Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-08-15 / 8. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1951 augusztus tett szólamokat, hogy most övé a hatalom és az ország, a parasztság széles rétegei ellenálltak ugyan az uj eszmék hazugságainak, de még a falu népének lelkivilágában is mutatkoztak aggályos tünetek. A polgári társadalom azon rétegében pedig, mely otthon maradt, voltak egyesek, akik hajlandóságot mutattak az uj “eszmékkel” való kompromisszumra-lépés irányában. Aggasztó sötét korszak volt az 1945 év nyara; sötét sejtésektől gyötörve figyeltük a fejleményeket és felmerült lelkűnkben a kétségnek érzése, vájjon átvészeli-e a kifosztott, lelkileg és testileg meggyötört magyar társadalom a reája nehezedő szörnyű sorsot és áttudja-e menteni magában a történelmi múlt dicső emlékeit?! És ekkor a magyar katolikus klérus gondviselésszerü lépést tett. A most mártirsorsban szenvedő Grősz érsek vezetésével, aki Serédi prímás halála után, akkor először volt a magyar katolikus egyház feje, küldöttség kereste fel az Amerikai Egyesült Államok katonai misszióját azzal a kéréssel, hogy hozzák haza Szent István napjára a Szent Király Jobbját. És a materialistának, csupán a businessnek élőnek csúfolt USA missziója nyomban megértette annak morális jelentőségét, amit a magyar papság eléje terjesztett. Egy három tagú küldöttség azonnal autóra szállt, hogy Salzburgból elhozzák a Szent Ereklyét, amelyet az Isteni Gondviselés kegyelme hosszú viszontagságos hányódtatás után a nemzet számára megmentett. Az amerikai tiszti küldöttség útjában késedelem állott be. Nem találták székhelyén Rohracher salzburgi hercegérseket, akinek gondjaira bízták a USA megszálló csapatok a magyarság szent ereklyéjének megőrzését, úgy hogy augusztus 19-én, az ünnep előestéjén délután 6 órakor az utolsó pillanatban érkezett csak meg a Szent Jobb a szomorú fővárosba. Budapest büszkeségei a Dunát átívelő hidak mind fel voltak robbantva, csupán a Ferenc József hídon, amelyet a szovjet megszállók ideiglenesen rendbehoztak, lehetett este 8-ig közlekedni. Autó, telefon, ismeretlen fogalmakká váltak. Egy villamos vonal volt még csak üzembe helyezve és ha besötétedett, nem volt tanácsos kimenni az utcára, mert sokszor életével, de legtöbször utolsó ruhájától való megfosztásával fizetett rá erre az éjszakai járókelő. Budapest 40 plébániájának kiértesítése az örvendetes eseményről szinte lehetetlennek látszott, de a hit és a Szent Jobb hazatérése feletti mámoros öröm véghezvitte a csodát. Másnap a fővárosban celebrált minden ünnepi szent misén kifordult a pap és könnyes szemekkel adta tudtára a híveknek a szinte csodaszámba menő hirt, hogy Szent István király ünnepén újra itt van köztünk, megtört, meggyalázott magyarok között. És amikor a délutáni órákban a pesti Ferencesek templomából megindult a körmenet a Bazilika felé, akkor újabb csodára ébredt Budapest. Százezrek és százezrek hömpölyögtek végig az útvonalon rongyos, éhező férfiak, siró, meggyötört asszonyok jöttek üres gyomorral sokszor mérföldeket gyalogolva, hogy hódoljanak a Szent Király emlékének. Talán sohasem volt annyi résztvevője a körmenetnek mint most, amikor hiányzott belőle minden látványosság, minden külső disz és pompa. Most valóban imádkozni jött Budapest népe, most nem ünnepi felvonulás, hanem könyörgő körmenet: az őskeresztények katakombaeli ájtatosságainak jellegével birt az augusztus 20-iki ünnep. A menet elérkezett az összelőtt Bazilika elé, melynek lépcsőin tartatott meg az ünnepi könyörgés és áldás. És amikor az befejeződött, a Bazilikával szemben levő lebombázott ház romhalmazának te-IMA IV. KAROLY KIRÁLY BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT Az Atyának-Fiunak és Szentlélek Istennek nevében. Amen! Mindenható jó Istenünk, szerető Édesatyánk az Ur Jézus Krisztusban! Buzgó szívvel emeljük fel hő imánkat szentséges trónod elé, hogy jóságos királyunkat, IV. Károlyt, a magyar nép békeszerető apostoli fejedelmét, a Te hűséges és alázatos szolgádat vedd irgalmas kegyelmedbe. Add, hogy az ő népeiért annyit aggódó és szenvedő lelke, békés nyugalmat és megszentelődést találjon, Nálad, ki Ura és Istene vagy Kicsinyeknek, Nagyoknak, elesetteknek, szenvedőknek, népeknek, nemzeteknek és fejedelmeknek. Hallgasd meg édes jó Istenünk és Megváltónk esedező kérésünket, melyet népét szerető s érte minden áldozatra képes fenkölt lelkű, nemes uralkodónkért - Hozzád küL dünk. Ő úgy szerette népét s nemzetét, hogy nem törődve ellenségeskedéssel, ellene való nyílt lázadással, népe közé ment, hogy a békesség örömét, nyugalmát biztosítsa mindenki számára. rajta és nemes szándékán múlott, hogy áldozatos cselekedete nem valósulhatott meg. Te tudod Istenünk, hogy ő soha nem akart viszályt és ellenségeskedést, hanem békét, igazságot és rendet munkált mindenkor, minden ténykedé. Sében. Urunk-Istenünk! Elesettségünkben, nyomorúságunkban, porba sújtott Hazánk romjai felett, az istentelen bolsevizmus igjában nyög népünk és nemzetünk. Mindenünkből kifosztva, koldusként tengődünk Hazánkban és számkivetetten a nagyvilágban. Mindent elrabolt a Sátán, csak hitünk, reményünk, szeretetünk ma, radt meg és erősbbödött Te Benned és a Jézus Krisztusban. Fájdalmas kálváriánkban zúgolódás nélkül visszük keresztünket s nem magunkért, hanem királyunkért imádkozunk, hogy dicsőítsd meg őt s vele és rajta keresztül Magyarország védasszonyának, Szűz Mária, Istenasszonynak népét és országát. Igaz mély hittel és áhi- Nem tattal ezért imádkozunk Atyánk! tejéről, ahová sokan felmásztak, hogy jobban láthassák az imponáló tömegdemonstrációt, egy hang elkiáltotta magát: Menjünk az Amerikai Misszió elé és köszönjük meg Amerikának a Szent Jobb visszahozatalát. És az egész tömeg mint egy ember megindult a Szabadságtér felé, nem sajnálva az újabb fáradságot és tüntetett a USA képviselete előtt. A magyar nép akkor döbbent rá arra, hogy CSAKIS EGY segítő kézre számíthat, csak egy földi erőben bizhat, mely képes lesz megsegíteni az ezer sebből vérző hazát: az Uj Világ vezető nagyhatalma, legerősebb bástyája az emberi szabadságnak és haladásnak, előbb utóbb, — úgy érezték, — ki fogja tűzni a világ szabadságharcának zászlaját a Kelet diktatúrája ellen. És a Szent Király Jobbjának jelenléte meghozta a csodát, a magyar nép újra magára talált. Az aggodalom sötét felhői eloszlottak lelkűnkben s a sok emberfeletti szenvedés súlyos sorscsapás dacára a magyarság hősi ellenálló lelkülete felébredt. A Hunyadyak, Zrínyiek harcos lelke lett úrrá a csüggedés felett. Az őszi választások megmutatták ország világ előtt, hogy a magyar nép nem kíván a kommunizmusból, hogy görcsösen ragaszkodik nyugati keresztén^ kultúrájához és világnézetéhez. A harc azóta folyik s mártíroknak sora jelzi annak egyes fázisait. A Veress Lajosok, Grősz Józsefek, Mindszenti bíborosok és sok sok ezer mártírnak börtönei felé tekint ma a magyar nép hűséggel és ragaszkodással szivében, azzal az eltökélt szándékkal, hogy ha kell megosztja velük a mártiromságot, vagy büszkén odaáll a bitófa alá. A Szent Király Jobbja vezérli a magyar népet küzdelmében, amelyre azon az emlékezetes 1945 augusztus 2-ikán tette le a szent megmásíthatatlan esküt. 1 Q/f ^7 A pesti oldal szinte teljesen kiheverte az ostrom sérü- 1 5/rr • • léseit és lüktet az élet Budapest utcáin. Az éhség nyomai eltűntek az arcokról, de a szemekben valami különös fény villanik fel. Kihalt belőle a bizakodó reménynek sugara, amely ott fénylett még az 1945-ös körmenet alkalmával és elfoglalta helyét a dacnak, a kemény ellenálásnak hideg sugárzása. A magyar nép érzi, hogy élet-halál küzdelem előtt áll, a kommunista hatalom céltudatos, tervszerű munkával napról napra terjeszti ki hatalmát Moszkva segitségével. Az Isteni Gondviselés e legnehezebb időkben a nemzet élére egy csodálatos férfiút állított Mindszenti prímás személyében. A magyarság Benne megtalálta érzéseinek prófétáját, történelmi vezérét. 1947 nyarán az augusztus 31-iki választások előtt a kommunisták még nem játszottak nyílt kártyával. A kisgazdapárt térdrekényszeritésével, a polgári front egységének széttörésével és más előre kiagyalt választási trükkökkel akarták az alkotmányosság látszatának fenntartásával a hatalmat végleg magukhoz ragadni. Tehát beleillett programjukba a Szent István napi körmenet engedélyezése, ahol a köztársasági elnök képviseletében —- maga az elnök Balatonlellén volt, ahol éber Aüólegények őrködtek felette “kényszernyaralása” alatt — Dinnyés miniszterelnök is megjelent. Diszszázad fogadta őt a Bazilika előtt, úgy mint régen, a kürtös a generálmarsot fújta, de amikor a magyar politikai életnek ezen züllött alakja végiglépett a diszszázad előtt, egy taps, egy éljen nem hangzott el, csak ellenséges sötét tekintetek meredtek feléje. Ugyanúgy nem hatotta meg a szerény becslés szerint kb. félmillióra tehető* tömeget annak a szovjetszerüen tányérsapkával és vállpántokkal kiöítözött tiszti küldöttségnek megjelenése sem, amely a renegát Kuthy tábornok vezetésével volt kirendelve az ünnepség hivatalos “fényének” emelésére. Amikor azonban egy kicsiny, kopott autó állott meg a Bazilika lépcsője előtt és az ünnepségrendező mikrofonját elcsendült a hir, hogy Magyarország hercegprímása ime megérkezett, az eddig néma tömeg mintha egy csapásra megváltozott volna. A levegő megremegett a tapsoktól, a frenetikus éljenzésektől. A tömeg nyíltan, bátran, kihívóan tüntetett Mindszenti prímás mellett. És megindult a menet végig az Andrássy utón a Hősök Terére, elvonult a hírhedt 60-as ház előtt, ahol ökölbe szorultak a kezek. Hömpölygött az áradat, Budapest és a vidék népe eljött hitet tenni Szent István mellett. A Hősök Terére érve, ott várták a Szent Jobbot a Nyugati Országoknak Budapesten székelő diplomatái. “Felejthetetlen kép lesz ez életem végéig”, mondta nekem ott az egyik nyugati nagyhatalom követe, ‘ Az önök országa nem veszhet el, mert tartja őt a lélek ereje és a hitnek hősiessége”. És amikor a Hercegprímás hatalmas beszéde és a Szentségi Áldás után szerteszélledt ez a hatalmas tömeg, akkor valóban az volt az érzésünk, hogy a diplomata jóslata be fog válni. Ezt bizonyította be a tizenegy nappal után a lezajlott választások eredménye is, amelyek után Rákosi kénytelen volt bevallani azt, hogy ha nem alkalmazták volna a visszaélések és csalások egész sorozatát, akkor a polgári ellenzék pártjai abszolút többséggel foglalták volna el a képviselőház padjait. A következő évben már nem volt Szent Jobb körmenet, első szent királyunk ünnepét a gabona ünnepévé tette meg Moszkva diktatúrája. De Szent István Király szellemét a magyar lelkekből kiirtani nem lehet. Ott él a véres terror, a bünperek, a deportálások közepette. Ez adja meg az erőt, a kitartást a magyarságnak, hogy el tudja viselni a megpróbáltatások emberfeletti szenvedéseit és ez éleszti bennük a biztos reményt, hogy fel fog még egyszer támadni régi fényében Szent István ezer éves országa.
