Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-15 / 7. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1951 julius. női munka országos szervezetét, ugyanakkor annyira bekötötte Bereczki Mackie főtitkár helyettes szemét, Hogy az a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott és az alábbiakat mondotta: “llgy érzem, hogy a magyar egyházak újjáépítési munkájának nyújthatjuk át az első dijat. . . , Nagy örömömre szolgál, hogy ismét alkalmam nyílt Magyaror. szágra jönni. Három évvel ezelőtt már jártam itt. Nagyon meglep az újjáépítésnek az a hatalmas mérete, amelyet megvalósítottak.” A sátán valósággal hatalmas hazug munkát végéz papi palástba bujtatott cimborái által. Ezek még nagyobb kárt tesznek, mint Lattimore vagy'Wallace, vagy a többi világi hitetők. AZ EGYSZERŰ ÉS IGAZ BESZÉD MEGÁLL! Amikor nemcsak papi, de püspöki szóval terjed a szovjet hazugság, milyen jó, hogy egyszerű magyar lelkek bizonyságot tesznek az igazságról. Ezt írja egy egyszerű dolgos, magyar Kaliforniában élő bátyjának: “Tudom, hogy nem tudják elgondolni, hogy miért nem irtunk már? De mindég azt vártuk, hogy mikor írhatunk már, valami jót, — de nem lehet kivárni kedves János bátyám. . . Most megkaptuk az uj beszolgáltatási könyvet; abban annyi minden van, hogy azt semmi esetre sem lehet beadni, mert nem terem annyi. És most nagy bajok lesznek mindenkivel”. A másik egyszerű levél meg ezt mondja: "Olyan szegények lettünk, hogy a szegényes kenyérporciót se tudnánk kiváltani, hogyha ti nent segítenétek Kaliforniából. Sorba állunk hát érte és igy tengetjük boldogtalan napjainkat.” Koldus sorsra jutottak az egykori magyar dolgozók milliói. ISTVÁN KIRÁLY ESZTENDEJE. A két világháború közötti magyar törvényhozásnak nagyon okos cselekedete volt az, hogy a szentistváni Nagymagyarország megalapító nagy királyának ünnepét kiemelte a felekezeti elfogultság köréből és magyar nemzeti ünnepé tette. Katolikus teestvéreink Szent Istvánnak, a kálvinista magyarok a luteránus atyafiakkal együtt első István királynak nevezik Nagy magyarország megalapítóját és első koronás királyát. Azonban bármely ágához tartozzék Krisztus Egyházának, az igazi magyar, hódolattal és tisztelettel áll meg a nagy király emléke előtt. Hiszen az ő zsenialitása, egy évezred tapasztalata mind-mind arról beszél, |F hogy á Duna völgy számára nincsen más megoldás, mint a szentistváni Nagymagyarország gon, dolata. jjpt * * * Kilencszázötven esztendeje van most annak, hogy megtörtént az első krisztuskövető magyar király koronázása az ősi magyar földön. És bár azóta igen sokszor megismétlődött ez a nagyszerű szertartás, mégis különös erővel légin kább az a legelső koronázás ragadja meg, az érző és gondolkozó magyar lelkeket és elméket, mert az az első koronázás bizonyult az egyetlen erős, évezredes fundamentumnak. tü i|i J*t Micsoda óriási kötelességet ró ez a jubileumi esztendő az egész magyarságra, — főképpen azonban a szabad földön, Amerikában élő magyarságra. Ha valaha, most kell rámutatni arra, hogy egy évezreden át ezen a jó fundamentumon épült egy nagyszerű állam a Duna partján és a Kárpátok ölén. Különösen ki kell hangsúlyozni, hogy nemcsak valamikor régen, hanem ma is ezért az eszméért véreznek a magyarság legjobbjai. Bátran ki kell mondani, hogy ezért a szent eszméért szenvednek börtönben, haláltáborokban s rabszolgamunkán a magyarság legjobbjai. A Krónika legelső kötelességének tartja, hogy meghúzza a legszentebb emlékezés harangját úgy az amerikai, mint a szétszórtságban élő magyarság, mint a megértő őslakók számára, bármely országnak legyenek is gyermekei. * * * István király emlékéhez semmi kicsinyesség, gyűlölködés és törpe gondolkodás nem férhet, hiszen ezért avatta szentjei közé a római egyház. ' Azok, akik ISTVÁN KIRÁLY ESZTENDEJÉT KOSSUTH ÉS A 48-AS EMIGRÁCIÓ ESZTENDEJÉVÉ AKARJÁK AVATNI, kellemetlenül ráébredtek arra, hogy a tárgyilagos amerikai történeti megvilágítás minden gyarlóságát felmutatja az első magyar forradalomnak, — amit a magyar nyelvű sajtónak roppant kár elhallgatni. Az egyik legismertebb rádió program például a teljes történelmi megvilágításba helyezte Kossuthot és az emigrációt. A “Mr. President” néven ismert rádió műsor április 11-én Fillmore amerikai elnök és Kossuth találkozását elevenítette fel, az eredeti följegyzések, megbízható okmányok és teljességgel hűséges történelmi adatok nyomán. És az eredmény igen szomorú, amint az országos állomások leadása bizonyítja, mert hiszen, ez a nagy kérdés állott a leadás középpontjában: “Kicsoda Kossuth? Rajongó, fanatikus, szédelgő, csaló, vagy a szabadság örök prófétája?” A történelmi adatokat és bizonyítékokat azután, az Atlanti Óce ántól a Csendes Óceánig és a Kanadai határtól Mexicoig átvették a nagy amerikai újságok, — sajnos, nem mindenben hasznosan.. . Ezért hirdetjük, hogy az egész magyarságnak roppant kárt okoznak azok, akik nem akarják, vagy nem merik István király esztendejét fennen hirdetni és bizonyságot tenni a szentistváni Nagymagyarországról. AZ EMLÉKBÉLYEGEKRŐL. Múlt havi számunkban megemlékeztünk arról, hogy a horvát testvérek milyen nagyszerű emlékbélyegeket hoztak ki Horvátországnak Nagy-Szerbiából való kiszabadulása tízéves jubileumára. Bár rabláncra van fűzve a horvát nép, nemzeti gondolatának legnagyobb hőse: a zágrábi érsek börtönben szenved, nem adják fel a horvátok az örök nemzeti gondolat eszméjét. Milyen kitűnő alkalom van most arra, hogy a krisztuskövető magyarság iszonyatos szenvedését ország-világ elé tárjuk, — amerikai emlékbélyegek által. Mindszenti hercegprímás, Grősz kalocsai érsek, a szétkergetett szerzetes- és apáca-rendek, mind-mind micsoda égbekiáltó igazságokat hirdethetnek István király esztendejében. .. A koronázás kilencszáz ötvenedik évfordulóján! . . . De hát még az elhallgatott mártírok hatalmas serege? Mindenkit emlékeztetni kell arra, hogy a kendilonai hetven éves K. Tompa Arthur lelkipásztort egyszerűen a templom ajtajára szegezték fel az oláh csendőr vandálok. . . Vagy a sok közül hadd említsünk egy másik szörnyűséget. Maniu gárdája, melyet egy beteglelkű Olteanu nevű főhadnagy vezetett, sorrajárta az erdélyi magyar községeket és négyszáz ártatlan, módos magyar gazdát öszszefogdostak és nyilvánosan, mar tir fejüket tuskókra szorítva, baltával lefejezték őket... Vagy amikor a gárdisták négyezer intellektuel magyart, köztük az egész kolozsvári unitárius lelkészképzőt, a református kollégium tizenhat tanárát, egy evangélikus esperest, számos nagy tudóst kihajtottak otthonaikból és muszka vörös rabszolgamunka táborba juttattak, ahol mind a négyezer odafagyott Esküvői Kedves Honfitársaim! Megkaptam a márciusi lapot és mindjárt ahogy olvastam az első lapot, améken látom azt a párt, amékeknek a fejük felett nagy betűvel van felírva Magyarok Csillaga, hátha az ifjuasszony megérti ezt, akkor ez a szó lekötelezi őtet arra, hogy az ő jövője egy ragyogást jelentsen a magyar lelkekben, amely lelkeket most csak a magyar jövő reménye éltet és azon szeretet vezérelje szivüket, amit a magyar szivek éreznek velük szembe, mert azért is, mert amikor a királyi párnak gratulálunk, akkor ebben a szavakban benne kell lenni az önzésnek is, mert király csak ott lehet boldog,, ahol a nemzet is, amék megkoronázza, az is az. Boldog király a néppel és a nép a királylyal. Én úgy gondoltam, ahol" annyi úri iskolázott gratuláció lesz, elfér közte egy iskolázatlan munkás jó kívánsága is, ha az Írásom rossz is, de a szivemet a jóság érzése dobogtassa azok iránt, akiknek e sorokon keresztül boldog jövőt kívánok. Mert az ő jövőjük a nemzet jövőjét is jelenti, ha soraim nem a magas iskolai tudásból jönnek is,, hanem csak szivemnek az érzéseit szeretnék vinni, ha mást nem is tudnak elérni, csak annyit, ha majd hosszú boldog jövő után előveszik a múltak emlékeit és számolni fogják, hogy a világon szétszórt magyarság hány országból kereste fel őket jó kívánságaikkal, akkor ha még meglesznek az én soraim, látni fogja, hogy a világ az líraiban, az első télen, erdőirtás közben. .. * * * Amikor ezeket a szörnyűségeket felmutatja a Kaliforniai Messzelátó, itt van a legfőbb ideje annak, hogy magunkba szállva ünnepeljünk és emlékezzünk. Hatalmas ünnepélyeken éppen úgy, mint amerikai emlékbélyegeken fel kell tüntetni István király esztendejében István király népének mai szenvedését és küldetését. ... Igenis! A küldetését! Mert a magyarságra vár, minden összetörtsége és megalázottsága, martiromsága és elvérzése dacára is az a küldetés, hogy a szentistváni gondolatban újjászülessék és szivére ölelje az agyonnyomoritott testvér népeket is és elinduljon egy uj ezredévre a szentistváni Nagymagyarország! A BUJDOSÓ KORONA ÉS BUJDOSÓ KIRÁLYFI HAZATÉRÉSE. István király esztendejét minden igaz magyar szív magába szál lássál, de nem kétségbeeséssel ünnepli. Sőt biztos és igaz hittel és reménységgel, •—■ mert minden áldott nap közelebb visz bennünket ahhoz az örömünnephez, amikor a bujdosó királyi korona hazatér az ősi földre és felragyog a koronázás áldott ünnepén Ottó Őfelsége nemes homlokán, a koronázó Mátyás templomban, a budai várban. üdvözlet végéről is felkereste őt az édes apjának egy volt katonája, hogy tisztelegjen előtte. Az igaz, hogy csak egy idős munkás volt, aki irni nem tudott, de szeretni tiszta szívből tudott. Kedves ifjúi pár, én szegény vagyok, csak két szál virág az, amit adni tudok, de az nekem minden földi kincsnél drágább, egy szál piros rózsa és egy szál fehér és rajta zöld levelek, ahogy lepréselve hoztam hazulról ezt a két szál virágot, mert elvesztett hazámnak a szivét jelképezik és azért a virágokat könyeimmel öntözve küldöm inét a világ végéről, hogy azt mondja nekik, amikor elindulnak a boldogság útjára, egy fehér hajú bujdosó magyar munkás tesz virágot a lábuk elé, hogy virágos legyen az ütjük, amék utón ne legyen más csak a szeretet. Ezen sorokat egy ima kíséretében küldöm,, amék imába arra kérem a jó Istent, hogy halgasson meg és vezérelje ezt a szívből jövő jó kívánságokat az ők megértő leikébe és ha ők ezt nem fogadnák el tőlem, akkor édes jó Istenem, bocsásd meg nekem a bűnömet, hogy elenük vétkeztem, ezt kívánja a Királyi párnak Wellington, New Zeeland, 1951 junius 12. DöMöS IMRE. * A levelet a két rózsával és zöld levelekkel együtt továbbítottuk Ottó örökös-királyhoz és hitveséhez, akik köszönetük kifejezése mellett dedikált fényképüket küld ték el Dömös Imre magyar testvérünknek.
