Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-15 / 6. szám
VOLUME VIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK N. Y., 1951 JUNIUS. NO. 6. SZÁM Franciaország nagy történésze Ottó trónörökösről A francia külügyminisztériumhoz közelálló LE FIGARO párisi napilap 1951 május 29-ik i száma első oldalán Franciaország nagynevű történésze, PIERRE GAXOTTE tollából “UN EUROPEEN“ címmel közölt cikket, amelynek teljes magyar fordítását a következőkben adjuk közre. Lotharingia, mint egy nagy családi ünnepélyt, úgy ünnepelte meg Ottó főherceg esküvőjét. Lotharingia hiába francia, hiába köztársasági, mégsem tagadta meg elveit és mégsem felejtette el múltját. A “Chapelle Ronde”-ban nyugvó hercegek leszármazottjának két napra visszaadatott hazát, fővárost, valamint a rokonszenvnek lelkes üdvkiáltásokban és a boldog jövő kívánásában megnyilvánuló szeretet-jelei tömegét. Ki látta volna előre 1918-ban, hogy nem is távoli jövőben francia tömeg éljenez majd egy Habsburgot? Talán azért történt ez, mert a franciákat földrajzi helyzetük figyelmesebbé teszi a külvilági veszélyek iránt és érzékenyebbé a külföld fenyegetéseivel szemben? Vagy pedig a rémesen elviselt szerencsétlenség csodája tette-e ezt? Talán. Hozzájárult azonban az is, hogy megfosztván a Habsburgokat trónjuktól, felfedezték hasznosságukat. 1918 politikusai (azok, akik azt hitték önmagukról, hogy politikusok) botrányosnak találták, hogy ugyanaz az állam németeket, magyarokat, cseheket, lengyeleket, horvátokat, románokat egyesítsen, valamint azt, hogy közigazgatási hirdetményeit hét vagy nyolc nyelven nyomatták ki. A józan ész és a szabadság nevében, darabokra szabdalták; romjaira gyönge államokat építettek, melyeknek néha ugyanolyan sok színük volt és amelyek közül egyik sem ismerte a békés életet és különösen egyik sem őrizte meg függetlenségét. Minden úgy történt mintha a Habsburgok távozása nagy üres teret hagyott volna maga után, amelyet sorjában özönlöttek el Hitlernek és Stalinnak seregei. Ez a Közép- és Keleteurópa szörnyen bonyolult. A népek öszszekeverednek, a nemzetiségek szétterjednek és nehéz megállapítani, hogy hol kezdődnek és hol végződnek. Mindenütt vannak betüremlések, végek, keveredések és irredenták. Mindenféle felosztás nyugtalanít, minden határvonal sért, Ausztria, Magyarország, Csehország, egyesülve ugyanazon dinasztia alatt, tiszteletreméltó hatalmat jelentettek; szétválasztva a legmohóbb szomszéd zsákmányává lettek. Egyesülve, ellentéteiket választási és irodalmi csetepatékban fejezték ki, szétválasztásuk mindebből határvillongásokat és kölcsönös nemzeti gyűlöletet fakasztott. Franciaország azt kívánta volna, hogy az uj államok és a megnagyobbodott államok együtt alkossanak egy dunai federációt. Azonban federáló erő hiányában nem jött létre a federáció. Nem könnyű dolog “Európát” létrehozni. Közös szellem életrehivásához nem elégséges ködös nacionálizmusok egybegyűjtése. Minden egyes ülésükön élő bizonyítékul szolgálnak erre a strassburgi emberek. Jobban fogják-e vájjon csinálni a dolgot, ha a kohókat és a bányakutakat a fokozott termelés zászlaja alá helyezik? Kiváló szellemek kételkednek ebben, mert nem mindenki kaphatja meg a részét ebből a koncból. Vájjon könnyebb-e az embernek önmagát európainak éreznie? Kisszámú egyén privilégiuma, hogy mindenütt otthon és jól érezzék magukat. Nancy polgármestere a polgári házasságkötéskor emlékeztette Ottó főherceget, hogy ugyanazon a napon köt házasságot 500 év után, mint amelyen született René herceg, aki legyőzte és megölte Vakmerő Károlyt. Azonban Ottó Vakmerő Károly leszármazottja is, mint ahogy anyja révén ükunokája XV. Lajosnak, aki ősét, Ferencet Nancyból elűzte. Benne összegyűlt a lotharingiai, az ausztriai, a burgundiak az aragoniai, a kasztilliai, a lengyel, bajor, magyar, francia és portugál vér. Ö Európa fia és kiegyenlíti annak összes ellenmondását. A Habsburgok birodalma, melyet házasság épített, kisebbített, Európa volt, hibái voltak, bizonyos egyensúly-hiányban szenvedett, nevettek ósdi formáin, vádolták, hogy kicsinyes rendőrséget tart és mindezek a jóléttől elkényeztetett népéig szemrehányásai voltak. Ha 33 év alatt a Habsburgok szenvedtek a számkivetéstől, az igazságtalanságtól, a szegénységtől, mennyivel többet szenvedtek még a népek! A forradalmi intellektuelek, akik arra. fordították erejüket, hogy a népekkel meggyülöltessék a pátriárkáiul »llamot, elég soká éltek ahhoz,
