Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-15 / 6. szám
6-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1951 junius. ÄSZLOVÁK PROBLÉMA- LEVÉL ÉS VÁLASZ — vetése s ha a miniszterelnök akkor szavazásra tette volna fel a kérdést, úgy megismétlődött volna a Kossuth féle véderőbeszéd utáni jelenet, az egyhangú “Megadjuk!” kimondása. És Teleki nem habozott kijelenteni akkor azt sem, hogy csakis Hitler nyomására nem képes azon nal hozzálátni a földreform előkészítéséhez, mert a német érdek akkor azt parancsolta, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelésnek addigi rendje ne bolygattassék meg, nehogy az ország kevesebbet tudjon szállítani a hadbanálló német birodalomnak. És — mondta a miniszterelnök — én inkább búzát szállítok a hatalmas fenyegető szomszédnak mint katonát, nehogy bármiféle idegen hatalmi érdekekért vérezzen el valahol. Mert a magyar katonára még szükség lesz. A szov jet nem fog megmaradni semleges állapotában s előbb-utóbb be fog avatkozni a népek háborújába. Akkor feltétlenül rá fogja akarni tenni kezét Középeurópa szivére, Magyarországra is. Ezért kell kiépitteni a védőbástyát a Kárpátok vonalán, ezért kell mindenképen elkerülni azt, hogy az ország határain kívül vérezzenek el magyar fiaink. És amikor a szalon sarkában ülve, elnéztem Teleki Pál törékeny, beteges, vézna alakját, a gondoktól szántott sápadt, ráncos arcát, önkéntelenül fohász fakadt ajkamon. Uram add, hogy ez a férfiú gyönge teste kibírja a reája szakadó szörnyű munkát és felelősséget addig amíg ez a vihar el n,em múlik fejünk felől! # Hogy másként történt, ez a nemzet katasztrófájának újabb fejezetét nyitotta meg. De visszaszállnak emlékeim az ősi Pannonhalma 1000 éves falai közé, ahová a 30-as évek elején nehány fiatal agrárszociális kérdésekkel foglalkozó egyetemi tanársegédet — köztük engemet is — meghívott Kelemen Krizosztom főapát, hogy egy tervezetet készítsünk el számára az egyházi nagybirtok korszerű reformja tárgyában, amelyet ő a püspöki konferencia elé akart terjeszteni. Még tisztán látom, amikor az ősi monostor apáti lakosztályának ablaka elé lépett a Főapát és azon kitekintve igy szól-hozzánk: “Látják uraim, e földeket, a kéklő Bakony hegyláncait, ez mind mind a bencés rend tulajdona, még Szent István királytól kapta adományba és 1000 esztendőn kérész tül annak jövedelmét csakis az ország népének érdekére költötte, iskolákat, népnemesitő vallási, kultur- és humanitárius intézményeket épített és tartott fent és én mégis úgy érzem, hogy ma bűn a nemzet ellen, ha ennyi föld halmozódik össze egy kézben! Ezért kérettem önöket ide, uraim, hogy segítségemre legyenek egy oly megoldás kidolgozásában, amely véget vet ennek az állapotnak és úgy a nép, mint az ősi szerzetesrend érdekeit egyformán kielégíti’’. És amikor Krizosztom főapát ur a USA egy kis középkeleti városkájának egyszerű kórházi ágyán, távol hazájától és rendjétől visszaadta nemes lelkét a Teremtőnek, akkor számára megnyugvás lehetett, hogy az ősi bencésrend tagjai nevelték fel azt az örökös Királyt, aki meg fogja valósítani az eszméket, amelyekért ő egy élet munkáját áldozta fel. Tehát legyenek meggyőződve, akik kifogásolják a közelmúlt Magyarországnak szociális viszonyait, hogy erre a hibára mások is rájöttek, talán korábban mint ők. Mások is hirdették a szociális Magyarország szükségességét. Nemcsak akik ma csakis munkás és paraszt országot akarnak látni a jövő Magyarországban, hanem olyanok is, akik inkább hajlandók voltak lemondani történelmi jogaikról, inkább maguk akarták leamputálni saját társadalmi osztályuk előjogait, csak azért, hogy előmozdítsák hazájuk egészséges fejlődését és jövendőbeli megerősödését. Mert igenis, akik a Szent Istváni királyság gondolatvilágában élnek, nem képesek osztályokban gondolkodni, mintahogy a Szent Király is csak egyetemes nemzetet ismert. Az örökös Király és annak hívei nem ismernek arisztokratát vagy köznemest, munkást vagy parasztot, fajmagyart vagy később bevándorlottat, csak egyfajta magyart, azt, aki a magyar föld szülötte, aki oda szive minden rezdülésével visszavágyik, vagy aki azon élve folytatja átvészelő küzdelmét a véres diktatúrák ellen. A magántulajdon alapján állunk, de annak jogos érdekeit mindenkor össze tudjuk egyeztetni a nemzeti társadalom közösségének érdekével. A nyugati világ osztályuralomtól mentes szociális állama a cél, amelyért küzdünk és küzdeni fogunk. Tehát múljon el a rosszindulatú suttogás, az ellenséges nyelvöltögetés: az uj szociális magyar királyság programja az, mely egyesíteni tudja a multat a jövendővel és biztosítja azt, hogy a bűneiért már ezerszeresen megbünhődött nemzet számára végre elérkezzen a jókedvnek és bőségnek korszaka, amelyért annyiszor ostromoltuk nemzeti imánkban az Egek Urát. A TASMANIAI MAGYAROX JÓKIVANATAI. Királyi Felségí Esküvője alkalmából a launcestoni és környéki Krónika-olvasótábor mély ragaszkodását fejezi ki s kéri a jóistent, hogy házasságát egész életén át boldogság koronázza Szent István népei boldogulására. Launceston, 1951 május 10. A Krónika tasmaniai olvasótábora nevében György Ferenc. LEVELEKBŐL Hálás köszönetét mondok az eddig küldött Krónikáért. Nagy örömmel olvasgatom egészséges világnézetéért: Adja a jó isten, hogy mielőbb megvalósuljon az a cél, amit a Krónika maga elé kitűzött. Testvéri magyar szeretettel Passau, Németország. Végváry Stolzenberger Robert. Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak továbbadni! KEDVES KRÓNIKA! Sokat gondolkodtam azok alatt az esztendők alatt, amelyeket távolt hazámtól, emigrációban kellett eltöltenem. 57 éves vagyok, testileg sokat szenvedtem, de az emlékezetem friss maradt s most, hogy a világpolitika fordulása nekünk, szerencsétlen hontalanoknak is reményt mutat, emlékeimre és tapasztalataimra támaszkodva próbálom gondolatban kitapogatni jövőnk útját. Mint szlovák testvéreim nagy többségének, nekem sincs kétségem abban, hogy 1918- ban kegyetlenül megcsaltak bennünket épen azok, akik a szlovák nép igazi barátainak adták ki magukat. Nos,, ebből a tényből készek vagyunk levonni a konzekvenciát, de ki biztosíthat arról, hogy, ha az uj Európa-rendezésnél magyar oldalon keressük majd jogos érdekeink védelmét, nem lesz-e újra keserű csalódás az osztályrészünk? 1 Régi olvasója vagyok a Krónikának s őszinteségében épen úgy bízom, mint. abban, hogy a Szerkesztőség ott a világpolitikát irányitó Egyesült Államok földjén tisztábban látja a dolgokat, mint mi szétszórtan élő és egymással is alig érintkező menekültek. Ezért kérek bizalommal kedves Lapjuktól választ erre a kérdésemre: lehet-e a szlovák kérdésnek oly megoldást találni, amely sokat szenvedett népünknek biztonságos jövendőt igér és megadja a lehetőséget, hogy keresztény hitének, ősi nyelvének birtokában, apái földjén, ha utódaiban is, de boldog lehessen? Szeretettel várva válaszukat maradtam hü olvasójuk Haliéin, Austria, 1951 április 25. TELJES ALÁÍRÁS. * Kedves Olvasónk! örömmel olvastuk levelét s köszönjük a bizalmat, amellyel megajándékoz bennünket. Mikor sorain elgondolkozva lehunytuk szemünket. gondolatban végigsuhantunk a Vág völgyén, meghajtottuk fejünket a fejedelmi Tátra havas koronája előtt, tekintetünk álmodozva követte észak felé a Dunajec ezüstös hullámait s délnek az eperjes-tokaji hegység zöld vonulatát. Ezen a tájon, amelynek varázsa kitörülhetetlenül él mindnyájunk szivében, ezer év viszontagságos történetének közös emlékein nevelődtek egymás nyomába lépő szlovák generációk együtt magyar kortársaikkal. Megtagadni ezt az ezer esztendőt lehet — mint, ahogy 1918 óta megtagadták sokan — de kitörölni a lelkekből, nem és, ha most Ön, kedves Olvasónk, azt írja, hogy tapasztalataiból és emlékeiből vonva következtetéseket, keresi a megoldást a jövő problémáira, akkor azoknak a millióknak útját követi, akik egy világkatasztrófa földrengésében döbbent szívvel ébredtek rá, hogy a tákolmányok, amiket a nagy dunavölgyi egység helyén ácsoltak össze fürge, de kontár kezek, a felelőtlen ígéretek súlyát nem bírják el többé. Ezek a kiábrándult milliók most ösztönös mozdulattal nyúlnak vissza a realitás, az utolsó pozitívum felé, amelyre még emlékeznek. Hogy mi ez a pozitívum, annyi más hontitársunkkal együtt Ön is érzi, hiszen épen ezért fordul kérdésével épen a KRÓNIKÁHOZ. A Duna-medence területén ma öt mesterségesen életrehivott Macedonia él torz életet egy harminc év előtt megindított lélekmérgező propaganda gyülöletatmoszférájában. Mikor a szabad nemzetek életösztöne, még politikai áldozatok árán is, világszerte nagy egységeket iparkodik létrehozni, hogy a próbáló idők súlyos feladatával a sorsközösséget vállalt népek egymásra támaszkodva nézhessenek szembe, a Duna völgyében kis hatalmi klikkek még mindig ragaszkodni akarnak olyan hazug Ságokhoz, amelyek tragikusan lepleződtek le a második világháború történelmi vizsgáján. Az idők a propagandával szemben megint csak a történelmet igazolták s a történelem a gazdaságilag is oly üdvös nagy dunavölgyi egységet hirdeti és bizonyítja. A keserű csalódások után, amelyek egyként értek mindnyájunkat, megértjük, hogy Ön és Önnel együtt nyilván sokan azt kérdezik, ki biztosíthatja egy becsületes kibontakozásban bizakodókat újabb és még keserűbb csalódások ellen? Megértjük a kérdést és válaszolni is tudunk rá: az a törvényes király, aki koronáját nem egyik, vagy másik oldal jutalomra váró jóakaratának, hatalmi csoportoknak, klikkeknek, kortesigéreteknek köszönheti, hanem pártatlanságát az biztosítja, hogy senkivel szemben sem kell lekötelezettnek éreznie magát. “Suum cuique!” ... az alkotmányos uralkodó mindenkinek megadja a neki járó részt, mert a jogos igényeikben kielégített népek szlovák, román, szlovén, horvát és szerb testvéreink szeretetében találja meg egyensúlyát uralmának hatalma és biztonsága. Ön, kedves Olvasónk, talán emlékezni fog rá, hogy negyven évvel ezelőtt egy irtózatos szélvihar letarolta a Tátra déli lejtőinek fenyveseit, de az ősi föld regeneráló ereje azóta uj díszt nevelt a kopár szirteken. Két háború és két “átmeneti állapot” rablógazdálkodásának pusztításai sem hegednek be máról-holnapra, ám, ha a dunamenti népek egyszer megint megtalálják helyüket az egységben, akkor egészséges életakaratuk Isten segítségével megismétli majd az alkotásnak azokat a csodáit, amelyekben oly gazdag az egykori közös múlt. És Európa nemzetei újból tisztelettel és megbecsüléssel tekintenek majd a megalázottságából föltámadt és életjogát tettekkel bizonyító Dunavölgy felé. Szeretettel üdvözli a KRÓNIKA szerkesztősége. A TERMINUS SÜRGET! Küldött már assuranceot egy szenvedő európai magyar menekültnek?
