Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-06-15 / 6. szám

1951 junius. “KRÓNIKA” 3-IK OLDAL' MAGYAROK A TRÓNÖRÖKÖS ESKÜVŐJÉN A MAGYAR EMIGRÁNSOK AJÁNDÉKA A TRÓNÖRÖKÖS PÁRNAK. Nancyban az esküvő alkalmá­ból egy remekmívű miniatűr ma­gyar nemzeti zászlót és tokaji bort adtak át Őfelségéiknek a magyar emigránsok nevében. Az ajándékhoz hozzájárultak és evvel jókívánságaikat kifejezték: Kállay Miklós volt miniszterelnök, dr. Hász István püspök, Wettstein János, Barcza Gábor báró, Apor Gábor követek, Pfeiffer Miklós prelátus, Jurenák Sándor földbir­­tokos, Paál György pártigazgató, vitéz Marton Béla volt ország­gyűlési képviselő, Csősz György magántisztviselő, Hegedűs Zoltán egyetemi hallgató, Németh József kisbirtokos, Farkas János volt testőr, Németh Miklós volt városi főszámvevő, Jaross Andorné mi­niszter özvegye, Dr. Hegyi Zol­tán ingatlan forgalmi irodatulaj­donos. Kóródy Katona János volt országgyűlési képviselő., Kern Aurél miniszteri tanácsos, Kóródy Katona Tamás és Ákos tanulók. Az ajándékot Nancyban Kóró­dy Katona János adta át a trón­örökös párnak, aki a legrégibb legitimista magyar politikusok egyike. Pótlásul az esküvőről szóló tu­dósításunkhoz közöljük, hogy az esküvő napján szerencsetáviratot küldött Mary angol királyné, a svéd király, . a görög király, Winston Churchill, az angol kon­zervatív párt vezére, Anglia volt miniszterelnöke, Dwight D. Eisen hower tábornok, a második világ­háború amerikai hadvezére és a világpolitika számos más vezető személyisége és kiválósága. A nászmenetben részt vett a luxemburgi nagyherceg és Van zeeland belga külügyminiszter, volt miniszterelnök is. Az esküvőről készült filmet a szabad világ csaknem minden filmszínházában a közönség nagy tetszése mellett mutatták be. * * * Tisztelt Szerkesztőség! A nemzeti szellemű magyar emigráns lapok együtt a világsaj­tó híradásaival már ismertették a nancyi esküvő jelentőségét. Meg­írták a nagy esemény sok megha­tó jelenetét, többek között azt a tényt, hogy a magyar trón Váro­mányosa és ifjú Hitvese miként nyerték meg ott, az ősi lotharin­­giai fővárosban az összegyűlt ün­neplő tömegek szivét emberies, mélységesen keresztény és köz­vetlen magatartásukkal. Valóban a régi, boldogabb időkre emléke­ző és ezt a boldog emberies vilá­got most újra felépíteni kívánó tízezrek ott Nancyban végre meg­látták azt a Férfiút, akit történel­mi jogai mellett jelleme, szive s ne­mes értelemben vett demokratikus szelleme predesztinálnak arra, hogy a nép atyja és államfője le­gyen. Magyar menekültek,-munkások, gazdák, lágerekben nélkülöző kö­zéposztálybeliek, magasrangu ka­tonatisztek és ifjú szerzetesek, fej­kendős, somogymegyei paraszt­­asszonyok és minden vagyonuk­tól megfosztott, ma nehezen dol­gozó arisztokraták: .valamennyien eljöttek Nancyba, hogy szint vall­janak egy elv mellett. Az elv mel­lett, amelynek színvallásához a mai zavaros európai viszonyok és a magyar jövendő ellenségeinek intrikái közepette határozottan bátorság kell. Ilyen bátorsággal vallott szint a régi generáció, a régi nemes tra­­dicionalizmus kiemelkedő képvise­lője,’ báró Apor Gábor is, ki Ró­mából utazott Nancyba, hogy egy élet kompromisszum nélküli legi­timista meggyőződésével múltjá­nak hátizsákjában, hitet tegyen egyetlen ifjú Lírának e fontos ün­nepi napján. Báró Apor. aki az Actio Catholica római világi veze­tője s ugyanakkor a Nemzeti Bi­zottmány római követe is, megje­lenésével most bizonyságot tett arról, hogy azok közé a lojális fő­urak közé tartozik, akik megvetik az óvatos, két szék között ülő kor­társai, sajnos, konzervatív körök­ben is oly gyakori tipusát. Mint az olaszországi magyar menekültek hivatalosan megbízott képviselője pihenést nem ismerő aktivitásával már bebizonyitotta, hogy kötelességének és megbíza­tásának a legmesszebbmenő lelki­ismeretességgel tesz eleget és kora és rangja nem gátolják, abban, hogy a bagnoli-i vagy sanpastoreí táborokban nehéz csomagokkal karján, tevékeny szociális szel­lemmel a magyar hazátlanoknak vigasztaló gondozója legyen. Nan cyban ott láttuk mi, olaszországi magyarok, a mi báró Aporunkat, akiről köztudomású, hogy késő éjjel fekszik és már hajnalban kell, hogy a kivándorlás előtt álló szür­ke, névtelen honfitársai ügyeit személyesen elintézze I. R. O.-nál, rendőrségen, kihallgatásoknál. ,

Next

/
Thumbnails
Contents