Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-15 / 7. szám
I 4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1951 julius. Grősz érsek: “királypárti voltam és vagyok!” Grősz József kalocsai érsek és társainak pere csak újabb tragikus, hősi felvonás a nagy perben, amely Magyarország megujhódá- I sáért és ami ezzel egyértelmű, történelmi jogfolytonosságáért és a demokratikus haladásért, amelyet Károly király megindítani akart, nemcsupán 1945, de voltakép 1921, a meghiúsított restaurációs kísérlet óta folyik, hol jobb-, hol baloldali kerékkötőkkel szemben. Grősz érseknek kellett a hátát tartania a tárgyaláson a nép jogai és jóléte terén régóta esedékes reformok elmulasztásáért, a két háború közti korszaknak a feudalizmust meghosszabbító rövidlátásáért, még pedig olyan, a számonkérésre teljesen illetéktelen rendszer itélőszéke előtt, amely azért hozott általános titkos választójogot, Ijogy végül egylistás fascista-kommunista “választásokkal” irtsa ki a népakarat szabad megnyilvánulásának legminimálisabb lehetőségeit is és azért valósította meg a földreformot, hogy a kiosztott földekből végül kolchozt és földállamositást csináljon. Ha volt valami, ami feszélyezte Grősz érseket abban, amit a "tárgyaláson” mondott, úgy ezeknek a mulasztásoknak ténye. De erkölcsi fensőbbsége igy is épségben ragyoghatott, mert hiszen az egylistás bitorlókormány “demokráciája” a legnagyobb, legsötétebb zsarnokság, földreformja' pedig csak átmenet az államfeudalizmushoz. Károly király programja, melyet tudatlan és esztelen külső hatalmak és önző belső törtetők megakadályoztak, ma is fennáll és valóságát Grősz érsek, a bebörtönzött Mindszenti bíboros királyhelyettesi jogainak örököse, meghirdette az erőszak elleni végszavában: "Királypárti voltam és vagyok.” * * * A tárgyalás kitűzését csak három nappal előbb hozták nyilvánosságra. A nagy amerikai hírügynökségek ennek dacára, gyorsan tudósítót akartak küldeni a tárgyalásra, de nem kaptak engedélyt. A külföldi lapokba ekként csak a hírügynökségek budapesti tudósítóinak cikkei kerülhettek be, amelyeket vagy meggyőződéses kommunis ták vagy kényszer-társutasok írtak. E tudósításokból is azonban imitt amott kilátszik a lóláb. Az élesszemü olvasó például sehol sem talál összefüggést Grősz érsek és Endrédy zirci főapát nézetei és magatartása és másrészt egyes, bűntársként odaállított vádlottak bevallott Szertelen akciói és bőbeszédüen előadott, kétes erkölcsű magánügyei között. A vádlottakat erre a látványossági perre akként válogatták össze, hogy az érseket és főapátot úgy tüntessék fel, mintha teljesen belesüppedtek volna valamely népjog- és népjólét-ellenes, erkölcsileg romlott környezetbe. Ez a csoportosítás a kommunisták rendezői mesterkedése volt csupán és nem téveszthet meg senkit afelől, hogy a királypárti irányzat a maga utján jár és távol áll minden kalandosságtól, szélsőségtől, kótyagosságtól. Valótlan az a kommunista beállítás, hogy Grősz érseket fascista célok vezették volna. Grősz érsek nem követi a kommunista trükköt, amely negativ módon antifascistának nevezi magát, sőt mégcsak antikommunista cégér negatívuma alá sem bújik, hanem pozitive megmondta, hol áll: királypárti. S mindenki tudja, hogy a királypártiság Károly király, az utolsó törvényes alkotmányos államfő szellemében a fascismusnak és kommunizmusnak, mindenféle totalitarizmusnak ellentétét, az alkotmányosságot, többségi népakaratot, jogrendet, jogbiztonságot az osztályok kölcsönös keresztényi méltányosságát és a békés fejlődést, haladást jelenti. Amikor sokan kint a szabad világban tulokos negatívumok mögé rejtik politikájukat, Grősz érsek a vérbirák előtt is pozitív módon vallott hitet a királyság, a restauráció eszméje mellett, nem hagyott hátsó ajtókat semmi más titkos irányban. . . . Felégetve maga mögött minden visszavonulás hidját, minden átállás lehetőségét, hitet tett rendithetetlen királypártisága mellett. Le a kalappal, magyarok! Az egyenes politikusoké a jövő! * * * Köztudomású és Msgr. Mihalovics Zsigmond, Mindszenti bíboros elmenekült és jelenleg Amerikában élő bizalmasa az amerikai katolikus hetilapok legtöbbjében közölt cikkében adatszerűén ismerteti, hogy Grősz érsek ellenfele volt a fascizmusnak, nácizmusnak s amikor az Magyarországon német pucscsal uralomra került, ellenszegült parancsainak, úgy hogy csak véletlen szerencsén múlt, hogy Mindszenti bíboroshoz hasonlóan szintén nem került internáló táborba. Hiába volt a vádlottak ravasz együvé-csoportositása, Grősz érsek, Endrédy főapát és szükebb királypárti barátaik kevébbé tisztult, kiforrott felfogású emberekkel való összekompromittálása a vádlottak padján. A magyar nép, épp úgy mint a világ, tudja, hogy a katolikus főpapok a keresztény nyugati államgondolat mértéktudó, középutonjáró szellemétől vannak áthatva, a történelmi magyar eszmét képvise- P^lik az ősi alkotmány rendelkezései parancsára és miként elvetik a pogány kommunizmust, úgy élesen elkülönítik magukat minden más, lényegében nem kevésbbé keresztényiden és totalitárius, túlzó irányzatoktól is. A kommunistáknak megy lépre, aki hajlandó Grősz érsek vallomását együvékeverni a tárgyaláson elhangzott különféle vádlotti megnyilvánulásokból kialakuló, nem mindenben harmonikus képpel. Grősz érsek vallomása nyugodt, méltóságteljes s olyan volt, amely történelmileg is méltán igényelheti, hogy a többitől különválasztva, reprezentálnak tekintve biráltassék el. Még a kommunisták nyomása alatt íródott pesti tudósítások közül is becsúszott némelyikbe Grősz érsek azon tárgyalási kijelentése, mely szerint józan észszel senkisem gondolhatott arra, hogy ellenforradalmat lehet megkísérelni a megszálló óriási orosz túlerővel szemben. A tudósításokból kitűnik az is, hogy a rendszer megdöntésére semmiféle komoly készülődés, mindenekelőtt, ami a leglényegesebb, semmiféle tényleges katonai szervezkedés nem történt és katona nem is szerepelt a vádlottak között. Mint a Mindszenti perben, ezúttal is csupán papíron való ártatlan tervezgetés folyt a történelmi királyságnak az érsek környezetében megforduló egyes hívei között, hogy ha külső erők és külső események folytán Magyarország felszabadulna a kommunista szolgaság alól, legyen kéznél pár ember, akik átveszik a káoszt és igyekeznek visszavezetni a nemzetet a történelmi királyság hagyományos, konszolidáló, üdvös alapjára. A restaurálási kísérletről szóló "ellenforradalmi összeesküvés” vádja tehát nem egyéb mondva csinált és felfújt üldözési ürügynél, amit a legitimizmustól való félelem mellett természetesen a katolikus egyház, a papság és hívők imponáló, szívós elzárkózása, passzivitása megtörésének vágya is sugalmazott. Úgyszólván Magyarország egész népét oda lehet ültetni a vádlottak padjára, ha a kommunista-ellenesség érzése, a keresztény magyar történelmi gondolat bűnnek számit. A magyar nép tudja, hogy a kommunista rendszer idegen megszálló fegyverek védelme alatt, nemzetközi egyezmények hitvány kijátszásával, erőszakkal és csalással került uralomra s amiként demokratikus országban a demokratikusan hatalomba került kormánynyal szemben sem bűn az ellenzékiség, úgy még kevésbbé tartja bűnnek a nemtelen erőszakos bitorlókkal szemben. Nem osztjuk azt a véleményt, hogy mindenféle kínzásokkal és mesterséges eszközökkel birták "bünvallomásra” Grősz érseket és egyes társait. Nem mintha kételyeink volnának, hogy a kinzatások, lelki- és ideggyötrelmek mindenféle fajtájának alávetették őket. Biztos, hogy megkinozták őket, de nem tulajdonítunk ennek olyan hatást magyar férfiakra és különösen magyar papokra, hogy emiatt beváltanának olyan tetteket, amelyeket nem követtek el. És másrészről azt hisszük, úgy érezték, hogy alapjában úgyszólván semmit sem csináltak, nem követtek el bűnt s nincs ok a tagadásra, hiszen az igazság ezen az oldalon van s a teremben a hatalombitorlók a tulajdonképeni vádlottak, ha a bírói székben ülnek is. "Lázadás a zsarnokság ellen, engedelmesség Istennek”. De voltakép nem is történt lázadás. Csak a lelkekben van már régóta, de még nem volt módja, mégcsak reménye sem, hogy cselekvőén napvilágra jöjjön. . . . * * * Egyik amerikai cikk-terjesztő vállalat olyan cikkekkel árasztotta el az amerikai lapokat parttól partig, amely szerint Grősz érseket kábítószerrel birták rá vallomására és sajnos, ez volt a legtöbb amerikai angol nyelvű lap kommentárjának alaphangja is. Egyik nem-legitimista vezető amerikai magyar lapban pedig mint első oldali headline-t olvashattuk, hogy "Grősz érsek előirt szöveget mondott el az utolsó szó jogán”. Lehet, hogy mindezeket az immár kényelmes újságírói sablonná vált kábitó-szer magyarázat sugalta, lehet, hogy némely esetben politikai okok, — tény annyi, hogy mindez a történelmi magyar királyságért oly önérzetesen kiálló Grősz érsek hősiességének s az eszméért való lobogásának lekicsinylése, elhalványitása s ezért nem tudunk vele egyetérteni s meg kell mondanunk, hogy nem helyes! A drugolásra akkor volna értelme hivatkozni, ha a vallomás bűnre vonatkoznék, de Grősz érsek “bűne” a legszebb, tragikus nemzeti erény! Nincs semmi ok a kimagyarázásra, kételkedésre. A fájdalmas büszkeségre van ok! Grősz minden terror, minden kiszolgáltatottság dacára a halálos Ítélet Damokles kardjával a feje felett, mint a hit, a törvényesség és rend fanatikusa állt ki meggyőződéséért. Miért kell ezt a helytállást megcsufolni azzal, hogy kábítószerekkel szuggerált hamis vallomásnak, előirt szöveg preparált báb általi elmondásának, stb., minősitik? Aki ezt jóhiszeműen teszi, nagyon rosszul szolgálja a célt. Olyan hihetetlen, hogy a magyar lelkekben izzó ellenforradalmiság él, hogy kábítószerek kellenek a bevallásához, — nem elégségesek a szenvedések, hogy kirobbantsák azt? Nincs azon semmi elkendőzni való, hogy Grősz és szükebb köre nem tisztelik a bitorlók "törvényeit” s tanácskoztak egymás közt és azokkal, akiktől a felszabadulásnak jönnie kell. Grősz ezen nem talált titkolni valót, hiszen a magyar érdek az, hogy tudja meg újból és újból a világ, hogy Magyarország sohasem nyugszik bele rabsorsába, a szenvedésekbe és felszabadítása a legsürgetőbb lelkiismereti parancs a Nyugat számára: Aki kábítószereket, preparálást emleget, ezt a lelkiismereti érzést tompítja, kábítja, altatja! * * * Mindszenti hercegprímás után, most Grősz érsek mondotta meg nyíltan, hogy rendületlenül királypárti s bármi legyen is valaki-