tel­jesíti. Ha a kormányzó a nemzettel szemben vállalt kötelezettségének az emigrációban is megfelelni kí­vánt volna, úgy kötelessége lenne nyíltan a nemzet élére állani s ténykedéseivel legalább a széjjel­szakadozott s már-már atomjaira bomló magyarságot egységbe tö­möríteni. Ténykedései nemcsak az emigrációra hatottak volna csilla­pítótag és serkentőleg, de meg­­nyugtatólag hatottak volna az otthoni magyarság számára is, mert aktivitásával a nemzet tudo­mására adta volna, hogy a magyar államfő a száműzetésben él. A kormányzó ténykedésének semmiféle jelét nem mutatja s amíg száműzetésének kezdeti szakában passzivitásával a nemzetet csak bi­zonytalanságban hagyta, addig ma mélységes hallgatásával ezt a bi­zonytalanságot eloszlatta s nyiltan kifejezésre juttatja, hogy nem te­kinti magát államfőnek. Amikor a cikkíró "ennek az ál­lításnak szemébe néz”, érvei nem kevésbbé helyt nem állók, mint amidőn megkockáztatta azt az állí­tást, hogy a Bíboros különvélemé­nyének ismeretében a germán­nyilas parlament más állásfogla­lásra juthatott volna. És most nézzük a kérdésnek jo­gi vonatkozásait. E téren a cikk­író éppenugy mellé beszél, mint egyéb jogi fejtegetéseinél. AMERIKAI VÁLASZTÁSOK. Minden amerikai választás a szabadságnak és polgári jogegyen­lőségnek ünnepe, noha Amerika hétköznap is a szabadság és polgári jogegyenlőség klasszikus országa. Különösen mostanában érezzük szerencsének, a Gondviselés kegyelmének a szabad és titkos választás jogát, amikor származásunk országában, Magyarországon és az Elba folyó és Csendes Óceán közötti hatalmas területen, együttvéve 800 millió ember van elzárva attól, hogy véleményét nyilvánítsa az ország ügyei vezetéséről s kiválassza a maga vezetőit. Az egylistás áíválasztásu “népi demokrácia” és a szabad világ demokráciája között mérhetetlen a távolság és mi, akiket közelről érint az Amerika és Magyarország közti különbség, kell tudjuk leg­jobban megbecsülni Amerikát, amely osztályra, pártra, fajra, nemzeti­ségre és hitfelekezetre való tekintet nélkül ad jogot minden polgárá­nak. Ez a rendszer nem valami messiási csodaszer, amely minden­kinek egyszeriben biztosítja a sültgalambot, de aránylag leginkább tartja tiszteletben minden ember Istentől kapott jogait és emberi mél­tóságát. Ez a rendszer sem abszolút csalhatatlan, felelőtlen demagógok visszaélhetnek vele a kevésbbé intelligens, kevésbbé tisztánlátó töme­gek félrevezetésére, tévedések is lehetnek, de a legközelebbi válasz­táson minden jóvátehető. Ez a rendszer még leginkább veheti elejét bármiféle zsarnokságnak, legyen az akár osztályuralmi, mint Sztáliné, akár urnépi fajdiktatura, mint volt Hitleré. Akik tudjuk, meny­nyire korlátolt és nyilvános volt a választójog egyes európai orszá­gokban az első világháború előtt, akik emlékszünk a fascista és náci idők rendőrálfami, szájbefogó, terror-rendszerére és ma a Szovjet­blokk országaiban ugyanazt látjuk vörösben, amikor beléptünk a fül­kébe, szemünkkel megsimogattuk az amerikai szavazó-masinát és halk sóhajt küldtünk arrafelé, amerre Magyarországot gondoljuk. . . * * * Ha a rabországok megújulásának útja egyszer nyitva fog állni az ilyen és csakis ilyen demokráciát kell megvalósitaniok a felszaba­dulás utáni vezetőiknek. Jó volna, ha akiket idevetett balsorsuk, a mostani választások élményét megőriznék szivükben. Minden szerződés kifejezetten, vagy hallgatólagosan szűnik meg. Kifejezetten megszűnik a szerző­dés a szerződő félnek formális nyilatkozatával s hallgatólagosan megszűnik a szerződés a szerződő félnek konkludens tényével. Ilyen konkludens tény. ha a szerződő fél szerződésben biztosított jogával nem él, azokat nem gyakorolja, vagy a szerződésben foglalt köte­lezettségeit nem teljesiti. Aki va­lamely jogot nem gyakorol, vala­mely kötelezettséget nem teljesít, máris kifejezésre juttatta, hogy szerződésben biztosított jogával, élni nem kíván kivéve, ha jogának gyakorlásában, kötelezettségeinek teljesítésében vis major akadá­lyozza. A hallgatás a jogban nemtevés, nem cselekvés s nyilatkozattétel akkor, ha a szerződő fél jogokat gyakorolni, származtatni jogosult, de jogainak nem gyakorlása által ezekről hallgatólag lemond, vagy ha úgy tetszik — jogaitól eláll. A hallgatás a jogban nyilatkozatté­tel, ha a szerződő fél kötelezettsé­get vállalt, melyekét nem teljesít s ezáltal kifejezésre juttatja, hogy a szerződéstől eláll. A szerződéstől nem kifejezett jognyilatkozattal, hanem konklu­dens tényekkel is el lehet állani s ilyen konkludens tény: a hallgatás. Ez olyan jogszabály, amelyet még a cikkíró sem képes megvál­toztatni s "egyezzünk meg abban", hogy "Si tacuisses. . .” A cikkíró “jogi fejtegetéseinek egy pontban igazat kell adnom és pedig abban, hogy a gép valóban tévedett, amikor a vádirat kiadá­sára a népbiróságot és nem a nép­ügyészséget jelölte meg. De a cikkíró magas jogi felkészültségé­re mi sem jellemzőbb, minthogy ezen nyilvánvaló géphibát nyom­ban felfedezte. Mi — akik rendíthetetlenül ál­lunk az ezeréves alkotmány és a jog alapján — hittel hisszük, hogy' az ezeréves alkotmányt még egy­szer nem fogják úgy megtaposni, ahogyan 1920-ban, 1944-ben és 1946-ban megtaposták és ahogy, mint láthatjuk, egyesek még ma is megtapossák.. . . Emigráns egységet! Irta: BORSI TIVADAR (Toronto) A KRÓNIKA júniusi számában “Horthy Miklós és a jogfolytonos­ság kérdése” címen megjelent cik­kemhez fűződő értékes hozzászó­lások élénken bizonyítják, hogy az emigráns magyarság egységének a szempontjából mennyire fontos en­nek a kérdésnek a tiszta igazság megállapítására törekvő, objektív megvitatása. Vannak persze olyan bölcsek is, akik ennek a kardinális kérdésnek az elaltatásával gondolják a ma­gyar egységet szolgálni. Egy, emigrációnk különben tiszteletre­méltó és hasznos munkát végző alakja, kinek véleményét a kérdés­sel kapcsolatban szintén kikértem, a következőket irta válaszában: “Jogfolytonossági teóriák hangoz­tatásával nem visszük a dolgot előbbre; mert jogi * érvekkel (?) mindenki be tudja bizonyítani a saját jogfolytonosságát.” Ez az álláspont kb. egyértelmű azzal a mindenre jó okoskodással, hogy "ne feszegessük kinek van igaza, mert hisz a maga szempontjából mindenkinek igaza van," csalónak, tolvajnak, házasságtörőnek egya-

Next

/
Thumbnails
Contents