Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-09-15 / 9. szám

1951 szeptember “KRÓNIK A” 7-1K OLDAL. pék szabad akaratának» megnyil­vánulásáról; éppen ezért sem a szlovák, sem a magyar nemzet mint olyan nem vonható kollek­­tivé felelősségre azokért a kilen­gésekért, melyek az elmúlt háború folyamán ezekben az országokban lejátszódtak. A második világháború vége a legsötétebb magyarüldözés kezde­tét jelentette: 700.000 magyart egy tollvonással megfosztotak állam­­polgárságától, majd vagyonelkob­zás, kényszermunka s “lakosság­­cserének” nevezett kényszerkite­­pités voltak ennek az üldözésnek legfontosabb állomásai. A ma­gyarüldözés elsősorban orosz po­litikai intrika volt, mert az orosz imperializmus érdeke, minél mé­lyebb éket verni a dunavölgyi né­pek közé, hogy egymástól elvá­lasztva minél könnyebben hajtsák nyakukat a szovjet járomba. A 14 millió határvidéki németségnek az elüldözése ugyanazt a célt szolgál­ja: éket verni a nyugati szlávok és a németség közé,, hogy a re­­vanche-tól való félelem örökre Moszkva védőszárnyai alá kény­szerítse őket. A magyarüldözés leghangosabb szószólói és legbuz­góbb kivitelezői minden esetben a kommunisták voltak. Nem hall­gatható el azonban Benes Edward elnök szerepe, ki mesterének, Ma­­saryknak tanítását megcsufolva. teljes szívvel támogatta a kommu­nisták alapvető emberi jogokat semmibe vevő kampányát; a kite­lepítések úgynevezett “elnöki dekrétumok” alapján hajtattak végre, melyeket mindannyiszor ő irt alá. Benes konfuzus politikai pályafutására Moszkvával való kacérkodása tette fel a koronát, amely nem utolsó sorban járult hozzá a bolsevizmus középeurópai térfoglalásához. De mint az események szemta­núja és a magyarüldözés szenvedő részese örömmel állapította meg Emődy József, hogy a szlovák nemzet egészének vajmi kevés kö­ze volt ehhez az eltévelyedéshez; a szlovákság túlnyomó többsége s annak éppen legértékesebb elemei határozottan elitélték a magyar­­üldözést. A Dunavölgy jövőjét a “what is right” szellemben kell előkészí­teni. A múltban egymással szem­ben elkövetett hibák felhánytor­­gatása nem vezethet jóra. Szüksé­ges azonban a múltból a helyes ta­nulságot levonnunk s ez a tanul­ság úgy foglalható össze, hogy az orosz és a német kolosszus között meg kell teremteni a Dunavölgy erős gazdasági, kulturális és poli­tikai egységét. Örvendetes tény­ként könyvelhető el, hogy a cent­rifugális erők helyett, — szemben a múlttal, — ma a centripetális erő lett a politikai gondolkodás mozgatója. Az emigráció feladata, hogy egymás megismerésével, a gondolatok kicserélésével köze­lebb kerüljünk egymáshoz. “A nacionalizmus hasonlít a vil­lamossághoz: szükség van mind­arra a fényre és melegre, amit a nemzeti érzés árama produkálni képes, de legyen gondunk arra, hogy ne legyen túlzott feszültsé­gű, helyesen legyen szigetelve és rossz pólusok ne érinthessék egy­mást” — szólt Emődy József ta­láló hasonlata. A túlzó naciona­lizmus elválasztó érzése helyett a deákferenci helyes patriotizmus hasson át mindnyájunkat s ennek lényege: “ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánsz.” “Nem tagadjuk meg tradícióin­kat akkor, amikor nem a múlt megmerevítése a célunk, hanem annak korszerű tartalommal való megújítása.” A 30 éves háború kellett ahhoz, hogy megszülessék a vallásszabadság, amely végered­ményben csak javára szolgált az igazi, belső vallásosságnak; ugyan igy fogja a nacionális szabadság­nak toleranciától áthatott szelle­me a nemzeti érzésben rejlő valódi értékek helyes fejlődését előmoz­dítani. “Szeretném, ha ez a gondolat volna az amit itt az emigrációban mindnyájan, az összes dunavölgyi nemzet fiai szeretettel munkál­nánk; úgy hiszem, ez lehetne a legszebb hozomány, amit majd egyszer hazavihetünk, ha elkövet­kezik az a boldog nap, hogy vi­szontlátjuk otthon sínylődő test­véreinket,” — fejezte be Emődy József feszült érdeklődéssel és nagy tetszéssel kisért, pompás előadását. Az előadást, melynek elnöki tisztségét a vendéglátó Nt. Csen­des Imre, torontói református lel- # kipásztor látta el nagy hozzáértés­sel és tapintattal, kérdések és hoz­zászólások követték. Ennek folya­mán megnyugtató volt látni, hogy magyarok és szlovákok milyen hamar közös nevezőre tudnak jut­ni, ha megismerik egymás gondol­kozását. jóakaratát, becsületes szándékait. Toronto, Canada. BORSI TIVADAR. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungari­an Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV I Egy 2. HÁZIT ANÁCS ADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV || alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás .................................... $5.00 Rendes kiadás...................................... $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20, OHIO. GYÓGYSZEREK GYORS SZÁLLÍTÁSA EURÓPÁBA Elvállalunk gyógyszerek küldé­sét Magyarországba. Sürgős gyógyszereket, — mint strep­­tomycint — repülővel is szállí­tunk. Biztosítva Romániába a beviteli engedélyt beszerezzük. A gyógyszerekkel magyarnyel­vű utasítást és leirást legna­gyobb készséggel mellékelünk. Keressen fel, vagy írjon: Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész Amerika legismertebb gyógyszer exportőrje. 1519 First Avenue, New York (79-80 Sts.) Tel. RE 4-9415 VITA-FÓRUM VÖDÖRBŐL ISMÉT CSÖBÖRBE? A pártdiktatura szelleme és hangja szólalt meg a Buenos Aires­ben megjelenő “Magyarok Útja” 1951 junius 15-iki számában a “Fö­deráció és Legitimizmus” címmel. Nem meglepő, mert Wild Péter tollából már nem egy, az apostoli királyságot ócsárló és a köztársasági államformát dicsőítő cikket olvashattunk ebben a lapban. A fent em­lített cikk pedig azért figyelemreméltó, mert nem kisebb személyiség a szerzője, mint Szombathely volt nyilas főispánja, jelenleg az argen­tínai nyilas mozgalom vezére. így a következők már könnyen érthetők lesznek. A cikket érdemes volna teljes egészében leközölni, hogy a Krónika hatszorta nagyobb példányszáma is vigye szerte a vHág minden sarkába figyelmeztetőül minden gondolkozó magyarnak, mi lenne, ha ez a szellem és ez a hangnem lehetne uralkodó mégegyszer szerencsétlen sorsú népeink felett. Sajnos azonban helyszűke miatt néhány idézettel kell megelégednünk. Ezek is feltárják tökéletesen a nyilas lelkiséget, a magyarságnak pedig kinyithatják a szemét, hogy lássa, kik azok, akik újból “hatalomátvétel”-ről spekulálnak. Mert amit ebben olvasni lehet, valóban lélekzetállitó minden jóizlésü, jónevelésü ember számára. Az elvakult és elvadult gyűlölet, a hatalom utáni olthatatlan nosztalgia, a féltékenység és irigység ve­­gyülékei a durva és illetlen személyeskedésig mind mint egy nagy figyelmeztető vonul végig a magyarság számára, hogy mi lenne ha ez a pozicióéhségtől megszállott törpe kisebbség kaparinthatná kezébe a hatalmat. NYILAS URALOM UTÁN BOLSEVISTA URALOM, MAJD AZUTÁN MEGINT NYILAS URALOM; AZT HISZEM, HOGY A MAGYAROK ISTENE MÁR TÖBB ÁTOKKAL NEM VERHETNÉ MEG SZERENCSÉTLEN NÉPÜNKET! * * * Annál is inkább figyelmeztető ez a cikk, mert olyan személy­től származik, akit főispáni méltóságra érdemesnek tartottak, ma pedig valószínűleg igen előkelő sorszámú pártigazolványnak a szerencsés tulajdonosa, amely minden bizonnyal a húsos fazékhoz való közelfér­­kőzésre jogosítaná, ha •— ha a magyarságnak a szemét az egyik szél­sőségből a másik szélsőségbe való zuhanás már régen ki nem nyitot­ta volna. De kinyithatja ez a cikk még afelől is, hogy mit művelnének a pártszolgálatosok, akiknek még géppisztoly is lenne a kezükben, ha egy volt főispán — ma pedig miniszter, de legalább államtitkár jelölt — ilyen hangot képes megütni a magyarság túlnyomó részének eszményei és annak megszemélyesitőjével szemben, még hozzá egy olyan alkalomból kifolyólag, amelyet minden ember életében — a ki­rálytól a napszámosig — mindezideig szentnek tartott a keresztényi felfogás. No, de térjünk vissza az eredeti fonalhoz és mindjárt idézek is egy érdemes strófát: “A magyar sorskérdés ma a föderációs gon­dolat jegyében kulminál. A köztársasági gondolatnak elszánt har­cosai, a Nemzeti Bizottmány legheterogénebb elemei éppen úgy ezt lovagolják, mint a legitimizmus jelszava alatt összeverbuvált egyé­nek.” “Ó, ó, hát éppen egy évezred eszményeinek és hagyományainak ápolói, a több, mint hétszáz éves Alkotmány hűséges sáfárjai, a ki­rályim magyar nép van összeverbuválva. Nem mondom, alaposan a fején találta a szöget. Ha ez igaz, akkor ők valóban Etelköz óta ma­síroznak együtt egységesen zöld ingben és karszalaggal, karlendités­­sel, idegenből lopkodott és a magyar nemzetben teljesen gyökértelen rendszerek majmolásával és jelszavakkal. Neki viszont a legitimiz­mus “jelszó” Hm! Nem tagadom, a cikkíró urnák hatalmas a fantázi­ája e tekintetben, de túl szegény ahhoz, hogy valami újabb Habsburg bűntényt tudna felsorakoztatni, a magyarság elrettentésére, mint 1848-at és a néhány összeesküvés áldozatait, mert később igy foly­tatja: “Amennyi érvet a legitimisták a maguk javára tudnak elköny­velni, annak sokszorosát olvashatják a fejükre a túlbuzgók. . . A má­sodik világháborút követő borzalmak idején hozzánk közelálló, már­tírhalált halt testvéreink emléke felold az alól, hogy a korábbi idők magyar hősi mártírjai kiontott vérét olvassam a Habsburgok fejére." A főispán ur memóriája érdekes, de bocsásson meg, ezúttal kissé fi­gyelmetlen leszek. Hogy ennyire jól emlékszik az elemi iskolában ta­nultakra, amelyeket még azokban a csúnya elnyomásos monarchikus időkben kellett megtanulnia és hogy mennyire nem emlékszik sokkal frissebben történt eseményekre: Öregedésre vall! Ö jobban emlékszik arra, hogy mi történt 300 évvel ezelőtt, mint arra, hogy mik is tör­téntek hat évvel ezelőtt ama bizonyos hat hónap alatt. Mert akkor is voltak ám mártírok, ha nem is éppen nyilasok voltak. Sokan jutottak az akasztófára és a puskacső elé, sőt még az utca fáira is, anélkül, hogy gyilkoltak, vagy raboltak volna. “ * * * Úgy látszik, hogy sajtójukban mind sűrűbben óhajtanak fog­lalkozni a legitimizmussal. Ezzel felhatalmaznak minket is arra, hogy foglalkozzunk a ma Hungarizmus elnevezés alatt szereplő nyilas mozgalommal. Ök azt hiszik, hogy azok a hat hónapos dolgok a fele­désbe merültek már, ám, ha kénytelenek leszünk megfeszegetni egy kicsit, ki fog derülni, hogy a hat hónap alatti mártírok tömegének

Next

/
Thumbnails
Contents