Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-15 / 6. szám
10-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1951 junius. vallásos életet. Szoktak-e imádkozni? Aki mit nem ért, nem gyakorol, azt nem is tudhatja és hozzá sem szólhat felkészülten, csak kontár módra értelmetlenül! Honnan tudják mégis, hogy nincsen Isten? Második kérdés: Ki szülte Marx Károlyt, Lenint és Sztálint, hogy Ök minden írásukban minden mondatukban csalhatatlanok? Köztudomású ugyanis, hogy minden ember gyarló, tökéletlen, bukdácsoló. Ki és mi tette ezeket a férfiakat csalhatatlanná s a népeknek és nemzeteknek megfellebbezhetetlen vezérévé? Ha nincsen Isten és nincsen az embernél magasabban álló lény, ugyanbizony kitől kapták emberfeletti hatalmukat, talán az ördögtől?! Harmadik kérdés: Lenin és Sztálin csalhatatlannak hirdetett tanaik értelmében eddig (32 év alatt) békének mondott időben kiirtottak sok m i 1 i ó embert. Minden ingó és ingatlan vagyonából kifosztott még több millió embert. Bebörtönözték és fogvatartanak kb. húsz millió embert. Rabigában, drótsövénnyel körülzárva állati sorban nyomorgatnak kb. 800 millió embert! Kitől kaptak erre a rettentő és égbekiáltó bünmilliárdokra felhatalmazást, vagy ki fogja ezt nekik megbocsájtani? Mindezt miért csinálták és még meddig akarják folytatni?! Negyedik kérdés: Ha a szociáL kommunizmus olyan nagyszerű rendszer, ahogy azt irodalmukban hirdetik, miért kell mindenkit kiirtani, vagy földönfutóvá tenni, aki nem akar kommunista lenni? Kitől tudják ezek a jó urak, hogy minden ember egyforma, mikor a világon nemhogy két egyforma ember lenne, de két egyforma fűszál sincsen. Miért akarják egyenlővé erőszakolni azt, mit Isten egyenlőtlenné teremtett? Vagy ők embert akarnak teremteni, olyan hatalmas lények? Kitől kaptak erre megbízást? Ha minden ember egyforma, van-e, vagy lehet-e célja az olyan életnek? Hi„ szén az életnek szépségét éppen a sok szín, változat, külömbség adja meg és teszi gyönyörűvé. Már Aristoteles tudta, hogy az egyenlőség a legnagyobb egyenlőtlenség. Ötödik kérdés: Nem látják be és nem értik, hogy amikor szabad erkölcsöt, szabad szerelmet, ezülők elleni tiszteletlenséget, szemérmetlenséget hirdetnek, ugyanakkor az emberben az ösztönös állatot emelik ki és elnyomják a a magasabbrendü istenembert? Nem látják, hogy az általános szabadság oda vezetett, hogy bál, vány imádók lettek, kik Leninben és Sztálinban mindenhatót látnak, kitől élet-halál és jólét függ. Nem látják, hogy az ösztönök felszabadítása állati sorba vitte őket?! * A fenti öt kérdést válaszolja meg mindenki úgy, ahogy azt igazán érzi és tudja s akkor a vádlottak padjára ültetett kommunizmus olyan ítéletet kap, mely egyszer s mindenkorra végét jelenti ennek a rendszernek és a leigázott népeknek, nemzeteknek újra lesz szabadsága és vele együtt boldog, sága. addig azonban soha! Ily módon elvégezvén számadásunkat a világkommunizmussal, visszatérünk a Mindszenti ügyhöz, mert nekünk magyaroknak is van egy kis számadásunk a magyarországi kommunista rendszerrel, hogy a nagyvilág itélőszéke előtt megvilágositást nyerjen, miszerint a Mindszenti ügyben tulajdonképpen hol is keresendő a bűn és ki légyen a bűnös? Az előző fejezetben láttuk, hogy a kommunisták, Mindszentit hazaárulás, hűtlenség és valuta-ellenes bűncselekmények miatt életfogytiglani fegyházra ítélték. Ugyanott kifejtettük, hogy a kérdéses per, valójában álper volt, miből kifolyólag Mindszenti bűnösségéről beszélni nem lehet, hanem előttünk áll a szomorú-tényleges helyzet, hogy hitéért és nemzetéért a legnagyobb testi és lelki kínzásoknak kitéve börtönben sínylődik. De ugyanakkor a világ kereszténysége börtönajtója előtt virraszt és imádkozik érte, hogy Isten kegyelme és áldása teljesed, jék ki rajta és felette. Nekünk viszont e fennforgó ügyben keresnünk kell a bűnt és meg kell találnunk a bűnöst. Ha ugyanis Mindszenti nem bűnös, akkor valaki másnak kell bűnösnek lennie és ezt a keresett bűnöst mi a Magyarországi Kommunista Pártban találjuk fel, aki ellen vádiratot adunk ki, melyben vádoljuk azt, Hazaárulással, melyet az által követett el, hogy 1945-től kezdve tudatosan és szándékosan a magyar állam függetlenségét és szabadságát elárul, ta és kiszolgáltatta szovjet Oroszországnak azért, hogy ezáltal magának és párthiveinek jó megélhetést, fényt pompát és uraságot biztositson. Hazaárulását folytatólagosan megszámlálhatatlan esetben követte és követi el. Vádoljuk, Gyilkossággal, mely szerint 1945-től kezdve több százezer magyart részben kiszolgáltatott a szovjetnek, részben a magyar hadifoglyoknak hazahozatalát szabotálta. Ezenkívül hamis vádak alapján, vagy egyszerű eltüntetési módszerrel több mint félmillió magyart legyilkolt. Vádoljuk, Személyes szabadság megsértésével, mit azáltal követett el, hogy 1945- től kezdve több, mint egy millió ártatlan magyar embert börtönbe és internáló táborba zárt és ok s indok nélkül évekig ott tartott és tart. Vádoljuk, rablással és fosztogatással, mely szerint 1945-től kezdve több millió magyarnak minden ingó és ingatlan vagyonát jogtalanul erőszakkal elvette. Vádoljuk, V allásgyalázással, minélfogva nyíltan istentagadást hirdet és Mindszenti József Magyarország bíboros hercegprímását, valamint sok ezer papot és apácát fogságba hurcolt és fogságba tart, csak azért, hogy a keresztény vallásos életet tönkre tegye. Püspököket és papokat minden keresztény felekezetből válogatás nélküli kínzásoknak és tortúráknak vet alá. A valláserkölcSöt lealacsonyította és az em. béri méltóságot állati szintre sülyesztette. Vádoljuk, Erőszakkal, mit oly módon követett el, hogy a magyar munkásságnak szabadságjogait (munkavállalás szabadsága, sztrájkjog, stb.) elkobozta és a munkásság testi és lelkierejét, sztahanovista módszerrel, a kétségbeesésig kizsákmányolja, holott éppen ő volt az, aki a munkásság kizsákmányolása elleni harcot irta zászlajára. Vádoljuk, Országunk alkotmányának és függetlenségének tönkretételéért. mely szerint a magyar királyság Valamikor gyakorlótér -volt. Most drótkerítés veszi körül, fényszórókkal van megvilágítva és lőtornyok őrzik sarkait. Karámokra oszlik belül és e karámokban, földbeásott gödrökben, bokrok alján emberek ezrei hevernek erőtlenül a tűző napsütésben, zuhogó esőben, amilyen az időjárás. Arcaikra rászáradt a bőr az éhezéstől, kirepedeztek az ajkak a szomjúságtól és a nyelvek erőlködve őrlik a szavakat. Magyar fogolytábor, Németországban, 1945 májusában. Egyik sarkában legénység és tisztek csoportja veszi körül az éhkórosok .... csontrasoványodott testét. Nézik a halódót, akinek arcára rátelepedett már az utolsó óra megszépítő mosolygása. — Haza gondol ... — suttogja a tizedes hadnagy felé. — Bizony Isten, hogy haza gondol! — Mindegy ... — legyintett erőtlenül a hadnagy. — Azért csak elpusztul. Most ő van soron! Fénytelen szemekkel messze néztek, úgy emésztették mindnyájan a szavakat. — Pedig mennyire vártuk őket —- mondta maga elé a hadapród. — Kiket vártunk, te? ütötte fel a fejét a hadnagy. — Hát a Tommykat, hogy meg szabadítsanak végre a Hitler barátságától. A hadnagy arcát mosolygás torzította el s előre ejtett fejjel emlékezett. Igaz, várták mindnyájan a megszabadítást. Ö is várta, a századossal történt megbeszélés után ő adta ki a parancsot, hogy egy golyót sem szabad kilőni feléjük. Megérttette a legénységgel, hogy az amerikaiak a szabadság harcosai voltak mindég s a magyar nem harcolt soha az amerikai ellen, nem voltak ellenségek. Nem is volt ott szál ember vesztesége az amerikai hadseregnek. — Hát most itt vannak, ők őriznek ... — mondta a fogai közül, fanyar mosolygással. — De mi nem igy képzeltük. Rosszabb a sorsunk, mint a német ezeréves intézményét népidemokráciára sülyesztette alá, ahol a népnek annyi szabadsága és joga nincsen, mint az állatnak. Vádoljuk, A magyar Büntetőtörvénykönyv minden szakasza ellen elkövetett sok millió bűncselekménnyel. mely szerint a magyar Büntetőtörvénykönyvet s annak rendelke, zéseit, miket a jogfejlődés évszázadok alatt eredményezett, teljesen felforgatta s helyette a magyarnépnek elnyomását célzó rendelkezéseket léptetett életbe, csak azért, hogy a magyarság rabságba terelését végrehajthassa. * E tényállás alapján Ítélkezzék felette a világ szabad közvéleménye, érdeme szerint, addig is; míg méltó büntetését az igazságos ma, gyár bíróságtól megkapja. SS rablóknak. Ezzel a kis d"srab kenyérrel és levessel rövidesen mind erre a sorsra jutunk! — ' ökött elkeseredetten a halódó icléj — Tán ezt gondoltad, hogy csokoládéval fognak etetni. — Azt gondoltam,, hogy keresik majd az igazságot! — heveskedett a fiú. Nem minket tartanak a bűnösöknek mások bűneiért. Semmi esetre nem gondoltam, hogy ez lesz a sorsunk. . . — Ne kötekedjetek! — szólt közbe a százados. Nem az amerikaiakban van a hiba, de bennünk. Nyelvük helyett a németet szajkóztuk állandóan s most nem tudjuk magunkat megértetni, felvilágosítani őket. — A németek a közelükbe se engednek, hogy ezt tehessük . . . — indulatoskodott a hadapród. Nem törődik velünk senki. . . — Ez igaz! — helyeselt a hadnagy. A németek tájékoztatják hamisan az illetékes amerikaiakat, nemsokára azt is bebizonyítják előttük, hogy Magyarország kezdte a háborút és Hitler is magyar volt. . . Kacagni szerettek volna, de az erőtlenség nem engedte, nem engedett többet fanyar mosolygásnál. A tekintetek azonban elkalandoztak a drótsövényeken túlra, a magasan úszó bárányfelhőkig s onnan a szigorúan őrzött kapuig. — Né . . .! — mutatott tágranyitott szemekkel a kapu felé a tizedes. Fűzőid ruháju, törékeny leány lépegetett riadtan a földön heverő emberek között feléjük. Karjáról messzire fehérlett a vöröskeresztes karszalag, de a törődöttfényü emberszemek csak a szive feletti zománcjelvényre tapadtak, melyről messzire fénylett a magyar Szentkorona. Támolyogva követték őt, aki elérhette, megsimogatta a fűzőid ruhát remegő kezeivel és a kiszikkadt emberszemekben meggyűlt a könny. — Emberek . . . emberek . . Hiszen ez magyar! — szakadt ki Dr. D. A VÖRÖSKERESZTES ANGYAL Irta: KACSÓ DÉNES.
