Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-15 / 7. szám
1951 julius. ‘KRÓNIKA” A mi ünnépünk Dávid Ferenc atya, a yonkersi Szent Margit r. kath. egyházközségnek több mint negyedszázada plébánosa, a Krónika főszerkesztő kiadója most töltötte be pappá szenteltetésének aranymisés ötven éves jubileumát. Ez alkalomból híveinek, barátainak, tisztelőinek köre az érdemekben oly gazdag félszázados tevékenysége méltó megünneplését készítette elő. Az amerikai és amerikai magyar közélet számos kiemelkedő egyéniségének meghívása volt tervbe véve, igy Spellman new yorki bíboros érseké, a magyar ügy s Mindszenti hercegprímás nagy barátjáé is, aki meleg szeretettel van Dávid atya iránt s a legnagyobb örömmel Ígérte meg személyes részvételét. De Dávid atya az őt jellemző apostoli puritánsággal és szerénységgel elhárított magától minden ünneplő szándékot s megváltjuk, e cikket is tudta nélkül és vállalva érte az esedékes korholások kockázatát, csempésztük be a Krónikába, amelynek megszületése és nyolcadik éve való fennállása kizárólag Dávid atya személyi kezdeményezésének és küzdelmes áldozatainak eredménye. így eddig csak meglepetésszerü, rögtönzött összejöveteleken ünnepelhette a szükebb baráti és tisztelői kör Dávid atya félszázados papi, emberi és politikai munkáját. A Székelyföld szülötte Dávid atya, ott szentelte fel ötven év előtt Majláth püspök s azóta nemcsak fenkölt ihlettel hirdeti Krisztus igéjét, de egész magánéletével is bizonyságot tett arról, hogy Krisztus igaz papja, a szegények, Ínségesek, bajban lévők, segítségre szorulók gyámolitója, minden nemes és tiszta keresztény és magyar eszme leglelkesebb, legönzetlenebb, legáldozatkészebb harcosa. Emberi jóságáról, nemcsak az utóbbi időkből, amikor szinte az utolsót is odaadta a hontalanok segítésére, régen ismerik Magyar- Amerika közéletének benfentesei. A jubileum alkalmából bőven megemlékeztek róla a vezető amerikai magyar lapok, a katolikus lap ugyanoly melegen, mint a polgári napilap és a szociáldemokrata hetilap. Szinte vetélkedtek egymással Dávid atya aranyszivének, emberi kiválóságának méltatásában, amelyre misem jellemzőbb, mint hogy Dávid atya talán az egyetlen ember az amerikai magyar “dsungelben”, akit minden oldalon .őszintén nagyrabecsülnek igaz mágyarságáért, igaz keresztényi emberiességéért, — politikai ellenfelei között sincsenek ellenségei, hanem csak lelkes tisztelői. Laptársaink elírták előlünk Dávid atya papi és emberi méltatásának legszebb igazságait, de mellőzték Dávid Ferenc, a politikus jelentőségének ismertetését. A várható komoly megrovások dacá ra, hadd állapítsuk meg egyszer, ez ünnepi alkalomból e hasábokon, hogy Dávid atya volt az, aki kezdettől fogva fanatikus hittel látta előre ama követendő utat, amelyről immár mind többen ismerik el nyíltan vagy bizalmasan, hogy a magyar feltámadás egyetlen méltó és helyes útja, az egyetlen ut, amely a magyar népet biztos, jó révbe vezeti és uj, szilárd alapot nyújt jövő felemelkedéséhez. * * * Dávid atya mondotta a történelmi emlékű tábori misét Budaörsnél, amikor Károly király megkísérelte törvényes uralkodói jogai újbóli gyakorlását, hogy megvalósíthassa ama népbarát terveit, amelyeket, ellentétben némely tanácsadóival, az uralkodóház régóta korszerűnek érzett s Károly király eltökélten kész volt megvalósítani, hogy Magyarország ne kés sen le a történelem vonatáról. . . Dávid atya amikor a király melletti hűséges kitartásáért “persona non grata” lett saját hazája urainál, Amerikába jött és itt annak a gondolatnak szentelte minden politikai tevékenységét, hogy Károly király programmja megvalósítására fiának, a trón törvényes örökösének, Ottónak számára ki kell vívni a lehetőséget a magyar nép üdvére. E gondolat jegyében hivta életre a Krónikát nyolc évvel ezelőtt s azóta küzd ez a lap Dávid atya vezetésével a törvényes királyság helyreállításáért, ami egyben a magyar jövendő reményeinek is előfeltétele, elindító ténye volna . . . Dávid atya székelymagyar szivében forró vágyként él, hogy ismét egy tető alá kerüljenek a régi Nagymagyarország népei s ma már mind többen érzik, hogy ennek egyetlen lehetősége a dunai népek egybefogása, a népek felett álló törvényes uralkodóház fejének, Ottó örökös-királynak jogara alatt. Az uj Magyarország, amely Dávid atya lelkében él, épp úgy mint az uj dunai egybefogás, mélységes keresztényi elvek alapján teremtené meg az összhangot az egyes nemzetiségek, mint az egyes felekezetek és társadalmi osztályok között. Mindenkit egyformán befogadni a polgári jogokba, mindenkinek egyformán megadni képességei, tehetségei érvényesítésének kilátásait: ez az elképzelése a jövő belső összefogásról. De nem kevésbbé keresztényi a felfogása a felekezetek testvéri együttműködése, a nemzet érdekében való kölcsönös, méltányos egymásmellett-élése tekintetében és meggyőződése, hogy minden társadalmi osztálynak, az értelmi3-IK OLDAL ségnek, földműves, mint munkásosztálynak meg kell adni ugyanezt az egymásmellettiséget, jogegyenlőséget, hogy mindnyájan egyforma lelkességgel töltsék be szerepüket, a nemzet felvirágoztatása és felemelkedése érdekében. A legszebb keresztényi és nemzeti eszmények megvalósítását áhitja és át van hatva attól, hogy a pogány materializmus szélső veszélyeivel szemben minden szóbeli propagandánál hasznosabb, ha tettekkel megkönnyítik az emberek materialis gondjait, tisztességesen, emberségesen, istenesen oldják meg a szociális kérdéseket, minél több embernek, magyar test vérnek teszik testvéri magyarsággal lehetővé, hogy felemelkedjék a polgári életmód bensőségesebb lelki életre módot adó biztonságába. Ez az igazi keresztény és magyar program az, amely Dávid atyát az eszményeiért való fáradhatatlanságra és kifogyhatatlan áldozatokra késztette és készteti a végsőkig, A magyar lgitimizmusnak ezt a programját Ő hirdette először Magyar Amerikában és Magyar Amerikából a Krónikán keresztül a világ szétszórt magyar ságának. Amikor a második világháború idején először jelentkezett a Krónika a legitimizmus igéivel, csak bágyadt mosolyokat, gúnyos félrehuzódásokat tapasztalhatott és csak egy egészen kicsiny amerikai magyar értelmiségi gárda, főként néhány történelmi látókörű bölcs pap és néhány sokat átélt régi sajtóember sietett melléje állni. Ma Dávid atya kitartása és az óhazai és világbeli tragikus históriái fejlemények és fájó tapasztalatok következtében a legitimizmus már nemcsak Magyar Amerikában, de a világ minden szétszórt magyarjai és a magyar politikusok előtt is nemcsak nagyjelentőségű program, de mind töb-, bek, hovatovább minden józan, komoly ember szerint az egyetlen kiút, az egyetlen megoldás, a jövő egyetlen ígérete, hogy lesz biztos alapokon nyugvó, szabad Magyar ország, amely a nyugati államgondolat, a nyugati civilizáció valóban keresztényi, kulturált, haladó és virágzó mintaországaként fogja megállni helyét a legműveltebb, erkölcsileg legelőkelőbb nemzetek galériájában. Ezért a leggyönyörűbb magyar programért senki sem dolgozott és áldozott annyit a magyar határokon kivül, mint Dávid atya, akiről el lehet mondani, hogy Mindszenti bíboros s vele a legjobb óhazai magyarok eszményeinek, politikájának nemcsak magyaramerikai, de általános nagykövete, “ambassador en large ’-ja volt a külföldi az ma is, sával, idealizmustól lobogó hevével, Istenbe és az igaz ügybe vetett bizalma tántorithatatlan odaadásával. Dicső példa mindnyájunk számára s adja az ..Égi Kegyelem, hogy e forró hittől sarkalt, óriási munkabírása mellett továbbra is erőben, egészségben mutathassa az utat nekünk, tanítványainak és a külföldre szakadt magyar testvéreknek. Adja Isten, hogy mielőbb megérhesse élete munkájának legszebb jutalmát, a vetés kalászba szökkenését, a boldog, konszolidált magyar királyságot s a dunai népek testvériesülését az uralkodóház áldásos, atyai vezetésével! magyarság körébeg s szive minden dobbaaá-Rádió-vita a Szlovák-Magyar megbékélésről A Free Europe Radio magyar adásában kerek asztal konferencia keretében vitatták meg magyar és szlovák részről a magyar kisebbségi kérdést. A rádió kiküldöttje által feltett kérdésekre nézve nyilatkoztak dr. Lettrich József a szlovák demokrata párt emigrációban élő elnöke és a magyar kisebbség egyik vezető egyénisége, ki a Vásárdy József álnevet használja. Mindkét hozzászóló egyetértett abban, hogy az az embertelen üldözés, amit a magyar kisebbség a háború után elszenvedni kényszerült, Moszkva kezdeményezése és a helyi kommunisták munkája volt. Tanulságosak voltak az előadott adatok arról, hogy mily kétszínű politikát diktált Moszkva azzal a világos céllal, hogy minél mélyebb szakadékot teremtsen a magyarság és a szlovákság között. Dr, Lettrich élénk színekkel ecsetelte a szlovák polgári erők meddő ellenállását a kommunisták közis'mert erőszakosságával szemben. Vásárdy József őszinte, nyilt szavakkal beszélt a magyar kisebbségen ejtett sebek súlyosságáról, de egyúttal megállapította, hogy ha ezek a sebek súlyosak is, azért nem gyógyíthatatlanok. Csak helyeselhetjük azon megállapítását, hogy a jobb jövő érdekében a két nemzet megbékélésére szükség van s ezen megbékélés érdekében kevesebbet kell foglalkoznunk a múlt számláinak analizálásával s többen gondolnunk a jövő kialakítására. Ezen az uj utón való haladás lényegesen megkönnyíti azt, hogy dr. Lettrich magáévá tette azt az elvet, hogy a magyar kisebbségnek az elszenvedett veszteségekért kártérítésre van igénye, továbbá elismerte az u. n. reszlovakizációs akció teljes komolytalanságát. Mindkét politikus nyilatkozatából kicsendült a megbékélésre való őszinte törekvés és a becsületes szándék a nemzeti törekvések és y ' célok kölcsönös megértésére s mindezek alapján a reménység egy valóban jobb jövendőre. Lapunk örömmel üdvözli ha politikusok, kiket a múltban ily sulyos ellentétek választottak elv-1 elindulnak a megbékélés utján sTM ha erről a nyilvánosság előtt is tanúságot tesznek. Hiszünk ab- g. ban. hogy akik az objektiv igazj^ ság utján keresik a közeledést é* megértést és ezen az alapon próbálják megoldani a nemzetek együttélésének problémáit, jó ügyet szolgálnak és ilymódon egy-egy lépéssel előbbre viszik azt az ügyet is, amiért a Krónika megindulása óta küzd.
