Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-12-15 / 12. szám
VOLUME VIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1951 DECEMBER. NO. 12. SZÁM. ELSŐ MAGYAR KARÁCSONYOM Irta: REGINA örökös-királyné. Ezen az első Karácsonyon, amikor Önökhöz tartozom, azon legmelegebb érzelmeimnek adok kifejezést, melyek bennünket egybekötnek, lirunk születésnapján, az év e legszebb és legkedvesebb ünnepén gondolataim a küzködő és szenvedő magyar néppel vannak. A szeretetnek ez ünnepén minden magyarnak aggódó szive azon honfitársaink felé fordul, akiket az idegen elnyomás még otthonuktól és családjaiktól is megfosztott és akiknek a legsúlyosabb életkörülmények között kell ki tartaniok. Nekünk, akik a szabad világban élhetünk és a Szentestét biztonságban és viszonylagos jólétben tölthetjük, kötelességünk reájuk gondolni és Istenhez fohászkodni értük, akik ugyanakkor hidegben, éhségben és kétségbeesésben néznek a jövő elébe. Ök bizonnyal még forróbb hittel fogadják az angyal reményt-nyujtó örök himökségét: Dicsőség a mennyben Istennek és béke a földön a jóakarata embereknek! A magyar nép szabadságharca összeforrt a világ szabadságáért folyó küzdelemmel s az eljövendő évben minden eddiginél biztosabban reménykedhetünk az igazi felszabadulás Istentől áldott napja eljövetelében! Krisztus Jézus született, örvendezzünk! A fehéren fénylő frissen hullt huvon te jössz felénk, ragyogó karácsony. ívíindközelebb cs közelebb halljuk a betlehemi angyalok mennyei énekét. Veled jön a rozoga kis istálló, a tehenek melegétől párolgó történelmi jászollal, amelyben az isteni Kisded pihen. Jön a betlehemi csillag is, amely a Kisded Jézushoz vezeti a virrasztó pásztorokat, a napkeleti bölcseket és a századok folyamán csaknem az egész emberiséget. Te jössz felénk szent karácsony és magadban hozod a Megváltó születésének tiszta örömét. Te hozod a szivek és lelkek békéjét, amely a megszületett Jézus szemeiből sugárzik. Szeretetet hozol, amelyre az embernek soha nagyobb szüksége nem volt, mint éppen a jelen században. Csodálatos, hogy az ember lelke ösztönösen reagál a titokzatos istent érintésre. Szinte varázserővel mozdulnak meg benne az eddig némán szunnyadó érzelmek. Hullámzik a lélek az öröm édes nyugtalanságában. Felszínen, mint viharban a tenger fenséges arculatán, élénk gyöngyözés, pezs gés észlelhető. Mi hullámzik ilyenkor benned ember? Semmi egyéb, mint a felébredt lelkiismeret. Most a karácsony átalakító légkörében akar jóvátenni mindent, amit az egész évben elmulasztott. A Megváltó születésének misztériuma, mint titokzatos erejű csillag mágnesezi elő a szivekben rejtőző szeretet meleg érzelmeit. Felolvad lassan © közöny jégpáncéla és zengve buggyannak fel a szeretet és részvét drága érzelemgyöngyei. A mennyei fény, amely a betlehemi mezőkön virrasztó pásztorok szivében az öröm lángjait gyújtotta fel, a karácsony közeledtére belesugárzik az embermilliók szivébe is. Angyali ének csendül be lelkünk ablakán: Krisztus Jézus született, örvendezzünk. Hess most emberi gondok. Hallgass politika. Némulj el irigység, önzés, káini gyűlölet. Egy szóljon csak: a karácsonyi harang. De az aztán szóljon, csengjen, zengjen, búgjon, hogy tüzetfogjon az emberek szivében dermedő hit és szeretet. Hadd legyen ez a karácsony éjszaka a világ keresztényei számára a Krisztus riadója. Ébredjetek kishitüek. Ébredjetek a Sátán mákonyától elbódult megalkuvó keresztények. Nézzetek körül a nagyvilágban és vegyétek észre a mártírok, a keresztény vértanuk földjét, Magyarszágot. Valamikor ott is volt karácsony. Szebben, bensőségesebben, forróbb lélekkel senki nem ünnepelte Krisztus születését, mint az én szenvedő népem. Imádság és öröm hangzott mindenütt a Kárpátok alatt. És ma? Fájdalmas kérdés. A lelkekben kegyetlen pogány erőszak tiporja a betlehemi Kisdedben gyökerező hitünket. Heródesi kegyetlenséggel keresik a gyermeket, akinek lelkében a Kisded Jézust sejtik. Ezeket könyörtelenül elrabolják az édesanyák szerető öléből, sőt a szülőföld vonzó, nevelő légköréből is. Nem öröm zeng, nem öröm hangzik most a magyar karácsonyi éjszakában. Szerte a hazában magyar Ráchelek^ sírását viszi a téli szél. Hol vagy most betlehemi csillag? Egy megkínzott, rabságban kesergő nép keresi megváltó fényedet. A naptár szerint karácsony van. Jézus születésnapja, az öröm és béke ünnepe. De a Kárpátokon belül, a Duna-Tisza táján a városok és falvak utcáiból nem a betíehemesek lépéseit hallom. Nem a lélekemelő szép karácsonyi énekek dallama tölti be a decemberi szent éjszakát. A szivekben nem a béke és szeretet magasztos érzelmei lüktetnek. Félelem sápad az arcokon, a szemekben a bánat borúja sötétlik. Kinn a ropogós havon egy barbár hatalom járőreinek lépte vissz hangzik a magyar éjszakában. Hol vagy most béke angyala? A világ rabságban sínylődő népei szárnyad suhogására lesnek. Téged várnak a börtönökben és
