Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-15 / 4. szám
1951 április. “K R ó NIK A" 3-IK OLDAL' KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Messzelátónkat elsősorban a felé a franciaországi katedrális felé fordítjuk, ahol Ottó Őfelsége május tizedikén örök hűséget esküszik szive választottjának, Regina főhercegnőnek, Nancy városában fekszik Franciaországnak az. az ősrégi székesegyháza az Eglise des Cordeliers, ahol a királyi eskü szent szavai elhangzanak és ahonnan egymásért mindörökre dobogó szívvel elindul a királyi pár az élet szép, de megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel teljes útjára. Nemcsak a szentistváni Nagymagyarországért küzdő igaz magyarok, hanem a leigázott testvérnépeknek is sok-sok milliói zarándokolnak el lélekben május tizedikén az ősrégi franciaországi templomba, hogy az ott egybegyült ünneplőkkel együtt könyörögjenek az isteni segedelemért. Könyörögjenek pedig főképpen azért, hogy minél előbb eljöjjön az a boldog óra, amikor a feltámadó Nagymagyarország koronázási örömünnepére gyűlnek össze a megszenvedett népmilliók legigazabb fiai. "CSAK LÁTHASSUK ÉS HALLHASSUK EGYETLEN REMÉNYSÉGÜNKET!” Ezeket a szavakat soha felejteni nem fogom! Negyedszázados clevelandi lelkipásztorkodásomnak sok-sok felejthetetlen eseménye közül a legfelejthetetlenebbek közé tartozik az az áldott nap, amikor a Clevelandi Első Egyházban tett látogatást Ottő Őfelsége. Közvetlenül a királyi Felség érkezése előtt egy horvát küldöttséget vezetett elém egy gyászruhás horvát asszony, azzal a kéréssel, hogy ők is ott lehessenek ezen a fogadtatáson. Könnyes szemmel, zokogó hangon mondta ez a drága asszony ezeket a szavakat az agyonsanyargatott testvér horvát nép nevében: "Csak láthassuk és hallhassuk egyetlen reménységünket!” A királyi fogadtatás keretében a legmeghatóbb volt az, amikor a martir horvát népnek képviselői nemcsak láthatták és hallgathatták egyetlen reménységüket, hanem meghatottságtól teljes érzéssel néhány szót is válthattak és helyet foglaltak a királyi Felséggel. * * * A meghatottságnak és a reménységnek ilyen érzésével veszünk mi is részt — habár csak lélekben — nemcsak a templomi esküvőn, hanem az azt követő királyi fogadtatáson is a Hotel de Viliében, Nancy városában. “MI REMÉNYSÉGGEL ÜNNEPLÜNK.” Ahogy ezeket a sorokat irom, városunkat és az egész áldott völgyet elárasztja a narancsvirág illata. A californiai napsugár már teljes virágzásra csókolta a sok ezer holdon fekvő hatalmas narancserdőket. A közeli hatalmas bors, szentjánoskenyér, meg eucaliptus-fák ágaira meg énekes madarak kórusa telepedett. Indulnak messze északibb vidékekre, hogy a dalos tavasz örömét hirdessék a nemrég még fagyos téli vidékeknek. Csakis az, aki maga is hallott ilyen csudálatos kórust, éneklő vándormadarak dalát, csakis az tudja újra és újra átélvezni egy ilyen esti nyugalomra készülő madárseregnek felejthetetlen kórusát. Gondolataink, mint narancserdők illata töltik bf a nacy i katedrális megszentelt boltiveit. Érzéseink, mint vándormadarak kórusának éneke veszik körül a királyi párt. És áldáskivánásaink, mint mélyérzésü imádságok szállnak az Egek Ura felé: “Balsors akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt. Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt.” "ERDÉLYT NEM HAGYJUK.” Ottó Őfelségének emez áldott kaliforniai szavait újra és újra ki kell hangsúlyoznunk. Minél hangosabb a köztársasági szavalok hangja, annál bátrabban kell nekünk hirdetni a szentistváni Nagymagyarország föltámadásának bizonyos igazságát. . . Mert hiszen a királyi szóban: ‘‘Erdélyt nem hagyjuk,” benne van a bátorítás és királyi biztatás arra is, hogy amint Erdély nélkül nincs magyar föltámadás, úgy a tót és rutén föld nélkül és a horvát testvérek nélkül nincsen szent istváni Nagymagyarország. Adjon azért az isteni kegyelem jó egészséget, házi békességet és igaz reménységet úgy az uj királyi párnak, mint a szentistváni gondolat minden igaz harcosának, hogy minél előbb megérhesse ez a reménykedő hatalmas sereg Nagy magyarország feltámadását. Isten éltesse sokáig Ottó Őfelségét és királyi hitvesét: Reginát! A HITNEK EREJÉRE ÓRIÁSI SZÜKSÉGÜNK VAN! Moszkvában jelenik meg az istentagadóknak egy hírhedt folyóirata, az "Egész Unióra kiterjedő szövetség, politikai és tudományos ismeretek terjesztésére.” Ez a folyóirat az irányitója a vallás-ellenes muszka törekvéseknek, még pedig nemcsak a szerencsétlen orosz földön, hanem mindenhol, ahová a muszka medve karmai elérnek: tehát árva Magyarországunkon is. Hadd idézzünk néhány sort ebből a folyóiratból: "Igen nagy szükség van arra, hogy könyvek és előadások utján világosan rámutassunk arra az ellentétre, ami fennáll a tudományos és vallásos erkölcsi felfogás között. Továbbá, hogy kimutassuk azt az áthidalhatatlan ellentétet, amely fönnáll a kommunista és a krisztusi moralitás között. Igen nagy szükség van olyan iratokra, amelyek korrektül rámutatnak a krisztusi, az izlam, a budhista gondolatok történetére, különösen pedig az úgynevezett krisztusi kommunizmus tanításaira, amelyek közül ez utóbbi a papság alkalmazkodása a modern körülményekhez.” Valóban! Áthidalhatatlan az ellentét a krisztusi és a kommunista moralitás között, — mert hiszen az előbbi az isteni kijelentésén, az utóbbi pedig az örökké bukdácsoló porsátorok: Marx, Lenin és Sztálin csudabogarain nyugszik. Tisztán érző sziveknek és világosan gondolkozó elméknek nem nehéz a választás. Hiszen Krisztus és Antikrisztus között kell a választásnak megtörténnie! Nekünk a hitnek erejére van szükségünk úgy mindennapi életünk legkisebb kérdéseiben, mint világraszóló nagy események és gondolatok megítélésében. Azért ünnepiünk mi most is hittel és veszünk részt lélekben a királyi esküvőn és fogadtatáson és hiszünk Magyarország föltámadásában! A BETŰ ÉS A FILM. Az isteni Mester mondotta: ‘ A betű öl, a Lélek az, ami megelevenít.” Mennyire beteljesedtek újra az isteni Mesternek eme szavai egy magyarországi újságírón, aki olyan szégyenteljesen távozott a napsugaras Kaliforniából. Magam is csak egy találkozásra emlékszem vissza, ahol a maga teljességében kibontakozott ennek a szerencsétlen újságosnak egész pökhendisége. . . Előbb a clevelandi napilapban, majd pedig az egyik new brunswicki hetilapban gyalázta a szentistváni Nagymagyarországot, meg aztán kenyéradóját: az Egyesült Államokat. És most megérkezett a hir, hogy élettársával együtt öngyilkosságot követett el Mr. Békési. Az a sok gyalázat, amivel teleszórta az újságokat, ime megtermetté gyümölcsét. A betű megölte. Mindennek van határa, tovább már nem mehetett a dolog. . . Lehet e leikéhez irgalmas az Ur? í! í í A muszka filmszínház bemutatta NewYorkban a "Kincses Föld” cimü budapesti filmet. Nem Írhattam “magyar” filmet, mert bizony ennek a bolseviki propaganda darabnak semmi köze sincsen az évezredes magyar lélekhez. . . Ország-világ tudja azt a nyomorúságot, amibe a szociális termelés sodorta a föld népét Magyarországon. Hiszen a kötelező beszolgáltatás olyan arányokat öltött, hogy a föld népe mindenből kifosztva nyomorog. . . . És ez a muszka propagandafilm az 1945-ös muszka pusztítást és az azt követő nyomorúságos esztendőket, mint a felszabadulás idejét hirdeti. Múlt számunkban megemlékeztünk a bugris Íróról: Szabó Pálról, Ő irta ennek a filmnek is a meséjét. Mi ugyanolyan véleménnyel vagyunk filmjéről, mint a könyveiről. Az amerikai magyarság undorral és megvetéssel fogadta ezt a propagandafilmet és esze ágában se volt megnézni. Ha pedig az angol filmfeliratokat arra akarták használni a film készítői, hogy az amerikai nagyközönség figyelmét felhívják és pártolását megnyerjék, akkor csak saját magukat vezették félre, — mert bizony az amerikai nagyközönség tudomásul se veszi az ilyen - hazug bolseviki erőlködést. De ez igy is van jól. Nem kell szégyenkeznünk azért, legalább az amerikai nagyközönség előtt, hogy hova aljasodott a jobb sorsra érdemes magyar betű és film. MUNKÁSSOROZÁS. Az óhazai hazug bolseviki propagandával szemben, nagy igazságok szivárognak ki hozzánk. Nemcsak a szomorú fővárosban, hanem az árva vidéki városokban is, utcákról és kávéházakból is összefogdossák az embereket, férfiakat és asszonyokat egyaránt és viszik őket "fontosabb” munkára. Legalább is 160 ezer uj munkásról van szó, akiket most kell betörni a bolseviki termelés újabb rabigájába. DE ELJÖN EGYKOR AZ ÖNKÉNTESEK IDEJE IS. A bolseviki sajtóban égig dicsőített munkáshaza koncentrációs kényszermunkatábor s rabszolgabörtön lett, ahonnan életének kockáztatásával menekül, aki csak tud. « ♦ . A vörös hadseregből meg, aki csak teheti, fölszerelésével együtt szökik át a szörnyű börtön falain. És mi mégis azzal a hittel nézünk a jövendőbe, hogy minél szörnyűbb a rabszolgasors és a . munkásnyomor, annál közelebb van a szabadulás órája. Eljön az önkéntesek ideje elsősorban a hadsereg népére. Eljön az idő minden magyar katona részére, hogy önkéntesen felajánlja szolgálatát a nagycimeres, három . szin.ü lobogó alatt Ottó Őfelsége szolgálatára. De eljön az önkéntesek ideje az egész magyar élet terén. Amikor majd elmenekül muszka rabszolga tartói után az az élősdi sereg, amely most nyomorítja a szerencsétlen óhazát. Jönnek majd az önkéntesek nemcsak az agyongyötört magyar nép, hanem a külföldre menekült százezerek közül is, aki munkára jelentkezik az egész uj magyar élet Ígéretes földjén. Sursum Corda. Emeljük fel sziveinket. És a királyi nász áldott idején dedikáljuk oda magunkat azért az uj szentistváni Nagymagyarországért, amely föl fog támadni poraiból egyetlen reményünk: Ottó Őfelsége bölcs uralkodása alatt. LEVELEKBŐL Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Mellékelve küldöm a Money Ordert a Krónika előfizetésére. Egyben fogadja hálás köszönetemet azért a szívességért, hogy hosszú időn át küldötte nekem ingyen értékes és tartalmas lapját, amikor mint D. P. Németországban sínylődtem. Most, hála Istennek már abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudok fizetni a lapra. Dixon,, Illinois. Dr. Edith Csemy.