Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1951 január zönség előtt. Ő a legtipikusabb példája azoknak, akik függetlent tették magukat a szentistváni NagymagyarorszácJ gondolatától és állandóan valami ködös óhazai köztársaságról és balkánszövetségről szavalnak. Még szomorúbb azonban az, hogy akadt néhány pittsburghkörnyéki református lelkész is, akik egy nyilatkozatban kikeltek az ezeréves Nagymagyarország ellen és hirdették a szentistváni gondolattól való elszakadást és egy levegőben lógó köztársaság szükségességét az árva magyar földön. Micsoda fájdalom, hogy éppen Pittsburghban, a pánszlávizmus központjában élnek ezek a rövidlátó magyarok, akik függetlenítették magukat a szentistváni Nagymagyarország gondolatától. EZ A FÜGGETLENKEDÉS AZONBAN CSAK NEGATIVUM. Hogyha az ember ezeket a nyilatkozatokat elolvassa, elfogultság nélkül megállapíthatja, hogy hirdetett gondolataik puszta negatívumok. Nem merik kinyögni, hogy lemondva Erdélyről, Horvátországról, a Tót és Rutén földről, meg Délmagyarországról, balkáni szerencsétlen u; köztársaságról álmodoznak, amely aztán újra bolsevizmus örvényébe sodródna, szélsőségbe fajulna. Az isteni gondviselésnek csudálatos intézkedése az, hogy amikor a legnagyobb történelmi szerencsétlenség érte úgy a magyarságot mint dunavölgyi testvérnépeit, akkor Ottó trónörökös a megújhodás és egészséges fejlődés, haladás útjait mutatja meg. A nagy világ egész magyarságának és az óhazai szenvedő nem zettorzsnek egy szívvel, egy lélekkel és egy akarattal kell Ottó trónörökös programja mellé állni. Egy úgynevezett “szabad királyválasztás” olyan belső vajúdást es polgárháborút zúdítana, a pusztító vörös tengeren átvészelt magyarságra és testvérnépeire, hogy minden bizonnyal az anynyit szenvedett magyarság életének újabb feldultsága következne. egveszedelmesebb pusztító tűzzel játszanak azok, akik még mindég szabad királyválasztásáról lármáznák s a köztársasági elnökriasztások kortes-zenebonáinak w hataln,! marakodásainak, pártklikkek konczért civódásának színvonalára húznák le a királyig történelmi fenségét. A legnagyobb európai uralkodó Gaznak a legnagyobb ékessége, irÄrwmdhatiuk: ARANY ÁGACSKÁJA: Ottó trónörökös...-me nagy uralkodó háznak más hgjat csak említeni is a nagy küldésre, nem csak zavartkeltő, haíem rettentő veszedelmes is. Mindezeknél fogva ujra dedikáljuk magunkat Ottó trónörökös temzetmentő szolgálatára. í?f,?,KÉPPEN PEDIK DEDI Gáljuk magunkat a mindennapi munkára. Ha van népe a világnak, amely ?z a munhában, akkor a maqyar ep az. 7 Nemcsak az óhazában átélt ifjuságom, hanem az amerikai lelkész! szolgálatban eltöltött közel három évtizedes tevékenységem alatf is arról győződtem meg, hogy a magyar a termelő munka embere. Nem hisz a spekulációban. Az üzleti életben konzervatív. Legnagyobb szerencsétlensége az, hogyha akár állami, akár pedig magán jótékonyságra szorul. A “Krónika” a világban szétszórt magyarságnak legelterjed, tebb havi újságja. A csonka hazában éppen úgy olvassák, mint az elszakított részeken. Európában éppen úgy, mint Ázsiában és Afrikában. Észak-Amerikában éppen úgy mint Dél-Amerika államaiban ott van a dolgos magyarok kezében. Egyszerű napszámos emberek éppen úgy erőt merítenek belőle a nehéz napi robot után, mint igen fontos állásban levő ka. tonák és civilek. Bárhol olvasod is azért kedves magyar testvérem a Krónika sorait, dedikáld magadat ez uj évben újra ama munka becsületes elvégzésére, amelyet a sors kirendelt számodra. Mert a becsületes munka minden magyar életnek fundamentuma. Legyen azért minden magyar élet a mindennapi munkának és a legszentebb eszméknek dedikált élet! SZENTGYÖRGYI FERENC ÍRJA: Kedves Magyar Testvéreim! Az uj esztendőre kívánom a Mindenható áldását életetekre és munkátokra, segítsen és erősítsen Benneteket, hogy a Szent Célt minél hamarább elérhessük szeretett Népünk és Királyi Családunk javára. Az Isten malmai bizonyára őrölnek szüntelenül és a garat egyszer lejár. Rövidítse meg megpróbáltatásunk idejét otthon és szerte a nagyvilágban, amelyért — meggyőződésem szerint — a Krónika üti a legerősebben a vasat és harcolja a legbecsületesebb harcot. Ezen gondolatoktól eltelve kívánok Nektek — elsősorban Dávid Főtisztelendő Urnák és Tarcz Szerkesztő Urnák Istentől áldott boldog uj esztendőt. Maradtam igaz magyar testvéri szeretettel: Bernal, Argentina, 1950 dec. Szentgyörgyi Ferenc. GYÓGYSZEREK GYORS SZÁLLÍTÁSA EURÓPÁBA Elvállalunk gyógyszerek küldését Magyarországba. Sürgős gyógyszereket, — mint streptomycint — repülővel is szállítunk. Biztosítva Romániába a beviteli engedélyt beszerezzük. A gyógyszerekkel magyarnyelvű utasítást és leírást legnagyobb készséggel mellékelünk. Keressen fel, vagy írjon: Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész Amerika legismertebb gyógyszer exportőrje. 1519 First Avenue, New York (79-80 Sts.) Tel. RE 4-9415 A TERMINUS SÜRGET! Küldött már assuranceot egy szenvedő európai magyar menekültnek? LELKI MOZGÓSÍTÁS! Irta: CZIKÁNN-ZICHY MÓRIC. 1951, úgy hiszem, alig jellemezhető legtalálóbban mint a nagy mozgósitás éve. A Kommunista világnak látszólag minden ok nélkül megindított koreai aggressziója végre felrázta a Nyugat világát s ráeszmélt úgy itt, az Óceán másik partján mint Nyugateurópában arra a halálos veszedelemre, melyet a kommunizmus világexpanziója jelent számára. Mi keleteurópai emigránsok ezen expanzió legelső és legközvetlenebb áldozatai már évek óta kiáltottuk a civilizált világ fülébe a vészkiáltásokat, de még nem is egy év előtt bizony sokszor kellett keserűen tapasztalnunk, hogy úgy a Nyugat vezető politikusa, mint az utcának embere ha udvariasan résztvevő arccal hallgatta is végig okfejtéseinket, magában azt gondolta, hogy egy mindenéből kiforgatott hontalan ember feldúlt lelkivilágának Cassandra jóslatai ezek csupán. A nyugati kultúra meleg kemencéje mellett ülve úgy'vélte, hogyha országa gondosan kerül minden provokációt a Szovjet felé, meg tudja úszni a ’közvetlen veszélyt, a két világ közötti feszültségre pedig az idő majd csak fog hozni valamilyen békés kibontakozási lehetőséget. Ma azonban már ott tartunk, hogy ezek a vészkiáltások államfők rádiószózatain keresztül szállana’k szerte az éter hullámain, fontos ‘ kabinetkonferenciák és nemzetközi tárgyalások anyagát képezik. Ma úgy a sajtó nagy nyilvánosságot jelentő hasábjainak, mint a vezérkarok párnázott ajtók mögötti titkos megbeszélése, inek egy a témája: a nyugati világ védelme a mindinkább fenyegető kommunista veszéllyel szemben. Az uj esztendő a nagy nemzetközi döntések évének ígérkezik és nekünk a világellenség által honunkból elűzött szegény magyaroknak is feli kell készülnünk az elkövetkezendő, eseményekre. Sajnos nem áll módunkban akár anyagi, akár fegyveres segítséget nyújtanunk a nyugati világ nagy mozgósításához, de mégis reánk háramlik egy súlyos kötelezettség, lelkileg kell felkészülnünk a küszöbön álló nagy harcra, el kell rendelni soraink között a lelki mozgósítást. Először is tisztába kell jönnünk egyes döntő alapfogalmakkal, igy legelsősorban azzal, hogy a nyugati szabad világ minden egyes népével egyetemben állunk szem. ben a közös veszéllyel, a világkommunizmussal. Nem beszélhetünk magyar vagy orosz ázsiai vagy európai kommunizmusról, hanem csakis egy az egész világot átfogni törekvő ideológiáról, mely épen univerzalitásánál fogva jelent halálos veszedelmet. Sokan joggal vélik benne látni a Szent írás Jelenések Könyvében megjósolt Antikrisztus Egyházát. Ezen egységes front ellen tehát ugyancsak egységesen kell küzdeni a világ bármely pontján, legyen az Korea sziklás vidéke vagy Indochina tropikus dzsunge. le avagy a kialakuló európai hadszíntér. Ugyanabban a kézben futnak össze a szálak, úgy Nyugaton mint Keleten, Kínában ugyanúgy mint a szabad országok társadalmába pokoli ravaszsággal beépített ötödik hadoszlopok irányításában, tehát bárhol a világon áll módunkban ezen szálak egyikét elvágni, ugyanúgy teljesítjük kötelességünket Magyarország felszabadításáért, mintha zárt egységekben harcolnánk kizárólag ezen cél érdekében. Amikor az egész egyetemes keresztény kultúrának a megsemmisüléstől való megmentésének kérdése forog kockán, esetleg háttérbe kell szorítanunk legnemesebb hazafias szempontjainkat is a közös nagy cél érdekében. Vissza kell térnünk lelkileg a keresztes háborúk szelleméhez, fel kell idéznünk a török felszabadító háború korát, amikor az Ince Pápa által magas, ra tartott Feszület nyomában egy Európa minden népéből összeállított sereg rohamozta az ősi Budavár falait. Ezektől az eszményektől vezé■ reltetve kell végrehajtanunk lelki mozgósításunkat, ki kell küszöbölnünk belőle minden partikuláris érdeket és fel kell oldódnunk abban a nagy közös lelkiségben, amelynek épen mi magyarok, akiket már megperzselt az ellenség tüze és akiknek antibolsevista beállítottsága a gyakorlat kesr pasztalain edződött meg, fontos éltető eleme kell hogy legyünk. Tehát hagyjunk fel a kákáncsomót kereséssel. Ne panaszoljuk fel, hogy az előkészületek túl lassan folynak, hogy a Nyugat vezető férfiai közül egyesek még mindig húzódoznak a határozott döntésektől, de legfőképen ne kéjelegjünk a káröröm érzésében, lám mi már előre megmondtunk mindent és akkor süket fülekre találtunk, most tehát egye meg a Nyugat azt a pecsenyét, amelyet magának sütött. Ilyen hangok ma főleg az 1939 augusztós 23-tól 1941 junius 21-ig a Szovjettel szövetségben állott Németországból hallatszanak és őszintén szólva nem vetnek dicső fényt arra a népre, mely mindenkoron büszkén hirdette magáról azt, hogy a világ első katonanem. zete. Sajnos, ugylátszik ezen németországi hangulat hatása alatt soraink között is vannak egyesek, akik úgy vélik, hogy most jött el az ideje régi sérelmek felhánytorgatásának, vélt mulasztások ‘‘fejre olvasásának” és annak, hogy olyanok, akik eddig a csendes visszavonultságot vélték a maguk számára legüdvösebbnek, ma poraikból föltámadott Phönixként újra* vezető szerephez akarnak jutni. Pedig, ma más, sokkal nagyobb és sulyosajbb problémáknak jött el az ideje! Ma mindenkinek áldó. zatos lélekkel és a szónak legnemesebb értelmében vett katonai fegyelemmel kell oda állania, aho vá őt a közös nagy antibolsevista front érdeke szólítja. Ne féljen senki sem, hogy ebből a harcból
