Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-15 / 3. szám
4-IK OLDAL “K R Ó NIK A” 1951 március. VÖRÖSMARTY MIHÁLY: i A VÉN CIGÁNY Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. • Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbűi bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen mint a jég verése, Oda lett az emberek vetése — Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sir és bömböl; Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Kié volt ez elfojtott sóhajtás, Mi üvölt, sir e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények? Húzd, ki tudja meddig húzhatod, ~~ ' Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Mintha újra hallanók a pusztán, A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prométheusz hallhatatlan kínját. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy uj világot zár magába. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Húzd, de még se, — hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon; Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd majd újra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót, És derüljön zordon homlokod. Szüd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával! LAPUNK KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik Bccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak továbbadni! A pálmasorra nyíló széles nagy ablakomon át felém integetnek, a kora-tavaszi kaliforniai szellőben, nemcsak az öreg pálmafák, hanem a hatalmas eucaliptus, szentjánoskenyér, bors és ciprusfák lombjai is. Az ablak alatt nyílik az alfa, meg a kamélia bokor. Az idén március a feltámadás hónapja. Fák, virágok újulnak örömben; madárdal zendül a bokrok ölén és a fák ágain. Minden feltámadásról és uj életről beszél. A narancserdők felett kéklő nagy hegyek ormán azonban ott csillog a hó. . . Milyen csudálatos is ez a kaliforniai táj! Lent a völgy ben tavaszi pompa, de fent a hegyek ormán téli hideg hava. Kaliforniai Messzelátónk azonban nemcsak a természet ölén látja meg ezt a nagy ellentétet, hanem a lelkekben is. Milyen különös és tragikus, hogy jóllehet e föld kerekségének minden népei a lelki tavaszt, az igazi testvériség feltámadását és husvétják várják, százmilliók szivére rátelepedett jégszivü, kegyetlen, bolseviki zsarnokok pusztító kegyetlensége és egy uj lelki jégkorszakkal fenyegeti a szabad népek tavaszi világát is. “A BÉKE VILÁGTANÁCSA.” Hogy mire képesek a befagyott lelkű vörösek, annak egy újabb ^’-pnyitéka a “Béke Világtanácsa” - “World Council of Peace.” A stockholmi békenyilatkozatot ötszázmillió ember irta alá. Igaz ugyan, hogy ennek legalább kilencven százaléka kényszeritett aláírás volt, — de el kell ismerni, hogy hatalmas teljesítménye a muszka terrornak. A múlt hónapban meg Berlinben gyűltek össze a muszka vörösek és az általuk letiport szerencsétlen országok vörös diktátorai és egy ötnapos konferencián megalkották a ‘Béke Világtanács”-ot. Célja ennek a tanácsnak az, hogy újabb százmilliók aláírásával kényszerítse az Egyesült Államokat, Fran ciaországot és Angliát arra, hogy Muszkaországgal és a vörös Kínával egy megnemtámadási egyes séget kössön, amelynek egyik főpontja az atombomba használatának eltiltása. A muszka vörösek nagydobja, a hírhedt “Pravda”, természetesen nagy lármával karolja fel ezt a maszlagot és odáig megy, hogy a végelgyengülésben szenvedő “Egyesült Nemzetek” helyére ennek a tanácsnak felállítását követeli. Ezek a befagyott lelkű vörös hazugok, akik lelki tavaszt nem ismernek, a béke zászlóvivőinek akarják feltolni magukat, pedig úgy a görög, mint a koreai háborút ők idézték fel és nemcsak ebbe a két országba, hanem a vörös Kínába is ők szállítják elsősorban a muszka muníciót. És ezek akarnak nagy csindarattával egy egészen hazug uj szervet fölállítani: a “Béke Világtanácsát.” FAGYOSKODNAK, ÉHEZNEK ÉS NYOMOROGNAK. . . Valahol csak uralomra jutottak ezek a befagyott lelkű muszka vörösek, szörnyű diktatúrájuknak következménye a fagyoskodás, éhezés és nyomorúság. Nemcsak a boldogtalan óhazából érkező könyörgő levelek özöne és az óhazából visszatért látogatók kicsi, de annál bizonyságtevőbb csoportja beszél erről a fagyoskodásról, óhezésről és nyomorúságról, hanem főképpen a moszkvai élelmiszerek mai árfolyama. Eszerint a nagy garral behirdetett árleszállítások után egy font marhahús két dollár, egy font vaj viszont négy. Egy üveg tejért hatvan centet kell fizetni. Ha viszont a cipő elkopik, egy pár újnak az ára nyolcvanöt dollár. A ruha pedig szinte pótolhatatlan, mert egy egyszerű férfiöltöny beszerzése háromszáz dollárba kerül. Hogy mofct már negyvendolláros keresetből, amit persze csak a jó szakmunkások kapnak, hogyan lehet ezeket az árakat megfizetni, azt senkinek nem kell külön magyarázni, — mert hiszen nem lehet. . . A mindennapi életnek egyszerű munkásai persze még sokkal rosszabbul állnak. . . A nagy lármával felfújt három és ötéves tervek ide vezettek! Még Moszkvában is, a muszka vörös jólét és haladás központjában igy fagyoskodnak, éheznek és nyomorognak a népmilliók, — hát akkor micsoda nagy lehet a koldusság a kirabolt és leigázott szerencsétlen országokban, mint Magyarországon. A SORBANÁLLÁS A VÖRÖS PARADICSOM SZIMBÓLUMA. Budapestet egykor a Duna Királynőjének becézte a magyar szivek gyöngéd szeretete. . . . És ma, a sorbanállás rekordvárosa lett. Amióta a jegyrendszert újra be kellett vezetni a szovjet termelés dicsőségére Budapesten, soha nem látott nyomorsorok kígyóznak az elosztó helyeken, — hóban, fagyban dideregve, sokszor bizony hiába. A magyar kommunista párt bu, dapesti nagygyűlésén, a múlt hó végén, éppen ezért üvöltött Rákosi Mátyás a belső ellenség ellen. Kijelentette, hogy a kulákok és a reakció többi barátai behatoltak a falusi kollektívákba is, pedig ezeket azért választották a télen, hogy teljesen véget vessenek a régi magyar vidéknek. “A legnehezebb dió — munka Rákosi — a mezőgazdaság. Miért? Azért, mert még a falu kommunistái se követik a pártunk programját.” Ez az igazság! Lelke mélyén minden magyar utálja a kommunizmust és nem követi a párt prog ramját. Ez áll azonban nemcsak a falu magyarjáról, hanem a gyárvárosok hatalmas munkástömegeiről is.
