Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-15 / 1. szám

2-IK OLDAL

"KRÓNIKA”- /

korolják, aminek következménye volt a rövidlátás okozta politikai katasztrófák sorozata.

— A történelem nagy férfiai, akik valóban hosszú békét biztosítottak az emberiség számára, azok toltak, akik a győzelem gyümölcseit korlátozni tudták, mert az önmegtartóztatás, mely egy államférfi valódi nagyságát mutatja, a tartós békét biztosította Európának a westfáliai békében és a bécsi kongresszuson. Az 1914 előtti Európa, melyet a bécsi kongresszus alakított ki, a világ példás, legprogreszszivebb kontinense volt, ahol a népek szabadon és békésen működtek együtt. Ez az Európa a múltból stabil struktúrát örökölt. Legfontosabb tényezői a nagy békés nemzeti államok, mint Franciaország, Spanyolország és a Skandináv államok voltak, együtt a számos nemzetiséget felölelő nagy federativ hatalmakkal, amilyen az Osztrák Magyar Monarchia volt.

EURÓPA BÁSTYÁJA.

— Ez a federativ állam, már struktúrájából kifolyólag minden őt lényében fenyegető nacionalista terjeszkedésnek ellene volt. Ez az állam a benneélő népek száma révén defenzív értelemben erős volt, de aggressziv szempontból nem jelentett veszedelmet, hiszen épen a számos nemzetiségre való tekintettel, óvatos és körültekintő politikát kellett folytatnia, hogy a gyakran külömbözö irányzatokat öszszehangolni tudja és a centrifugális erőket lekösse. A politika legexponáltabb küzdőterén feküdt és az európai védelemnek oly évszázados kulcspozícióit tartotta kezében, mint a Kárpátok hegylánca.

— Ez a nagyhatalom nem tudott fennmaradni, csak akkor, ha minden hegemonikus tendenciát ellenzett és az egyensúlynak és harmóniának alapján állott. A természetüknél fogva békés nemzetekkel szövetségben, képes volt Európának békéjét és haladását fenntartani és az aggressziv nationalizmusnak a századforduló óta a kontinens egyensúlyát veszélyeztető és Európát katasztrófába döntő két irányát megfékezni: a pangermanizmust és a pánszlávizmust.

— Amíg a Duna völgye erős és egységes volt, az imperialista törekvéseknek egy szinte áthatolhatatlan akadályát képezte. Ausztria Magyarország, jóllehet Németország szövetségese volt, a porosz "Drang nach Ostennek", legerőteljesebben állt ellent és ugyancsak távoltartotta Európától a keleti Oroszország misztikus és messianisztikus penetrációját. Tulmessze menne, ha fel akarnánk sorolni mindazon tévedéseket, amelyek mindkét oldalon történtek és végeredményben a Duna egység szétzúzására vezettek. Ma már a legbölcsebb elmék, a legmélyebben szántó politikai gondolkodók, a jószándéku és objektiv emberek egységesek abban, hogy sajnálják Európa legerősebb bástyájának lehullását, hisz egy tekintet a térképre meggyőz bennünket ma is arról, hogy a dunai állam nem egy ambiciózus dinasztia mesterséges szüleménye volt, hanem politikai, katonai és gazdasági realitás.

— A Kárpátok hegyvonala, mely e medencét körülveszi, kontinensünknek legfontosabb védelmi vonala. E hegyek Lengyelország és Németország felé képeznek határt és ennek következtében oldalról megnehezítenek minden olyan támadást, mely ezen országok ellen irányulhat. Keleten az erdélyi hegyek a moldvai síkságot uralják, a Balkán egyetlen támadási vonalát. A múlt században a cári Oroszország terjeszkedési terveit az által lehetett megállítani, hogy az Osztrák Magyar Monarchia csapatokat vont össze Erdélyben és utánpótlási vonalainak veszélyeztetettsége következtében az orosz hadseregnek fel kellett adnia Konstantinápoly elfoglalásának tervét. Az osztrák Alpok a medence nyugati oldalán Olaszországot és rajta keresztül a Földközi Tengert védelmezték.

— A Kárpátok gerince vála&tja el a Keletet a Nyugattól. A Kárpátokon innen lakó nyugati népek a nyugati kultúrához tartoznak, vallásuk katolikus vagy protestáns. E hegyvonalon túl az ortodox egyház, a bizánci szellem és a latin kultúrától idegen eszmevilág érvényesül

BALKANIZÁCIÓ.

Ausztria-Magyarország balkanizációja ezen hajdan virágzó terület gazdasági és szociális lezülléséhez is vezetett. Ez a leszegényedés nyitott ajtót a náci-totalitarizmusnak és döntött bennünket a második világháború katasztrófájába.

Az 1932-től 37-ig terjedő időszak vizsgálata után arra a következtetésre kell jutnunk, hogy egy dunai egység útját állotta volna Hitlernek és megmentett volna bennünket a háborútól és annak jelenlegi következményeitől.

— A mai világunknak az a legnagyobb tragédiája, hogy semmit sem tanult a történelemből. Amikor Európa védőbástyája ledöntésének vészes következményeit átélte, nemhogy tévedéseit kijavította volna, hanem a múlt hibáit még nagyobb mértékben megtetézte. így kerülhetett ezen természetes védő bástya egy nem európai hatalomnak, a Szovjetnek kezébe, amely nem is csinált titkot terjeszkedési törekvéseiből. A yaltai vonalnak meghúzása kettévágta kontinensünket és kényszeritette Amerikát, hogy hatalmas anyagi áldozatokat hozzon a megmaradt Európa érdekében, melyeket egy egységes Európa esetében megtakaríthatott volna.

— A mai világválság katonai és politikai. Nyugateuropa ma nehezen védhető és ugyanakkor az európaiak millióinak rabszolgaságba döntése, a kontinens nyersanyagai nagyrészének az ázsiai nagyhatalom általi kihasználása természetszerűen fokozza a nemzetközi * "uséaet és veszélyezteti a békét. A politikában semmisem veszé1952 január.

lyesebb, mint egy hatalom által felkényszeritett mesterséges megoldás, Ennek különleges dinamikája van, az, aki az erőszakot gyakorolta, üldözve érzi magát az erőszakos cselekedetének következményeként jelentkező félelmétől. Ott is veszélyt lát, ahol nincsen. Ugyanakkor a történelem állandó erői egy logikus megoldás felé törekednek, mely véget vet a ráerőszakolt provizioriumnak és helyreállítja az alkotó természet által követelt rendet. Ez a dinamika uralja a mai politikai és gazdasági helyzetet.

EURÓPA HELYZETE TARTHATATLAN.

—- Ennek következménye a fegyverkezés, amely Keleten és Nyugaton egyformán billiókat emészt fel és a diplomáciai feszültség, mely a legszerényebb békés megoldásnak is útját állja. Következménye, hogy az ázsiai hatalom erői ma 550 kilométerre állnak Páristól. Akár hiszik a felelős államférfiak és a népek, akár nem, Európa jelenlegi helyzete tarthatatlan. A közeljövőben, korábban, mint ahogy hiszik, ez a demarkációs vonal az egyik vagy másik irányban fog megváltozni. Vagy visszanyeri Európa természetes határait vagy megmaradt nyugati részét elnyeli Szovjet-Ázsia.

— Ki tagadja azt, hogy ily helyzet háborús veszélyt jelent? Kötelességünk tehát erre felkészülni és felismerni azt, hogy csak egy erős nemzet, csak egy hatalmas kontinens, mely fel tudja áldozni pillanatnyi előnyeit a nemzeti védelem céljainak, lesz képes fennmaradni. A közvetlen veszély tehát arra kell indítson bennünket, hogy amig idő van, mindent megtegyünk a katasztrófa elhárítására. Ezt nem érjük el azzal ha javaslatokat írunk alá meddő szövegekkel, ha álomképeket kergetünk, melyek a nappal kijózanító fényénél eltűnnek. Csakis a tényeknek realisztikus felismerése, a helyzetnek objektiv és tiszta látása vezethez célhoz. Az alapelv egyszerű. Oly helyzetben vagyunk, melynek megoldása csakis a porondon lévő egyik hatalomnak visszavonulása lehet. A nyugati világ visszavonulása öngyilkosság volna. Máris jóval a természetes védővonalaink mögött állunk. Az egyetlen megoldás tehát a Szovjet-hatalomnak Oroszország természetes határai mögé való visszavonulása volna.

VILÁGOS ÉS ENERGIKUS POLITIKÁT A SZOVJET ELLEN.

— Ma lehetetlennek látszik jóslásokba bocsájtkozni, vájjon a Szovjet valaha teljesitené-e azokat a kötelezettségeket, melyeket a második világháború végén magára vállalt, csak azért, hogy azokat a győzelem után megtagadja. Bizonyos az, hogy Oroszország jószántából sohasem fogja elhagyni azon országokat, melyek feletti hatalmat ma bitorolja.

De ha csak némi reményünk is lehet arra, hogy egy ilyen viszszavónulást egy újabb háború borzalmai nélkül tudjunk elérni, az csakis a szabad nemzetek legvégsőbb erőfeszítése, erőiknek totalis mobilizációja utján képzelhető el, mely nagyobb erőt biztosítana számukra, mint amelylyel Sztálin rendelkezik, mert az erő az egyetlen argumentum, amelyet a Kreml diktátora megért. De reméljük, hogy a német kollegájánál kevésbbé romantikus Sztálin előnyösebbnek látja a politikai reálizmust, mint a kalandot, amely számára csak balul üthet ki. Egy világos és energikus politika jelenti számunkra a békés megoldás egyetlen reményét és a múlt tanulságain okulva, ezt meg is kellene kísérelni, bármi legyen annak ára.

— De hogy egy ily vállalkozás sikerüljön, mindenekelőtt a szabadság erőinek egyesítése szükséges, legalább is Nyugateurópában és ugyanakkor egy hosszú lejáratú tervnek kidolgozása, mely megindokolja az eljövendő áldozatokat és nélkülözéseket.

EGÉSZ EURÓPÁT SZABADDÁ KELL TENNI.

Hallom az ellenvetéseket, miért beszéljünk már ma a bizonytalan jövő kérdéseinek rendezéséről, hiszen ezeket oly események alakíthatják ki, melyek még be sem következtek; miért ne foglalkozzunk csak a Mának fenyegető veszélyével, az orosz aggresszióval és ezzel szemben az újjáépítés kérdéseivel csak akkor foglalkozzunk, amikor az lehetségessé válik? Valamennyien hallottuk ezt az ellenvetést a második világháború folyamán. Ez a simplex és korunk szellemi lustaságát és erkölcsi gyávaságát jellemző okoskodás vezetett oda, hogy a Szovjet és barátai megakadályozták a szabad nemzeteket abban, hogy felkészüljenek a győzelemre. Ezért álltak 1945 májusában terv, személyi garnitúra és végleges koncepció nélkül ugyanakkor, amikor az orosz politikai gépezet éveken keresztül gondosan előkészülve ott aratott, ahol a nyugatiak vetettek.

— Ezen történelmi tragédia fényénél lényegesnek látszik, hogy ugyanakkor, amikor mi a Nyugat egyesítése felé törekszünk, gondolatainkat a jövő felé vetítjük ki. Tudatosan beszélek itt az Egyesült Nyugateurópáról, mert a strassburgi Európa csak akkor válik életképessé, ha a jövő nagyságnak terveit dolgozza ki, ha hangosan hirdeti, hogy önmagát csak az igazi Európa Piemontjának tekinti, mely csak akkor fog valósággá válni, ha a Szabadság zászlaja újból lengeni fog a Kárpátokon, a Visztula partján és a Balkán földjén, akkor ha Európa visszanyerte természetes határait.

— Erre a napra kell felkészülni, ennek méltó és tartós megoldását kell szorgalmazni, a cél elérését előmozditó eszközöket és módszereket kell kidolgozni. Ez volt a világtörténelem nagy pacifikatorainak útja is. Amikor ennek a megoldásnak alapjait kutatjuk, a történelem tanulságai, a közgazdaság elmélete és a földrajzi állandóságok által kell vezéreltessük magukat, melyek ma az atomenergia