Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-09-15 / 9. szám
1951 szeptember “KRÓNIK A” 7-1K OLDAL. pék szabad akaratának» megnyilvánulásáról; éppen ezért sem a szlovák, sem a magyar nemzet mint olyan nem vonható kollektivé felelősségre azokért a kilengésekért, melyek az elmúlt háború folyamán ezekben az országokban lejátszódtak. A második világháború vége a legsötétebb magyarüldözés kezdetét jelentette: 700.000 magyart egy tollvonással megfosztotak állampolgárságától, majd vagyonelkobzás, kényszermunka s “lakosságcserének” nevezett kényszerkitepités voltak ennek az üldözésnek legfontosabb állomásai. A magyarüldözés elsősorban orosz politikai intrika volt, mert az orosz imperializmus érdeke, minél mélyebb éket verni a dunavölgyi népek közé, hogy egymástól elválasztva minél könnyebben hajtsák nyakukat a szovjet járomba. A 14 millió határvidéki németségnek az elüldözése ugyanazt a célt szolgálja: éket verni a nyugati szlávok és a németség közé,, hogy a revanche-tól való félelem örökre Moszkva védőszárnyai alá kényszerítse őket. A magyarüldözés leghangosabb szószólói és legbuzgóbb kivitelezői minden esetben a kommunisták voltak. Nem hallgatható el azonban Benes Edward elnök szerepe, ki mesterének, Masaryknak tanítását megcsufolva. teljes szívvel támogatta a kommunisták alapvető emberi jogokat semmibe vevő kampányát; a kitelepítések úgynevezett “elnöki dekrétumok” alapján hajtattak végre, melyeket mindannyiszor ő irt alá. Benes konfuzus politikai pályafutására Moszkvával való kacérkodása tette fel a koronát, amely nem utolsó sorban járult hozzá a bolsevizmus középeurópai térfoglalásához. De mint az események szemtanúja és a magyarüldözés szenvedő részese örömmel állapította meg Emődy József, hogy a szlovák nemzet egészének vajmi kevés köze volt ehhez az eltévelyedéshez; a szlovákság túlnyomó többsége s annak éppen legértékesebb elemei határozottan elitélték a magyarüldözést. A Dunavölgy jövőjét a “what is right” szellemben kell előkészíteni. A múltban egymással szemben elkövetett hibák felhánytorgatása nem vezethet jóra. Szükséges azonban a múltból a helyes tanulságot levonnunk s ez a tanulság úgy foglalható össze, hogy az orosz és a német kolosszus között meg kell teremteni a Dunavölgy erős gazdasági, kulturális és politikai egységét. Örvendetes tényként könyvelhető el, hogy a centrifugális erők helyett, — szemben a múlttal, — ma a centripetális erő lett a politikai gondolkodás mozgatója. Az emigráció feladata, hogy egymás megismerésével, a gondolatok kicserélésével közelebb kerüljünk egymáshoz. “A nacionalizmus hasonlít a villamossághoz: szükség van mindarra a fényre és melegre, amit a nemzeti érzés árama produkálni képes, de legyen gondunk arra, hogy ne legyen túlzott feszültségű, helyesen legyen szigetelve és rossz pólusok ne érinthessék egymást” — szólt Emődy József találó hasonlata. A túlzó nacionalizmus elválasztó érzése helyett a deákferenci helyes patriotizmus hasson át mindnyájunkat s ennek lényege: “ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánsz.” “Nem tagadjuk meg tradícióinkat akkor, amikor nem a múlt megmerevítése a célunk, hanem annak korszerű tartalommal való megújítása.” A 30 éves háború kellett ahhoz, hogy megszülessék a vallásszabadság, amely végeredményben csak javára szolgált az igazi, belső vallásosságnak; ugyan igy fogja a nacionális szabadságnak toleranciától áthatott szelleme a nemzeti érzésben rejlő valódi értékek helyes fejlődését előmozdítani. “Szeretném, ha ez a gondolat volna az amit itt az emigrációban mindnyájan, az összes dunavölgyi nemzet fiai szeretettel munkálnánk; úgy hiszem, ez lehetne a legszebb hozomány, amit majd egyszer hazavihetünk, ha elkövetkezik az a boldog nap, hogy viszontlátjuk otthon sínylődő testvéreinket,” — fejezte be Emődy József feszült érdeklődéssel és nagy tetszéssel kisért, pompás előadását. Az előadást, melynek elnöki tisztségét a vendéglátó Nt. Csendes Imre, torontói református lel- # kipásztor látta el nagy hozzáértéssel és tapintattal, kérdések és hozzászólások követték. Ennek folyamán megnyugtató volt látni, hogy magyarok és szlovákok milyen hamar közös nevezőre tudnak jutni, ha megismerik egymás gondolkozását. jóakaratát, becsületes szándékait. Toronto, Canada. BORSI TIVADAR. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV I Egy 2. HÁZIT ANÁCS ADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV || alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás .................................... $5.00 Rendes kiadás...................................... $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20, OHIO. GYÓGYSZEREK GYORS SZÁLLÍTÁSA EURÓPÁBA Elvállalunk gyógyszerek küldését Magyarországba. Sürgős gyógyszereket, — mint streptomycint — repülővel is szállítunk. Biztosítva Romániába a beviteli engedélyt beszerezzük. A gyógyszerekkel magyarnyelvű utasítást és leirást legnagyobb készséggel mellékelünk. Keressen fel, vagy írjon: Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész Amerika legismertebb gyógyszer exportőrje. 1519 First Avenue, New York (79-80 Sts.) Tel. RE 4-9415 VITA-FÓRUM VÖDÖRBŐL ISMÉT CSÖBÖRBE? A pártdiktatura szelleme és hangja szólalt meg a Buenos Airesben megjelenő “Magyarok Útja” 1951 junius 15-iki számában a “Föderáció és Legitimizmus” címmel. Nem meglepő, mert Wild Péter tollából már nem egy, az apostoli királyságot ócsárló és a köztársasági államformát dicsőítő cikket olvashattunk ebben a lapban. A fent említett cikk pedig azért figyelemreméltó, mert nem kisebb személyiség a szerzője, mint Szombathely volt nyilas főispánja, jelenleg az argentínai nyilas mozgalom vezére. így a következők már könnyen érthetők lesznek. A cikket érdemes volna teljes egészében leközölni, hogy a Krónika hatszorta nagyobb példányszáma is vigye szerte a vHág minden sarkába figyelmeztetőül minden gondolkozó magyarnak, mi lenne, ha ez a szellem és ez a hangnem lehetne uralkodó mégegyszer szerencsétlen sorsú népeink felett. Sajnos azonban helyszűke miatt néhány idézettel kell megelégednünk. Ezek is feltárják tökéletesen a nyilas lelkiséget, a magyarságnak pedig kinyithatják a szemét, hogy lássa, kik azok, akik újból “hatalomátvétel”-ről spekulálnak. Mert amit ebben olvasni lehet, valóban lélekzetállitó minden jóizlésü, jónevelésü ember számára. Az elvakult és elvadult gyűlölet, a hatalom utáni olthatatlan nosztalgia, a féltékenység és irigység vegyülékei a durva és illetlen személyeskedésig mind mint egy nagy figyelmeztető vonul végig a magyarság számára, hogy mi lenne ha ez a pozicióéhségtől megszállott törpe kisebbség kaparinthatná kezébe a hatalmat. NYILAS URALOM UTÁN BOLSEVISTA URALOM, MAJD AZUTÁN MEGINT NYILAS URALOM; AZT HISZEM, HOGY A MAGYAROK ISTENE MÁR TÖBB ÁTOKKAL NEM VERHETNÉ MEG SZERENCSÉTLEN NÉPÜNKET! * * * Annál is inkább figyelmeztető ez a cikk, mert olyan személytől származik, akit főispáni méltóságra érdemesnek tartottak, ma pedig valószínűleg igen előkelő sorszámú pártigazolványnak a szerencsés tulajdonosa, amely minden bizonnyal a húsos fazékhoz való közelférkőzésre jogosítaná, ha •— ha a magyarságnak a szemét az egyik szélsőségből a másik szélsőségbe való zuhanás már régen ki nem nyitotta volna. De kinyithatja ez a cikk még afelől is, hogy mit művelnének a pártszolgálatosok, akiknek még géppisztoly is lenne a kezükben, ha egy volt főispán — ma pedig miniszter, de legalább államtitkár jelölt — ilyen hangot képes megütni a magyarság túlnyomó részének eszményei és annak megszemélyesitőjével szemben, még hozzá egy olyan alkalomból kifolyólag, amelyet minden ember életében — a királytól a napszámosig — mindezideig szentnek tartott a keresztényi felfogás. No, de térjünk vissza az eredeti fonalhoz és mindjárt idézek is egy érdemes strófát: “A magyar sorskérdés ma a föderációs gondolat jegyében kulminál. A köztársasági gondolatnak elszánt harcosai, a Nemzeti Bizottmány legheterogénebb elemei éppen úgy ezt lovagolják, mint a legitimizmus jelszava alatt összeverbuvált egyének.” “Ó, ó, hát éppen egy évezred eszményeinek és hagyományainak ápolói, a több, mint hétszáz éves Alkotmány hűséges sáfárjai, a királyim magyar nép van összeverbuválva. Nem mondom, alaposan a fején találta a szöget. Ha ez igaz, akkor ők valóban Etelköz óta masíroznak együtt egységesen zöld ingben és karszalaggal, karlenditéssel, idegenből lopkodott és a magyar nemzetben teljesen gyökértelen rendszerek majmolásával és jelszavakkal. Neki viszont a legitimizmus “jelszó” Hm! Nem tagadom, a cikkíró urnák hatalmas a fantáziája e tekintetben, de túl szegény ahhoz, hogy valami újabb Habsburg bűntényt tudna felsorakoztatni, a magyarság elrettentésére, mint 1848-at és a néhány összeesküvés áldozatait, mert később igy folytatja: “Amennyi érvet a legitimisták a maguk javára tudnak elkönyvelni, annak sokszorosát olvashatják a fejükre a túlbuzgók. . . A második világháborút követő borzalmak idején hozzánk közelálló, mártírhalált halt testvéreink emléke felold az alól, hogy a korábbi idők magyar hősi mártírjai kiontott vérét olvassam a Habsburgok fejére." A főispán ur memóriája érdekes, de bocsásson meg, ezúttal kissé figyelmetlen leszek. Hogy ennyire jól emlékszik az elemi iskolában tanultakra, amelyeket még azokban a csúnya elnyomásos monarchikus időkben kellett megtanulnia és hogy mennyire nem emlékszik sokkal frissebben történt eseményekre: Öregedésre vall! Ö jobban emlékszik arra, hogy mi történt 300 évvel ezelőtt, mint arra, hogy mik is történtek hat évvel ezelőtt ama bizonyos hat hónap alatt. Mert akkor is voltak ám mártírok, ha nem is éppen nyilasok voltak. Sokan jutottak az akasztófára és a puskacső elé, sőt még az utca fáira is, anélkül, hogy gyilkoltak, vagy raboltak volna. “ * * * Úgy látszik, hogy sajtójukban mind sűrűbben óhajtanak foglalkozni a legitimizmussal. Ezzel felhatalmaznak minket is arra, hogy foglalkozzunk a ma Hungarizmus elnevezés alatt szereplő nyilas mozgalommal. Ök azt hiszik, hogy azok a hat hónapos dolgok a feledésbe merültek már, ám, ha kénytelenek leszünk megfeszegetni egy kicsit, ki fog derülni, hogy a hat hónap alatti mártírok tömegének