Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-15 / 4. szám
4-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1951 április. DEÉSI EMLÉK Irta: RUBY ERZSÉBET. [e le kell vennem a kravátlimat s a blúzomat is kigombolom, (érem Önöket, kövessék példánat. Semmi ceremónia uraim, a tőség betegre gyötör mindnyáunkat. Es ráhajolt az asztalon lévő riss rózsacsokorra, mélyen beízÍvta illatát és a mindig fáradt, izomoru szemét egy pillanatra ehunyta. A rózsa, sötétbordó bársonylevelü Merville de Lyon, —* a király felforditott aranyrozettás tisztisapkájában volt. A helybeli plébános — híres rózsakertjéből — küldte a királynak attól a kis hadnagytól, aki a király üzenetét személyesen vitte el a plébánosnak, hogy Őfelsége kíséretével minden reggel hét órakor szentmisét hallgat, a szent áldozáshoz járulva és mise után szívesen látja a plébános urat~villás reggelire. József főherceg ceruzával húzta végig Volhynia határát jelző sötétzölden kígyózó vonalat s amikor a ceruza hegye egy félkört alkotó sűrűn kitüzdelt- zászlócskákhoz ért, kihúzta azokat és a térkép sarkára tette. ~Mit csinál Ön? — kérdezte a király. — Frontváltozás felség ! Itt semmisült meg a jászkun legényekből álló 68-ik gyalogezred. Mind elpusztultak. Alig egypár emberünk került orosz fogságba. A király meghökkenve nézeti a főhercegre. Ültéből lassan fölemelkedett, két kezével az asz talra támaszkodva ráhajolt a tér képre és halkan sóhajtotta: Az Atyának-Fiunak és Szentlélek Istennek nevében. Amen! Mindenható jó Istenünk, szerető Édesatyánk az Ur Jézus Krisztusban! Buzgó szívvel emeljük fel hő imánkat szentséges trónod elé, hogy jóságos királyunkat, IV. Károlyt, a magyar nép békeszerető apostoli fejedelmét, a Te hűséges és alázatos szolgádat vedd irgalmas kegyelmedbe. Add, hogy az ő népeiért annyit aggódó és szenvedő lelke, békés nyugalmat és megszentelődést találjon, Nálad, ki Ura és Istene vagy Kicsinyeknek, Nagyoknak, elesetteknek, szenvedőknek, népeknek, nemzeteknek és fejedelmeknek. Hallgasd meg édes jó Istenünk“ és Megváltónk esedező kérésünket, melyet népét szerető s érte minden áldozatra képes fenkölt lelkű, nemes uralkodónkért Hozzád küldünk. Ő úgy szerette népét s nemzetét, hogy nem törődve ellenségeskedéssel, ellene való nyilt lázadással, népe közé ment, hogy a békesség örömét, nyugalmát biztosítsa mindenki számára. Nem rajta és nemes szándékán múlott, hogy áldozatos cselekedete nem valósulhatott meg. Te tudod Istenünk, hogy ő soha nem akart viszályt és ellenségeskedést, hanem békét, igazságot és rendet munkált mindenkor, minden ténykedő, sében. Urunk-Istenünk! Elesettségünkben, nyomorúságunkban, porba sújtott Hazánk romjai felett, az istentelen bolsevizmus igjában nyög népünk és nemzetünk. Mindenünkből kifosztva, koldusként tengődünk Hazánkban és számkivetetten a nagyvilágban. Mindent elrabolt a Sátán, csak hitünk, reményünk, szeretetünk ma. radt meg és erősbbödött Te Benned és a Jézus Krisztusban. Fájdalmas kálváriánkban zúgolódás nélkül visszük keresztünket s nem magunkért, hanem királyunkért imádkozunk, hogy dicsőítsd meg őt s vele és rajta keresztül Magyarország védasszonyának, Szűz Mária, Istenasszonynak népét és országát. Igaz mély hittel és áhítattal ezért imádkozunk Atyánk! í}C # tie (Ha valamely magyar testvérünk ezen ima folytán meghallgatást és segítséget talált vagy kérésében segítségére szolgál, sorainak készséggel adunk helyet. A szerkesztőség.) borzalmas hőség. A színigazgatót és a helybeli rendőrkapitányt ne értesítsék erről. Úgy akarok ott megjelenni, /— a vezérkarral természetesen — mint a többi gondnélküli polgár. De hát kinek nincs ma gondja, baja? József főherceg elhatározta, hogy Budapestről táviratilag meghívja Szántó Gáspárt, a M. Kir. Operaház tagját, hogy ö énekelje Schubertét. Két felejthetetlen Schubertét alakitó művész volt akkor: Környei és Szántó. József főherceg a magyar Carusot", Szántót kedvelte jobban, aki tiszta tenorja mellett karcsúságával is inkább hasonlított az igazi Schuberthez, mint Környei. hs már diktálta is a meghívó táviratot, az egyik szolgálatot teljesítő tisztnek. — Fenség, •— szólt a tiszt, Szántó Gáspár itt van Deésen. Az ezredében mint főhadnagy teljesít szolgálatot. —. Brávó! >—' kiáltotta József főherceg ■—< személyesen kérem föl Szántót Schubert szerepére! Másnap este a király kíséretével pontosan az előadás előtt pár percei helyet foglalt a tágas erkély páholyban. . . Mint az orkán, zúgott fel az éljenzés és a közönség percekig állva üdvösölte a fiatal uralkodót. Károly király mosolyogva integetett a lelkes közönségnek. Majd, mint egy könnyű párázó köd hu llott az éljenzésre a zenekari nyitány és a hegedűk, a fagottok és hárfák belesirták az éljenzésbe Schubertnek, az iigyefogyott, mindig inferior komplexumban vergődő lángésznek jajjal teli panaszát. . . Megkezdődött az előadás. Szántó tökéletes alakítása életre keltette a 150 évvel ezelőtt született Schubert Ferencet, aki áradozó képzeletével, müveinek összhangjával és eredetiségével világhírű lett. Amikor felhangzott Schubertnek, dalban küldött szerelmi vallomása: — Oh minden fába mért nem nyeshetem, Oh minden kőbe mér nem véshetem. . . a király ujjaival alig érintve a páholy peremét, verte a taktust, fejét kissé előrenyujtva, a dalba felejtkezve halkan dúdolta a melódiát. Szeme révetegeri mész szíré nézett. /Lilára gondolt: I alán éppen most játszik a kis Ottó szőke fürtjeivel és O reá, Károlyra gondol. Ez egészen biztos, hogy reá gondol. Mert megbeszélték Zitával, amikor távol vannak egymástól, följegy zik azt a percet, amikor áhitatos szeretettel gondolnak egymásra. Sokszor meglepően egyezett a följegyzett idő. Most is megérzi Zita, hogy a dalba rej tett vallomást neki küldi Ká h Oh minden fába mért nem nyeshetem. . . Előadás után József főherceg bekopogtatott Szántó Gáspár öltözőjébe. A király üdvözletét hozta a gyönyörű énekért és kéri Szántó főhadnagy urat, hogy minden reggel kisérje el őt a többi tisztjeivel a reggeli szent misékre. roly. Erdély egyik legszebb részén fekvő Szolnok-Dobokamegyét is elvette tőlünk a trianoni Népszövetség Tanácsa. Gazdag bányái és rengeteg erdői a román közgazdaságot és ipart gazdagítják. Nekünk magyaroknak csupán az emlékek maradtak meg és fájdalmas lázadozásunk, — de az isteni igazság végső győzelmébe vetett hitünk az örökké bennünk élő emlékeket legendás történetekké szépítette, melyeket dajkálgatunk, ápolga tunk, mint a magunk fájó sebeit. ifi * ífí Az első világháborúban történt. 1917 évet irtunk. Szolnok- Dobokamegye székhelyén: Deésen állomásozott, a keleti harcterekre induló magyar hadtest csapatok, egyik huszárezrede. Gyönyörű júniusi alkonyat volt. A deési korzón szólt a katonazene. Fiatal, gyerekarcu katonatisztek és hegyesbajszu közhuszárok sétáltak az úri kisasszonykákkal és szappansza gu, keményített kötényben, felpántlikázott hajadonokkal. A háborúba induló katonák boldog szédüléssel vetették bele magukat az utolsó percek múló zömeibe, sa dolgokba beletörődő, beleélő jóhiszeműséggel várták sorsukat; áldozatra szán va magukat a hazáért. A magasabbrangu tisztek a korzó pavillonjában söröztek s a téma természetesen a háborúról és harctéri eseményekről szólt, de azért a szemük sarkából ők is figyelték az előttük elsétáló deesi hölgyeket. Ezekben az időkben volt kedvenc daluk az itthon hagyott lányoknak, ukik a zongora mellett könnyes szemmel dalolták: — Napsugár villant meg egy tisztikardon, — S a fátyol alatt elpirult az arcom. * * * Károly király, vezérkarával, ~ József és Frigyes főher cegek társaságában hat napig I9eésen állomásozott. A király állandóan, pihenés nélkül járta a harctereket és a harcterekre induló hadtestparancsnokokkal részletesen mindent megtár gyalt. Az uralkodó hadiszállá sÉn az összetolt asztalokon őri ási haditérképek voltak kiterítve melyek apró számozott jelző zászlócskákkal voltak telitüzdel ve, mintha ezernyi piroslepkt szállt volna rájuk pihenőre. Ká roly király a térkép fölé hajolvi figyelte a tisztek által felolva sott jelentéseket. Rettenetes ny< rí hőség volt. A ház előtt a piac téren a szőke nyírfák levele mozdulatlanul, lankadtan lóg tak a forró levegőben. Abbai az időben még nem volt villany nyal működő hüslevegőt ver ventilátor. A tisztekről folyt a izzadság. Károly király zsebken dőjével minduntalan törölgett izzadó homlokát, amelyen verej ték gyöngyözött. — Bocsánat uraim — szólt király, utánozhatatlanul lebilir cselő, közvetlen modorával * IMA IV. KÁROLY KIRÁLY BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT Megsemmisültek. Milyen könnyű ezt kimondani ’. Elgondolkozva nézett maga elé és a térkép fölé görnyedt hajlásában volt valami szomorú, végzetesen hasonló, a mesebeli rnárványkaryatid túlfeszített tartásához, mely roppant gránittömböket, kőoszlopokat cipel meggörnyedt vállain. A teremben halálos csend volt. A tisztek visszafoj lőtt lélekzettel figyelték az aggódó uralkodót. A nyitott ablakon át valahonnan messziről egy elnyújtott kiáltás hallatszott. ,— Mikor lesz már vége? — sóhajtotta a király *— és fáradtan, valósággal ledobta magát a karosszékbe. Mereven, mozdulatlanul ült, arcán azzal az utánozhatatlan sajátos kifejezés sei, mely a magasabb rendű ség isteni megháborithatatlanságán visszautasit minden olyan gonoszságot és bűnt, melyekben az elkerülhetetlen háború megérésre erjed. A király szárnysegéde törte meg a csendet. — ()t óra, felség. A megrendelt jégbehiitött görögdinnyét elhozták. — Köszönöm, ez jó lesz. Hozzák ide be. Az urak velem tartanak. Apropo; az urak közül ki helyettesit ma este a teniszpartin? Ki kell menteni magamat, fáradt vagyok. — Színészek jöttek Nagyvá rúdra, .— szólt József főherceg — és holnap Schubert darabot játszanak: Három a kisleányt természetesen Schubert muzsikával. '—• Schubert? — s az ifjú uralkodó szemében egy kis öröm csillant meg: Ezt holnap megnézzük, — ha nem lesz ilyen
