Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-06-15 / 6. szám

1951 junius. “K R Ó NIK A" 9-IK OLDAL I. Ferenc dédunokája elpusztult a kommunisták kinzókamráiban A magyarországi vörös pokol-, ból kiszivárgott hírek szerint az ÁVO kinzókamráinak újabb ál­dozataként meghalt Montenuovo Nándor herceg. A hatvan eszten­dőn felüli Montenuovót néhány héttel ezelőtt fegyverrejtegetés és összeesküvés cimén a Stalin ut 60 kopói letartóztatták. Nemrégiben aztán családja értesítést kapott, hogy “szivszélhüdés” következté­ben a börtönben hirtelen meghalt; de még azt sem engedték meg fe­leségének és gyermekeinek, hogy a temetésen résztvehessenek. Jog­gal lehet tehát hinni, hogy e sziv­­szélhülés véres kínzások követ­keztében állott be. Montenuovo Nándor családja Napokon özvegyének Mária Luj­za francia császárnénak Neipperg gróffal való romantikus szerelmé­ből származott és I. Ferenc ma­gyar királynak dédunokája volt. Mária Lujza és Neipperg gróf fia, aki a Montenuovo hercegi címet kapta, egy Batthyányi grófnőt vett el feleségül és így kiterjedt magyarországi birtokokat kapott hozományba. Az 1918-as össze­omlás után Montenuovo Nándor végleg Magyarországra költözött, magyar asszonyt vett el feleségül és mint a magyar felsőház tagja kötelességének tartotta, hogy részt vegyen úgy az országos köz­életben, mint szükebb hazája Baranya vármegye politikájában. Ellentétben atyjával, Ferenc Jó­zsef nem mindig rokonszenves szerepű, gőgös főudvarmesterével, Montenuovo Nándor mindig a kisemberek igaz barátjának bizo­nyult, a polgári ellenzék pártjai­val állott szoros kapcsolatban és közismert volt arról, hogy minden a nép érdekében történő szociális megmozdulásnak buzgó párto­lója és előmozdítója. A háború alatti időkben ott láttuk őt a Hit­­ler-ellenesek táborában a magyar függetlenségért harcolók sorában, olyannyira, hogy amikor 1944 március 19-én a németek meg­szállták Magyarországot, ő csak úgy tudott a Gestapo letartóztatá­sa elől menekülni, hogy ötven egynéhány éves fővel önként je­lentkezett katonai szolgálatra. De amikor Szálasiék kerültek uralom­ra, még ez a hazafias cselekedete sem mentette őt meg az elfoga­­tástól. Először Sopronkőhidán volt a nyilas uralom foglya, majd Németországba deportálták, ahol csak a bevonuló USA csapatok mentették meg börtönőrei kezei közül. A fogságban rabtársai rajongá­sig szerették az idős főurat, aki példátlan nyugalommal és béke­­türéssel viselte a megpróbáltatá­sokat, amellett mindenkihez volt egy bátorító buzdító kedves sza­va, vigasztaló mondata, úgyhogy a rabok közt az volt az általános jelszó hogy: Az öreg herceg a legkedvesebb rabtárs. Németországból önként tért vissza Magyarországra, úgy vélte, hogy neki mint a nép igaz régi barátjának nincs mit félnie az uj demokráciától. Sajnos, ő sem láthatta előre azt, hogy ez az u. n. demokrácia rövidesen a legvére­sebb diktatúrává fog fajulni. Csen desen visszavonulva élt, minden gondja arra összpontosult, hogy népes családjának megélhetését szorgalmas munkával biztosítani tudja. De tudták róla, hogy szi­vében ott ég a kommunizmus eL leni gyűlölet lángja, tudták róla, hogy ő, aki a barna és zöld dik­tatúrák ellen nyiltan hadbaszállt, a vörös diktatúrának is csak es­küdt ellensége lehet. És ezért el kellett tűnnie. A hóhér jó munkát végzett. De csak a testét tudták eltüntetni a Föld színéről, lelke tovább fog élni köztünk, akik a magyar nép demokratikus szabad­ságáért és az alkotmányos király­ság helyreállításáért küzdünk és küzdeni fogunk! C. Z. M. TULKEVÉS A KERESZTÉNYSÉG EZEN A VILÁGON" Delhi nemcsak a kanadai do­hányvidék központja, hanem min­tegy 3000 főnyi magyar lakossá­gával a külföldön élő magyarság egyik legegységesebb tömörülése. Delhi a magyar földszeretet, lele­ményesség és rátermettség leg­ékesebben szóló példája. Az egy szál -ruhában idevándorolt magyar földmives nép mindössze húsz év alatt a gazdagság és jólét képébe öltöztette ezt a nyírségi tájhoz ha­sonló homokos vidéket. Delhi kis magyar várossá lett, ahol a leg­szebb és legvirágzóbb dohányfar­mok, két újonnan épült magyar egyház és a Dohányvidéki Ma­gyar Ház fényűzően megépített épülete tanúskodik alkotói életre­valóságáról. Az itteni magyarság meghívását követve érkezett Eckhardt Tibor dr. május 15-én Delhibe, hogy a Dohányvidéki Magyar Ház fela­vatásának második évfordulójára rendezett ünnepség szónoka le­gyen. “Könnyebb egy háborút meg­nyerni, mint tartós békét teremte­ni” — kezdte beszédét Eckhardt Tibor. Az igazi békesség nem a zöld asztal mellett, hanem a szi­vekben születik meg. Mindaddig nem lesz tartós béke, mig a fenn­álló rend nem áll harmóniában az erkölcsi és isteni törvényekkel. Aki igazi békét akar, kövesse Krisztus Urunk útmutatását, mert emberi elme soha nem fog kieszel­ni bölcsebb és magasztosabb taní­tást. A kölcsönös bizalom hiánya onnan származik, hogy tul-kevés a kereszténység ezen a világon. "Az elnyomott magyarság tő­lünk, szabad földön élő testvérei­től várja a segítséget. Ezért ne­künk kell a világ fülébe harsog­nunk, hogy igy nem maradhat, ahogy van. Már a nagy Lincoln Ábrahám megmondotta, hogy nem lehet az egyik fél addig igazán szabad, mig a másik fél rabszol­gasorsban sínylődik. A keresztes hadjáratok áldozatos szelleme kell, hogy eltöltsön mindnyájun­kat, mint ahogy eltöltötte a ma­gyarságot a hosszú török hódolt­ság idején, amikor inkább életét és vagyonát áldozta fel., mintsem lemondott volna a szentistváni ha­gyományokhoz való hűségéről. "1950 junius 25-ike, (a koreai kommunista támadás napja) rá­döbbentette a világot a harmadik világháború veszélyére. A küzde­lem kimenetele csak Isten szabad emberi világának a győzelmével végződhet. Nekünk is kötelessé­günk ebben a harcban részt ven­nünk. Magyar erőt kell teremte­nünk, hogy egyenlő felekként ül­hessünk a győztes hatalmakkal a tárgyaló asztalnál, hogy ne tör- y ténhessék meg az, hogy döntenek rólunk, de nélkülünk.” "Az erő az egységben van; te­hát eggyé kell lennünk, mint ahogy egyek vagyunk ezen az ün­nepélyen is vallásra, származásra., rangra való tekintet nélkül,” — fejezte be a szónok kitörő lelkese­déssel fogadott szavait. Eckhardt Tibor látogatása al­kalmával az igazi "békeszerző” finom diplomáciai érzékével elsi­mította azokat az akadályokat, amelyek a minden itt élő hazafias magyart magában foglaló "Kana­dai Magyar Nemzeti Szövetség” régen vajúdó tervének megvaló­sulását eddig késleltették. A delhi ünnepélyen jelenlévő kanadai ma­gyar egyházi és világi vezetők üdvözlő beszédeikben, valamint személyes megbeszéléseiken egyön tetüen kifejezték azt a szándéku­kat, hogy a Szövetséget a lehető legrövidebb időn belül létrehozzák Toronto, Canada. BORSI TIVADAR. A KOMMUNIZMUS A VÁDLOTTAK PADJÁN (Mutatvány szerzőnek “Mindszenti, az ember és pap” című tanulmányá­ból.) Az ember földi életcélja; az igazság megismerése, mit csak oly módon képes szolgálni, ha sa­ját magát megismeri, ahogy azt Sokrates hires mondása (Ismerd meg magadat) tartalmazza. És az önmagára ismert ember keresi és kutatja, hogy ő milyen módon il­leszkedik be a nagyvilágba; vagy­is keresi, hogy helyét abban meg­találja. A fenti mondatban össze van süritve, az emberiség egész élet­küzdelmének, szellemi harcának és lelki küzdelmének minden tényke­dése és tevékenysége, mit földi életében kifejthet és kifejt. Az ember szüntelenül igazságot ke­res saját számára, hogy a felta­lált igazságból juttathasson em­bertársainak. Igazságot keres, hogy amellett lehorgonyozva, biz­tos talapzaton álljon a világban! Ezt az örök-szent igazságot mi, óta a földön él, lelke által, min­denkor a teremtő Istenben találta fel, aki mindenkire és mindenre nézve örök, váltózhatatlan, meg­fellebbezhetetlen igazságot képez. Megtalálta Istenben azt a mérté­ket, mely egyformán mér minden­ki részére és egyforma zsinórmér­téket alkot minden népnek és nemzetnek ugyanúgy, miként min. den egyes embernek! Ám a szellemére büszke, de büszkeségében elfogult — gőgös ember — értelmetlenül fellázadt Isten ellen és a modernnek mon­dott 20. század embere az istente­­lenséget irta zászlójára. Vagyis ez a gyarló ember, vitatja,, hogy nincsen Isten; hanem, világ és minden csak anyag és anyagon kivüli-felüli nincsen! Ezt a materialista szociál-kom­­munista világfelfogást képviseli Marx Károly tanítása és azt ma­­gyarázza-értelmezi Leninnek és Sztálinnak tudománya. Marx Károly a maga szocialista tanulmányaival nem úttörő, mert az istentagadás egyidős az ember­rel. A letűnt korok nagy népeinél: egyiptomiak, perzsák, görögök és rómaiaknál is mind-mind megta­láljuk annak elméleti elgondolá. sait épen úgy, mint a gyakorlati életre kifejtett hatását. Egy bizo­nyos, nevezetesen: hogy minden népnek virágzása, az Isten hitből fakadt és azzal állott összekötte­tésben, továbbá minden népnek hanyatlása és bukása az anyag­­elvüség szennyében és mocsará­ban fulladt meg. Addig, mig a megújuló istenes világ körvonalai gyakorlati éle­tünkben láthatóan megmutatkoz­nak, célszerű és az igazság szem. pontjából elengedhetetlenül szük­séges, hogy a marxizmusnak leg­nagyobbra nőtt gyermekével; a kommunizmussal szemben mérle­gelést tartsunk. Ezért őt, az isteni és abból származó emberi igazsá­gosság itélőszéke elé visszük, hogy vádlottak padján feleljen ed­digi cselekedeteiért. Tesszük ezt elsősorban azért hogy ezáltal a világ istenes népeinek, valamint az istenteleneknek i s szemét az örök Világosság felé fordítsuk; továbbá, hogy Mindszenti bíboros hercegprímás áldozatos kiállását Istene és nemzete mellett, helyes megvilágításba helyezzük. Az igazság itélőszéke elé állított kommunizmusnak a következőket kell tudomásul vennie kérdések alakjában és feleljen arra minden­ki legjobb lelkiismerete és tudása szerint. A mindenható Isten igaz. sága ez ügyben már is jelentkezik, de Ítélkezni is fog Ö teljes igazság­gal abban, afelől ne kételkedjék senki! Első kérdés; Honnan tudja Marx Károly, Lenin és Sztálin, hogy nincsen Isten. Foglalkoz­tak-e Ők lelkűkben behatóan az Isten kérdéssel? Tudják-e a való­ságban mit jelent ez a szó, hogy Isten? Gyakorolták-e életükben a

Next

/
Thumbnails
Contents