Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-11-15 / 11. szám

10-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1951 november SZENTGYÖRGYI FERENC A MINDSZENTY MOZGALOMRÓL A “Magyarok Mindszenty Mozgalmának, az Actió Hungarica felfektetett elveit helyesnek tartom, minden tekintetben alapját képezi egy valóban keresztényi Renaissance-nak, mert csak Krisztus örök­­életű tanításai vezethetnek el bennünket Szent István országához, az ezeréves Magyarország harmadik megalapításához és egy olyan ma­gyar élethez, amely végre lezárja és lerázza korunk kórokozóit, az embertelen, szélsőséges diktatúrákat, visszaadja népünknek egy ezred­év alatt kiforrott életkeretét és életrendjét: AZ APOSTOLI KIRÁLY­SÁGOT. A “Magyarok Mindszenty Mozgalma” (M. M. M.) nem párt­­politika. Tagjai nem érvényesülésre törekszenek, hanem a törvényes és alkotmányos apostoli királyság visszaállítására az ezeréves Hazá­ban. Őseinknek a Vérszerződésben lefektetett dinasztikus hagyomá­nyát újra felélesztve, amely a legbiztosabban óvja meg népünket a megrázkódtatástól és az olyan szélsőséges elemek és rendszerek ga­rázdálkodásától, amelynek éppen napjainkban áldozataivá váltunk. Az Árpádház kihalása után, — szerencsétlenül a szabadkirályválasztás­ra tértünk át, amely egyedül okozójává vált Nemzeti Nagylétünk sirba­­tételének Mohácsnál. 1687-ben újra visszatértünk a dinasztikus rend­szerre, amely a Szent Korona népeit nemzetünkkel együtt a magasba lendítette. Ezt az 1920-ban szerencsétlenül elszakított fonalat vesszük fel újra, mert meggyőződésünk, hogy csak ez az egyetlen ut vezet bennünket vissza őseink örökségébe, a Kárpát medence népeinek megértéséhez és egy uj ezredév alapjának megvetéséhez. Ebben a mozgalomban vegyen részt minden magyar, aki a fen­ti célkitűzéseket magáévá teszi és hagyjon fel minden olyan ámokfu­tásnak nevezhető mozgalommal, amely pontok százaiba foglalja az ő csodarendszerét, mert ezek kizárólag önmagukat ajánlgatják egy má­sok által visszaszerzett ország élére, mig jelenleg semmit sem tudnak tenni — és nem is akarnak — Magyarország életkeretének a helyre­állítására. Emigrációban nincs értelme harcolni másért, mini az életkere­tért, tartalommal majd ki fogja tölteni, a magyar nemzet képviselete. Ezt a harcot pedig most kell megharcolni, a többi az együttes nem­zetre tartozik és nem az emigrációra. Erre a harcra egyedül csak az a mozgalom képes, mely magáévá teszi Mindszenty hercegprímás hű­ségét a történelmi alkotmányhoz és csak a történelmi alkotmány to­vábbépítése adja vissza azt az államépületet, melynek alapjai egy év­ezred viharait voltak képesek kiállni. E gondolatokkal eltelve kérem a Mindenható Isten segítségét a “Magyarok Mindszenty Mozgalmáénak önzetlen munkájára. Argentina, 1951. SZENTGYÖRGYI FERENC. IMA IV. KAROLY KIRÁLY BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT mondják — mint mégegyszer a vaskazetta rabságába jutni. Ha valaki öngyilkos akar lenni, ak­kor kivégezheti ugyan önmagát, de nincsen joga nemzetét pusztul­ni hagyni. Az ember arra gondol, hogy nincs-e itt pszyhiáterre szük­ség? Egy fixa idea, egy “Komp­lex” kedvéért áldoznák fel ugyanis nemzetük létét. Ez mindaz, amit én a vita eme részéhez hozzáfűz­ni akarok. Harmadszor: Nem hagyható fi­gyelmen kívül az a nemes vetél­kedés sem, amely az idegen tisz­tek és a magyar tisztikar között a Monarchia idején fennállott. Volt, ami a magyart arra ösztökélje, hogy ő külömb akarjon lenni az idegennél. Ez Trianonban bizo­nyos olyan irányú megnyugvássá alakult át, hogy: minek vetélked­jek, hiszen nálamnál külömb úgy sincsen senki. Félni lehetett, hogy ez letargiává fog átalakulni, mert hiszen Magyarországon gyakran voltak már letargikus idők, pl. az elnemzetietlenedés szörnyű kora, amely lerágta határainkon a tér­képről a magyarságot, mint perem népet, ugyannyira, hogy a legú­jabb időkben már a magyarorszá­gi végeken egyáltalán sehol nem volt olyan magyar nem.zettest, amely. Budapesttől a határig egy tagban terült volna el. De elszakítva is a székelység volt az egyetlen magyar perem­nép. Mintha a legboldogabb kor­szakban, 1867-1914-ig is letargia ült volna meg minket, mert ennek megszüntetésével senki sem törő­dött. A szalmalángjáról jól ismert magyart nagyon kell félteni ennek visszahatásától, a letargiától, ame lyet ettől a betegségtől egyedül az idegen elemekkel való vetélkedés tüze menthet meg. * * * A nyelvterület elvesztése pedig nem a Habsburgok bűne volt, ha­nem a törököké, akiktől soha meg nem hálálható módon egyedül a Habsburgok mentettek meg min­ket. A Habsburgok a határmenti peremekre sehol nem telepítettek le idegen népeket. Térjünk ki sa­ját hibáink föltárására is, hiszen, mint Gustav le Bon mondja; a nép mindig tökéletesnek hiszi magát és mindig bűnbakokat keres, aki­ket a történelmi katasztrófákért meg kell büntetni. Ilyen volt a gö­rög történelemben a Miltiades ese­te. Emelkedjünk tehát fel egyszer az összes többi népeken és lelkiis­­meretvizsgálatot tartva, jöjjünk rá végre saját hibáinkra is. Negyedszer tehát a magyar hi­bákra is egy tekintetet kívánok vetni. Hiszen II. József, a Kalapos Király is kifakadt egyszer, hogy mit kezdjen ő a magyarokkal, akik rövid idő alatt nyelvterületüknek egy jelentékeny részét elvesztet­ték. Nem mondom, hogy II. József nem tévedett, hiszen tévedését ő maga is belátta és élete végén minden intézkedését egy tollvo­nással eltörölte. Bizony a török rabságot, mint az elnemzetietlene­dés főokát, nem méltányolta elég­gé. Csakhogy nem ez volt az egyetlen ok. A mi hibánk ott van, hogy a törökdulás után is hibát hibára halmoztunk. Pl. amikor az 1700-as évek elején dühöngő pes­tis a lakosság jórészét elpusztítot­ta, akkor pl. a felvidéki földbirto­kos osztály nem magyar munka­erőt hozatott pótlásul, mert ez igé­nyesebb, tehát drágább volt, ha­nem “tót” munkásokat, mert azok olcsóbbak voltak. Ennek volt kö­szönhető a Tátrától keletre eső és különösen az abaujmegyei ma­gyar népnek, tehát egy még Ár­páddal bejött színtiszta fajmagyar ságnak elszlovákosodása, úgy, hogy Lovassy, Böszörményi és Szentimrey nevű gazdák (bizo­nyára elparasztosodott kurta-ne­mesek) egy szót sem tudtak ma­gyarul. Ahol ugyanis egy 300-400 lélekből álló faluban 10 árvame­gyei “tót" mezőgazdasági munkás letelepedett, az a falu 50 eszten­dőn belül elszlovákosodott. Mind­éhez a Habsburgoknak nyilván semmi közük nem volt. Vagy: jogászkoromban azzal “gyanúsították” meg egy gömör­­megyei kollégámat, hogy a nagy­bátyja kúriai bíró volt, amit ő a leghatározottabban visszautasított és kikért magának mondvá, hogy: “az én családom mindig ur volt, tehát soha tollat nem vett a kezé­be!” Egészen úgy, amint Petőfi mondá: “Nem irok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok.” Honnan szerzett volna tehát a király ilyen körülmények között hivatalnokokat Magyarországon? Hiszen Szent István is német pa­pokat hozott Magyarországra, de szintén csak kényszerből és csak addig, amíg magyar papok nem lettek. Pedig Szent István árpád­házi király volt. Mindezt a sok hibát nem én vet­tem ám először észre, hanem a “Legnagyobb Magyar”, aki kije­lentette, hogy: “Őseink megérde­melnék, hogy” ... — a többit idéz ni sem merem, mert olyan erős ki­fejezés következik, amit sokan el sem bírnának. Azt hiszem, senki sem szerette jobban hazáját, mint Szécsenyi István és szeretetében ostorozta. Ostorozta pedig javító szándékkal oly nagy mértékben, hogy ha a társadalmi rend hatá­lyosabb védelméről szóló törvény az ő korában hatályban lett vol­na, akkor öt évi fogházon alul aligha úszta volna meg. Ismétlem: gondoljunk tehát saját hibáinkra is. (Vége következik) • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV , Egy 2. HÁZITANACSADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV | alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás .................................... $5.00 Rendes kiadás...................................... $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20, OHIO. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél 1508 Second Ave. New York RHinelander 4-8292 Az Atyának-Fiunak és Szentlé­lek Istennek nevében. Amen! Mindenható jó Istenünk, szerető Édesatyánk az Ur Jézus Krisztus­ban! Buzgó szívvel emeljük fel hő imánkat szentséges trónod elé, hogy jóságos királyunkat, IV. Ká­rolyt, a magyar nép békeszerető apostoli fejedelmét, a Te hűséges és alázatos szolgádat vedd irgal­mas kegyelmedbe. Add, hogy az ő népeiért annyit aggódó és szen­vedő lelke, békés nyugalmat és megszentelődést találjon, Nálad, ki Ura és Istene vagy Kicsinyek­nek, Nagyoknak, elesetteknek, szenvedőknek, népeknek, nemze­teknek és fejedelmeknek. Hall­gasd meg édes jő Istenünk és Megváltónk esedező kérésünket, melyet népét szerető s érte minden áldozatra képes fenkölt lelkű, ne­mes uralkodónkért Hozzád kül­dünk. Ő úgy szerette népét s nem­zetét, hogy nem törődve ellensé­geskedéssel, ellene való nyílt lá­zadással, népe közé ment, hogy a békesség örömét, nyugalmát biz­tosítsa mindenki számára. Nem rajta és nemes szándékán múlott, hogy áldozatos cselekedete nem valósulhatott meg. Te tudod Iste­nünk, hogy ő soha nem akart vi­szályt és ellenségeskedést, hanem békét, igazságot és rendet mun­kált mindenkor, minden ténykedé. sében. Urunk-Istenünk! Elesettségiink­­ben, nyomorúságunkban, porba sújtott Hazánk romjai felett, az is­tentelen bolsevizmus igjában nyög népünk és nemzetünk. Minde­nünkből kifosztva, koldusként tengődünk Hazánkban és szám­­kivetetten a nagyvilágban. Min­dent elrabolt a Sátán, csak hi­tünk, reményünk, szeretetünk ma­radt meg és erösbbödött Te Ben­ned és a Jézus Krisztusban. Fáj­dalmas kálváriánkban zúgolódás nélkül visszük keresztünket s nem magunkért, hanem királyunkért imádkozunk, hogy dicsőítsd meg őt s vele és rajta keresztül Ma­gyarország védasszonyának, Szűz Mária, Istenasszonynak népét és országát. Igaz mély hittel és áhí­tattal ezért imádkozunk Atyánk!

Next

/
Thumbnails
Contents