Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-11-15 / 11. szám
1951 november “KRÓNIK A" 9-IK OLDAL sok szent és krisztusi módon átszellemült harcosnak véres fejjel és igaztalan módon való sárbahullása, csontjáig és a zokogásig rázkódtatta meg a nemzetiségek túlnyomó részét és nem talált szebb, ragyogóbb, dicsőségesebb és követendőbb példáfj, mint a magyart, amelybe eltaszitás esetén is bele akart olvadni, min Trianonba még édesgetés esetén sem! Megesznek, szétszednek, elrothasztanak és megszüntetnek minket a nemzetiségek egy rövid évszázad alatt egy független kis Magyarországon (hiszen ez részben meg is történt már), — mig ellenben a Monarchiában úgy a ruthének mint a keleti szlovákok, a bunyevácok, a dunántúli, délvidéki és felvidéki németek, valamint a nyugati szlovákok és a románok egy része verserjyt futott egymással azért, hogy ki nagyobb magyar: a mecenzéfi Mánta-e, vagy az iglói Mrekavicska és igy a magyar glóbusz magyar nemzetiségű lakosságát megsokszoroztuk, mig Trianonban megtizedeltük! Történt pedig ez giinden erőszakos magyarosítás nélkül. Az Istenért! Hát mi volt jobb? Hát egyedül magyar származású magyarokkal akarunk Magyarországot csinálni? Kevesen leszünk! Nem is szólván egy másik szörnyű magyar bűnről, amely szerint egyesek csak nemesi származásuakkal, vagy az Árpáddal bejöttekkel akarnak Magyarországot csinálni, akikből azonban nem telne ki több, mint legfeljebb 4-5 vármegyényi lakosság. És ne feledjük el azt sem, hogy ha egy ruthén, egy szlovák, vagy egy német megmagyarosodik, akkor egyesíti magában úgy elhagyott nemzetiségének, mint a magyarnak összes jótulajdonságait, tehát a legértékesebb típus fejlődik ki belőle, mint pl. Petőfi, Damjanics, Grünwald Béla, Wekerle Sándor, stb. . . Mellékvágány talán, de meg kell jegyeznünk, hogy ha viszont egyf magyar, amint mondani szokták volt: "eltótosodik”, — akkor egyesíti magában mind a két nemzetiségnek összes rossz tulajdonságait! Lehet rajta gondolkozni, hogy ez miért van igy, de igy van! Térjünk azonban vissza a fővágányra. Ellenségeink gúnyosan vethetnék most szemünkre, hogy talán egyéb vágyunk sincsen, mint a fenti okokból újabb elnyomatások után sóvárogni. Semmiképen sem; Ez be sem következhetne többé a régi dinasztia jövendőbeli uralma alatt, mert az abszolutizmus kora (a totalitárius államok diktatúráit kivéve) megszűnt! Abszolutisztikus királyság egész Európában nincs többé. Abszolutizmus Európában már csak ott lehetséges, ahol királyság nincsen. Itt egészen másról van szó. Bár voltak nagy gondolkodók, akik állítani merték, hogy nekünk sorozatos bukásokra van szükségünk, hogy összetartsunk. Ady Endre is pl. költői hevületében igy irt a “Nekünk Mohács kell” cimü versében: “Ne legyen egy percnyi békességünk. Mert különben végünk, végünk!” ÖSSZEHASONLÍTÁS Az Egyesült Nemzetek és japán között hivatalosan is megszűnt a hadiállapot a sanfranciscoi békeszerződés aláírásával. Magyar szempontból tekintve a békeszerződés főbb pontjait, nem árt, ha öszszehasonlitjuk azokat az 1920-as trianoni békeszerződés főbb rendelkezéseivel. Japán továbbra is császárság marad, uralkodóját nem fosztották meg trónjától. Magyarország államformáját gyökeresen megváltoztatták azzal, hogy koronás királyát száműzték, az ország államformáját névleges királyság és valóságos kormányzóság keverékévé változtatták. A japáni anyaországot, amely öt nagy szigetből áll, teljes épségében meghagyták, kivéve Karafuto-t (Sakhalin déli részét), amelyet a Szovjet hadai a hét napos vérnélküli háborúban elfoglaltak és a mai napig megszállva tartanak. A sanfranciscoi béketárgyalás ezt a szigetrészt NEM Ítélte oda a Szovjetnek. Magyarország ősi területének kétharmadát veszítette el Trianonban. Korea, miután valamikor önálló állam volt, örökre elveszett Japán számára. Hasonlóképpen kellett lemondani Magyarországnak Bosznia-Hercegovináról, amely ugyan annektált terület volt és valamikor Törökországhoz tartozott, de a magyarságot sohasem izgatta ez a kétes értékű terület.. Elvették Japántól az összes apróbb hódított szigeteket, amelyeket Ryukyus néven látunk a térképen. Formosa-ról is le kellett mondania, miután az Kínához tartozott és ujabbkori japán hóditás volt. Elveszett Japán számára a Caroline szigetcsoport, de ezeket a szigeteket az Egyesült Nemzetek gondnoksága alá helyezték. A Spratly Island és a Paracel szigetcsoport további sorsa felett még nem rendelkeztek. Manchuria, amely Kina legértékesebb területe, jelenleg Szovjet-megszállás alatt van. További sorsa felett a sanfranciscoi békeszerződés nem is dönthetett. A trianoni békeszerződés katonai rendelkezése értelmében Magyarország csupán zsoldos hadsereget tarthatott, mintegy huszezerfőnyit. Japánnak nemcsak megengedik a fegyverkezést, hanem az Egyesült Államok külön védszövetséget köt vele. Hadikárpótlás? Az Egyesült Nemzetek kára a háborúban százmilliárd dollárra becsülhető. Óriási összeg. Ennyi pénze Japánnak nincs és sohasem lesz. Úgy oldották meg tehát a hadikárpótlás kérdését, hogy a károsult nemzetek nyersanyagot küldenek Japánba, ahol azokat feldolgozzák kész árucikkekké, (Ez a megoldás a legnagyobb károsultat, az Egyesült Államokat valószínűleg nem fogja érinteni.) Magyarország, noha ősi területének és a lakosságának kétharmadát elvesztette, nemcsak a nagy Entente-nak, de Csehországnak is tartozott hadikárpótlást fizetni. A második világháború után pedig óriási jóvátétel megfizetésére kötelezték a csehek, románok és szerbek javára is. Oroszország pedig MINDENT elvisz a magyar néptől. T. Voltak ilyen elgondolások és tény az is, hogy pl. a cseh uralom alatt olyan magyarok is összetartottak, akik a független Magyarországon soha sem érintkeztek volna egymással. De ki merne olyat mondani, hogy vágyakoznunk kell tehát az elnyomatás után. Nem is beszélek a mai magyarországi uralomról, mert ez nem elnyomatás, hanem kiirtás. Itt csak arról van szó, hogy még a rosszat is érteni kellett a magunk javára kamatoztatni. Mert kamatozott! Magyarországon elmagyarosodás folyt az u. n. elnyomatás idején, — többen lettünk magyarok. Nem a nyelvterület terjeszkedett ki ugyan szélesebbre vízszintes síkban, hanem az intelligencia, vagyis több társadalmi réteg magyarosodott el függőleges síkban. Ez a folyamat Trianonban megszűntnek volt tekintendő. Az önálló magyar elsősorban is rendkívül gyenge, amelybe nem érdemes beleolvadni és másrészt tud mértéktelenül öntelt is lenni, amelybe nem gyönyörűség beleolvadni. Ezek letagadhatatlan tények. Másodszor: Vessünk tekintetet arra is, hogy vájjon germanizációt jelentett-e az utóbbi időben a dinasztia uralma Magyarországon? Mert valaha (pl. Mária Terézia idején) valóban azt jelentette. Ez azonban a 67-es kiegyezés után megszűnt. Mert ha pl. egy a wienerneustadti katonai akadémián kimustrált fiatal osztrák hadnagyot a lőcsei cs. és kir. 85-ös gyalogezredhez vezényeltek ki szolgálattételre, akkor ennek a hadnagynak soha eszébe sem jutott az, hogy kimenjen a szepesmegyei német falvakra arra izgatni fel a német lakosságot, hogy ne legyenek jó magyarok (mert Nagymagyarors.zágon azok voltak), — hanem legyenek nagy németek. Hitler embereinek azonban már eszükbe jutott! A cs. és kir. tiszt nem volt germán érzelmű, a német szót csak a vezénylés és a társadalmi érintkezés nyelvének tartotta. Mit jelent ez már most? Azt, hogy a Monarchia a kiegyezés óta védőbástya lett a germanizáció ellen, nem pedig annak előmozdítója. Olyan erős védőbástya, amilyen az önálló Magyarország nem tudott lenni, megszűnte után azonban még a germán csehek is germanizálták a szepességi németeket, — a német birodalom pedig végleg leszakította őket a magyar nemzet kebeléről. Megszűnt az u. n. “Zipszer szellem”, mely kialakította a Felvidék székelyeit magyarokból, németekből és szlovákokból egyaránt. Nem volt többé Monarchia, amely védjen minket a nagy német gondolat ellen. Micsoda veszteséget szenvedtünk ezáltal a nemzetiségek magyar hűségében! Ezt a legjobban bizonyítja Alsómecenzéf község, a mecenzéfi kurucok szülőfaluja, amelyben két német halt meg szivszélütésben és egy német lett öngyilkos, amikor a rádióból megtudták, hogy Karmazsin, a szlovákiai németek diktátora, nem engedte meg Alsó- és Felsőmecenzéfnek és Stósz községnek Magyarországhoz való csatolását, holott az elcsatolást a csehszlovák külügyminiszter állítólag már alá is irta. ÍME: ABRONCS VOLT A MONARCHIA, MELY SZORÍTOTT, DE ÖSSZETARTOTT. Csak ennek az államformának köszönhetjük azt, hogy annak idején a statisztika nagymértékű szaporodást mutatott a magyarság javára. És anélkül nem is lesz ilyen soha többé, csak csökkenés, mig végleg le nem kerülünk a térképről. Hiszen Mohács óta a magyar nyelvterület mindig összébb és összébb szűkült. Ennyit a nemzetiségi kérdésről azzal való öszszefüggésben, hogy miért van nélkülözhetetlen szükségünk a legitim királyságra és nem másfajtára. % # % Ad vocem: germanizáció. Hogy ez meg a pánszlávizáció a legszörnyübb veszélyekként fenyegettek minket már évszázadok óta, arról nem sokat irok, mert ezt a témát már tulon túl kimerítették a legnagyobb magyar gondolkodók. Nézeteiket annyira részletesen fejtették ki és az utóbbi időben is annyit írtak erről, hogy pleonazmus volna ismétlésekbe bocsátkozni. Bartha, Deák, a két Tisza, stb. . ., de különösen Széchenyi, a legnagyobb magyar lázas gyötrelemmel féltek a Monarchia megszüntetésétől, mert a germán és szláv lerohanást már előre meglátták. Herceg Ferenc “A Híd” cimü drámájában úgy rajzolta meg a legnagyobb magyart, mint aki eszelős lett attól való félelmében, hogy: “szét fogják rombolni a birodalmunkat!" Mert előtte ez egyet jelentett azzal, hogy mint történelmi nemzet megszűnünk létezni. Mindenkinek joga van Széchenyit megkontrázni, aki többet tett és jobban aggódott Magyarországért mint ő. De nem ám azoknak, akik sokkal kevesebbet vagy éppen semmit sem tettek és akik közül sokan nem egyebek mint egy agitátornak több ezer példányban kiadott másolatai. Csak egy szemléltető példával járulok hozzá ehhez a témakörhöz. Tegyük fel, hogy hatalmas acéltömbök (a germánok) és megmérhetetlen gránitrengetegek (a szlávok) fekszenek meg egy fél világot a Rajnától egészen a Formóza szigetéig. Alattuk fekszik egy kosár értékes porcellán (Magyarország). Most valaki azt javasolja, hogy helyezzük be ezt a ritka de törékeny értéket egy vaskazettába (a Monarchiába), hogy majdan a nagy omlások idején össze ne törjön. Ekkor a porcellán tulajdonosa kijelenti, hogy ő ezt bizony nem engedi, mert a porcellán önálló akar maradni! Hát Istenem, — ha önálló akar maradni, akkor elpusztul! De még ezután is van szavuk: Inkább pusztuljon el —
