Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-09-15 / 9. szám

I 4-IK OLDAL “KRÓNIKA" 1951 szeptember n. liberális politikában, melyet Deák Ferenc epigonjai rosszul ér­telmeztek és még rosszabbul al­kalmaztak. Ez az u. n. liberaliz­mus nem számolt a szükségszerű fejlődés következményeivel s amíg egyrészről egy minden korlát nél­küli kapitalizmust engedett Ma­gyarországon kifejlődni, (ami el­len ugylátszik Rézlernek nincs ki­fogása) elmulasztotta figyelembe venni a szociális követelménye­ket, a földbirtokpolitika kérdéseit és azt a tényt, hogy a nemzetisé­gek kezdtek mindinkább kinőni a gyermekcipőkből és a maguk szá­mára jogokat és életlehetőséget követeltek. E hibába a 67-es kor­mánypárt és a 48-as ellenzék egy­formán bele esett. Az előbbi a ki­egyezés változatlan fenntartása érdekében folytatott defenzív har­cot az utóbbi pedig kizárólag med­dő közjogi kérdéseket feszegetett és ugyancsak elszakadt a néptől és annak jogos óhajaitól. De még mindezen hibák és mu­lasztások ellenire sem volt az Osztrák Magyar Monarchia ösz­­szeomlása történelmi szükszerü­­ség. Elég Benes emlékiratait elol­vasni, hogy lássuk, még 1918-ban is voltak komoly tényezők. Elég csak Lloyd George britt miniszter elnökre hivatkoznom, akik nem fogadták el 100 százalékos kész­pénznek Benes agitáoióját az Oszt rák Magyar Monarchia szétdara­­•bolását. Amikor Károly király bé­keajánlata az Entente hatalmak­hoz megérkezett, az emigráns Cseh politikusok nehéz órákat töl­töttek, mert komolyan féltek at­tól, hogy elképzeléseik kártyavár­ként fognak összeomlani. A világ közvéleménye pedig ma mindin­kább kezdi látni azt, hogy 1920- ban Trianonban sikerült egy Osztrák Magyar Monarchiát szét­­verni és annak 'helyébe ugyani csak nemzetiségi összetétellel rendelkező két-három kis egysé­get létrehozni, amelyeknél e szer­vi bajok még fokozottabb mérték­ben ütköztek ki Ha mi a Dunavölgy jövő kiépí­tésének előkészítésén fáradozunk, — ami remélhetőleg Rézler pro­fesszor urnák is szándéka — ak­kor ne kíséreljük meg egy szenzá­ciós blöff formájában a legujabb­­kori történelmünket “revizió” alá venni, mert a múlt lezárt esemé­nyeit revideálni fölöttébb hálátlan dolog. Inkább keressük ki azokból és domborítsuk ki azokat a jelen­ségeket és tényeket, amelyek kö­zelebb vihetnek bennünket ahhoz, hogy a Duna völgyének népeit is­­mét egy életerős, egészséges ke­retbe tudjuk összekapcsolni és egy megközelítően oly bölcs és sziárd építményt tudjunk létrehoz­ni, mint amilyen Deák Ferenc ki­egyezése volt. * * * Még néhány szóval ki kell tér­nem arra is, hogy a magyar emig­rációnak egy bár számra csekély, de sűrűn szereplő csoportja nem­régiben tartotta meg évi közgyű­lését Washingtonban. A köz­gyűlésen elfogadott határozati ja­vaslatok közt két olyan szerepel, amely mellett nem haladhatunk el szótlanul. Az első az, hogy a magyar po­litikai pártok már most itt kint az emigrációban vessék fel, hogy a felszabadulás után mi legyen Ma­gyarország államformája, a másik pedig, mely ezzel szorosan össze­függni látszik, hogy az 1945 utáni évek törvényhozásából a jó és hasznos intézkedések már eleve fenntartassanak. Ehhez röviden csak annyit; a várva várt felszabadulás utáni Magyarországon természetszerű­leg a legteljesebb demokráciának kell érvényesülnie, tehát egy po­litikai csoportnak kétségkívül jo­gában áll már itt kint a távolban kijelentenie azt, hogy majd otthon a köztársasági államforma beveze­tése mellett kíván propagandát kifejteni a választók körében. (Az természetesen más kérdés, hogy a felszabadult választók a tapasz­talataikon okulva nagyon fognak e lelkesedni ezért a politikai agi­tációért?) Azonban az államforma kérdését felvetni nem lehet azon egyszerű okból kifolyólag, mert Magyarország államformája ma is a királyság. Az 1921 XlV-ik törvénycikk, mely mint indokolásában kifejti, külső kényszer hatása alatt mon­dotta ki a Habsburg ház detroni­­zálását, magának a királyságnak intézményét változatlanul fenn­tartotta. Az 1946. évi köztársasági törvény pedig az országnak ide­gen megszállás alatti idején jött létre, tehát akkor, amikor a ma­gyar nemzet nem volt szuverén jogainak teljes birtokában, ennek érvényességét tehát nem mérhet­jük fel a magyar közjog, de álta­lában a demokratikus parlamen­tarizmusról alkotott fogalmaink szerint sem,, mert ezeknek értel­mében csakis az tekinthető érvé­nyes törvénynek, amit a magyar nemzet szabadon megválasztott és minden külső befolyástól mentes törvényhozása szavazott meg. A köztársasági törvény megho­zatalánál pedig ez a két szempont nem állott fenn. Elismerjük azt, hogy 1945 után adódott szükség­­helyzetben kénytelen volt a ma­gyar nemzet képviselőket válasz­tani és azoknak kötelességük volt folyó ügyekben törvényhozási jo­gaikat gyakorolni, mert kilenc mil­lió magyar élete nem állhatott meg még akkor sem, ha idegen ka­tonák bakkancsai taposták is a magyar földet. Magyarország szuverenitása 1944 március 19-én a német invá­zió tényénél megszűnt és azzal, hogy ezt a megszállást egy szov­jetorosz váltotta fel, semmiképen sem éledhetett fel újra. Az uj* felszabaduló^ utáni de­mokratikus alapokon felépített Magyarország mindenkinek meg fogja adni azt a jogot, hogy poli­tikai elképzeléseit szabadon hir­dethesse és szabadon toborozhas­son ahhoz híveket. De mindez csak akkor lesz aktuális, ha a nemzet újból teljes szuverenitásá­nak birtokában lesz,, tehát az ál­lamforma vagy egyéb a nemzet szuverénitását illető kérdésekben, most idekint fait accomplit, be­fejezett tényt teremteni ellentétben áll a demokratikus államszemlélet alaptételeivel és csodálkozni kell azon, hogy nekünk feudálisaknak, reakciósoknak és nem tudom még minek kikiáltott királyhüeknek kell a demokrácia “bajnokait” er­re figyelmeztetnünk. KALIFORNIAI MESSZELÄTÖ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Amikor ezeket a sorokat írjuk, az amerikai rádió részletesen is­merteti a japán békeszerződés pontjait. Kiemeli ez az ismertetés azt az igazságot, hogy Amerikát a segítés és megbocsátás szelleme vezeti a békeszerződés megköté­sénél. Nyoma sincsen annak a bosszúálló szellemnek, ami vezet­te a hatalmakat Versaillesben, Trianonban és Párisban. Hogy hova juttatta az egész vi­lágot a bosszu-ibé&ék sorozata, mi sem bizonyítja szomorúbban, mint a mai helyzet. Franciaország és a kisentente politikusai bosszú­­békét diktáltak nemcsak Német­országra, hanem Ausztriára és a szegény Magyarországra is. . . . Amerikának örök dicsősége az, hogy a hazug félrevezetések da­cára is, külön békét kötött a meg­csonkított ezeréves Magyaror­szággal. A magyarságnak igen nagy tragédiája az, hogy nemcsak az első, de a második világháború után is, bosszubéke áldotata lett: elsősorban a cseh politikusok alat­tomos befolyása következtében. felnövő fiatalság megerősödjék az ezeréves magyar hitben: a szent­­istváni Nagymagyarországban. . . Mi szabad földön élő magyarok azonban ünnepeltünk és ünnepelni fogunk minden esztendőben, bár­mely templomban is imádjuk az örök Istent. Az idei kegyetlenül nehéz esztendőben is, István ki­rály ünnepe hatalmas lelki erőt ad. Mi nem kétségeskedünk és nem habozunk, hanem teljes szív­vel hisszük, hogy a Dunavölgy­­nek egyetlen útja van csak a bol­dogulásra. És ez nem más, mint a szentistváni Nagymagyarország gondolata. Kaliforniai Messzelátónk a sú­lyos esztendők vihara és megpró­báltatása után már látja fölragyog ni a szentistváni koronát Ottó Őfelsége nemes fején. Lesz még egyszer ünnep ezen a világon, amelyre fölfigyelnek az igazi lel­kek mindenhol! A szentistváni dunai birodalom újra föltámad és uj évezrede kezdődik a magyar­ságnak és a testvérnépeknek, Ot­tó Őfelsége bölcs uralkodása alatt! A TEMPLOMROMBOLÓK. IGAZSÁGOS BÉKERE VÍZIÓT! Mi, akik a szentistváni Nagy­­magyarországnak vagyunk Ame­rikába szakadt apostolai, amikor békekötésről van szó, azonnal a magyar békerevizióra gondolunk. A mi lelkűnkben örökre benne él a dunavölgyi népek nagy testvéri­sége, a szentistváni magyar koro­na védnöksége alatt. Az amerikai magyarság egy ré­szét a függetlenkedő politika igen messzire elvezette a szentistváni Nagymagyarországtól. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most, amikor ország-világ előtt kellene hirdetnünk a szentistváni Nagymagyarországot István ki­rály koronázásának 950-ik évfor­dulója alkalmából, a függetlenke­dő magyarok Kossuth ünnepélye­ket rendeznek és igyekeznek az ezeréves Nagymagyarországra a feledés fátyolát borítani. Micsoda fölséges példát adtak a Staten Islandon munkálkodó magyar apácák Labor Day alkal­mából! Hatalmas magyar ünnep­séget rendeztek István király ko­ronázásának 950-ik évfordulójára. Amikor öblös frázisokkal, régen megbukott magyarországi köztár­sasággal hetvenkednek sokan, mi­lyen jó fölfigyelnünk istenes női szivek bizonyságtételére. Milyen jó velük ünnepelni az évezredes Nagymagyarország föltámadásá­nak biztos hitével. A SZENTISTVÁNI NAGY­MAGYARORSZÁG AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG! A szerencsétlen óhazában az ezeréves Nagymagyarországot, az igazi magyarsággal együtt, ke­resztre feszítették az istentelen, gyilkos kezek. . . István király ünnepét megülni rettenetes bűn a vörös banditák szemében. Még az ünneplés gondolatát is igyekeznek más csoportosulásokkal és felvo­nulásokkal tönkretenni, nehogy a Akik ezt a szentistváni gondo­latot igyekeznek lerombolni a szenvedő magyarság szivében, ugyanazt a sátáni munkát végzik, mint az óhazai vörösek, akik meg­kezdték a magyarországi templo­mok bezárását és lerombolását. Még az első világháború előtt mint ösztöndíjas papnövendék ta­nultam a hires svájci tudomány­­egyetemen, Bázel városában. Mi­kor onnan visszakerültem az óha­zába, az egyik tolnamegyei nagy német egyházban lettem segédlel­­kész. Hatalmas szép temploma volt a virágzó falunak, gyönyörű dombtetőn, ahol a barokk stílus­ban megépült templomtoronyból messzire elhangzott a harangszó, a békés halmok, lankások és erdők felé. És onnan érkezett a siralmas irás, hogy szeptember elsején le­zárták a szép református templo­mot, hogy elnémítsák Krisztus Urunk drága evangéliumának hir­detését. Tehát nemcsak a fővárosban, hanem a falvakban is mindenhol rombolják az Isten templomát, a Sátán cimborái: a vörösök. Lunacharszky, az egykori muszka közoktatásügyi népbiztos mondotta: “Nekünk a legnagyobb ellenségünk az emberek szivében, élő Krisztus.” Őt akarják megölni a templomrombolásokkal a Sátán cimborái. De Krisztust nem lehet megöl­ni! Diadalmasan föl fog támadni a magyar szivek mélyén. És az átokkal teljes köztársaságok után, mint poraiból megelevenedő főnix fog föltámadni az ezeréves Nagy­magyarország: Ottó Őfelsége ural kodása alatt. Ez a hit éltet! Ez a hit ad erőt! “EGY KILÓ ZSÍR HETVEN FORINT.” A siralmas levél, a templomle­zárás után elmondja, hogy egy ki­ló zsir hetven forint. Majd felső-

Next

/
Thumbnails
Contents