Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-11-15 / 11. szám
10-IK OLDAL "KRÓNIKA*' 1952 november. ránt. Mi azonban hiszünk az abszolút igazságban és valljuk, hogy az igazság valahol van, még hanem is könnyű mindig és gyorsan rájönni. Emberi létünk lényege éppen: küzdelem az igazság felismeréséért és a felismert igazság megvalósításáért. Éppen igazságszeretetünk diktálja, hogy egy uj és szebb magyar jövő kialakításának előfeltételét, a pillanatnyilag legfontosabb célt, a becsületes magyar emigránsok egységét éppen nemzeti múltúnk gerincét képező alkotmányos utón óhajtjuk elérni. (Mert milyen magyar politikai egység az, amely elhanyagolható szempontnak tartja köz- és alkotmányjogi gondolkodásunkat, -amely elismert államalkotó képességünknek eredője és bizonyítéka?) Az alkotmányos vonalhoz való ragaszkodás elvéből következik Horthy Miklós kormányzó rehabilitálásának parancsoló szükségessége. Hogy a kormányzói intézmény felállítása mennyiben belső szükségszerűség s mennyiben külső behatások eredményeként jött létre, arról lehet vitatkozni. Kétségtelen azonban, hogy a külső behatások időközben megszűntek s a nemzet szabad akarata törvényesítette a kormányzóságot. Másrészt pz is kétségtelen, hogy az uralkodóház trónfosztását, amely külső kényszer hatása alatt jött létre, a nemzet nem tette jóvá akkor sem, mikor a külső akadályok nagyobb részének megszűnése lehetővé tette volna a kérdés revideálását. Mivel a külső kényszer hatása alatt létrejött detronizáció tényét az alkotmányosan gondolkodó magyarság nem fogadhatja el véglegesnek, OTTÓ KIRÁLYFI MA IS A MAGYAR TRÓN JOGOS ÖRÖKÖSÉNEK TEKINTENDŐ. De a nemzet akkor elkövetett mulasztását csakis a nemzet teheti jóvá,, vagyis a felszabadult ország szabadon és félelemmentesen választott nemzetgyűlése lesz hivatva ezt a kérdést véglegesen rendezni. Az annyi megpróbáltatást átélt nemzet döntése alig lehet kétséges. Épp a fentiek alapján amennyire nem fér kétség ahhoz, hogy Ottó királyfi a magyar trón jogos várományosa, ugyannyira kétségtelen az is, hogy Horthy Miklós Magyarország törvényes államfője volt és ma is az, mert sem az 1944. október 15-én idegen segítséggel végrehajtott államcsíny, sem a muszka parancsra beiktatott s azóta teljesen szovjetizált (1949) köztársaság ilfetve népköz társaság nem változtat ezen a tényen. Mivel a száműzetésben élő kormányzó ma is Magyarország “de jure” államfője, az egyedül alkalmas és hivatott személy arra, hogy a loyalis lelkületű emigráció erős egysége legfőbb vezetése alatt létre jöjjön. Erős egység jelenleg a legfontosabb cél, mert e nélkül -sem igazi magyar felszabadulás, sem magyar restauráció nem lesz. Bár bizonyosak lehetünk abban, hogy Horthy Miklós, utolsó királyunk, IV. Károly hős tengernagya, nem lesz az uralkodóház restaurációja ellen, ha az a magyar nemzet akarata lesz, másrészről az is bizonyos, hogy Horthy Miklós legitimista, vagy nem legitimista felfogása semmi szerepet sem játszhatnak államfői mivoltának megítélésében, illetve elismerésében. Ilyen logika alapján a szabadkirály választó (mert ilyenek is vannak), a köztársasági, vagy a vezérségi államforma hívei csak akkor ismerhetnék el a kormányzót magyar államfőnek és fejüknek, ha a kormányzó az ő saját pártelveiket magáévá teszi. Horthy Miklós már csak azért is a legalkalmasabb személy az egység megvalósítására, mert a kormányzóság átmeneti jellege a későbbi rendezés számára az ajtót nyitva hagyva, kikapcsolja az államforma vitálisán fontos,, de pillanatnyilag széthúzáshoz vezető kérdését s ugyanakkor mégis megoldja az emigráció alkotmányos elven és tekintélyen épített egységének problémáját. A kormányzó személyével szemben a múltban érzett rokonszenv, vagy ellenszenv, neki tulajdonított hibák és mulasztások szubjektív szempontjai nem játszhatnak szerepet a kérdés érdemi részének a megítélésében, mint ahogy a restauráció u. n. “bírálói” is, szem elől tévesztve a jövőt, balga módon hivatkoznak Eperjesre, Világosra, Bach-korszakra, az u. n. “Habsburg-bünökre”. Horthy Miklós megítélésénél pedig ne felejtse el senki sem, hogy a kormányzó nem az amerikai elnök szinte diktátori hatalmával, hanem “szűkített” államfői jog- és hatáskörrel rendelkezett, tehát a felelősség gyakorlatilag a felelős magyar kormányon, illetve a parlamenten nyugodott. Még kevésbbé játszik szerepet Horthy Miklós előrehaladott kora, vagy egészségi állapota a kérdés megítélésében, mert mindez nem érinti annak jogi lényegét. Az egyetlen, ami döntő: az ősz kormányzó állásfoglalása és akarata. A száz torontói magyar felkérésére adott válaszában Horthy Miklós világosan kifejezi, hogy nem utasítja el magától a “cselekvés”, a “fellépés" gondolatát, ha annak, megítélése szerint, eljön az ideje. Vagyis a kormányzó eddigi passzivitásának egyetlen magyarázata, hogy eddig még nem látta elérkezettnek az időt a nyílt kiállásra. Ebből a levélből, mely megfontolt, emelkedett és általánosan magyar érvényű hangjánál fogva nem egyszerű válasz, hanem üzenet az egész magyarsághoz és ha hallgatólagosan is, de világosan kiérezhető, hogy a kormányzó ma is magyar államfőnek tekinti magát. Ez olyan tény, amit mindenkinek tudomásul kell vennie, akár nem. A törvényes magyar királyság híveinek nem kell félniök a kormányzó rehabilitálásának következményeitől: sőt, éppen a legitimitás elvének a kormányzóval kapcsolatos érvényesítése a legitim (alkotmányos) ut első állomása s precedensül fog szolgálni ugyanennek az elvnek az uralkodóház javára való érvényesítésére, ha annak az Úristen kegyelméből eljön a maga ideje. Az amerikai elnökválasztás örvendetes kimenetele valószinüleg kedvezően fogja befolyásolni á magyar emigráció politikai képletének az alakulását is. A republikánusok (mind Eisenhower elnök, mind Taft szenátor, Dewey kormányzó, Dulles és a többiek) nyílt programmá tették Yalta és Potsdam átkos szellemének és eme szellem megmaradt csökevényeinek teljes felszámolását. Ez magyar szempontból valószinüleg annyit fog jelenteni, hogy a Szovjet barátság emlékeit őrző 46-os (kizárólagos) jogfolytonosság elve helyet egy prae-yaltai alapot fognak elismerni: magyar viszonylatban ez mást, mint Horthy Miklóst alig jelenthet. “Az idő a magyar történelmi fejlődés érdekében dolgozik!” jelentette ki nemrég emigráns életünk egyik fonto# posztján álló kiválósága. Ne felejtsük azonban, hogy ennek a szebb jövő felé haladó fejlődésnek elengedhetetlen előfeltétele: Egy erős magyar emigráns egység megvalósítása. Toronto, (Kanada) 1952 nov. Horthy kormányzó üzenete (Lapzártakor érkezett) A torontoi (Kanada) magyarok egy száztagú csoportja október 4-én közös levélben fordult Horthy Miklós kormányzóhoz. A levél aláírói,, hűségük és ragaszkodásuk kinyilvánítása mellett, arra kérték az ősz magyar államfőt, hogy az egység megvalósítása érdekében álljon a magyar emigráció élére, íme a kormányzó válasza: Kedves Torontói Magyarok! Hálás köszönettel vettem a számos aláírással ellátott jóleső ragaszkodási nyilatkozatokat. Minden igaz magyar embernek otthon és az emigrációban egységre kellene törekednie. E helyett sok párt alakul, melyek, részben fontos kérdések időszerűtlen felvetésével csak zazart okoznak, vagy egyéni érdekeket szolgálnak. Sajnos, ma még nem érkezett el a lehetősége a cselekvésnek és nem látom biztositva, hogy fellépésemmel javítanék a helyzeten. Örömmel hallom sok oldalról, hogy a szétszórt magyarok — úgy Kanadában, mint máshol is — szorgalmukkal és tudásukkal jó hírnevet szereznek a magyar népnek. Rendíthetetlen bizalommal Hazánk feltámadásában, Portugália, 1952 október, hazafias üdvözlettel HORTHY MIKLÓS, s. k. Horthy Miklós üzenetéből a következő fontos megállapítások szűrhetők le: 1. A kormányzó az egység létrehozását tartja a magyar emigráció első megvalósítandó feladatának. 2. Időszerűtlen s az emigrációban el nem dönthető kérdések felvetése, —■ mégha ezek fontosak is, — nem szolgálja az egység ügyét. 3. a) A kormányzó ma még nem tartja elérkezettnek az időt' a “cselekvésre”, a nyílt kiállásra, mert ma még nem látja biztositva, hogy fellépése megszüntetné a jelenlegi chaoszt és valóban megteremtene egy erős magyar emigráns egységet, b) A kormányzónak a száz torontói magyar felkérésére adott válasza tehát nem elutasitó. hanem várakozó. 4. A kormányzó válaszában nem hivatkozik sem u. n. “lemondására”, sem előrehaladott korára, vagy egészségi állapotára, sem anyagi, vagy egyéb elkötelezettségre, mint akadályozó körülményekre. 5. Szerezzünk jó hirt a külföldön a magyar névnek és bizzunk rendületlenül Hazánk feltámadásában! üzeni mindnyájunknak Horthy Miklós kormányzó. Toronto, 1952 november. B. T, * A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE. Szívesen adtunk helyet a Borsi Tivadar, kanadai munkatársunk által beküldött figyelemre-méltó, értékes közleményeknek, mert az évek óta lapunkban kifejtett munkássága és a kanadai magyarság közötti tevékenysége nem hagynak bennünk kétséget az ő és társai tiszta jószándékairól, hogy ez akciójukkal is a legitimizmust akarják szolgálni, a restauráció jogszerű megvalósítása útját akarják egyengetni. Ugyanezen törekvést szolgálja az e rovatunkban dr. Boross Ferenc és más kiváló jogász-potitikusok által lefolytatott vita is és meg vagyunk győződve, hogy" mindnyájukat ugyanazon közös, nemes cél hatja át: elősegítése annak, hogy Magyarország népe, annyi tragikus viszontagság és hol nyugati, hol keleti illetéktelen, megalázó beavatkozás után helyreállíthassa nemzeti méltóságát, a történelmi hagyományai szerinti jogfolytonosságot és törvényes uralkodója, Ottó örökös király bölcs, kiegyensúlyozó jogara aíatt elindulhasson egy testvéribb, boldog nemzeti jövő felé. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV |l Egy 2. HÁZIT AN ÁCS ADÓ I födél 1 3. ÁLMOSKÖNYV || alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás ----------------- $5.00 Rendes kiadás......... _________ $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20. OHIO. TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN lapterjesztő vállalatnál, 726 SPADINA A VE. is. MINDEN CÍMRE KÉT PÉLDÁNYT KÜLDTÜNK ÉS KÉRJÜK ADJA ODA A MÁSIKÁT VALAMELY ISMERŐS HONFITÁRSÁNAK! KÖSZÖNETTEL A KRÓNIKA. V
