Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-09-15 / 9. szám

10-IK OLDAL “K R ó NIK A” 1951 szeptember folytán módjában ennek elérése. Sehol sem tudom tehát felfedezni ezideig az úgynevezett politi­kától megégetett kezeket. Most vagytok még csak az elindulásnál és már is egy olyan ponton álltok, olyan környezetben, mely az egész világ előtt elismert! Mely pontból csak emelkedni lehet! Ismerjétek tehát el, hogy a kifogásotok nem állja meg a helyét. Hiszen majd­nem azt lehetne mondani, hogy jövőtök szempontjából nem hogy vesztettetek volna, hanem egyene­sen nyertetek! Most pedig rátérek a másik el­hangzott szólamra: a feudális rendszert nem kívánjátok vissza, mivel annak igen sok hibája volt, — a hozzáfűzött vélemények sze­rint. Ez már valóban egy komo­lyabb, mondani lehet,, alapjaiban is itt ott megálló ellenérv. De te­kintsünk csak vissza az elmúlt századokra! Bizony igen sok ki­­sebb-nagyobb hibát fedezünk fel minden vonalon. De ha egy kicsit latolgatjuk ezt a kérdést, meg kell ám azt is állapítani, — elfo­gultság nélkül, — hogy azok a hi­bák és azoknak nagysága a “ma emberének” tisztább értelme és világosabban látó szeme előtt tűn­nek fel oly élesen. Hiszen még a boszorkányégetés is a maga korá­ban nem minősült hibának. Szá­mos dolgot sorolhatnék fel példá­ul. És mint ahogy nem hozható vissza a vallási bigottizmusba gyökeredző boszorkányégetés sem, ha még oly vallásossá is vál­na a ma embere (amire sajnos nem is sok a remény), éppen úgy naivitás lenne azt hinni,, attól tar­tani, hogy a feudális rendszer visszaállítása esetében annak állí­tólagos hibái,, amelyek főleg most a történelem távlatában tűnnek fel oly komolyaknak, átmenthetők lennének! A textilipar például év­századokkal ezelőtt is megvolt és ma is létezik tökéletesített moder­nül gépesített formájában. Ez a tökéletesedési folyamat vonatko­zik mindenre a világon, éppen úgy a különböző világnézetekre, az iz­musokra is. Hát csak éppen a fe­udalizmus lenne a kivétel? Mily gyerekes gondolatok! És éppen titeket tölt ez el aggodalommal, ti, akik a löweni egyetem hallgatói vagytok és az átlagon felüli szel­lemi intelligenciával rendelkeztek? És továbbá mikor ti azt hangoz­tatjátok, nem kell a feudális rend­szer, nem érzitek, hogy ellentétbe kerültök saját magatokkal?! Ti, akik a Magyarországon levő tör­vényes rend felborulása miatt hagytátok el szeretett hazátokat, vagy azért nem tértek vissza, ez­zel a kijelentésetekkel magatok is törvényt tagadtok meg önkénye­sen. És még hozzá a legszenteb­bet, az ezer évvel ezelőtt szent Királyunk által lefektetett alkot­mányt, a királyság gondolatát, amit még maga a Horthy-rendszer is épen hagyott és csak most a kommunista bitorlók törültek el! Hát mit képzeltek ti el? A köztár­sasági államformát. Melyik köz­­társasági korszak az, amely vala­mi kedvezőt eredményezett? Egyik sem!! Talán, felelitek ezekre, hogy nem érdekel bennünket, mi nem akarunk dönteni, hogy hogyan le­gyen és mint legyen, vannak arra /hivatottabbak! Ez sem helyes gon dolkodás! Titeket kötelez a nagy Martyr Egyházfejedelem, akinek nevét Kollégiumotok viseli. Mert nem helyes az a, kijelentés sem, melyet egyikőtök tett,, mondván, hogy elfogadjuk mi Mindszentit mint mártírt, de amit állítólag po­litikai vonalon megkisérelt, az nem nagyon érdekel minket. Hogy megkisérelt-e valamit, vagy nem, az lényegtelen, mindenesetre azon ban ha politikai tervei voltak is, azok mind a kommunizmus ellen voltak beállítva, tehát a hit védel­mében. Nagyon elavult felfogás az,, hogy a pap ne politizáljon. De igenis, ha arról a vonalról éri tá­madás a vallást, akkor neki is hoz zá kell nyúlnia a politika fegyve­réhez! Természetesen nem beszé­lek a Tildy-féle pappolitikusokról, aki pl. egy családi dinasztia kié­pítésén fáradozott, ahelyett, hogy megkísérelte volna a pozíciójának hatalmi súlyával élét venni az egyházüldözésnek. Fogadjátok el hát Mindszenti kollegiumista barátaim a Nagy Mártír tanait, amit Ő hirdetett a legbátrabban a kommunizmus szörnyetegének bilincseiben síny­lődő árva magyarság között: a Szentkorona elvét! * * * A magyar nép lelki beállított­ságában gyökeredzik, minden szi­­lajsága ellenére a tiszteletadás vágya egy koronás fő előtt! Hi­szen csak emlékezzünk vissza apáink elbeszéléseire,, miközben ha csak említette az uralkodóház valamely tagját, mily megkülön­böztető ünnepélyességgel ej­tették ki a neveket. Minden ma­gyarnak egész életében a legszebb élménye volt, ha láthatta a Ki­rályt! így volt apáinknál, nagy­apáinknál, őseinknél. Mint ahogy általában a jogszokások tör vénnyé, úgy ez a jelenség is ter­mészetévé vált a magyarnak. “Naturam expellit furca, tamen usque recurrit! Ezt a latin köz­mondást ismeritek. “Űzd ki a ter­mészetet vasvillával, mégis min­dig visszatér!” Ne álltassátok tehát magato­kat barátaim! Reátok vár a jöven­dő! Ti kell legyetek a szellemi élet irányítói a majd felszabadult Magyarországon! Munka lesz elég és a felelősség komoly! Igyekez­zetek tehát már most megkezdeni az uj rendbe való beilleszkedést! És azt semmiesetre sem a passzív rezistenciával, a csendes félreállás sál, hanem a bátor kiállással, szín­vallással érhetitek el! Aki pedig nem képes azt megtenni, az vonja le a konzekvenciát, az hagyja el azt a “Kollégiumot”, mert nem érdemli meg, hogy a tragikus sor­sú Mindszenti József, Magyaror­szág hercegprímásának nevét vi­selő otthon békés melegét,, elő­nyeit élvezze! A jövőbeni pelerinás utaitokon pedig kérjétek a Mindenhatót, hogy minél hamarabb állítsa visz­­sza szeretett hazánkban a törvé­nyes jogrendet és helyezze vissza annak értelmében Szent István koronáját a jog szerint Őt megil­lető főre! Az Isten áldása kisérjen Benne­teket! Liege, Belgium. SZABÓ IMRE bányamunkás. A MAGYAR NÉP HANGJA GRŐSZ ÉRSEK ÉS A FÖLDREFORM Tisztelt Szerkesztő Ur! Bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy úgy itt, mint értesülésem szerint, kanadai magyar testvéreink kö­rében is a legitimista Grősz érsek pere kapcsán újból kiújult az a fél­revezető uszítás, melyet a Mindszenti per idején is már súlyos megbot­ránkozással tapasztalhattunk. A kommunisták és a pinkóciak, linkó­­ciak meg egyéb társutasok azzal agitálnak, hogy Mindszenti is, Grősz is “a feudalizmust akarták visszaállítani” és “vissza akarják adni a kiosztott földeket” — Uram bocsá' —, majd azt mondtam a jogos tulajdonosoknak. Fontos volna ezeknek az ártalmas manipulációknak az ellensúlyozása, a honfitársaink felvilágosítása, hogy ne menjenek lépre. Az egyik kommunistát, hogy úgy mondjam, a saját fegyverével döftem le. Meglobogtatta előttem a budapesti kommunista-főujság, a “Szabad Nép” tárgyalási tudósításait s kértem, adja csak ide elol­vasásra. Alaposan átböngészve odaböktem a junius 23-iki számban lévő tudósítás következő kérdés-feleletére: Olty elnök: Milyen politikai célkitűzései voltak önök­nek rendszerváltozás idejére? Grősz érsek: A program alapgondolata az volt, hogy körülbelül 500 holdig a földbirtokot vissza kell adni a jogos tulajdonosnak, a felosztott többi földekért pedig kárpótlást kell adni. Ezt mondja a kommunisták saját lapja és ez egészen másként hangzik, mint amit itt és odaát Kanadában a bolsi pikepócok abajgat­­nak. Ez bizony nem feudalizmus, hanem minden megfontolást meg­érdemlő, igen bölcs elgondolás és legalább is az én szerény vélemé­nyem szerint,kétségkívül tárgyalási alapul szolgálhat. Én ugyanis, igazat adok a Krónikának abban, amit már többször megirt, hogy az államvezetés művészete épen abban áll, hogy a ha­ladást úgy kell megvalósitani, hogy a magántulajdon elvén rést ne üssünk, mert a tapasztalatok szerint mindig vannak, akik nem nyug­szanak, tovább akarják azt tágítani és végül belejutnánk újra a tu­lajdonrabló bolsevizmusba. Azt olvastam az egyik németországi magyar folyóiratban, amely uj magyar utat akar mutatni, hogy a magántulajdonnak határt szab a szociális parancs. De instálom, úgy gondolnám, hogy a “szociális parancsnak” is határt kell szabni, külömben hovatovább nem lesz külombség köztünk és a kommunisták között. Az ilyen beszédből olyan lavina kerekedhet, amely hogy hol ér véget, annak a földfeletti vagy földalatti kommi-párttitkár a meg­mondhatója. Törekedni kell a szociális parancsok követésére és mi­nél szélesebb rétegeket kell hozzájuttatni a boldogulás lehetőségéhez, polgári életviszonyokhoz, de a magántulajdonnal nem lehet úgy bánni mint a Csáki szalmájával, mert ez a társadalmi rend és jogbiztonság egyik alapja és főbiztositéka és ha elkezdjük a megsértését, a rend és jogbiztonság aláaknázását kezdtük meg és lejtőre jutunk, mint is­mételten történt. . . . A földosztás kérdésében a magyar király és a magyar nemzet közös akarata lesz hivatva rendet csinálni a szociális parancs, de egyben a magántulajdon szentsége figyelembevételével. Rájuk kell ezt bízni. A népszerető Ottó király és a testvériséget materiális segí­tés tekintetében is tartó nemzet együttvéve, majd megtalálják ennek a módját úgy, hogy a szociális parancs is mindinkább kielégítést nyer­jen és a magántulajdon szentsége se szenvedjen sérelmet. Amikor az államfeudalizmus latifundiumos nagyurai erdőkben és földekben eddig 823,000 katasztrális holdat sajátítottak ki, mint ál­lamtulajdont, helyesebben párttulajdont, — az állam a párté s a párt a vezéreké, — igazán nem sok, ha mintegy 500holdat meghagynak majd a régi tulajdonosnak. A többiért pedig kárpótlást, megváltást kell fizetni, úgy ahogy Grősz érsek mondotta. És ennek a kártérítés­nek nem jelképesen csekélynek, hanem megfelelő tisztességes összeg­nek kell lenni. El lehet osztani a megfizetését az évek sorára, de az összeg akkora legyen, amely mutatja, hogy a magántulajdon és jog­rend becsülete újra helyreállt. Attól sem félek, hogy akik újból földtelenné válnának, ha a régi nagybirtokosok visszakapják a földjük némely részét, sokáig úgy ma­radnának. Ottó király’ és a magyar nép kétségkívül alkotmányos utón gondoskodni fognak, hogy földhöz jussanak. Bölcs szeretettel mindennek meg lehet találni a módját, abban pedig, biztosan tudom, nem lesz hiány egyiküknél sem. Azt ajánlanám tehát, kivált az újságíróknak és politikusoknak, hogy ne azon rágódjanak, kábítószerekkel preparálták-e Grősz érse­ket. hanem vegyenek tudomást az életről, veszélyes valóságokról és ez ellen az infámis, reakciósozó, feudalisozó és tetejébe egyházellenes propaganda ellen dolgozzanak szóban és Írásban, ahol csak módjuk van rá. Mint a Krónika megírta, biztos, hogy Grősz érseket minden lehető kínzásnak alávetették s legyünk annál büszkébbek arra, hogy a terror minden szorongatásaitól elgyötörtén is olyan bátor, az egész­séges fejlődés és haladás vonalával egyező, higgadt, okos államférfim válaszokat adott, mint azt a földkérdésre vonatkozó kijelentése is fé­nyesen bizonyítja. Tisztelettel U.SA. ö R E G B A K A.

Next

/
Thumbnails
Contents