Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-15 / 1. szám

1951 január “KRÓNIK A” 3-1K OLDAL Ottó trónörökös és Regina szász-meiningeni hercegnő eljegyzése Lapzártakor kaptuk az örömhírt, hogy Párisban január 10-én hivatalosan közzétették Ottó trónörökös eljegyzését Sachsen Mei­ningen Regina szász hercegnővel. Regina hercegnő boldogult Sachsen Meiningen György herceg és Klára Mária, született Korff Schmising-Kerssenbrock grófnő leá­nya. A trónörökös egyik bajorországi utazása alkalmával, melynek folyamán az ottani magyar menekülteket látogatta meg, ellátogatott a Sachsen Meiningen hercegi családhoz, amely Bajorországba tele­pedett át. Itt látta meg először 1949 decemberében a hercegnőt, kivel most jegyet váltott. Mind a ketten már fiatal éveikben többet tapasztaltak, mint mások valamikor egy hosszú életen át. Felfogásaik mindenben egyez­tek arra nézve, ami ebben az életben és az örök életben döntő jelen­tőséggel bir. Mindketten e békétlen világ drámai eseményeit és fej­leményeit korán megértették és fiatalos tett-készséggel szemlélik. Mindenekelőtt elszánt segíteni akarással, ott ahol csak lehet. Ottó trónörökös 1950-ben ismételten Bajorországban járt és Párisban és több franciaországi utazása alkalmával látta Regina her­cegnőt. A legutóbbi Karácsony-ünnepét Bajorországban Klára her­­cegasszonynyal és Regina hercegnővel töltötte. Hónapok óta nyil­vánvaló volt, hogy életük további útját együtt kívánják megtenni. * * * ból a hercegné Bajorországban tudott letelepedni, ahol ma is leá­nyával él. Az egyházi jegyváltás 1950 decemberében ment végbe. Az es­küvő valószínűleg a tavasz folyamán Franciaországban lesz. * * * A magyar történelemben oly jelentőségteljes öröm- esemény ünnepi méltatásának csak következő számunkban ejthetjük sorját. Most, hisszük, tudjuk, minden igaz magyar szív érzelmeinek adunk forró kifejezést, az egész nemzet, az óhazai belső emigráció és a sza­bad világban élő magyarok kívánságát tolmácsoljuk, a Mindenható áldását kérve a Trónörökös házasságára. Isten éltesse II. Ottót s szive választottját, Regina hercegnőt s engedje meg kegyelmével, hogy mi­előbb ott láthassuk Őket Szent István trónusán, egy felszabadult Ma­gyarország történelmi, lelki, kulturális és gazdasági megújhodása feladatainak, a sokat szenvedett, hányattatott magyar nép boldog uj élete kiküzdésének élén! KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta; Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Regina hercegnő 1925 január 6-án bzületett Würzburgban. Az 1938-40 években a calvarienbergi Ossolya Nővéreknél volt Ahrweiler am Rheinban, majd középiskolai tanulmányai következtek. A hercegnő a háború alatt a heldburgi várkastélyban résztvett a ház­tartási, gazdasági és kertészeti munkákban. 1945-47-ig a bambergi egyetemen teológiai és bölcsészeti előadásokat hallgatott, valamint a katolikus Caritasnál működött. 1948-tól kezdve Münchenben a gyer­mekkórházban, menekült táborokban és a Caritásnál dolgozott. Ha­­íevékenységet fejtett ki a Ruhrvidéken, Brémában és Metzben A hercegnő mély érdeklődéssel foglalkozik szociális kérdések­kel, valamint művészet-történeti problémákkal is. A tavasszal a Szent­év alkalmával Rómában járt, ahol XII. Pius pápa kihallgatáson fo­gadta. Gyakran járt Ausztriában, ahol családi birtokaikat elko­bozták, igy volt Bécsben, Salzburgban és többször Máriazell-ben, ahová egy alkalommal gyalog is elzarándokolt. Ismeri Angliát és Franciaországot és beszéli nyelvüket. A menyasszony családja, a Wettin-i-Ház a Római Szent Biro­dalom egyik legrégibb és leghatalmasabb fejedelmi házának mond­ható. A Wettiniék 1423-ban kapták a választófejedelemséget. A századok történelmi viharain át mindég dicsőséggel vittek nagyjelen­tőségű szerepet Németország történetében. Wettini Kari Alexander, Weimar-Eisenach-i herceg alapította a magas színvonalú és a mű­vészet-történelemben halhatatlan Meiningeni Színházat, amelynek kiválósága hirét Európa legnagyobb művész-szellemei hirdették. A Wettin ház 1918 novemberig uralkodott a szász-meiningeni hercegségben, amikor a forradalom az összes trónokat megdöntötte. A menyasszony apja, György herceg ezután a bírói pályát válasz­totta és e minőségben működött Meiningenben az amerikai hadsereg bevonulásáig. Ez állása révén sok igazságtalanságot tudott megaka­dályozni és többeket a koncentrációs táborból kimenteni. Hitvese hasonló módon tevékenykedett az Actio Catholica kapcsán. György herceg 1892-ben született és 1919-ben vette nőül Korff Schmising Kerssenbrock Klára Maria grófnőt, egy ősrégi westfaliai főnemes család sarját. E frigyből két fiú, Antal Ulrick és Frigyes Alfréd herceg és egy leány, Regina Ilona Erzsébet Margit hercegnő született. Antal Ulrich herceg 1940-ben elesett a harctéren. Frigyes Alfréd herceg Freiburg in Breisgáuban közgazdaságtant hallgatott, utóbb papi szemináriumba lépett, majd Innsbruckban a Canisiumba folytatta tanulmányait és 1950-ben szentelték pappá. A hercegi család a háború alatt, de utána is a Heldburg vár­ban maradt Thüringiában. A Thüringiát elfoglaló amerikaiakkal jó viszonyban voltak. De az oroszok leváltották az amerikaiakat s ekkor Frigyes Alfréd herceg és Regina hercegnő átmentek a határon Ba­jorországba, György herceg és Klára hercegasszony még Thüringi­ában maradtak, mert eleinte a herceg zavartalanul folytathatta bírói működését s azt remélték az orosz megszállás nem tart sokáig. Azon­ban 1945 augusztusában az oroszok letartóztatták a herceget, akiről tudták, hogy elszánt ellensége a bolsevizmusnak s több németországi tábor után Oroszországba hurcolták, ahol 1946-ban egy Leningrad melletti kényszermunka-táborban az orosz barbarizmus vértanú­­áldozataként belehalt szenvedéseibe. A nagy családi vagyon kevés megmentett értékeinek eladásá­Ez uj esztendő első hónapjában Kaliforniai Messzelátónk betekint úgy a küzdelmes múltba, mint a reményteljes jövendőbe. Azért kell úgy hátra, mint előre tekintenünk, hogy ez uj esztendőben dedikál­hassuk magunkat azoknak az örök eszméknek, amelyek kiállták ncmcsálr'évs2ázadok, hanem év­ezredek tüzpróbáját is. EZ UJ ESZTENDŐBEN ÚJRA DEDIKÁLJUK MAGUNKAT AMERIKA SZOLGÁLATÁRA. Az Egyesült Államok legna­gyobb elnöke: Lincoln Ábrahám mondotta a gettisburgi csatamező elesettjei fölött tartott beszédében a következőket: “Szélesebb érte­lemben véve, mi nem dedikálhat­juk — mi nem avathatjuk — nem szentelhetjük — ezt a földet. A bátor férfiak, élők és halottak, akik itt küzdöttek, fölszentelték már azt sokkal fölöttébb, semhogy mi ahhoz adhatnánk, vagy abbiA elvonhatnánk. . . Sokkal inkább kell nekünk, az élőknek dedikálni magunkat arra a befejezetlen munkára, amelyet azok, akik itt harcoltak, oly nemesül előmozdí­tottak.” Ha valaha szükség volt arra, hogy minden amerikai polgár de­dikálja magát a lincolni eszmék­nek, tehát az igazi amerikai gon­dolatnak, úgy szükség van arra ma. Mindenféle eszmék nyögetik a gondolkodó emberi lelkeket ma, széles e világon. Nyögetik azon­ban különösen Amerika polgárai­nak lelkét a véres koreai háború ezen mai nehéz napjaiban. Ezért van égetően nagy szükség arra, hogy az uj esztendőben újra dedi­kálja magát minden igaz polgára Amerikának és amaz örök esz­méknek szolgálatára, amelyeket Amerika legnagyobb elnöke: Lin­coln Ábrahám hirdetett és valósí­tott meg és pecsételt meg vérta­nú halálával. Ez uj esztendőben azért újra dedikáljuk magunkat Amerika szolgálatára. ÚJRA DEDIKÁLJUK AZON­BAN MAGUNKAT NAGY­­MAGYARORSZÁG SZOLGÁ­LATÁRA IS. Ez a csudálatos federáció: Amerika módot és alkalmat nyújt minden polgárának arra, hogy ré­gi hazája érdekét is szolgálhassa ez uj haza földjén. ,. Élnek is ezzel az alkalommal az uj polgárok milliói szabad Ameri­kában. . . Nemcsak az európai, hanem az összes földrészeknek itt megtelepedett polgárai bőven élnek ez alkalommal. Sőt vannak egyes államok, amelyek egyene­sen ezen lehetőség kihasználásá­nak köszönhetik létüket. Csak a legjellemzőbbet hozzuk fel ezen a helyen: Csehszlovákiát. • * * * Az amerikai magyarságnak fő­képpen, de az egész világ minden részébe szétszórt magyarságnak is szüksége van arra, hogy dedi­kálja magát újra ez uj esztendő­ben a szentistváni Nagymagyar­­ország gondolatának. Az óhazai magyarságot a kiál­lott pokoli kínok örökre kiábrán­dították a három köztársaságból és a két muszka népköztársaság­ból. A szenvedések dedikálták az óhazai magyarságot a szentistváni Nagymagyarország gondolatának szolgálatára. AKIK FÜGGETLENÍTETTÉK MAGUKAT A SZENTIST­VÁNI NAGYMAGYAR­­ORSZÁGTÓL. Fájó szívvel kell megállapíta­nunk, hogy Magyar-Amerikában szép számmal vannak olyanok, akik függetlenítették magukat az ezeréves Nagymagyarországtól. Szomorú szívvel emlékezett meg a “Krónika” egy Borsody nevű pittsburghi tanárról, aki az 1867- ben kiépült Nagymagyarországot mint imperialista államalakulatot gyalázza, elsősorban amerikai kö-

Next

/
Thumbnails
Contents