Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-15 / 7. szám
1951 julius. “KRÓNIK A” 9-IK OLDAL MIT AKAR EURÓPA? A franciaországi általános képviselő-választások nem igazolták a szélsőjobboldali körök úgynevezett polarizációs elméletét. Ez elmélet a fascizmus és hitlerizmus, a diktatórikus irányok előretörését jósolja. Szerinte a középpártok el fognak tűnni mindenütt és csak két irányzat marad, a kommunizmus és fascizmus, két pólus, amely egymássaji hadakozik s mindenkinek le kell csatlakozni vagy az egyikhez vagy a másikhoz. Ez az elmélet agyrém, mert szó moru volna a világ helyzete, ha csak kát diktatúra, két szájbafogó terror-irányzat között volna választás és a polgári szabadságjogok, a demokrácia megszűnne a világban. A középpártok együttvéve nem csak sokkal több szavazatot kaptak, mint DeGaulle pártja és a kommunisták, de abszolút többségük is van a parlamentben. Franciaország többsége ma is a középpártok felé orientálódik, a középutas mérséklet, demokrácia, irányát vallja magáénak, elutasít magától minden szélsőségességet. (Erre mutat az olasz községi választások hasonló eredménye is.) A középpártok sohasem fognak elenyészni, mert a müveit, józan ítélőképesség képviselői nem vesznek ki a világból s ma már az egyszerűbb emberek nagyrésze is annyit tapasztalt a saját bőrén a szélsőségek átkáról, hogy megcsömörlött a “pólusoktól’. * * * Egyes kótyagos-lapok máris azt jósolták, hogy Amerikában Mac- Arthur és MacCarthy szenátor egy eljövendő nagy változás,, egy fascista Amerika előhirnökei és úttörői s már amerikai Hitlerről és Gestapóról ábrándoznak, amelyek majd végeznek Trumannal, Deweyval és a “többi kommunistákkal”. Mondani sem kell, hogy mindez hóbortos szertelenkedés és Amerikában épp úgy nem lesz fascista uralom, mint ahogy Europa szabad országait illetően is csak az orrukon túl nem látók vágyálma ez. De Gaulle tábornokról az eddigiek szerint nem is lehet azt mondani, hogy fascista volna. Programja meglehetősen vázlatos és igy könnyen ad alkalmat hamis belemagyarázásokra. így például azt hiresztelik, hogy nem barátja Amerikának. Erre eddig komoly bizonyíték nincsen, de a mai világhelyzetben az,, ha valaki nem barátja Amerikának teljesen egyér telmü azzal, hogy nem barátja hazája szabadságának és nem barátja hazája kereszténységének, szabad életrendje fennmaradásának. A kommunizmus veszedelmével szemben nem lehet két szék között ülni, semlegességgel, hintapolitikával próbálkozni, mert a kommunizmus, nem ismer fél-eredményt, becsületes alkut. Aki azt hiszi,, hogy kiegyezhet vele, úgy hogy a vörös kecske is jóllakjék és a szabadság káposztája is megmaradjon, ugyanarra a soi-sfa jut, mint a kommunizmus többi társutasai eddig kivétel nélkül. De Gaulle hihetőleg sokkal okosabb, semmint ezt ne látná tisztán. Külpolitikailag tehát nem vagyunk hajlandók Amerika-ellenségének elismerni De Gaullet és be kell várni a megnyilatkozásait. A munkás szakszervezetek kérdésében De Gaulle állítólag úgynevezett “associationokat” akar, amelyekben a munkások beleszólást nyernének a vállalatok ügyvezetésébe és ezzel beavatkozhatnának olyan jogokba, amelyek a magántulajdont illetik meg. Ez is meg nem erősített feltevés De Gaulleról és inkább kommunista vonás, amit helyeselni nem lehet, mért ha egyszer megnyirbálják a magántulajdon jogait, a szélsőségesek gondoskodnak róla, hogy ez a beavatkozás továbbmenjen és olyan lavina legyen belőle, amelynél nincs megállás. Azt, hogy De Gaulle be akarja tiltani a kommunista pártot, mint egy idegen hatalom ötödik hadosztályát, csak helyeselni lehet, mert balekség kommunista pártot megtűrni, amikor a kommunista országokban nem tűrnek polgári pártokat, sőt a legembertelenebb módon irtják a polgárság életexisztenciáit. Azt sem lehet kifogásolni, hogy ellenzi, hogy a szakszervezetek osztályharcos kommunista politikát folytassanak. Az amerikai szakszervezetekben, unionokban sem teng túl a politika, hanem a munkának mint árucikknek legjobb értékesítése az egészséges cél. Amíg De Gaulle ezen nem menne túl, nem lehetne kifogásolni felfogását a szakszervezeti kérdésben. Általában sokan örömmel látnák, ha nem szigetelné el magát, hanem közeledne egyes középpártokhoz, elsősorban Schuman és Bidault ifjukatolikus pártjához. . . . * * * Nyugat-Európából most érkezett intelligens megfigyelők szerint a polgári szabadság és a polgári szociális jólét a józan milliók igazi vágya, nem a diktatúra, sem a marxista, sem más alapon. A rabnépek is nyugalmas, békés fejlődést akarnak, semmiféle revolúciós hanem demokratikus evolúciót és félelemmentes konszolidált életet. Rendet a legnagyobb R betűvel! Kétségtelen, mondják informátoraink, hogy a kommunizmus bűnös erőszaka reakcióképen segíti a nácizmus feltámadási törekvéseit, de a politikából nem élő széles tömegeknek a diktatúrákból elég volt legalább egy félszázadra. Nem akarnak újabb romhalmazokat, ember-pusztulásokat, kalandor-uralmat s nem tűrnék egy diktatori klikk brutális erőszakosságait, akármily hangzatos jelszavak alatt akarnák újból kárhozatba vinni őket. Egy uj Hitler, aki bebörtönözni próbálná a szociáldemokratákat s el akarná kobozni a szakszervezetek önállóságát és vagyonát, ezúttal nem egy ámulatában tehetetlen munkásosztályt, hanem forradalmat találna magával szemben — ami csak Moszkva terveinek kediiezne. . . Európa kiábrándult, jóllakott a szélsőségekkel, a katasztrofális kilengésekkel, Európa legjobb fiai, Európa Lovagjai a keresztény kultúra és humánum jegyében vallják, hogy ahhoz, hogy mindenkinek legyen mit ennie, nem kell semmiféle erőszak, semmiféle színű államzsarnokság és semmiféle madáchi falanszter, munkakaszárnya-világ. Sem Cseka-Euró pa, sem uj Gestapo-Europa. Ma más, nagyobb szociális öntudata Európa van, mint volt 1919 A Vogeler-üggyel kapcsolatosan a németországi magyar javak kiadásáról irt az egyik magyar emigráns újság, megemlítvén többekközött azt, hogy 1945-ben lefoglalt magyar dunai hajók harci egységei hadizsákmánynak lettek minősítve és bár még jó állapotban lévő és használható hadi hajók voltak, szétvágták és ócskavasként értékesítették a Bükk, Baja, Győr, Szeged, Sopron őrnaszádokat., a Kőrös, Vulkán, Maros, Bükk, Badacsony, Gallya hajókat és vagy 20-25 kisebb vizi egységet. Ezen alkalommal vessünk történelmi visszapillantást a dunai flottilla felállítására és ténykedésére, hajtsuk meg elismerésképen a megemlékezés lobogóját szomorú elmúlásuk emlékére. Rövidesen 200 esztendeje lesz, hogy Mária Terézia királynő egy állandó dunai flottilla felállítását rendelte el és ezzel a dunai hajóraj alapját vetette meg. A dunai flottilla felállításának eszméje azonban már akkor sem volt egészen uj dolog. A Duna sztratégiai és kereskedelmi fontosságát felismerték már a rómaiak is és mikor a mai Magyarországba és Ausztriába jöttek, Vindobonában az Ister (a Duna akkori neve) védelmére arzenált építettek. A középkorban és az uj kor elején a török háborúkban a dunai hajók nagy szerepet játszottak. A törökök 1529-ben és 1683-ban hadihajóikkal egész Bécsig eveztek és szárazföldi hadműveleteiket hathatósan támogatták azokkal Magyarországon és Ausztriában. Ebben az időben csak a háború tartamára szereltek fel néhány hajót, nagyobb Eészt régi kereskedelmi és szállító hajókat., Belgrád ostrománál azonban azok is kitűnő szolgálatokat tettek. Savojai Jenő herceg már ekkor tervbe vette az állandó dunai hajóhad rendszeresítését. A következő évek eseményei azonban nyugatra terelték az udvar és a bécsi főhaditanács figyelmét,, úgy hogy a zentai győző kénytelen volt lemondani tervéről. Az állandó dunai flottilla felállításának kérdése csak 3 évtizeddel később került ismét felszínre. 1747-ben felállították a csajkás zászlóalj (Czaikisten-Bataillon) keretet és a Duna s mellékfolyóinak védelmére egy terőszén, vagy 1933 tavaszán, de az igazi Európa ma is a középút Európája, a keresztény önmérséklet és méltányosság hazája. Népi a Marshall-segély és más juttatások miatt vonzódilc Amerikához, hanem mert tudja, hogy elveiben, életrendjében Amerika a legrokonabb vele. Nagyszerű rokon, hatalmas, gazdag barát, aki hatalmasságát, gazdagságát annak köszönheti, hogy soha semmiféle szélsőség nem volt és nem lesz képes úrrá lenni rajta s ezért sokban a legajánlatosabb követendő példa. vet dolgoztak ki.A tervet — amely lyel a főhaditanács 1752-ik év telén készült el — Mária'Terézia március 28-án hagyta jóvá. A naszádok és a csajkák építését azonnal meg is kezdték, de rövid idővel ezután ismét megkezdődött a fegyverkezés II. Frigyes ellen és igv a flottilla építését abbanhagyták. Csak 12 évvel később, mikor a török ismét mozgolódni kezdett, láttak komolyan hozzá az Al- Duna és a határfolyók védelmi tervének végrehajtásához. 1764- ben a csajkás zászlóalj keretéből egy rendes zászlóaljat állítottak fel, melynek törzsét a Tisza torkolatánál Titelben helyezték el. Apróbb naszádokat és csajkákat építettek, amelyek mindegyikét két-hat ágyúval látták el. 1768 április 14-én Klosterneuburgban vizrebocsátották az első rendes dunai hadihajót amelyet Achsberg Ernő mérnök épített: A dunai flottilla a török háborúkban kitűnő szolgálatot tett, 1788 október 15-én három hadihajó tönkreverte Belgrádnál a törököknek tizenhárom hadihajóból álló hajóhadát. A török háborúk után azonban nem fejlődött a flottilla. Csak 1848-ban kezdtek vele újból komolyan foglalkozni. 1848-ban a- Dunagőzhajózási Társulattól több gőzhajót vettek át s azokat hadihajókká alakították át. A hajókat a csajkás zászlóalj legénységével és a Dunagőzhajózási Társatág matrózaival látták el, ellenben a tiszteket a Pó folyón és a Garda tón 1848-ban felállított flottillától és az 1843- ban az utász csapatokba beolvadt pontonos csapatoktól .vették el. Három évvel utóbb, 1851-ben az "Adler” császári yachtot a dunai flottillához osztották be. Ekkor már a hajóraj a yachton kivül még hat dunai gőzhajóból állott. 1853- ban a bánáti hadtest mozgósítása alkalmával mozgósították a dunai flottillát is, mely alkalommal Moldva és Oláhország megszállásánál kitűnő szolgálatokat is tett. A hadsereg újjászervezése alkalmával, a flottilla csapatot feloszlatták s a dunai hajórajt a haditengerészet vezetősége alá rendelték. A hetvenes évek elején, mikor Bosznia és Hercegovina okkupálásának eszméje, mint idea már foglalkoztatta a politikusainkat, a dunai flottillára ismét több A magyar királyságnak köszönhető a "dunai flottilla"
