Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-15 / 4. szám
1951 április. “KRÓNIK A” 5-IK OLDAL — Es most itt van a történet poénja .— mesék Szántó Gáspár operaénekes, ki feleségével Sidó Etelka, a M. Kir. Operaház volt tagjával élnek new yorki ottho nukban, — az egyszerűségre, közvetlenségre, ahogyan Károly király érintkezett a tisztjeivel és a közkatonákkal, erre az a kifejezés, hogy: “demokrácia kevés! Mintha nem is a hatalmas monarchia koronás uralkodója, fianem bajtársunk lett volna, — folytatta Szántó Gáspár és sötétkék bársony házikabátját fázós didergéssel összefogja a mellén. A galambősz művész hangja már kissé fátyolos, de az arca sima és rózsaszín, mint akkor Deésen, amikor énekelt. A mély fotel fölött amelyben ül, Blaha Lujza hozzá dedikált képe mosolyog a szemközt lévő képre: Szentgyörgyi Ferenc kitűnő cikkirótársam a Viribus Unitis ci. met' adta értékes írásának, melyet a Krónika e száma más helyén közöl. Teljesen igaza van Szentgyörgyinek, hogy az erők egyesülése volna az egyedüli lehetősége annak, hogy Európának ez a sok vihart látott és valóban jobb sorsra érdemes területe, •— melynek északi és nyugati határa a németség által lakott terület, Keleten és Délen pedig a Kárpátok hegvkoszoruja, illetve az Alduna folyása választja el Kelepeurópától és a Balkántól, — végre boldog békés napokat lásson. Sajnos, azonban amióta 1918. ban az Osztrák Magyar Monarchia, amely minden hibája és fogyatékossága mellett e célt egyedül tudta volna szolgálni és amelyet korszerű reformokkal hosszú időre stabilizálni lehetett volna, egy ellenségestől használt, másik latin jelszónak- vált áldozatává, mely nem volt nemes célkitűzés, hanem- szerzőjének, Macchiavellinek ördögi gonoszságát foglalta össze. A “divide et impera,,’’ — oszd meg és uralkodj felette — volt ez a jelszó. Az első világháború alatt emigrációba szorult Benes és Massaryk taktikai ügyességének eredményeképen a Nyugat Nagyhatalmi körében az a benyomás alakult ki, hogy a Dunavölgy népeinek, akármily kicsinyek is, egyetlen üdve az, hogy önállóságukat elnyerjék. De Benesék a régi nagy nemzetiségi konglomerátum helyett ismét csak soknemzetiségű államot, — kisállamot! — hoztak létre; összeházasítva egy földrajzilag abnormális államterületen a cseheket a szlovákokkal, magyarokkal, ruthénekkel. Egymáshoz kényszeritették a nyugati katolikus kultúra évszázados traditióin felnevelkedett horvátokat, szlove. neket, magyarokat, németeket, a keleti szláv műveltségű szerbekkel. Az így megcsonkított és életképtelen területre szorított magyar államról pedig elhitették azt, hogy nem képes beleilleszkedni a középeurópai együttélés bármely formájába “örök elnyomó imperia Károly királyra. Az uralkodó színes nyomású képén, minden csupa kék. A király fölött a sugárzó magyar égbolt is kék. A király szeme is kék, mint a meszszi kéklő elrabolt Kárpátok ormai. . . Molnárkék atillájának színe, mint Pozsonynál a hajnali köd a Duna fölött. . . A háttért díszítő bársony drapéria is kék, mint az Adriai tenger, amely egykor magyar tenger is volt. . . 5*5 # ífí A homokóra közömbösen pereg, az idők körforgásában viszszajönnek a dolgok. Most IV. Károly király elsőszűlött fia. a daliás Ottó trónörökös mondja el szépséges menyasszonyának, a szőke Sachsen Meiningen Regina szász hercegkisasszonvnak:-Oh minden fába mért nem nyeshetem. . . . lisztikus álmok és tervek" tűzfészke fog maradni, tehát csakis mint adandó ellenség kezelhető, amelynek szomszédjai csakis börtönőrei semmikép sem szövetségesei lehetnek. Viszont ez az uj dunavölgyi “divide et impera” -rendezés — Benesek szerint — fontos erőtényezője volna az európai egyensúlynak. Ezen Államszövetség, a Kisantant hivatása lett volna egy esetleges újjáéledő Németország terjeszkedési politikájának gátat emelni és hogy úgy katonailag, mint gazdaságilag Nyugateurópa államainak legbiztosabb szövetségeseként biztosítsa Európa békéjét. Sajnos, a nyugati hatalmak akkori vezető politikusai érthetetlen módon valóságnak képzelték a Benes ■ által épített légvárakat. Milliókat kötöttek ezen Államszö. vétség haderejének és gazdasági kapacitásának fejlesztésére, nem hallgatván azon néhány józan politikusnak intő szavára, akik úgy Franciaországban, mint Angliában a Kisantant elgondolás irrealitására hívták fel a felelős kormánytényezők figyelmét. Ezek a józan francia politikusok megkísérelték, hogy Károly király hazatérésének előkészítésével egy uj “fait accomplit' teremt, senek és a hivatalos francia politika hibás számításait keresztülhúzzák. Sajnos, tervük nem sikerült és a világ csak akkor eszmélt rá a benesi hazugságok kártyavárának összeomlására;, amikor egy újabb nagyhatalom Hitler Németországa tette rá kezét a Dunavölgy életére. Barthou francia külügyminiszternek és a Kisantant szellemi atyjának Benesnek ölhetett kézzel kellett végignéznie, hogy Jugoszlávia és Románia miként távolodik el a Kisantanttól. Csehszlovákia megérezte azt. hogy halálra van ítélve és puskalövés nélkül atomjaira kell bomoljon Középeurópa “vezető hatalma". De “divide és impera” volt a német politika jelsza. ya is. . . . Elég e téren hivatkoznom az u. n. Bécsi Döntések által vont határokra, amelyek mint Nagyenyed és Torda példája leginkább mutatja, ugyancsak azt célozták, hogy a középeurópai népek közötti feszültség ne enyhüljön. Még élénken él emlékezetemben az az epizód, amikor 1943-ban. Pozsony ban mint hivatalos kormánykiküldött a szlovák állami borpincésze: ben rendezett vacsora vendége voltam és egy egyébként igen magyarbarát érzelmű szlovák főtisztviselő rámutatva arra a székre, amelyen ültem, igy szólt hozzám: tegnapelőtt ugyanitt ült a német követ a berlini Propagandaminiszterium egy magasrangu tisztviselőjének társaságában és arra ürítették poharukat, hogy a führer abban az esetben, ha Szlovákia híven teljesiti szövetségi kötelezettségeit, vissza fogja kapni a Magyarországnak “jogtalanul’ odaítélt Kassát. A történelmi kutatások szempontjából azt hiszem sohasem fog módunkban állani. hogy Hitler valódi szándékait Középeurópa ujjárendezéséről megtudjuk, hisz az ennek előkészítése céljából minden középeurópai német követség mellé garmadává: beosztott szakértőknek munkálatai a Birodalmi Kancellária elpusztu. lásakor elégtek. Azonban annyit biztosan mondhatunk, hogy égy esetleges német győzelem esetében sem várt volna a Dunavölgvére a békés fejlődés aranykora, hanem német segédnépi gyarmatterületté devalválódott volna. # ' * ífc De a tragédia csúcspontja,, akkor következett be, amikor a Szov jet lett e térségnek ura. Moszkva eleinte ugyancsak a “divide et impera” jelszava alapján akarta e terület felett az uralmat gyakorolni. Doktriner elgondolása alapján azt hitte, hogy majdan a kommunizmus világboldogitó ideológiája fogja megszüntetni az ellentéteket az egyes népek és nemzetek közt. Addig azonban amig ez a “paradicsomi” állapot be nem kö. vetkezik, csakis úgy tud rendet teremteni a Dunavölgy színes népmozaikjában, ha ott az ellentéteseket mindjobban kiélezi. Itt is kétarcú politikát folytatott. Tito partizánjai a délvidéki magyarság ezreit mészárolták le, ugyanakkor azonban Tito a legbarátságosabb nyilatkozatok szóvirágait küldözgette a magyar elvtársak felé és a kommunista párt sajtója ájuldozott a gyönyörtől, hogy az akkor még Moszkvá. hoz hü jugoszláv diktátor mily "nemes nagylelkűséggel ' felejti el a magyar-szerb évszázados ellentéteket. És ha az ennek ellenkezőjét bizonyító1 véres valóságnak hire: szórványosan el is jutottak az otthon szenvedő magyarság füléhez, ez nem mert felháborodásának hangot adni, hisz köztudomású volt, hogy akkoriban a Szovjet Megszálló Hatóságok engedelmével teljes szabad mozgási joggal felruházottan működött Magyarország területén a hírhedt jugoszláv politikai rendőrség, az ÓZNA kirendeltsége, melynek jogában állott a Szovjet és magyar hatóságok megkérdezése nejükül ”jugoszlávellenes" magyarokat letartóztatni és elhurcolni. Az is köztudomású volt. hogy az akkoriban *még gyermekcipőben járó magyar AVO-nál, illetve a helyismeret hiánya által munkájában korláto. zott szovjet MDV tevékenységét messze túlszárnyaló ügvességgel dolgozott a jugoszláv hóhérok kirendeltsége. Különös figyelmet érdemel a magyar-román viszonynak kialakítása. 1945 március haváig Észak erdély nem csatlakozott vissza Romániához és Szovjet részről bizonyos homályos kijelentések tétettek, hogy az esetleg Magyarországnál marad, ugyanakkor Délerdéivbzn a magyarság elleni kilengése* sorozata folyt; rablás,, gyilkolás napirenden volt és mindezt teljes nyugalommal nézte a megszálló orosz. Amikor azonban Vishinszky teljhatalmú Szovetmegbizott rákénvszerirette a megfélemlített Mihály királyt arra. hogv Radescu tábornok kormányát menessze és a minden :dők legtökéletesebb szovjet társutasát, Groza Pétert állítsa a kormány élére, Groza helyzetének megszilárdítása céljából Északerdélyt azonnal visszaadták Romániának. Ugyanakkor azonban utasították őt, hogy Budapest felé a legbarátságosabb hangokat hallassa. Groza, aki mint a budapesti egyetem hallgatója, tökéletesen beszéli a magyar nyelvet és társutasságát megelőző időkben legfőbb ambíciójának tekintette, hogy az előkelő magyar dzsentri modorával rendelkezzék, ezen hivatásáénak nagyszerűen meg is felelt. Magyar színészek látogattak el Bucarestbe, ahol még néhány hét. tel ezelőtt életveszélyes volt utcán vagy nyilvános helyen a magyar szó használata; ott az állami színházak színpadán magyar dal csendült fel, az utána- következő hivatalos fogadtatáson pedig Groza úgy roppta a csárdást, mint annak idején a pesti jogászbálon, ■— és mindennek a komédiának eredménye az volt. hogy a részben megfé iemliteít, részben e színjáték által megtévesztett magyarságnak né. hány lepénzelt, illetve naiv fiatal képviselője belépett a Groza által létesített u. n. Ekés Frontba, kifelé azt a látszatot keltvén, mintha a magyar kissebbség a kommunista társutasok sorába lépett volna. Aki ennek ellenszegült, azt könynyü volt mint “reakcióst” avagy “fascistát” az útból eltakarítani. A külföldi propaganda számára azonban a “divide et impera” elv gyakorlati alkalmazása ragyogóan sikerült. . . Más volt a helyzet Csehszlovákiával kapcsolatban. Moszkva jól érezte azt, hogy Magyarország és északi szomszédja a legnehezebb dió a kommunista propaganda számára. A társadalom tagozottságá e két országban a legpolgáribb jellegű volt, a kispolgári elem száma a legnagyobb, a parasztság politikai öntudata, fejlett, a mun. kásság értelmi nívója magas. Magyarországon és Szlovákiában ezenfelül a katolikus Egyház befolyása is hathatósan érvényesült, úgy,-hogy a köztük eddigelé fennálló sok ellentét dacára e két ország. társadalmi és szociális struktúrája legkönnyebben találhatta volna meg egymás kezét a kommunizmus elleni küzdelem terén. Tehát, itt az ellentéteket az DUNAVÖLGY—SIRALOMVÖLGY Irta: CZIKÁNN-ZICHY MÓRIC.
