Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-15 / 1. szám

1951 január

“KRÓNIK A”

9-IK OLDAL

November 7 vagy Augusztus 20?

Magyar üzenet Ausztráliából

A keresztény vallási ünnepek közül számosat eltörölt a Szent István alapította, keresztény Magyarországon basáskodó orosz bolsevik zsarnokság és Quislinghada. Legutóbb is Mindenszentek ünnepe közönséges munkanap volt. Helyébe uj “ünnepről” gondoskodtak november elejére. Október 29-én “törvényerejű rendelet” jelent meg, amely munkaszüneti nappá és nemzeti ünneppé nyilvánítja — november 7-ikét, az 1917-es orosz bolsevik forradalom évfordulóját, azt a napot, amelyen Lenin és Trotzki matróz bandái erőszakkal megdöntötték Kerenszky kormányát, az egyetlen demokratikus kormányt, amely Oroszországban valaha létezett.

Kimondja a rendelet, hogy “november 7-ike törvényes munkaszüneti nap és fizetett ünnepnap, továbbá, hogy a nyílt árusítási üz„ leteket november 7-én a vasárnapra irányadó rendelkezések szerint kell zárva tartani.”

A “Népköztársaság Elnöki Tanácsának” rendelete a továbbiakban kifejti, hogy “a Szovjetunió az első olyan állam, amely nemzetközi kapcsolatainak alapjává a népek egyenjogúságon nyugvó együttműködését, a nemzeti függetlenség tiszteletbentartását, a béke védelmét tette.” Majd igy folytatja: “Az Októberi Forradalom győzelméből született Szov. •■"'■•miónak köszönhetjük hazánk ^g^obadulását, nemzeti függetlenséünk megvalósítását, a népi demokratikus államhatalom kivívását és megszilárdítását. 1917 november 7. napja a világtörténelem legnagyobb fordulópontja. November 7. napja a magyar nép számára is a győzelmes szocializmus, a dolgozók nemzetközi szolidaritása, a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett hála ünnepe.”

Az 1917-es forradalom évfordulója kétségkívül a hála ünnepe lehet ama maroknyi csoport számára, akiket a Szovjetunió és a “nagy Sztálin” a magyar nép nya kára ültetett, de mi oka a hálára a magyar népnek, amelyet már hatodik éve “felszabadítanak” az orosz megszállók és hogy úgy mondjuk, “felszabadító megszálltságban” akarnak tartani az idők végezetéig, beleértve az országnak a Szovjetunióba való beolvasztása tervét is?

Mi oka a hálára a magyar népnek, amelynek függetlenségét és egyenjogúságát elrabolták s csatlósnéppé degradálták, nagy jóvátételi büntetés-terhekkel sújtották és fiai az emberi jogoktól, szabadságtól megfosztva nyögnek egy államkapitalista diktatúra kényszerurainak kizsákmányolása alatt? Vissza kellett adni Erdélyt, a Felvidék s a Bácska felszabadított részét, mert az 1946-os párisi “békekonferencián” az oroszok igy diktálták: talán ezért jár hála?

A világtörténelemnek még nincs vége s igy túlzás azt állítani, hogy 1917 november 7-ike a világtörténelem legnagyobb fordulópontja. Jöhet még számos valóban becses fordulópont. Messze vagyunk még a krisztusi eszmék földi uralmától s az igazi nagy fordulópontok azok lesznek, amelyek ahhoz viszik közelebb a tévelygő emberiséget. Igazi szolidáritás csak a krisztusi szeretet méltányossága alapján képzelhető el ember és ember, osztály és osztály, dolgozók és dolgozók között., nem pedig egyetlen osztály egyik részének nemzetközi klikk-szövetkezése, maffiája alapján.

November 7-ének magyar nemzeti ünneppé deklarálása csak Gessler-kalap, a zsarnokra emlékeztet, akinek póznára tűzött kalapját minden arra haladó svájcinak meg kellett süvegelnie. De Teli Vilmos nem süvegelte meg... Csak a klikk ünnepel.

Ma nincs szabad .sarta.Mag.yar.-. országon s az amerikai magyarság, ez a demokráciától, humanizmustól és magyar eszményekből soha el nem rugaszkodott amerikai magyarság a magyar nép nevében megtagadja a szolgaságnak ezt a gyalázat-ünnepét!

A magyar nemzet ünnepét, Szent István napját eltörölték, de a magyar lélek örök ünnepe augusztus 20-ika marad. Sohasem fogadja el november 7-ikét, az ujpogányság és bolsevik imperializmus erőszak hatalma gyászos, kárhozatos születésnapját a maga ünnepéül.

A magyar nép annál mélyebb megvetéssel telik el zsarnokai iránt, minél inkább arra akarják kényszeríteni, hogy ünnepnapjaikon bemutassa nekik hódolatát. Az esztelen zsarnokok kegyetlen, de rövidlátó módszere ez a megalázás. S csak megerősíti a némaságra kényszeritett magyar öntudat hitét: Lesz még egyszer ünnep a világon!

VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE!

A KRÓNIKA kiadóhivatalához

307—5th Avenue, New York 16, N. Y.

Mellékelek $2.00t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA című képes havilapot egy évig az alanti cimre küldeni: *

Név: ........................................—-.........................................................................

Utca .................................................................................................................—

Város........................................-—................... Állam....................................—

(Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)

Az üzemi költségek állandó emelkedése miatt tisztelettel kérjük a hátralékos előfizetési dijak beküldését.

Az utóbbi hónapokban, igen divatos jelszóként emlegetik a világ megrémitése céljából a “Kominform” urai Vishinsky, Malik és a többiek: Háború vagy béke?

A Vasfüggöny mögötti rádió és sajtó nap mint nap csak ezzel van tele természetes olyan beállítással, hogy a háború az a nyugati hatalmak és a “Wall Street” erőltetett politikája, a béke viszont a Szovjetnek és szövetségeseinek nagy vívmánya. És hogy ezen nagy béke meghirdetésről Parragi elvtársék se maradjanak le, igyekeznek is a budapesti „Magyar Nemzet” háromnegyed részét a “béke propaganda” szolgálatába állítani. A fennmaradt egynegyedrész viszont a hatalmas pártvezér, a népek atyja, a legnagyobb művész és bölcs, a marsalok marsalja, az elnyomott népek fölszabaditója, a béke igazi őre, Sztálin generálisszimusznak dics himnuszát zengi.

Azt írja Parragi többek közt a Magyar Nemzet egyik legutóbbi számában, hogy “Lengyelországtól Ausztráliáig erősödik a békefront.” Hát hogy Lengyelországban mi és hogy erősödik, azt nagyon jól tudjuk. Az egyház üldözése, a magántulajdon megszün, tetése, az erkölcsi élet mindgyorsabbani lesülyesztése, a gazdasági helyzet megbénítása, mintegy okot szolgáltatva a Sovjetbe való beolvadásra. Azonban, hogy Ausztráliában mi erősödik, azt talán mi jbbban tudjuk, akik itt vagyunk, ihint Parragi urék.

Itt nem kell a békét plakáton hirdetni és nem lehet öt éves terveket ükázba kapni, a Kreml-től, hogy a munkást száz százalékosan kizsarolják, avagy az egyházat, mint “klerikális reakciót” üldözni, stb. Nem,'ezt, Ausztrália és a nyugati hatalmak népei nem ismerik és nem is fogják megismerni. Azonban a Vasfüggöny mögött a béke megvédésére erős hadsereget kell szervezni, mint azt az öt forintos magyar posta-bélyegek is mutatják "Erős hadsereg békénk őre” felirattal. Mi, akik plakátmentes és Sztálin (Andrássy) ut 60 nélküli nyugati demokráciában élünk soha nem tudtuk, hogy a békét csak magasfeszültségű, villanyossággal töltött gyilkos aknákkal körülvett határral lehet megvédeni.

Soha nem tudtuk, hogy a békét csak úgy! lehet megvédeni, hogy az iskolákból kidobálják a keresztet, hogy helyet adjanak Sztálin a világ-despota képmásának. A nyugati népek is védik a békét, de nem kivégzésekkel, börtönnel és internálással. Azonban a magyar nép ismeri már ezen Mo’zk. va irányította ékes szólamokat és minél nagyobb a terror és elnyomás, annl nagyobb szeretettel és egységben sorakoznak föl mártír vezérünk Mindszenti hercegprímás mögött.

Azt írja a “Magyar, Nemzet:” “Felsőrönök közelében osztrák pénzügyőrök egy farakás mögül, hosszú dróttal igen nagy erejű aknát robbantottak föl a műszaki záron.” Nagyon beteg az a rendszer már, amikor csak nagy erejű

aknákkal és magasfeszültségű dróthuzalokkal, gépfegyver-tornyokkal körülvett határral lehet - azt megvédeni. Azonban hiába minden erőlködés, ez a kormányzat idegen fegyverek segítségével került hatalomra, idegen fegyverek által is vész el.

Mert ez a kormányzat soha nem került volna hatalomra, ha a Szov_ jet szuronyok nem biztositják sikerét. Ha a magyar néptől függött volna, Rákosiék soha nem ülnek bársonyszékbe, hogy az ezeréves alkotmányunkat megcsufolják, államformánkat erőszakkal a nemzet megkérdezése nélkül mel lőzzék és helyébe a már 1918-ban bemutatkozott köztársaságot hozzák. Dehát ők már akkor is a békét védték, talán azon a bizonyos 1946 februári napon, amikor X Y ur a nagyrészt suszter-inasok és börtöntöltelékek hada elé terjesztette a királyság megszüntetéséről szóló törvényjavaslatát. És azóta is állandóan védik a békét a kelenföldi, szekszárdi, győri, komáromi, újpesti, stb. internálótáborok megtöltésével és ezen táborokból a vladioszgrádi meg a kagyievkoi Szovjet munka-táborokba való deportálással.

Devecseri Gábor, a “Szabad Nép”-ben “A Magyar békegyülés” címmel verset irt, amely igy kezdődik:

“A béke-bátor galambszárnya lebben,

Kelet felől, Moszkvából útra

kél.

Páris, Prága és országunk

fölött,

A jövő tényeit villantja fel.”

Amint látjuk azonban ez a Devecseri által megénekelt moszkvai békegalamb irányt tévesztett és Páris-Prága helyett Koreába repült. De most az egyszer a keleti békegalamb óriásin irányt tévesztett és reméljük, hogy a vörös csőréből hullatott öt ágú csillagok felébresztik az alvó Nyugatot az appeasementes, ábrándozó álomvilágukból és meglátják majd, hogy az olajág bogyóiból atombombák születtek a Kankazus mögött és azt a fát, amelyről mindezt Sztalinék 30 évvel ezelőtt már levágták, sok százezrek ártatlanul kiontott vére táplálja.

Az egyik kommunista magyar napilap leközöl egy látogatásról szóló cikket, melynek cime: “Küldöttség Bratiszlavában.” Egy másik lap azt írja: Magyar-Román kulturális egyesület alakult Clujban (Kolozsvár). Kiváncsiak vagyunk, hogy Budapest milyen nevet kapna a Szovjetba való beolvasztás után ha erre idejük lenne. Hisszük azonban, hogy erre sor •nem kerül. Nem lesz idejük e pokoli tervük végrehajtásához. A nyugati hatalmak végre, mint azt politikai összefogásuk mutatja, belátják, hogy a kommunista imperializmus, a szabad világot is mind jobban veszélyezteti. Bizony itt van már az ideje, hogy a Vasfüggöny vörös leple lehulljon és hat évi szenvedés után az elnyomott népek megünnepelhessék az igazi fölszabadulást.

Ezért a fölszabadulásért emel-