Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-11-15 / 11. szám
1951 november “KRÓNIK A” 5-IK OLDAL KÉT INTÉZMÉNY HALÁLA Budapestről érkezett hírek szerint, a magyar kommunista kormány újabb súlyos csapásokat mért a hitéletre. Lerombolta a Regnum Marianum katholikus diákközpontot és bezárta a sárospataki református főiskolát. E kettős csapás azonban a magyar ifjúságot csak jobban buzdítja, hogy más utakon keresse azt, amit a romokban vagy a bezárt főiskolában nem találhat meg. Miért kellett lerombolni a Regnum Marianumot? Ez az épület a budapesti hetedik kerületben, a Damjanich uccában, néhányszáz lépésnyire az Aréna úttól a közeli iskolák diákjainak irodalmi és sportklubja volt. Itt készült a ZÁSZLÓNK cimü folyóirat, amely valamikor a pesti diákok házilapja volt. Az épületben hatalmas könyvtár, olvasóterem és gyüléstermek, gyönyörű kápolna, hátul nagy játszótér, sportfelszerelések gondoskodtak az ifjak szellemi, lelki és sportszükségleteiről. A felügyeletet Budapest legkiválóbb paptanárai, a városi iskolák hitoktatói végezték, akiket praezes-eknek hívtunk. Egyik ilyen elnökünk, aki egyúttal a bennlakó papok házfőnöke volt, a papi pályán tekintélyes magaslatra ért. . . Shvoy székesfehérvári püspök. Diákkoromban sok időt töltöttem a Regnum Marianum falai között és most, amikor ennek az intézménynek pusztulásáról kell írnom, szeretettel gondolok vissza és idézem a még emlékezetemben élő praezesek neveit, Dr. Szabó, Wiglás, Magyar. Vájjon mi lett az ó' sorsuk? * * # És miért kellett bezárni a sárospataki főiskolát? Hiszen alig három évvel ezelőtt Rákosi Mátyás személyesen látogatott el a főiskolába és annak közigazgatója dr. Urbán Barna, valamint Enyedi Andor tiszáninneni püspök fogadták a nagyteremben, az egész tanári kar, a főiskolás ifjúság és az öreg diákok jelenlétében. Dr. Urbán igazgató kijelentette, hogy a főiskola tanári kara a népi demokráciának nemcsak hirdetői, hanem az ősök nemes hagyományainak, a legnagyobb sárospataki diák. . . Kossuth Lajos . . . szellemében megvalósítói is kívánnak lenni. A főiskola törekvéseihez dr. Urbán kérte Rákosi Mátyás támogatását. Rövid három esztendő után Rákosi Mátyás a sárospataki főiskolát bezáratta. TARCZ SÁNDOR. nacionalizmus iskolája épen olyan eltúlzott gondolat volt, mintha valaki azt mondaná, hogy- nem akarok villanyvilágítást a házamban, mert a túl nagy feszültségű áram bizonyos körülmények között gyilkol. Dehogynem akarjuk, sőt, nagyonis szükségünk van mindarra a fényre és világosságra, amit a nacionalizmus árama produkálni képes, de gondunk legyen arra, hogy az ne legyen túlzott feszültségű, helyesen legyen szigetelve és a rossz pólusok ne érinthessék egymást. És ha azt kérdezik tőlem, hogy hol a határvonal a józan nacionalizmus és a nemzeti sovinizmus, az agresszív nacionalizmus között, erre kérem a válasz nagyon egyszerű: ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánsz. Ha az én saját nemzeti célkitűzéseim olyanok, hogy nem származik konfliktus abból, ha történetesen valamelyik szomszéd nemzet ugyanily célokat tűz maga elé, akkor a józan, a helyes nacionalizmus keretei között maradtam. Ha ezen tulmentem, akkor a sovinizmus hibájába estem és tulajdonképen nem is a nacionalizmus, hanem az imperializmus volt elhatározásom mozgatója. Semmilyen téren, tehát a nacionalizmus terén sem lehet erénynek minősítenem valamit addig, amig azt magam gyakorolom és bűnnek, ha ugyanazt a szomszéd gyakorolja. Nem lehet kétféle mértéket alkalmazni. Ha én, mint magyar ember pl. azt kívánom, hogy a magyar nemzet a maga egészében demokratikus formák között, szabadon rendezhesse be saját életét, akkor nem tagadhatom meg ugyanezt a jogot semmilyen más nemzettől sem, sőt, őszinte szívvel támogatnom kell minden olyan törekvést, hogy pl. a szlovák nemzet független akaratnyilvánítással határozhassa el jövő sorsának alakítását. így kívánja ezt az igazság és méltányosság, ezeket az örök szabályokat semmilyen hatalmi aspirációknak nem szabad beárnyékolnak. Ahhoz, hogy nacionalista elgondolásainkat igy helyesen tudjuk átértékelni, egy gyakorlati lépés van, amire különösen szeretném felhívni magyar barátaim figyelmét. Ismerjük meg egymást. Harminc éves kisebbségi pályám során rengeteg magyar embert (köztük sok kitűnő intellektuell is) ismertem meg, kik rendkívül gyors, minőségi értékbirálatot állítottak fel a szlovák, a horvát vagy a román emberről s mikor azt kérdeztem, hogy milyen személyes tapasztalatokra alapítja ítéletét, akkor kiderült,, hogy talán egyetlen egyet nem is ismer, de semmiesetre sincs oly áttekintő ismeretsége, amire egy generalizáló ítéletet lehetne alapítani. Furcsa egy jelenség volt, hogy a Dunavölgy műveltebb rétegei kitünően ismerték a francia, német, angol embertípust, sok kapcsolatuk is volt ily irányban, de nem ismerték egymást. S ez bizony nagy hiba volt s ezt a hiányt próbálták ilyen elhamarkodott ítéletekkel takargatni. Sokszor bántó volt, hogy ezek a felületes Ítéletek mily könnyen találtak utat az egész közéletbe. Tapasztalatból beszélek mikor azt mondom, hogyha jobban ismerjük egymást, ha többször találkozunk, akkor rengeteg oly közös emberi vonatkozást, megértést, értéket találunk egymásban, amelyik mellett teljesen eltörpül egy vélt nacionális ellentét jelentősége. A nemzeti hovatartozás, a nemzeti érzés csak egy komponense az emberi egésznek, vallási, mentalitási, világnézeti szempontok legalább ugyanilyen horderejű komponensek. Ha ezeken keresztül keressük a személyes kapcsolatokat, hamarosan ráeszmélünk arra, hogy egyikünknek sincs oka különös fölényeskedésre, hogy mindannyian egyformán tévelygő emberek vagyunk és hogy sokkal több az az erő, amely összekapcsol, mint az ami szétválaszt. És kérem, ne gondolja senki azt, hogy ő ebben nem tehet semmit, hogy ő túl kicsi, hogy ő túl szűk körben mozog, hogy tehessen valamit. Nemzetek kapcsolata emberek kapcsolata. Az emberek között fonódó szálak összessége adja a nemzetek kapcsolatát. Nincs az a szűk keret, hol a kölcsönös megértés, a kölcsönös megismerés felé nem lehetne egy lépést tenni és nincs az a kis lépés, amely ne jelentene értéket a jövő nagy céljainak szempontjából. Valamikor a háborúk során azt mondották, hogy minden baka a bornyujában hordja a marsallbotot. Engedjék meg, hogy én ma azt mondjam, hogy minden emigráns a zsebében hordja a követi megbízólevelet. Csak tudni kell a kellő pillanatban élni vde és a kellő módon használni. Ez a megbízólevél nemcsak valami diplomáciai üzenetátadás, ez ennél sokkal több, ez megbízás egy szellemi átalakulásra és egy szellemi átalakításra. Uj gondolatok, uj kapcsolatok, uj szellemiség fejlesztésére, hagyományainknak, történelmi feladatainknak uj tartalommal, uj gondolatokkal való megtöltésére szól. És kérem, nem tagadjuk meg tradícióinkat akkor, ha nem a múlt megmerevítése a célunk, hanem annak korszerű tartalommal való megújítása. A "what is right” gondolat ezen utján egy uj korszellem megalakitói lehetünk. A harmincéves háború kellett ahhoz, hogy az emberiség éretté váljon a vallásszabadságra, hogy ki-ki megőrizhesse és gyakorolhassa a vallását anélkül, hogy az abban rejlő nagy társadalmi erők egymás ellen forduljanak. Ezt ma már annyira magától értetődőnek tartjuk, hogy meg sem tudjuk érteni, hogyan is lehettek vallásháborúk. Én hiszek benne, hogy a mi korunk szörnyűséges háborúi a nacionalizmus kérdésében, fogják meghozni ugyanezt a megoldást, hogy megteremtsük az igazi nacionális szabadságot ugyanarra a mintára, ahogy a vallásszabadságot megteremtettük. Hogy a nemzeti erők megkapják, helyesebben megőrzik súlyúkat és jelentőségüket, de átalakulnak olyan szellemben, hogy nem fognak egymás ellen fordulni. S hiszem azt, hogy amint a vallásszabadság csak a javára szolgált a valódi, belső vallásosságnak, úgy a nacionális szabadságnak a nemzeti türelmességtől áthatott uj szelleme csak elő fogja mozdítani a nacionalizmus gondolatában rejlő valódi értékek helyes fejlődését. Szeretném ha ez a gondolat volna az, amit itt az emigrációban mindnyájan, az öszszes dunavölgyi nemzetek fiai, szeretettel munkálnánk. Úgy hiszem ez lehetne a legszebb hozomány, amit majd egyszer hazavihetünk, ha elkövetkezik az a nagy nap, hogy hazamehetünk otthon sínylődő testvéreinkhez. És ha ezt mi itt az emigrációban meg tudjuk alkotni, akkor a felszabadulás nem csak egy rémuralom végét, de egy tartós, jobb jövendő kezdetét is jelentheti. SÜRGŐS KÉRELEM Mi a németországi egyetlen D. P. szanatóriumban vagyunk betegek. Kivándorlásunk teljesen reménytelen. A napokban került kezünkbe a “KRÓNIKA, s kézről kézre járt, hogy bizony szomorú és reménytelen napjainkat kissé felvidítsa. Jelenleg 30 magyar beteg tartózkodik a szanatóriumban, mely létszám az elkövetkezendő egy hó alatt 50-re fog emelkedni, t. i. az összes Németországban levő TBC-beteget ide fogják szállítani s az újabb szállítmányok közt 20 magyar is van. Rendkívül nehéz körülmények között élünk. Legtöbb közülünk családos és a család valami kis német falucskában nyomorog. Betegségünk teljesen változó. Vannak nagyon súlyosak s vannak könnyebb betegeink is, azonban mindnyájan nehéz anyagi helyzetben vannak, hisz sehonnan semmiféle anyagi támogatást nem kapunk s nem kaptunk. Most alakítottuk meg a Magyar Komitét, melynek mint vezetője, tisztelettel megkérem egyúttal a Krónikát és a Krónikán keresztül minden magyart, hogy amennyiben módjában áll, segítsen szerencsétlen honfitársain s a levetett cipőjét ne dobja el, hisz talán annak egy Németországban sínylődő szegény magyar tüdőbajos nagy hasz nát vehetné. Hiszek abban, hogy a Krónika” minden tőle telhetőt megtesz megsegítésünkre. A magyar feltámadás reményében hazafias köszönettel búcsúzom: Komité für Ungarische T.B.C. Kranke Gauting bei München, Sanatorium, W. Germany. 13 b. Tóth István, a Magyar Komité elnöke. A KRÓNIKA olaszországi terjesztője: Agenzia CESI, Roma. 46 Viale Reghina Margerita. Árusítók: MILANO: Intercontinental S. R. L. Piazza Sempione 8, TORINO: Oreste Piano. Cas Postale 114, BAGNOLÍ-NAPOLIs Anna Capasso, No. 1. V ia Sibilia. — TRIESTBEN a Krónika Eugenio Parovel cégnél, Nr 1. Via tlel Teatro. kapható A KRÓNIKA PARISBAN TELEFONON IS MEGRENDELHETŐ K E L E N Y KFT számán: TAJtbout 65-97 E számon kérhet felvilágosítás: minden magyar újság, könyv, szótár, nyelvkönyv beszerzésére, könyvek köncsonzésére és hirdetések feladására vonatkozóan. Cirp: KELENY KFT.. 12, rue de la Grange Bateliere, PARIS, 9-ik kerület.
