Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-07-15 / 7. szám
' 2-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1951 julius. lés terén mutatkozó előnyös hatása, stb., kétségkívül kedveztek egy szélsőjobboldali hangulat kialakulásának, amihez még az is hozzájárult, hogy egy gondos hircenzura légmentesen elzárta a magyar közönséget a helyzet valódi felismerésétől, úgyhogy a Német Birodalom erejének összeroppanására jóformán csak akkor ébredt rá amikor a Szovjet-ellenség már a kapuk előtt állott. Otthonélő testvéreink közül talán sokakban akkor egy illúzió omlott össze, de valamennyien érzik és tudják, hogy nem a szélsőséges jobboldal irányzata az, amelyik a jövő Európa képét formálni fogja. * * * Az 1945-ben bekövetkezett u. n. demokratikus rendszerrel szemben már minden illúzió nélkül állott a magyarság széles tömege. Kicsinyek és nagyok egyaránt, a magyar népet főleg nehéz időkben jellemző józan politikai érzékkel meglátták azt, hogy itt egy átvészelendő provizóriumról van szó, hisz az ország idegen hatalom kíméletlen katonai megszállása alatt volt és a kormányzat jogi alapja pusztán egy fegyverszüneti megállapodás paragrafusaira támaszkodott. Tehát csak egyet lehetett tenni és azt a magyar nép helyesen érezte meg, a szovjet megszállók által engedélyezett azon politikai párthoz csatlakozni, amely legtávolabb látszott állni a kommunista párttól, hogy ezáltal demonstrálódjék a nemzet akarata, nem kíván kommunista, de még marxista rendszerű államban sem élni. Azt remélte a magyar nép, hogy ez a hatalmas tüntetés nem fog hatás nélkül maradni a győztes nagyhatalmak előtt és ha majd eljön a békekötés ideje, azok mindent meg fognak tenni, hogy a Szovjetmegszállók eltakarodjanak Magyarországról s önálló állami élet alapjait lehessen lerakni. Tehát nem azért szavaztak milliós tömegek a Független Kisgazdapártra, nem azért gyűltek össze tízezren a Parasztszövetség Hősök Terén megtartott nagygyűlésére, mintha a magyar nép helyeselte volna akár a Kisgazdapárt programmját vagy méginkább az akkori polgári politikusok cselekedeteit. Ez mind csak kommunista-ellenes állásfoglalás volt. A végleges politikai nézetek és az azokat képviselő politikai pártok kialakítását, a magyar nép akkorra tervezte, amikor megszabadul a reája nehezedő nyomás alól. Tehát akkor amikor a közelmúlt politikusai Magyarországon köztársaságról, “vértelen forradalom győzelméről” egy dicsőséges fiatal demokrácia kialakulásáról szavaltak, a magyar nép legföljebb azt gondolta magában: Ezek a szegény jó urak maguk sem hiszik el azt amit mondanak, de tudjuk igy kell beszélniük, ha nem akarnak börtönbe jutni és nekünk sem szabad velük ellenkezni, mert akkor még a polgári képviselet ezen csekély lehetőségétől is megfosztjuk magunkat amit ezek az urak ma nyújtanak. Ez korántsem jelenti —persze azt, mintha azt akarnám állítani a magyar népről, hogy igazi nemes értelemben vett demokratikus reformokat nem óhajtott volna. Igenis akarta ezeket, de nem egy ideiglenes állapot idején. Egy, a Szovjet-megszállók kegyelméből létező parlamentet és kormányt nem tartott alkalmasnak ezek megvalósítására. Tehát kedves politikus urak, akik vagy a szélső-jobb vagy a köztársasági baloldal táborához tartoztok, lássátok be végre azt, ha fületekben cseng is még a programmbeszédeitek után elhangzott taps vagy előttetek lebeg a reátok leadott szavazatok száma, hogy ezek a tények nem jelentették a magyar nép igazi politikai meggyőződésének kifejezését. Ezek külső körülmények hatása alatt jöttek létre és semmi kihatással sem lesznek egy jövő fejlődésre. A magyar nép illúzióiban mégegyszer és most már a legtragikusabb formák közt csalatkozott, ugyanúgy mint ahogyan a Nyugat Nagyhatalmai is csalatkoztak amikor azt hitték, hogy Párizsban békedokumentumokat írnak alá, pedig az ott ünnepélyesen aláirt papírok valójában újabb hadüzeneteket tartalmaztak. ^1» »J» »{» De minden csalódás ellenére sem adta fel a magyar nép reményét egy végleges felszabadulás irányában. Ebben bíznak, ezért reménykednek és imádkoznak titokban otthoni véreink. Azért vannak a véres Mindszenti- és Grősz-perek, hogy ezeket az illúziókat lerontani próbálják. Di sikertelen a hatásuk: a magyar lélek, mely mindig Istenhez állott közel, most méginkább fordul a vallás vigasza és erősítése felé» A királyság intézményében is azt látja, hogy az ezeréves történelem folyamán a Szent Korona és az Egyház fogalmilag szinte egybeolvadva kormányozták az országot. Ezért van az, hogy Magyarországon ma már a protestáns vallásu véreink is mindinkább közelednek ezen történelmi államfelfogás felé, amelyneb nem katolikus színezetet, hanem a magyar jövőnek egyedüli biztos zálogát látják. A közvélemény széles rétege nem politikai elméletekben gon- I dolkodik. Tapasztalati igazságok vezetik ítéleteiben s a köztársasági . államformára gondolva nem Washington és Lincoln nagy Amerikáját, r Thiers Franciaországát vagy a mintaszerű Svájci Szövetséget látják maguk előtt, hanem megjelenik Károlyi Mihály és Tildy Zoltán képe, kik mindketten polgári köztársaságukkal szálláscsinálói voltak a kom«.munista diktatúrának. Ugyanúgy ha a királyság eszméje elevenedik "meg szemeik előtt, akkor nem egy egy uralkodónak rossz országlása vagy szerencsétlen kezű intézkedése jut eszükbe, hanem az a tény, hogy addig amig Szent István koronájának keresztje fényesen ragyogott addig ha ezer esztendőn keresztül a megpróbáltatás nehéz óráit is élte végig a nemzet oly mélységes posványba sohasem sülyedt le mint akkor amikor szentségtörő kezek levették a Szent Koronát a magyar cimerről. És ezért küldi Rákosi rémuralma a királyság eszméjének mártírjait a bitófára és a börtönbe, azért kellett egy Mindszenti bíborosnak, egy Grősz érseknek és sok-sok társának a kinzatások minden poklán keresztel menniök, mert Rákosi a magyar nemzet történelmi gondolkodásának, keresztényi hitének gyökerét akarja keresztül fűrészelni — de ez nem fog sikerülni neki, mert van még Isteni Gondviselés, mely a népek sorsát irányítja! Bruce US. Párisi nagykövet: "CSAK MOST TUDOM ÉS LÁTOM ELŐSZÖR, MIT JELENT AZ IGAZI TRADÍCIÓ!” Egy magas állású, közismert személyiség irta Amerikába, egy barátjához intézett levélben Ottó örökös-király esküvőjéről: ‘‘Öröm volt számomra,, hogy jelen lehettem a Felségek esküvőjén Nancyban és le sem írhatom, mily csodaszép és benyomásokban gazdag volt az esküvői ünnepség. Természetesen a legnagyobb öröm számomra a Felséges Ur boldogságának látása volt s csak annvit mondhatok, hogy a Felség választása és esküvője felett láthatólag Isten kegyelme őrködött. De a legmeghatóbb volt látni, hogy az emigráns magyarok közül valamint Ausztria nyugati részeiből, de az Osztrák Magyar Monarchia más egykori részeiből mintegy kétezren jöttek el, hogy hódoljanak a Felségnek, és kifejezzék szerencsekivánataikat. Színükig telt különkocsikban, autóbuszokon és magánutakon jöttek. Hívek minden társadalmi osztályból és minden vidékről: magyar emigránsok a szélrózsa minden irányából, parasztok Tirolból és Vorarlbergből, különösen nagy számban, számos tiroli és vorarlbergi lövészegyesület tagjai a régi szép nemzeti viseletűkben, magyar urak történelmi diszmagyarban, munkások a városokból, egykori tisztviselők, rengeteg fiatalember, diákok, egyetemi hallgatók,, a katolikus diákegyesületek küldöttei teljes ‘‘wichs”-diszben. Mindnyájan tele emelkedett hangulattal, reménynyel, de legmeghatóbb volt a magyarok lelkesedése, hűsége, a szemükből lehetett kiolvasni a sóvárgást, mennyire vágynak haza, hogy a Felség vezetése alatt rendes, nyugodt munkában élhessenek újra a hazai földön, újjáépíthessék a Haza békés szentélyét. A lotharingiaiak is gyönyörűen viselkedtek. Kétszáz év után sem felejtették el dinasztiájukat és mindent elkövettek, hogy a Felségek esküvőjét egyedülálló történelmi eseménynyé, nagyszerű ünneppé tegyék. Nancy rendőrfőnöke mondta nekem, hogy legalább 80-100.000 ember jött be Nancyba, valamennyien tele forró lelkesedéssel és boldogan fogadták a király és királyné fáradhatatlan szívélyességét, amelylyel órákon át nem győzték köszönni a feléjük szálló üdvözleteket, a jókivánó köszöntéseket, éljeneket. Néhány kivételtől eltekintve, a NÉPNEK ettől a nagy és lelkes részvételéről az amerikai sajtó majdnem semmit nem irt. Egyes tudósítások célzatos hamisításoktól hemzsegtek. De gondolkodó emberek, akik, — Amerikából is — szemtanúi voltak az esküvőnek, másként vélekedtek. így például az Egyesült Államok franciaországi nagykövete, Mr. Bruce, aki végig jelen volt az esküvőn, kijelentette: — Csak most tudom és látom először, mit jelent az igazi tradíció! Mint minden más jelenlévő, ó is mélyen a látottak hatása alatt állott. . . Beszámolóm nem volna teljes, ha nem említeném meg, hogy mintegy 14000 távirat és szerencsekivánó levél érkezett a régi Monarchia népeinek fiaitól, közte, noha Magyarországról most nem lehet irni, mintegy 6000 magyaroktól!” Magyar munkások az örökös-király esküvőjén Franciaországban, hatalmas gyárépület. Udvarán rozsdás gépek között feketélő munkás tömeg. Több, mint 4000 munkást foglalkoztat a gyár és ezek között 40 magyar munkás is segít újraépíteni a háború folyamán megsérült gyárat. A 15 perces munkaszünetben folytatunk beszélgetést: N. Gyula 28 éves, budapesti géplakatos, A. Sándor 29 éves, budapesti volt ATI tisztviselő, K. János 50 éves komáromi volt m. kir. rendőrségi tisztviselő, B. Lajos 45 éves, volt m. kir. százados, tokaji, H. Ferenc 40 éves, gépszerelő, nyíregyházi és K. Péter 35 éves, cipésszel, tiszadobi, •— jelenleg mindannyian segédmunkások és a szenvedő Magyarországról 1948- 1949-es években jötték ki Nyugatra. Nevezettek mindannyian ott voltak Ottó főherceg és Regina főhercegnő esküvőjén Nancy-iban. Mind annyian ott voltak a Hotel Excelsior előtt, látták a felvonuló menetet, amelyben minden társadalmi osztály képviselve volt és mint mondják a szimpompás képben megelevenedett a nemzet lelke, egy darab történelmi Magyarország. Mivelünk magyarokkal is szives szót váltott Ottó trón örökös. Az esküvő alatt a templomi oltár jobboldalán trikolórunk alatt gyűltek össze és amikor a gótikus boltivek alatt felhangzott a magyar Hitnnusz, —- mindanynyiuk szeméből kicsordult a köny és egymásra borulva mondogatták, hogy lesz még szabad Magyarország! És megfogadták, hogy Ottó trónörökös irányítása mellett akarnak tovább haladni azon az utón, mely Hazánk jövő felvirágzásához vezet. Kérik tekintsék őket, már most is úgy, mint Ottó trónörökös szerény, névtelen nemzetépitő munkatársait, fejezik be előadásukat és sietnek vissza munkahelyükre, hogy a magyar munkásnak kijáró köteles tiszteletet kiérdemelve, készülhessenek a majdan Hazánk fejlődését szolgáló munkára. Bourbeque, Franciaország. KOVÁCS GYULA.
