Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-07-15 / 7. szám

I 4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1951 julius. Grősz érsek: “királypárti voltam és vagyok!” Grősz József kalocsai érsek és társainak pere csak újabb tragi­kus, hősi felvonás a nagy perben, amely Magyarország megujhódá- I sáért és ami ezzel egyértelmű, történelmi jogfolytonosságáért és a de­mokratikus haladásért, amelyet Károly király megindítani akart, nem­­csupán 1945, de voltakép 1921, a meghiúsított restaurációs kísérlet óta folyik, hol jobb-, hol baloldali kerékkötőkkel szemben. Grősz érseknek kellett a hátát tartania a tárgyaláson a nép jogai és jóléte terén régóta esedékes reformok elmulasztásáért, a két háború közti korszaknak a feudalizmust meghosszabbító rövidlátásá­ért, még pedig olyan, a számonkérésre teljesen illetéktelen rendszer itélőszéke előtt, amely azért hozott általános titkos választójogot, Ijogy végül egylistás fascista-kommunista “választásokkal” irtsa ki a népakarat szabad megnyilvánulásának legminimálisabb lehetőségeit is és azért valósította meg a földreformot, hogy a kiosztott földekből végül kolchozt és földállamositást csináljon. Ha volt valami, ami feszélyezte Grősz érseket abban, amit a "tárgyaláson” mondott, úgy ezeknek a mulasztásoknak ténye. De er­kölcsi fensőbbsége igy is épségben ragyoghatott, mert hiszen az egy­listás bitorlókormány “demokráciája” a legnagyobb, legsötétebb zsar­nokság, földreformja' pedig csak átmenet az államfeudalizmushoz. Károly király programja, melyet tudatlan és esztelen külső hatalmak és önző belső törtetők megakadályoztak, ma is fennáll és valóságát Grősz érsek, a bebörtönzött Mindszenti bíboros királyhelyettesi joga­inak örököse, meghirdette az erőszak elleni végszavában: "Királypárti voltam és vagyok.” * * * A tárgyalás kitűzését csak három nappal előbb hozták nyilvá­nosságra. A nagy amerikai hírügynökségek ennek dacára, gyorsan tudósítót akartak küldeni a tárgyalásra, de nem kaptak engedélyt. A külföldi lapokba ekként csak a hírügynökségek budapesti tudósítóinak cikkei kerülhettek be, amelyeket vagy meggyőződéses kommunis ták vagy kényszer-társutasok írtak. E tudósításokból is azonban imitt amott kilátszik a lóláb. Az élesszemü olvasó például sehol sem talál összefüggést Grősz érsek és Endrédy zirci főapát nézetei és magatar­tása és másrészt egyes, bűntársként odaállított vádlottak beval­lott Szertelen akciói és bőbeszédüen előadott, kétes erkölcsű magán­ügyei között. A vádlottakat erre a látványossági perre akként válogatták össze, hogy az érseket és főapátot úgy tüntessék fel, mintha teljesen belesüppedtek volna valamely népjog- és népjólét-ellenes, erkölcsileg romlott környezetbe. Ez a csoportosítás a kommunisták rendezői mes­terkedése volt csupán és nem téveszthet meg senkit afelől, hogy a ki­rálypárti irányzat a maga utján jár és távol áll minden kalandosságtól, szélsőségtől, kótyagosságtól. Valótlan az a kommunista beállítás, hogy Grősz érseket fas­­cista célok vezették volna. Grősz érsek nem követi a kommunista trükköt, amely negativ módon antifascistának nevezi magát, sőt még­­csak antikommunista cégér negatívuma alá sem bújik, hanem pozitive megmondta, hol áll: királypárti. S mindenki tudja, hogy a királypárti­­ság Károly király, az utolsó törvényes alkotmányos államfő szellemé­ben a fascismusnak és kommunizmusnak, mindenféle totalitarizmusnak ellentétét, az alkotmányosságot, többségi népakaratot, jogrendet, jog­­biztonságot az osztályok kölcsönös keresztényi méltányosságát és a békés fejlődést, haladást jelenti. Amikor sokan kint a szabad világban tulokos negatívumok mö­gé rejtik politikájukat, Grősz érsek a vérbirák előtt is pozitív módon vallott hitet a királyság, a restauráció eszméje mellett, nem hagyott hátsó ajtókat semmi más titkos irányban. . . . Felégetve maga mögött minden visszavonulás hidját, minden átállás lehetőségét, hitet tett ren­­dithetetlen királypártisága mellett. Le a kalappal, magyarok! Az egye­nes politikusoké a jövő! * * * Köztudomású és Msgr. Mihalovics Zsigmond, Mindszenti bí­boros elmenekült és jelenleg Amerikában élő bizalmasa az amerikai katolikus hetilapok legtöbbjében közölt cikkében adatszerűén ismer­teti, hogy Grősz érsek ellenfele volt a fascizmusnak, nácizmusnak s amikor az Magyarországon német pucscsal uralomra került, ellensze­gült parancsainak, úgy hogy csak véletlen szerencsén múlt, hogy Mind­szenti bíboroshoz hasonlóan szintén nem került internáló táborba. Hiába volt a vádlottak ravasz együvé-csoportositása, Grősz érsek, Endrédy főapát és szükebb királypárti barátaik kevébbé tisztult, kiforrott felfogású emberekkel való összekompromittálása a vádlottak padján. A magyar nép, épp úgy mint a világ, tudja, hogy a katolikus főpapok a keresztény nyugati államgondolat mértéktudó, középuton­­járó szellemétől vannak áthatva, a történelmi magyar eszmét képvise- P^lik az ősi alkotmány rendelkezései parancsára és miként elvetik a po­gány kommunizmust, úgy élesen elkülönítik magukat minden más, lé­nyegében nem kevésbbé keresztényiden és totalitárius, túlzó irány­zatoktól is. A kommunistáknak megy lépre, aki hajlandó Grősz érsek val­lomását együvékeverni a tárgyaláson elhangzott különféle vádlotti megnyilvánulásokból kialakuló, nem mindenben harmonikus képpel. Grősz érsek vallomása nyugodt, méltóságteljes s olyan volt, amely tör­ténelmileg is méltán igényelheti, hogy a többitől különválasztva, rep­rezentálnak tekintve biráltassék el. Még a kommunisták nyomása alatt íródott pesti tudósítások közül is becsúszott némelyikbe Grősz érsek azon tárgyalási kijelentése, mely szerint józan észszel senkisem gondolhatott arra, hogy ellenfor­radalmat lehet megkísérelni a megszálló óriási orosz túlerővel szemben. A tudósításokból kitűnik az is, hogy a rendszer megdöntésére semmifé­le komoly készülődés, mindenekelőtt, ami a leglényegesebb, semmiféle tényleges katonai szervezkedés nem történt és katona nem is szerepelt a vádlottak között. Mint a Mindszenti perben, ezúttal is csupán papíron való ár­tatlan tervezgetés folyt a történelmi királyságnak az érsek környeze­tében megforduló egyes hívei között, hogy ha külső erők és külső ese­mények folytán Magyarország felszabadulna a kommunista szolgaság alól, legyen kéznél pár ember, akik átveszik a káoszt és igyekeznek visszavezetni a nemzetet a történelmi királyság hagyományos, kon­szolidáló, üdvös alapjára. A restaurálási kísérletről szóló "ellenforradalmi összeesküvés” vádja tehát nem egyéb mondva csinált és felfújt üldözési ürügynél, amit a legitimizmustól való félelem mellett természetesen a katolikus egyház, a papság és hívők imponáló, szívós elzárkózása, passzivitása megtörésének vágya is sugalmazott. Úgyszólván Magyarország egész népét oda lehet ültetni a vád­lottak padjára, ha a kommunista-ellenesség érzése, a keresztény ma­gyar történelmi gondolat bűnnek számit. A magyar nép tudja, hogy a kommunista rendszer idegen megszálló fegyverek védelme alatt, nemzetközi egyezmények hitvány kijátszásával, erőszakkal és csalás­sal került uralomra s amiként demokratikus országban a demokrati­kusan hatalomba került kormánynyal szemben sem bűn az ellenzéki­ség, úgy még kevésbbé tartja bűnnek a nemtelen erőszakos bitorlók­kal szemben. Nem osztjuk azt a véleményt, hogy mindenféle kínzásokkal és mesterséges eszközökkel birták "bünvallomásra” Grősz érseket és egyes társait. Nem mintha kételyeink volnának, hogy a kinzatások, lelki- és ideggyötrelmek mindenféle fajtájának alávetették őket. Biz­tos, hogy megkinozták őket, de nem tulajdonítunk ennek olyan ha­tást magyar férfiakra és különösen magyar papokra, hogy emiatt be­váltanának olyan tetteket, amelyeket nem követtek el. És másrészről azt hisszük, úgy érezték, hogy alapjában úgyszólván semmit sem csi­náltak, nem követtek el bűnt s nincs ok a tagadásra, hiszen az igaz­ság ezen az oldalon van s a teremben a hatalombitorlók a tulajdon­­képeni vádlottak, ha a bírói székben ülnek is. "Lázadás a zsarnokság ellen, engedelmesség Istennek”. De voltakép nem is történt lázadás. Csak a lelkekben van már régóta, de még nem volt módja, mégcsak reménye sem, hogy cselekvőén napvilágra jöjjön. . . . * * * Egyik amerikai cikk-terjesztő vállalat olyan cikkekkel árasz­totta el az amerikai lapokat parttól partig, amely szerint Grősz érseket kábítószerrel birták rá vallomására és sajnos, ez volt a leg­több amerikai angol nyelvű lap kommentárjának alaphangja is. Egyik nem-legitimista vezető amerikai magyar lapban pedig mint első oldali headline-t olvashattuk, hogy "Grősz érsek előirt szöveget mon­dott el az utolsó szó jogán”. Lehet, hogy mindezeket az immár kényel­mes újságírói sablonná vált kábitó-szer magyarázat sugalta, lehet, hogy némely esetben politikai okok, — tény annyi, hogy mindez a történelmi magyar királyságért oly önérzetesen kiálló Grősz érsek hősiességének s az eszméért való lobogásának lekicsinylése, elhalvá­­nyitása s ezért nem tudunk vele egyetérteni s meg kell mondanunk, hogy nem helyes! A drugolásra akkor volna értelme hivatkozni, ha a vallomás bűnre vonatkoznék, de Grősz érsek “bűne” a legszebb, tragikus nem­zeti erény! Nincs semmi ok a kimagyarázásra, kételkedésre. A fájdal­mas büszkeségre van ok! Grősz minden terror, minden kiszolgáltatott­ság dacára a halálos Ítélet Damokles kardjával a feje felett, mint a hit, a törvényesség és rend fanatikusa állt ki meggyőződéséért. Miért kell ezt a helytállást megcsufolni azzal, hogy kábítószerekkel szuggerált hamis vallomásnak, előirt szöveg preparált báb általi elmondásának, stb., minősitik? Aki ezt jóhiszeműen teszi, nagyon rosszul szolgálja a célt. Olyan hihetetlen, hogy a magyar lelkekben izzó ellenforradal­­miság él, hogy kábítószerek kellenek a bevallásához, — nem elégsé­gesek a szenvedések, hogy kirobbantsák azt? Nincs azon semmi el­kendőzni való, hogy Grősz és szükebb köre nem tisztelik a bitorlók "törvényeit” s tanácskoztak egymás közt és azokkal, akiktől a fel­­szabadulásnak jönnie kell. Grősz ezen nem talált titkolni valót, hiszen a magyar érdek az, hogy tudja meg újból és újból a világ, hogy Ma­gyarország sohasem nyugszik bele rabsorsába, a szenvedésekbe és felszabadítása a legsürgetőbb lelkiismereti parancs a Nyugat számá­ra: Aki kábítószereket, preparálást emleget, ezt a lelkiismereti érzést tompítja, kábítja, altatja! * * * Mindszenti hercegprímás után, most Grősz érsek mondotta meg nyíltan, hogy rendületlenül királypárti s bármi legyen is valaki-

Next

/
Thumbnails
Contents